Adam Lambert történetek neked! ;)

Adam Lambert egy jóságos és kedves fiú,akiért csajok milliói rajonganak.De mint minden sztárnak,neki is van hibája: Adam meleg.Én akkor is szeretem,és kitaláltam ezt a blogot,hogy története(ke)t írjak róla!Remélem,tetszeni fog(nak)!Köszi,ha végig olvasod ez(eke)t!:D

Friss topikok

 -Halló!-szólt bele a telefonba egy női hang.

-Szia,én vagyok az.-szólt bele a telefonba Adam is.

-Te?!-A vonal másik felén a beszédpartner igen csak meglepődött.
-Igen.Lisa,kérlek,hallgass meg!
Tehát kiderülhetett számodra,hogy Adam kivel beszélgetett.Azzal a billentyűssel,aki a bandában volt még Rose előtt.Ad nem is tudta felfogni,milyen szerencsés,hiszen Lisa nem nyomta ki a telefont,hanem felvette.Igaz,barátként váltak el,de Glambert a lelke mélyén félt,hogy idővel a barátságukat felemészti a múlt.Adam mindent elmesélt Lisának,kivéve azt a dolgot,amire valószínüleg most is édesen szorongva emlékszik vissza Rose.
Megígérték egymásnak,hogy kettőjük közt marad,és Adam úgy érezte,tartozik annyival a lánynak,hogy betartsa a szavát.Ha már Rose sosem ártott neki,mikor azt mondta szegénynek,hogy csalódott benne,akkor sem sejtette,hogy ennyire mélyen a lány bűntudatába nyúlt,és szokásához hívem Rose magát bünteti utána.Azóta már sok mindent megbánt.Visszagondolva úgy érezte,néha igazságtalanul gurult dühbe,mikor Rose kiakadt egy jól irányzott show turbó kísérlete után.Nem gondolta,hogy a lány így érez iránta,hiszen annyira természetes volt a viselkedése.Adam úgy érezte,hogy Rose nem kezelte őt egy "hisztis sztár"-ként,hanem emberként,és kitartott mellette.Ezért persze hálás volt neki.Be kellett vallania mgának,hogy hiányzik neki a lány,de már nem tehetett semmit.
Viszont Rose jósága ráébresztette arra,hogy mennyire túlreagálta Lisa intelmeit,és úgy érezte,helyre kell hoznia ezt a hatalmas hibát.
-Túllihegtem a dolgot,bocsánatot kérek.Mit válaszolsz?
Lisa a túlsó vonal végén nagyon gondolkodóba esett.Igazából már szerzett magának másik munkát,de az nem éppen olyan volt,mint amilyenre vágyott,és bevallotta magában,hogy rettentően hiányzott neki ez a négy srác.
-De mondd,Ad,mi ütött beléd,hogy most te kérsz elnézést és visszahívsz?
Adam magában lefuttatta a kis monológot,amit az előbb is gondolt,közben pedig gondosan keresgélt a hálószobájában lévő kis szekrénykében.Valahová ide tettem-magyarázott magának.Mikor megtalálta a kis fényképet,megörült,és igyekezett a válasszal is Lisa kérdésére.
-Mielőtt megismertem Rosie-t,azt hittem,nem vagyok olyan rossz ember.De mikor megismertem őt...Azt,Lisa,tanítani kellene,hogy milyen,ilyen ember nincs még egy,ezt lekopogom neked,szivi.És most,hogy kiraktam a csapatból,rohadtul kínoz a lelkiismeretem,de volt más választásom?-Lisa magában azt gondolta,mindig két választási lehetőség van,Adam.-És most gondoltam,egy kicsit könnyítek a lelkemen,már ha van...És visszahívlak téged.Feltéve persze,ha még vissza szeretnél jönni hozzánk.
-Glambert!Te tiszta gyagyás vagy!Épp most bizonyítottad be,hogy van lelked,öcsisajt!És figyuzz ide!Nagyon szívesen visszamegyek,azért én is kicsit sokat papoltam neked,pedig t'om,hogy azt utálod.
-Spongyát a történtekre.-mondta Glambert.Hangján érezni lehetett a mosolyt.
-Bizony,barátom.Spongyát rá!
Ezután egyeztettek néhány időpontot,majd Lisa letette a telefont.Nagyon boldog volt,hiszen szeretett a zenéléssel foglalkozni,és már nagyon várta,hogy újra találkozzon mindenkivel.Elgondolkozott azon,hogy ad-e egy esélyt Ke$hának,és vele is kedves lesz-e.Miután Lisa ismerte a történetet,nem vívta ki nála a bizalmat,de úgy gondolta,azért ad neki még egy esélyt.
Végül.Lisát kínozta a kíváncsiság is.Ki lehet ez a lány,akire Adam azt mondja,hogy a kedvességét tanítani kellene?Szívesen megismerte volna Rose-t,hiszen neki,talán akaratlanul is,de kicsit sikerült lenyugtatnia Glambert-öt.Ennek a lánynak sikerült véghezvinni azt,amibe nekem tört bele a bicskám.Mármint nem hiszem,hogy annyira megváltoztatta Ad-et,de...Valahogy.Nem-nevette el magát Lisa a saját gondolatain.-Majdnem azt gondoltam,hogy érettebbé tette őt,de aztán rá kellett jönnöm,hogy ő sosem fog felnőni.-nyugtázta végül Lisa.
Eközben az említett férfi az ágyán üldögélt,és nézegette azt a fényképet,amit az imént talált meg.Egy volt azok közül,amik a vámpíros fotózáson készültek.Mindenki rajta volt,nem azt a példányt tette el magának,ahol csak Rose-zal pózolt.
-Minden más lett,minden más lesz.-mondta ki hangosan.
Valami ötlet villanhatott az agyába,mert megfogta a füzetét,és leírta a szókapcsolatot.Nem is rossz ötlet,lehet,még jó lesz valamire.-gondolta.Utána fogta a képet,és elgondolkozva bámult az éjjeliszekrényén helyet foglaló üres képkeretre.Egy percig még a lélegzetét is visszatartotta,majd egy komoly elhatározásra jutott.Fogta a kis képet,hozzámérte a kerethez,és mivel egyezett,úgy döntött,beleteszi a fotót a keretbe.
Ha Rose látta volna,biztos,hogy újra elöntötték volna az érzelmek,mert titkon sokszor ábrándozott arról,hogy belekerül valamiféleképpen az üres képkeretbe.És lám,most ez megtörtént.Kár,hogy a lány nem tudta.

