Nem emlékszem,mikor kerültem oda,de annyit tudok,hogy már egy ideje a kényelmes fehér szőnyegen fekszem.A kanapén kéne lennem,de nem ott vagyok!Kissé kótyagos vagyok,nehezemre esik visszaemlékezni a történtekre.
-Kényelmes a szőnyegem?-szólt egy hang a fejem fölött.Nem tudtam megállapítani,ki az,mert most semmim se működött.
Ránéztem az illetőre.Hát vajon ki lehetett az?Adam.Az első kedves mondata hozzám...Ez már haladás.Mert hogy akármennyire is kótyagos voltam,még emlékeztem arra,hogy mennyire megsértett.Adam elnyúlt hatalmas kanapéján,és cipőstül fetrengett rajta.
Közben meg engem nézett,aki a szőnyegen nyúlt el.
-Rettentően...-préseltem ki magamból valamit.Ez is haladás...
-F*sza.-válaszolt nekem.
-Tudod,nem is vagy olyan uncsi.
Jaa,értem már.Ha az ember vele együtt piál,akkor az már szórakoztató személyiség.De mindenesetre már nem fájt,hanem jól esett,hogy ezt gondolja a hótrészeg Adam Lambert.
-Kösz.Nincs kedved táncolni?-Tudom,hülye ötlet,de nekem is kedvem támadt táncolni.
-Höh.-horkant fel,majd fojtatta:-a táncosaim kijelentették,hogy nincsen ritmusérzékem.
Aha.Érdekes...
-És nekem meg nem az erősségem a tánc,hiába jártam négy évig táncolni.-Igaz,az még nyolc évesen volt.
-Milyen táncra jártál?
-Néptánc.
Adam erre elég erőltetetten röhögni kezdett.
-Néptánc.Nem az én stílusom.
Szerinted miért hagytam abba,nagyokos...?
-Ja...Én sem szeretem,azért hagytam abba.De tudtam szabályos kör alakban pár nélkül bokázókat csinálni,izé,megmutatom,hátha még meg tudom csinálni.
Nem is tudom,hogy pattant ki ez a hülye ötlet a fejemből,egyszerűen bizonyítanom kellett.Hogy mit,nem tudom.
Valahogy felnyaltam magam a földről.Úgy éreztem magam,mint akit hatszázszor pofon vágtak egy hatalmas lábossal.Ráadásul még mindig szédelegtem.Mikor meg tudtam állni úgy-ahogy,ellenőriztem,figyel-e rám Ad.
Rám nézett,vegyük úgy,most figyel rám,és nem csak néz ki a fejéből,mint egy álmos gyerek.Közben megpróbáltam a lépéseket,de a szédelgéstől hasra vágódtam.Azt hittem,majdnem mindenki rám néz,de a bulit mintha meg sem zavarták volna.Elég hülyén éreztem magam.
Sőt,egy vesztesnek.Most jól beégtem Adam előtt,mire is volt jó ez az egész néptáncosdi?!Francba már a hülye ötletekkel!Nem mertem felnézni,féltem,hogy szánalom lesz Lambert tekintetében.Tényleg egy rakás szánalom vagyok,de ezt az ő szemében látni még rosszabb.
-Jól vagy,Rose?Nem ütötted meg magad?-aggódott egy hang.Aztán hirtelen megfogott,és felemelt a földről.Mikor szemben találtam magam vele,részegségemben megöleltem.Ő nem húzódott el tőlem,mint ahogy a piásoktól szokás,hanem tartott álló helyzetben.Egyébként Tommy volt az.
-Te aztán jól teleittad magad,csajszi!Nem bírod a piát?-kérdezett Longineu is.
-Jól vagyok köszönöm,Tommy...Hát,Longineu,először vagyok részeg életemben.-magyaráztam kettőjüknek.
-Bocs,hogy megzavartam a kártyázást,srácok,többet nem fordul elő...-szabadkoztam,mire a két fiú csak legyintett.
Vesztesként lerogytam a kanapéra.Nem érdekelt,hogy ráültem Adam kinyújtóztatott lábaira.
