Már vagy 2 hete itthon voltunk,és éppen reggeliztem,amikor megszédültem.-Hohó!Mit ettél,kislányom?-viccelődött apa.Majd akkor ijedt meg igazán,mikor a karjában elájultam.-...rby,Barby,Barby!!Ébredj fel!-hallottam apám és Süti hangját is.
-Jól vagyok,csak kicsit megszédültem...Beszélnem kell Adam-mel,apa,bocsáss meg,de felmegyünk!-siettem,nehogy megint beájuljak.
Felmentünk,és mikor oldalra néztem Süti aggodalmas arcát láttam magam mellett.
-Szóval még is terhes vagy.Mi lesz a gyerekünkkel?Megtartjuk?Elvetetjük?-kérdezte tőlem aggodalmasan.
Mindig is egy gyermekre vágytam,és pont Sütitől...Hát jó,hogy nem fogom elvetetni,mert amúgy is abortusz-ellenes vagyok,meg hogy Sütitől van a gyerek...Még jobb!
-Te megzakkantál?!Abortuszt akarnál?!-rivalltam rá.
-Neem,dehogy is...De nem lesz túl nagy felelősség nekünk ilyen korán egy kisbaba?-aggodalmaskodott Süti.Komolyan,ez az észjárás...
-Térj már észhez,Adam Lambert!29 ÉVES VAGY!!-rivalltam rá kicsit magasabb hangnemben.-És én 23...Esetleg nekem lenne vele gondom,de nem lesz...Megoldjuk.Mert én ugyan nem vetetem el,az holtbiztos!-határoztam el magam.
Süti aggodalmas arckifejezése rögtön ellágyult.
-De menjünk el most orvoshoz,jó?
-Jó.És apámnak hogy mondjuk meg?-kérdeztem.
-Majd megmutatjuk a papírokat.-Adta meg az egyértelmű választ Süti.
***
-Igen,igazuk volt,a fiatalasszony tényleg terhes!És a kisbaba ahogy látom,makkegészséges!És idősebb,mint egy hónapos!-örvendezett az orvos.-Gratulálok!-Tette hozzá.
-Köszönjük.-mosolyogtam az orvosra,mert Sütin megint sál volt,nehogy a média ezzel álljon elő,hogy gyermeke fog születni.
-Elkérhetjük a papírokat?-kérdeztem.
Az orvos éppen írta már,mikor válaszolt,hogy "igen".
Mikor ideadta a leletet,rögtön mentünk is haza.
-De aztán vigyázzon is az egészséges fejlődésre!Egyen egészségesen,ne drogozzon,ne dohányozzon és főleg ne sérüljön meg lehetőleg!És járjon kivizsgálásokra!-kiálltott utánam az orvos.
-Menjünk haza.-mondtam a sofőrünknek.
Mikor hazaértünk,apám már kint állt a ház ajtaja előtt.
-Na,mi a helyzet?-kérdezte apám már idegesen és izgatottan.
-Majd megtudod,csak gyere be.-mosolyogtam sejtelmesen apámra.Hiába,Michael,örülni fogsz,hiába is félted az egyetlen lányodat...
-Ááá,szóval terhees vaagy!-könnyebbült meg apám,és mosolyra húzódott a szája.-Én meg már azt hittem,agyhártya-gyulladásod van...- "bíztatott" apám.
-Hát kösz,apa,kedves vagy...-nevettem el magam.-Na jó,menjünk fel...-szóltam Sütinek.
-De aztán most már nem szabad "azt" csinálnotok!-figyelmeztetett apám.
-Tudod,apa,nem vagyok már kislány,tudom,mit szabad és mit nem...Főleg ilyenkor.-magyaráztam neki,de ő csak nevetett rajtam.
***
A következő hónapokban visszamentünk kivizsgálásra.Nem is tudom már,hanyadik hónap környékén,de talán már az ötödik hónap környékén megmondta az orvos,hogy fiú lesz.
Örültünk neki,mert fiút szerettünk volna elsőként.
-Óóó,köszönöm,Istenem.-mosolyodtam el az ég felé.
-Hohóó,lassan a testtel!Még várja ki a végét,nem-e lesz valami baj,amit szívből remélek,hogy nem történik meg.-figyelmeztetett az orvosom.
-Köszönöm,doktor úr,de az én sorsom teljes mértékig az önök és Isten kezében van.-mosolyodtam el az orvosom felé is.
Mikor hazamentünk,jött a szokásos beszámoló,satöbbi...