***

Hallottam a hírekben,hogy Adam-ék elutaznak egy európai turnéra.Már volt bennem annyi erő,hogy ne sírjam el magam,ahányszor a zenetévére kapcsolok.De annyi nem,hogy elmenjek a szintetizátoromért,és leadjam a kulcsokat,úgyhogy ezt apám és Marie intézte el.Csak a mardosó üresség,azok a céltalan gondolatok.
Az az érzés,hogy most hogyan tovább?Az a tehetetlenség,az az érzés,hogy még mindig szeretem.Mert szerettem,és ahányszor csak rá gondoltam,újra élénken vágtattak végig rajtam az érzések,amik akkor égtek az agyamban,mikor megcsókolt.
Meg akkor is,mikor másodszorra megcsókolt.Eltűnt az az érzés,hogy neki csak egy tesztbábú vagyok,csak azt éreztem,hogy szükségem van rá.Újra érezni akartam illatát,újra látni arcát,újra hallani,ahogy azt mondja:Rosie.Megpróbálhattam volna elfelejteni,de nem ment.Akkor minden sokkal fájdalmasabb lenne.
Akkor kontrollálnom kellene a gondolataim,ami nekem most nem sikerül.Még nem felejthettem,még nem.Mert tartoztam egy ígérettel,vagyis egy fontos ígérettel,mrt tartottam a kapcsolatot Monte-val és Longineu-val is.Egy kicsit segítettek,hogy úgy tűnjön,mintha még mindig én is csapattag lennék.
De ott volt még a viszlát.Megígértem neki.Sóhajtottam egyet,és beléptem a reptér kapuján.Szép idő volt,nem az a nyálkás,szürke idő,pedig október volt.Talán ez segített,talán ezért nem tápláltam már haragot,csak azt éreztem,hogy nem tudom elengedni Adam-et.
A repülőtér igazán tele volt,élettelien zsongott,és a zsongás kellemes emlékeket ébresztett bennem.Én nem akarom a dolgokat borúsan látni,nem akarok úgy beszélni,mintha a holnapi napon mindennek vége szakadna,mert az élet megy tovább,és egy végzet új kezdetet is jelent.
Én elmentem,Lisa visszatért.Longi mesélte,és nagyon büszke volt Sütire,hogy megbocsátott neki.Longineu,mikor elmeséltem neki,annyit mondott: "Ne rá legyél büszke,hanem magadra,és a szüleidre,hogy ilyen vagy,amilyen.Egy csajszi,akit könnyű boldoggá tenni,és egy remek ember.".Kerestem a nagy tömegben az ismerősöket,csak sétáltam,kutattam az emberek után.Hirtelen rántást éreztem a karomon.
-Rose!Mit keresel te itt?Hinnye!De jó látni téged,csajszi!Miért nem mondtad,hogy jössz?-kérdezte megjátszott sértettséggel Longineu.
Felvidított a lelkesedése.Közben észrevettem,hogy Monte is itt van,és Lisa is.Megváltozott,befestette a haját barnára.A sok ember között hirtelen kicsinek éreztem magam.Nosztalgia-mosolyogtam meg magam.
-Mert meglepetésnek szántam.
-Nos,ez bejött!-szólt Monte,majd erősen megölelt.
-Na,engem már meg sem ölelsz?-játszotta a sértődöttet tovább Longineu.Bohósága nem változott,és jobban éreztem magam.
-Ugyan,Longi,dehogy.-öleltem meg a nagy macit.-Hol van Tommy?-Szükségesnek tartottam vele beszélni.
-Elment szendvicset venni magának,mert megéhezett.-Lisa hangját valahogy másképp képzeltem el.Kellemes hangja volt.
-Hello,Lisa Harriton vagyok,bár szerintem már hallottad a nevem.-nyújtotta a kezét felém.
-Rosalie Jackson.-mutatkoztam be én is.
Közben tekintetemmel újra a tömeget fürkésztem,ám ezúttal Sütit kerestem.Süti...Újra szomorú voltam,mert eszembe jutott édeskés illata.Eszembe jutott,mikor a kezei fogták az arcom,meg mikor magához ölelt a motelben.