-Aúú!Én is azokon járok,szivi.Egyébként jó puha...
A hányinger elkapott,hogy Adamből a pia miket tud kiváltani.
-Ha kellenek még a lábaid,akkor húzd össze magad.
Tökre kivoltam,egyrészt a piától,másrészt az idegességtől.Alig bírtam tartani a fejem,így tudomást sem véve a világról nekidőltem Süti vállának.Éreztem,ahogy végigfut rajta a remegés,de nem szólt semmit.Engem már semmi sem érdekelt,már csak arra vágytam,mikor lesz vége a bulinak.
-Na jól van,rávettél,táncoljunk.
Ez meg van zakkanva.Tényleg ennyire piás,vagy csak én vok teljesen hülye ehhez?!Ja igen,évekkel ezelőtt megkérdeztem tőle,hogy táncolunk-e.Süti elkezdett a kanapén kutakodni,aztán valahogyan megtalálta a CD-t,amit Ke$ha adott neki.Óóó,hogy tört volna ketté,mikor ráültem még józanon!
Felállt,de nekem semmi erőm sem volt már,ledőltem az átható pia szagú kanapéra.Teljesen ki voltam ütve.
-Naaa,ne legyél már ilyen papucs!Gyere!-ráncigált fel a kanapéról.
Ez hülye.Most komolyan,milyen papucsnak lenni?Adam átfurakodott a csajokon,kivette azt a CD-t,ami éppen a hifiben szólt.A lányok hőbörögtek,azt hitték,a bulinak vége.
-Nyugalom,hölgyeim,csak kicserélem a lemezt.
Erre a csajok örültek megint.Hirtelen felhangzott a "Take It Off",és Ad beállt a csajok közé táncolni.A csajok nagyon nyomultak Sütire,de ő tudomást sem vett róluk,pedig majdhogynem leszaggatták róla a ruháját.Látszik,hogy mennyire piás...Olyan volt ez az egész,mint a "For Your Entertainment" újraforgatása.Várjunk csak?!Én meg mi a szart álldogálok itt?Utat törtem magamnak,és beálltam a csajok közé táncolni.Megtaláltam a csípőm,és ráztam a rázhatót.Na,ilyet sem látni minden nap!
Nem hiába mondtam,hogy Adam maga a kísértés.A szám végére szinte szétszedték a csajok Ad-et.Azért én ennyire piás még nem votlam,én csak szépen eltáncolgattam mögötte,néha a hátam odanyomva az övéhez.Aztán a zene elhallgatott,és mindenki lenyugodott.
-Húú,gyaah!-ez volt az első reakciója Glambert-nek.-Ez nem semmii!Durva volt,jobb,mint a F.Y.E. forgatása!
-Táncoljunk még egyeeet!-nyávogott az ideálomnak egy lány.
-Bocsi,de nem megy...Tényleg bocsi!-simogatta meg a lány arcát barátságosan.
Mi a franc?!Engem bezzeg nem simogat.Most már erőt vett rajtam a féltékenység.Féltékeny voltam Ke$hára,ezekre a csajokra,és most még erre a lányra is.Mit képzelnek?!Ő az enyém,csak az enyém!Na jó,Rose,most állj le!Nem sajátíthatod ki őt.Nagyon nem a tiéd,ő mindenkié.
A részegség velejárója a felerősödött érzelmek is?Val'szeg igen,mert részegen több a veszekedés is.Pff...
-Még hogy nem tudsz táncolni...-húzott maga után Adam.
Leültünk a kanapéra.
-Spontán tánc.
-Az jó.Néha kell őrültnek is lenni...-Mintha a te életed nem lenne elég őrült,kedves Adam Lambert...
-Aha.Az őrültség az király.
Most nem éreztem a fejem nehéznek,a gátlásaimnak is annyi volt.Újra a fejem ráhajtottam a vállára.Bocsánat ezért,de olyan jó érzés volt!Mintha tűzijátékokat röptettek volna fel a gyomromban,úgy éreztem magam.
-Ilyenkor mit csinálsz?
-Élvezkedem.-Úú,ez már tényleg nagyon durva!Ilyet soha nem mondtam volna józanon!
-Velem?
-Persze...ki mással?Mindenki egy részt akar belőled.
-Khmm,khmm,én nem Britney vagyok*.
Úgy éreztem,mindjárt szerelmet vallok neki.Pedig azt nem kéne.Nagyon nem.De éreztem,hogy a szóhányás kerülget.
-Adam...-kezdtem bele a mondandómba.
-Hmm?
Ne!Már tényleg szóhányásom lesz,érzem!Várjunk csak,ez...
-Hol van a mosdó?!
Ajajj,kellett nekem annyit innom...
-A konyha mellett balra.Tök király WC-m van,olasz márvány...-mondta,bár hangját már nem hallottam,mert elrohantam a mondott irányba.
Nekem egyébként tök nyolc,tőlem lehetne akár kínai porcelán is,hányásra tökéletes...
*Britney Spears - Piece of Me
***
Mintha barátnőm megérezte volna,hogy ez lesz.Mintha tudta volna,hogy mi fog történni,és szükségem lesz a fogkefére meg a fogkrémre.Kissé ijesztő,hogy sok mindent megérez,de rettenetesen hálás vagyok neki azért,hogy rám tukmálta a fogkrémet és a fogkefét.Kikotortam mindkettőt a táskámból,és jól kisikáltam a számat,amíg végre el nem tűnt a rossz íz belőle.
Hát Adam,tartoztál nekem annyival,hogy használtam a wC-det meg a mosdókagylódat,ha úgy vesszük miattad,mert te itattál le...Kimostam a fogkefém és visszapakoltam a fogápolási eszközöket a táskámba.A tükörben mikor megláttam magam,szinte gondoltam,hogy így nézek ki.Tekintetem nagyon zavaros volt,és a fejem is rettentően fájt.
Azt hiszem,én már most másnapos vagyok.Megnéztem a telefonomon az időt,és meglepett,hogy már is hajnali két óra van.Te jóó ég!Ennyire eltelt már az idő?!Mondjuk,a buli egy része teljesen rossz volt számomra,azt hiszem,akkor igazán ki voltam ütve.A többi emlék is nagyon homályosan,de megmaradt.
A tánc,a hasraesés,stb...Sóhajtottam.Nem hiszem el,hogy ennyire hagytam magam befolyásolni.Sőt!Azt nem hiszem el,hogy miért nem törődtem bele,hogy Ad szerint unalmas vagyok.Ehelyett mit tettem?Bepiáltam,és leittam magam az ő szintjére.Ez igazán érett,nőies gondolkodás,mondhatom...
Hallottam,ahogy a zene elhalkult,majd elhallgatott.
-De még csak most kezdünk belejönni...-háborgott egy ismeretlen nő.
-Ha így haladunk,kihívják ránk a rendőrséget a szomszédok,Adam már így is eléggé kivan.Azt hiszi,az alkohol bármit megoldhat.-Ez talán Monte hangja.Sőt,biztosan!
-Ja igen,úgyhogy hölgyeim,záróra,menjetek a dolgotokra!-szólalt meg Longineu is.
Újra felmorajlott a tömeg.Hisztis picsák,ki hívta ide őket?Sosem elég nekik semmi.Így is már átbuliztak csak nem hat órát...Na mindegy,ez örök rejtély marad.Zavarodottan úgy-ahogy kimásztam a mosdóból.Úgy éreztem magam,hogy instabil állapotban vagyok.
-Rose,megvagy még?-nézett rám barátságosan Tommy.
Hát,nem tudom.
-Ha nagyon rá akarjuk erőltetni,talán.Életemben nem éreztem magam ilyen szarul.-Miközben ezt mondtam,fél szemmel Adam-re pillantottam.Úgy tűnt,elaludt a kanapén.Hát nem is csoda...
Vajon mire értette azt Monte,hogy "Azt hiszi,az alkohol bármit megoldhat"?Elgondolkodtam ezen egy percre,aztán végül nem jöttem rá.Mindegy,most nem fog az agyam.