És az is,mikor a játszótéren fagyoskodtunk.Longineu rám pillantott,és mivel ennyire látta rajtam,amit érzek,ennyit mondott:
-Ő autogrammot osztogat,ha keresed,akkor csak kövesd a tinilány-sikolyokat.De figyelj,nagyon sokan állnak a sorban,elintézzem neked,hogy tudj vele beszélni?
-Az jó lenne!-mosolyodtam el halványan.-De előbb megkeresem Tommy-t.-néztem a tömeget megint.Megpillantottam azt a személyt,akit az imént említettem.Kezében egy szendvicset és egy üveg kólát szorongatott.Odasétáltam hozzá.Mikor megpillantott,meglepettségében nem is tudott megszólalni.
-Szia,Tommy!
-Szia,Rose!Te hogy kerülsz ide?-mosolygott rám,és egy padhoz mentünk.Letette a kaját,és átölelt.
-Hát,igazából Adam-hez jöttem.Át kéne vele beszélnem pár dolgot.De amúgy hogy vagy?-kérdeztem.
-Hát...Nagyjából jól.De nagyon hiányzol.-vallotta be őszintén.
Ó,hát nem édes?Hiányzok neki!Bár mondjuk,a csapatból,aki látta a jelenetet,kinek nem hiányzok?Bocs,ez kicsit beképzelt volt,de ez az igazság.Mindenki biztosított arról,hogy hiányzok neki,és tudom,hogy Sütinek is.Érzem.
-De aranyos vagy!Te is nagyon hiányzol nekem.-öleltem át újra.
Még beszélgettünk pár percig,majd Tommy be is fejezte az eszmecserénket.
-Na,de most szaladj,mert nem lesz elég időd beszélgetni Glambert-tel.
Rendes tőle.Már szaladtam is Longineu-hoz,aki vállamra tette a kezét,és elvezetett oda,ahol Süti éppen autogrammot osztogatott.
-Várj!Legyek neki meglepetés,mondjuuuk...Elbújok emögé az oszlop mögé-mutattam a kiszemelt oszlopra.-Ne mondd meg neki,hogy én vagyok,csak azt,hogy egy...
-Egy Very Important Person?-kérdezett vissza széles mosollyal Lolo.
Nem,eszem ágában sem volt fontosnak nevezni magam.Én nem vagyok VIP vendég.
-Ne,inkább azt,hogy egy közeli barát.-A barát szó annyira bántott még mindig.De nem tehettem semmit.Barát vagyok,és kész,ezt kell elfogadnom és szeretnem.
-Jól van.-egyezett bele Lolo,majd odasétált Adam-hez,én meg addig elrejtőztem az oszlop mögé.Nem sokkal később hallottam is Süti hangját,amitől még mindig tűzijátékozott a gyomrom.
-Csak öt percet kérek,rajcik*!-Jaj!Semmit sem változott.-Addig igyatok egy kávét,itt tök fincsit csinálnak.
Vártam.Úgy éreztem,mintha körülöttem minden hang elnémulna,csak a saját zihálásom és a heves szívverésem hallottam.
A halántékomnál átforrósította a bőrt az adrenalinban dús vér,és a fülemnél szólt a dobszóló is.Ez az érzés csak rosszabbodott,mikor feltűnt Adam.Azok után,ami történt köztünk,még jobban utáltam azt a szó,hogy barát.És Adam nem olyan reakciót váltott ki belőlem,amit egy barátnak kellene.
-Rosie!-lelkendezett.-Megáll az eszem!Rose!
-Szia!-mosolyogtam rá,de legszívesebben sírtam volna.Azt nem tudom,hogy örömömben vagy bánatomban.Közben Glambert viszonozta a mosolyt,amitől az ütő is megállt bennem.
-Hogyhogy itt?-kérdezte elképedve.-Miért nem szóltál,hogy jössz?
-Én csak tartottam magam a viszláthoz.Ha szóltam volna,nem lepődtél volna meg.Elmész Európába.-magyaráztam az orrom alatt,inkább csak magamnak.
-Kész agyhalál,ugye?De nem csak ezen a kontinensen vannak rajongóim,aztán...Tök cool lesz!Megyek majd Finnországba,Németországba,Angliába...