-Hát,ez nem is volt kérdéses...-nézett Tommy is Adam-re.
-Én mondtam,hogy szegény csajszi nem bírja a piát...-sóhajtott fel szomorúan Longineu,miközben kihajtotta a népet az ajtón.Végignéztem a lakáson,és a szívem összeszorult,ahogy láttam.
Valóságos szemétdomb.Mindenhol italos üvegek,alumínium dobozok,konfetti a földön,meg chipses zacskók.Mindenki nyugodtan hazasétál és maga mögött hagy romosan egy ilyen szép lakást.Nagyon kedvesek,mondhatom.
-Ki fog összetakarítani?
-Na látod,ez jó kérdés...-válaszolta Longineu.
Csúcs.Nem volt szívem itthagyni ezt a szép lakást,ilyen romos állapotban.
-Majd én megcsinálom,ti menjetek nyugodtan haza.
Longineu rám mosolygott,Tommy a vállamra tette kezét.
-Hát akkor,jó takarítást!-ölelt át Tommy.-És vigyázz magadra,el ne ess!-tette hozzá aggódva.
-Nyugodj meg,Tommy,már nem fogok.Már másnapos vagyok.-mosolyogtam rá,mire ő is mosolygott.Annyira aranyos...De Adam az én ideálom,nem Tommy.
***
Az utolsó sörösüveget is kidobtam a szemetesbe.Készen vagyok,és még csak negyed négy.Egész jó idő alatt kész lettem vele.
-Mi van,vége van már a bulinak?-Tápászkodott fel zavarodott arccal a kanapéról Adam.
Végre,csak hogy felébredtél.Jó reggelt,álomszuszék...
-Aha,képzeld.Jó reggelt.
-Ő,kösz.Te ki vagy,a takarítónő?
Nahát,most már nem senki vagyok,hanem a takarítónő.Adj rá okot,és esküszöm,felpofozlak...
-Nem,én Rosalie Jackson vagyok,az új csapattag a háttérzenekarodban,aki volt olyan drága,hogy nem hagyott itt neked egy hatalmas disznóólat a bulid után,és aki leitta magát,mert azt mondtad,unalmas vagyok.
Nem úgy tűnt,mintha egy szavamat is felfogta volna.Túlságosan máshol volt,láttam rajta.
-Pörögtek az események,az tuti!Remek volt a buli,látszik,ki szervezte.-mosolyodott el beképzelten.Fuu,már csak ez hiányzott...Iiigen,legyél beképzelt,tee...Na jó,nem folytatom,mert olyat gondolok,hogy még nekem is fájni fog.
Sóhajtottam,hogy lenyugodjak.Miután kiadtam magamból minden rossz érzésemet,úgy döntöttem,rendbe szedem Adam-et.
-Gyere.-húztam fel kezénél fogva.-Irány a fürdőszoba.
Adam annyit ivott,hogy talán még neki is sok volt.Alig bírt megállni a lábán,éppen ezért rám támaszkodott,és én meg majdnem összeestem,de azért küzdöttem,hogy ne essek el másodszorra.
-Hihi...Nagyon durvák lehetünk...A kicsi és a nagy.Nem félsz,hogy a földbe döngöllek?
Ez annyira hülye...Beteg.Nagyon beteg.
-Kicsi a bors,de erős.-bölcselkedtem.
A fürdőben leültettem a kádja szélére.
-Hol van a sminklemosó és a vatta?-kérdeztem tőle.
-A...mi?
Ez reménytelen eset.Magamra vagyok utalva.Körülnéztem,és tekintetem megakadt egy tükrös szekrényen.Ki is nyitottam,és lám!Ott volt előttem a sminklemosó és a vatta.Kinyomtam egy kevés sminklemosót egy vattadarabkára.
-Csukd be a szemed.-adtam ki az utasítást.
Érdekes,most nem tett semmi idióta megjegyzést...Haladás.Egyébként meg engedelmeskedett,mint egy jó kisfiú.Elkezdtem lemosni a szemhéjáról az elkenődött fekete festéket.