Tudom,hogy illetlenség,de a szavába vágtam.
-Örülök,hogy visszavetted Lisát.
Adam arckifejezése megváltozott.Nem tűnt el róla a boldogság,csak valahogy...Más lett,ezt most nem tudom érthetően elmagyarázni.
-Elmondtam neki,hogy forrófejű voltam,mikor erre a döntésre jutottam.De ha nem tettem volna így,most téged sem ismernélek.-simított a fülem mögé egy hajtincset.
Komolyan mondom,mazochista vagyok,hogy újra találkozom vele,és így megnehezítem a saját dolgomat.Egy percre becsuktam a szemem,és hagytam,hogy bizseregjen az egész testem.
-Mennyi időre mentek?-kérdeztem,hogy ne legyek túl feltűnő,ahogy itt élvezkedem.Még a végén lekap egy fotós,aztán újra elkezdenek hazudozni a médiában,meg mindenféle történeteket kitalálgatni.
-Három hónap,a karácsonyt már itthon fogjuk tölteni.
-És magaddal viszed az egész lakásodat,ugye?-viccelődtem,ismerve természetét.
Süti bájosan elmosolyodott,majd sokat sejtetően rám bámult.
-Áá,csak a felét.Így is fizetnem kellett,mert túl nehéz volt a bőröndöm.És akkor a kézi poggyászról nem is beszélek.-kuncogott.
Egyszerre éreztem magam keservesen és kellemesen is.Igen,arra a következtetésre jutottam,hogy a szerelem egyszerre egyszerű és bonyolult érzés is.Talán mindent le lehetett olvasni az arcomról,mert Süti arckifejezése most kifejezetten komollyá vált.
-Látlak még?-kérdezte őszintén érdeklődve.-Mondjuk,ha hazajöttünk már.
Nem tudtam mit válaszolni,mert szívem szerint rögtön a nyakába borultam volna,hogy persze!Az eszem meg nyugalomra,higgadtságra intett,hogy nem,nem.Maradj veszteg.Gondolkozz el komolyan.Szenvedsz a hiányától így is,nem lenne egyszerűbb őt elfelejteni,mintsem újra és újra látni?És ahányszor újra találkoznánk,feltörnének a régi érzések,amik jelenleg is tombolnak bennem.
-Nem tudom.-adtam kitérő választ.Nem is tudtam a szemeibe nézni,mert annyira harcoltam magammal.Igen,mondj igent!Ne!Felejtsd el,így könnyebb lesz!Igen!Nem!Igen!Nem!Kezdett nagy zűrzavar kavarogni a fejemben.Valami másra kell gondolnom,valami szépre!Különben be fogok golyózni.
-De,Rosie.Te egy különleges barát vagy,akivel mindig szívesen találkoznék.
-Vagyok-e olyan különleges,mint Ke$ha?-csúszott ki a számon.Nála a barát szó igazán univerzálisan értelmezhető.
Glambert nem válaszolt,csak lehajtott fejjel állt.Nem is tudom,mit érzek most.Igazából egy ismert érzés eléggé jó jelző erre az érzelmemre,ami most bennem van.
Annyira bonyolult,hogy ha belekezdenék a körülírásába,a második mondatnál belegabalyodnék az egészbe.Ebből a maszlagból azonban hirtelen kivált a düh.
-Látod,erről beszélek!-emeltem fel a hangom,majd sértődötten hátat fordítottam,és szaporán szedtem a lábam.El akartam tűnni,újra.
Eltűnni olyan könnyű!Megfutamodsz a kihívás elől,de én ilyen vagyok.Sokáig küzdöttem,és elfogyott az erőm.Nem akarom tovább játszani,hogy én vagyok az ő különleges barátja.
-Rose,várj!-hallottam a hangját magam mögül,de nem álltam meg,tovább trappoltam.Már megint csinálom a jelenetet,ezt nem hiszem el,mit művelek?!Mindegy,már nem számít.
Egyszer csak hátulról megragadták a csuklóm,és erősen körbefordítottak a tengelyem körül.Adam volt az.