-Jól jártam veled...Takarítónő és csicskás is vagy egyben.
Na jó,nevezd a drága Lótetűdet csicskásnak,oké?!Esküszöm,mindjárt megpofozom...Csicskás a fene!Miért nem tudja felfogni,hogy ezt csak miatta teszem?!Lehet,hogy kicsit erősebben nyomtam a vattát a szemhéjára,mint kellett volna,mert felordított.
-Aú!Ne már,a szemeim még kellenek!
-Nekem meg még szükségem van az önbizalmamra és a lelkemre,úgyhogy jó lenne,ha nem gázolnál bele mindegy egyes mondandómnál!-fújtam rá,mint egy macska.
Erre nem szólt semmit.Bevágtam a két vattadarabot erőteljesen a kukába,és elkezdtem kigombolni az ingét.
-Hé,hé!-ragadta meg a csuklóm.-Bocs,de ehhez még elég sokat kéne innom.Nem a csajokat szeretem.
Ó,te jó ég!Ez most azt hiszi,hogy én...Na,mindegy.Úgy hülye részegen,ahogy van!Pedig csak a zuhany alá akartam belökni...
-Olyan,de olyan hülye vagy,Adam Lambert!-hangsúlyoztam ki az "olyan hülye vagy" részletet.-Zuhanyozz le,bűzlesz a piától,nagyokos...
-Jó' van már,na...De kimennél még ma?-vitte fel a hangsúlyt.-Vagy inkább hazamennél végre?!
Hidd el,otthon szívesebben lennék...Annyira kiszolgáltatottnak érzem magam...Segíteni akarok,próbálok is,de ezek után ne érezzem magam rosszul,amiket mondott?Az élet egy nagyon nagy szívás!
-Addig nem megyek el,amíg rendbe nem szeded magad.
-Nincs szükségem bébicsőszre...-sziszegett rám fogain keresztül.
-De egy alapos fogmosásra és zuhanyra igen!
Erre felsóhajtottunk mindketten.Gondolom,megérezte,hogy csak jót akarok neki,és nem tud egykönnyen lekoptatni.
-Oké,csak még ma menj ki...-adta be a derekát.
Amíg zuhanyzott,megnéztem a hálót.Tudom,illetlenség,de annyira kíváncsi voltam rá!Szép volt,mint a lakás többi része,de ez ilyen túl Adam-es volt.Hirtelen hallottam,hogy kinyílik a fürdőszoba ajtaja.Megpróbáltam kislisszolni,de éppen szemben találtam magam Adam-mel,egy szál törülközőben.
Tudom,ez durva,de úgy éreztem,mindjárt elájulok.Mindent megbocsátottam neki.Gyerünk mondj valami értelmeset,ne sokkolj már le...És csukd be a szád!
-Mindjárt jobb.-nyögtem ki.
-Öhm,Rose...Gondolkodtam,és ma este állati szemétláda voltam veled.Ezt rohadtul unom magamban,hogy mikor piás vagyok,ilyen hülye tudok lenni.Ezt nem így kellett volna csinálnom...
-Hát nem is.-szakítottam félbe.
-Én nem is tudom,hogy valaha meg tudsz-e nekem bocsátani.Többet ittam a kelleténél,és...Elvesztettem a fejem.Ne haragudj rám,kérlek!-magyarázkodott igazán fájdalmas arckifejezéssel Adam.
Belenéztem lehetetlenül gyönyörű,kék szemeibe.Annyira átéreztem a fájdalmát,hogy sírhatnékom támadt.El is eredtek a könnyeim,ő meg magához szorított.
-Ne sírj...-mondta elhaló hangon.-Tudom,hogy goromba,szemét és bunkó voltam,kérlek,bocsáss meg...Bocsáss meg...-lehelte.
-Semmi baj,Adam,előfordul az ilyesmi.-mosolyogtam rá egy könnyes mosollyal.
Letörölte könnyeimet,és újra magához szorított.Abban a percben én voltam a világ legboldogabb embere.