-Whataya Want From Me?-kérdezte énekelve,értetlenül.Közben a reptéren néhányan érdeklődve bámultak.Sőt,sokan el is kezdtek nevetni.Biztos viccesen festett Adam,ahogy megkérdezi tőlem,mit akarok tőle,mint ami a híres slágerének a címe is.
-Fú!Rohadt vicces,tényleg!-fakadt ki,és intézte szavait a nevető emberekhez.
Én már teljesen össze voltam zavrodva,és engedtem az eszemnek,ami próbálta kiírtani magamból,mondhatom,nem túl sok sikerrel.Újra könnyek szöktek a szemembe,tehetetlenül nekivetettem magam Adam-nek.Jól ki akartam magam bőgni,és úgy szorítottam magamhoz.A külső világ megszűnt létezni,csak én és Adam voltunk.Csak a saját bőgésem hallottam,meg éreztem,ahogy Süti először meglepettségében összerezzent,majd ügyetlenül megpróbált vígasztalni.Közben félhangosan motyogott:
-Ó,rohadt jó,itt vannak az elmaradhatatlan paparazzik.Hopp!Ez le is kapott.Mi a szarért nem tudnak leszállni rólam és békénhagyni?Ó,igen,holnap címlapon leszünk.A menedzsment nagyon örülni fog,hogy biszex lettem,azt a fejet kellene lefényképezni,mikor közlöm velük,hogy a-a.Ez nem jött össze.
Csak csendben sírtam,miközben minden egyes szippantással megtelt a tüdőm vaníliás illatával.
-Csajjal vagyunk,csajjal?-hallottam egy hangot.Ez biztos egy bunkó lesifotós volt.Nem akartam odanézni,csak itt maradni,ahol egy másodpercre biztonságérzetet tapasztalhatok.Éreztem,ahogy egyik kezét elveszi a hátamról Ad,és rögtön tudtam,mit csinál.Ismertem annyira.Bemutat...
-Adam,ne csináld,ez nemzetközi,elijeszted a túristákat...-magyaráztam magatehetetlenül.
Végre kicsit megnyugodtam,és eleresztettem.Letörölgettem arcomról a maradék könnycseppeket.
-Ne kérdd tőlem,hogy újra találkozzunk,mert az összesnek ez lenne a vége...
-De Rose!Meg se próbálsz csak barátként gondolni rám.Érted?!Meg sem próbálod.
Nem akartam újra veszekedni,amiben azt taglaltam volna,amit már mondtam.Belefáradtam.Nem szabhatok gátat az érzelmeimnek...Ennyi.
-Hát jó!-Jesszus!Hogy mondhattam ezt?!-Legyen,megpróbálok csak a barátod lenni.-néztem rá keservesen,ő viszont úgy pillantott rám,mint egy megüdvözült apáca.Még hogy nem tud ártatlan lenni...Jó,mondjuk,az előbb mutatott be az egyik fotósnak,de hagyjuk...
-Kösz!Ha hazajöttünk,akkor majd írok neked SMS-t.Most viszont mennem kell,mert szétszedik a rajcik a repülőteret.Akkor,viszlát!-mosolyodott el féloldalasan.
-Viszlát.-intettem utána határozatlanul.
Egy mondás szerint,ha valakit igazán szeretsz,akkor el kell,hogy engedd,hogy később visszatérhessen hozzád.Nos,nekem nem sikerült elengednem Adam Lambert-öt,mert féltem,soha nem térne vissza hozzám.Inkább erősen kapaszkodtam belé,még ha ez nekem nagyon is rossz.Talán az idő nekem dolgozik majd,és mikor visszatér,tényleg csak barátok leszünk.Nem csak rajtam múlik az egész-néztem fel az égre,miközben kisétáltam a repülőtérről.
Egyszer talán tényleg erős leszek,és akkor képes leszek rá,hogy azt mondjam:Isten veled.De ez az idő még nem érkezett el.
 
*rajongók

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://glamberttortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr473004078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása