A kezemben a Mad World kottája volt.Néztem az ismeretlen hangokat,és kezem szinte már automatikusan nyomkodta a levegőt is.
-Nashville-ben ezt is eléneklem.-mondta Glambert,majd ásított.Egy jótékonysági koncertre kérték fel a kisvárosban,két hét múlva lesz ez az egész rendezvény,és már most elkezdtünk rá gyakorolni.Közben Süti újabbat ásított.
-Buliztunk,buliztunk?-csipkelődött Monte.
-Ömm,nem...Csak szarul aludtam.
Adam felállt a mikrofon mögé,ami azt jelentette,hogy kezdődik a próba,és a Mad World-del indítunk.A kottát az állványra tettem,hogy nézzem,ha szükségem van rá.Egy pillanatra nem figyeltem,és megcsúszott az ujjam,és félreütöttem.Mindenki mindent abbahagyott,Adam szúrósan nézett rám.
-Rose,muszáj mindig rontanod?!-kérdezte tőlem szúrós szemekkel.-Jó lenne,ha végre megtanulnál pontosan játszani.Mi lesz így a koncerten?!Sokat rontasz.Játsz már rendesen!Ha meg nincs a zenéhez tehetséged,minek jöttél ide?!
-Jó,most hagyd abba.Nem vagyok jó hangulatban,Adam!Először játszom ezt a dalt,és már is ezt kapom?!Mi lesz így a próbákon?!-szúrtam oda neki.
-Semmi,mert előbb utóbb rosszul fogsz járni...Rose,hatalmasat csalódtam benned.-mondta szúrósan.
-Pfff...-Mindjárt eltörik a mécses.Fogtam,felálltam,és elrohantam az öltözőmbe,gondosan becsapva magam után az ajtót.
Pár pillanat múlva...
-Bejöhetek?-kezdte a szokásosat Adam.
-Ide ne gyere,ha így beszélsz velem!-sírtam.
Kattant a zár,és mire feleszméltem,ő ott guggolt előttem.Fáradt volt,már majdnem kidőlt,de még bejött hozzám,hogy bocsánatot kérjen.
-Sajnálom.Ne haragudj!Olyanokat vágtam a fejedhez,amik nem is igazak.Kérlek,bocsáss meg!-nézett rám kék szemeivel,amelyek most bűntudattól csillogtak.
-Ezek után,Adam,hogy merjek kiállni a közönség elé?!Azt mondtad nekem,hogy nincs tehetségem.Akkor meg minek vettél be?!-sírtam tovább.
-Tudod,Rosie,hogy nem komolyan gondoltam.-mondta bűnbánóan.
-Én meg komolyan vettem!-már nem is csak sírtam,hanem zokogtam.
Azt hittem,összedől bennem a világ.Ki akartam békülni Adam-mel,de még sem tudtam megbékélni azzal,amit mondott.Tudom,hogy csak a fáradtság miatt mondta,de valahogy nekem ez annyira fájt,hogy nem tudtam vele megbékélni.
Csak sírtam,zokogtam.Már minden bajom volt.
-Tudod te,hányszor bántottál már így meg?Meg tudod mondani?Mert én már nem tudom,mennyiszer voltam miattad így!-zokogtam.
Miért bánt folyamatosan?Ez miért jó neki?MIÉRT?!Azt hittem,hogy a barátjának tart.De valahogy én...Én még így is szeretem.Jaj,Adam,ha tudnád...
-Tudom,de...Tudod,hogy utána tényleg megbánom.Bocsáss meg,nem akartalak megbántani!-esdekelt nekem,majd szó nélkül magához ölelt,és letörölgette felhevült arcomról a könnyeket.
Az eszem azt mondta,szabadítsam ki magam az öleléséből,a szívem azt súgta,hogy hagyjam,hadd öleljen magához.Persze,hogy a szívem nyert,mert még ilyen rossz állapotomban is szerettem őt.Mindig szeretem őt.A szerelem erősebb mindennél.
-Ha tudod,akkor miért teszed?!Miért okozol folyamatosan fájdalmat?!-súgtam a fülébe.
-Ez nem tudatos,Rosie.Néha,ha rossz napom van,ilyen vagyok.Emberből vagyok,te is szoktál ideges lenni,ha rossz napod van...-próbálta magát védeni Adam.
De azért ennyire lehordani...Ha rossz napom van,én nem hordok így le másokat!A világ még mindig össze volt dőlve bennem.Olyan elveszettnek éreztem magam...Hiába volt ott apám,a cicáim,Marie,Longineu,Tommy,Monte...Én csak Adam-re tudtam gondolni.
Mi van,ha tényleg megbánta?Mi van,ha kedves akarna lenni velem,de nem tud,mert nem bocsátok meg neki?Végül is úgy döntöttem,ezt a kis hibát megbocsátom neki.
-Felejtsük el...De azért ez tényleg nagyon durva volt.-könnyeztem.
-Jaj,Rose...Hogy te milyen érzékeny vagy!Sajnálom,sajnálom,és még végtelenszer,sajnálom!-még mindig bűnbánóan mondta ezt Süti.
-Jó,jó,fejeltsük el...-intettem egyet.
-Köszönöm,Rosie!-ölelt át szorosabban,majd elegedett.-Akkor én most megyek,és ledőlök.Ébressz fel,ha valami baj van.
Kiment az ajtón.Gondolataimba mélyedve,elmorzsolva egy-két könnycseppet,ültem az ajtó mellett,ahol Adam átölelt.
Hirtelen bejött Tommy.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva.
-Hát...Picivel.-mondtam rekedt hangon.
-Szegény Rosie...Azért ez tényleg durva volt Adam-től.-ölelt át ő is.
Engem már mindenki ölelget?Egyre jobb...
-Tudom.De valahogy,valamiért,mindig képes vagyok neki megbocsátani.Mindent.-mondtam sírva Tommy vállába.
-Jól van,jól van...Sírd ki magad,jót fog tenni...-simogatta meg a hátamat.
Olyan jó barát Tommy...Legalább ő megérti a bánatom.
-Ez annyira fájt...-mondtam zokogva.
-Elhiszem,Rosie.Ez a szóváltás köztetek tényleg nagyon...Durva volt.
Sikerült megnyugtatnia Tommynak,aztán még egy halvány mosolyt is csalt az arcomra.Miután kiment,azután én is kimentem,de Tommy elment a többiekhez,én meg Adam-hez.
Besétáltam újra a próbaterembe.Adam ott szunyált a sarokkanapén.Közelebb sétáltam,és leültem a földre,így arcom egy magasságba került az övével.Csak hallgattam,ahogy nyugodtan veszi a levegőt,és most olyan ártatlannak tűnt...Eszembe jutott,hogy mit mondott nekem egyszer.
"Az ártatlanság és én két külön fogalom."
-Tévedsz - suttogtam nagyon halkan,nehogy felébresszem -,te is tudsz ártatlan lenni,ha akarsz.Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Remélem, többször nem fordul elő. Én csak… talán ha tudnád, könnyebben megértenél. De nem mondhatom el.Ma rossz napod volt,de ez nekem fájt.Te mit tettél volna a helyemben?
Egy percre megálltam,mintha csak a választ kerestem volna.
-Hagyjuk, te soha nem voltál szerelmes egy lehetetlen alakba. Sajnálom, tényleg. Látod, most én kérek megint bocsánatot. Olyanok vagyunk, mint egy rossz házaspár, vagy tudom is én. Beteg fantáziám – sóhajtottam.
Nem volt több mondanivalóm.Majd esetleg,ha ébren lesz.Most nagyjából mindent elmondtam,amit soha nem mondtam volna el,ha ébren van.Percekig bámultam az arcát, majd egy hang azt mondta belülről: Miért, ne? Úgyis alszik… ennyit igazán megengedhetsz magadnak.
Közelebb hajoltam hozzá,és homlokára egy óvatos puszit nyomtam.Ügyeltem,nehogy felébresszem, mert akkor aztán magyarázkodhatok…
-Én...-kezdtem a magyarázkodást.-Felejtsd el.
Felálltam csendesen,és kisétáltam a próbateremből.
***
Letelta két hét,és itt voltunk Nashville-ben,ahol néhány dalt énekel Adam,aztán egy kis interjú következik a csapat tagjaival. Kicsit szorongtam, hogy majd a kamerák előtt lesokkolok, és egy értelmes mondatot se tudok majd kinyögni. Vagy éppenséggel a mondat nyelvtanilag helyes lesz, csak az értelme nem lesz túl sok.
Például:megkérdezik melyik a kedvenc számom, erre rávágnám, hogy szeretem a lilát. De, ha a koncerteket is túléltem eddig mindig, akkor ebbe se fogok belehalni, remélhetőleg.Mosolyogtam a magam hülyeségén.Azért sokat fejlődtem,például már nem izgatom fel magam minden apróságon.Úgy látszik,változom.És jó irányba.
A sminkes már egy órája kenegette az arcom.Pedig én mondtam,hogy nem kell sok smink.De ő már vagy a hatodik árnyalatú alapozót nyomta az arcomra,mondván,nem szabad,hogy csillogjon az arcom a kamerában.Aztán jött egy kiló bronzszínű szemhéjpúder és nagyon sok átlátszó szájfény.Úgy néztem ki,mintha szájon csókoltam volna egy zsíros bödönt,de mindegy.Amint kiment a sminkes,rögtön letöröltem a szájfényt,és fogtam a sajátom,ami korallszínű volt,és felkentem azt.
Már mindenki készen állt a koncert-interjúra,csak Adam-et festették úgy kb. egy és fél órája.Komolyan mondom,emberek...Ő nem egy festmény,akkor mit festegetnek rajta órákig?!
A végén besokalltam,és benyitottam az öltözőbe.Egy férfi sminkes kenegette a szemhéját szürke festékkel,de nem sok látszódott belőle.
-Öcsém,semmi nem látszik a sminkedből,Adam!Mi van,lejárt a szavatossága a festéknek,vagy mi?-értetlenkedett Tommy.
A sminkes sértődötten nézett Tommy-ra,Glambert meg csak röhögött magában.A sminkesnek hírtelen ki kellett mennie a mellékhelyiségbe.
-Leharapja a fejem,ha én festelek ki?
Adam csak bólintott,hogy csinálja Tommy,amit jónak lát.
Felkonferáltak minket,és be is mentünk a színpadra.El is kezdtem játszani a For Your Entertainment-öt.
Adam békítően átkarolta Tommy-t.Becsuktam a szemem,és vártam,hogy a közönség felhördüljön.De nem történt semmi.Megnyugodtam.
Utána Monte-hoz sétált oda,és úgy csinált,mintha gitározna.Közben hibátlan volt a hangja.
Következő Longineu volt.Vicces fejet vágott,erre Lolo elmosolyodott,mire Adam majdnem hahotában tört ki.De nem akarta,hogy olyan Pick U Up-osan hangzon a dal,ezért nem nevetett.
Utána hozzám jött oda...Pont az a rész jött,hogy "Do you like,what you see?"...És ha ez nem lett volna elég,még Süti elém tolta a mikrofont,én meg benyögtem,hogy "Yes,I do".A közönség felhördült,de nem bosszúsan,hanem barátságosan,amolyan egyetértően.
Véget ért a koncert,és aztán jött az interjú...Nem volt olyan vészes,mint hittem.
***
Nashville után kicsit lazíthattunk,livel már lassan október eleje volt,ezért a koncerteket visszafogtuk,és Adam inkább az új lemezre koncentrált.Persze azt nem mondtam,hogy eltűnt volna a médiából,mert több neves újság címlapján is szerepelt,pl. a Rolling Stones,a People magazin,aztán ott a német Bravo,ahol két oldal szól róla,és még sorolhatnám.A legeldugottabb országok újságjai is az ő posztereivel voltak tele.Most is éppen egy fotózáson voltunk...Már megint.
-Szóval,milyen témájú az új képsorozat?-kérdeztem érdeklődve.Azt még nem is mondtam,hogy mi is szereplünk a képeken.Ez egy kis reklám a következő CD-hez.
-Vámpír.-forgatta a szemét Monte.-Ad agyára mentek ezek a vérszívók.Nem is értem,miért nem marad a megszokott ütemterveknél...Na mindegy,ő tudja...
-Azért,kedves Monte barátom.-szólalt meg Lolo is.-,mert Adam szeret újítani,meg őt is elérte ez a vérszívó mánia.
Közben belépett az említett a terembe...Nem tudtam,mit csináljak,sírjak-e,nevessek-e,káromkodjak-e(na jó,azt azért nem kéne)...Féltem is tőle,annyira hiteles vámpír volt.
Azon sem lepődnék meg,ha a képsorozat után felkérnék őt egy noname vámpíros filmbe.Végül is a színészkedés sem áll tőle távol,ha azt vesszük,hogy kisebb korában színjátszó körbe járt,és filmekben is szerepelt már.
-Bassza meg!Bocsánat,akarom mondani...Jézusom!Adam,hogy nézel ki?!-hördült fel Longineu.Adam csak titokzatosan mosolygott.Tény,hogy eléggé...Furcsa volt így látni.Kissé ijesztő.Fekete szöges cuccok,fehér kontaktlencse,vámpíros smink...Rendesen beparáztam tőle.
-A legjobbat még nem láttátok!-magyarázott,majd felemelte a felső ajkát az ínyéről.Ezt nem hiszem el!Felvett egy élethű vámpír fogas protkót...Nem normális,komolyan!Beteg!Na jó...Azt be kell vallanom,hogy nem tiltakoznék,ha egy ilyen sármos és cuki vámpír meg akarna harapni,de...Hagyjuk.
-Anyád így meglátna téged...Seprűvel verdesne ki a házból.-röhögött Monte.
A válasz egy laza legyintés...
-Látott ő már sok mindent.
Igazából,mi öten elvileg normál ruhában leszünk.Lótetű azt mondta,eljön minket megnézni,bár én legszívesebben elküldtem volna a búsba...Na mindegy,hagyjuk.A lényeg,hogy még nem volt itt.Gyakorlatilag azon sem lepődnék meg amúgy,ha valaki beöltöztetne boszorkánynak,vagy tudom is én,minek.Szellemnek,törpének,óriásnak...Közben valahonnan előkerült Lótetű is,de neki más volt a reakciója,mikor megpillantotta Glambert-öt.
-Anyuci!De jól nézel ki,drága!-nyávogta a kis kényes hangján,kitágult pupillákkal.
Én az orrom alatt morogtam,hogy le lehet szállni róla,ő az enyém.Még szerencse,hogy megérkezett a fotós,különben nekiestem volna Ke$hának.Ne bámuld már így!A férfi meg sem lepődött Adam-en,lehet,hogy ő már hozzászokott a hülyeségeihez.Az előző képsorozatot,a kakadusat is ő csinálta.
-Milyen legyen az első néhány képkocka?-kérdezte.
Süti egy percig gondolkodott,homlokán finom ráncok rajzolódtak ki.Hűű,de koncentrál valaki!
-Nagyon nagy lopás lenne,ha csinálnánk a True Blood plakátjához hasonló plakátot?-Na,a mániája ez a gagyi sorozat.A Vampire Diaries akkor is jobb!
-Nem,de akkor kell egy áldozat is.-Milyen áldozat?Ja,eszembe jutott a plakát.
-Én nem vagyok jó áldozat?-mondta Tommy.Furcsálltam kicsit...
-Nem!Nekünk nő kell.-Akkor már keresni is kell egy nőt.Ezek szerint elcsúszik a fotózás.Csak van itt bájos arcú sminkes lány,vagy egy ismerős...
-Ő pont megfelelő lesz!-mutatott rám a fényképész.Tessék?!Jól hallottam?!
Közben Lolo és Monte elkezdtek hahotázni.Komolyan mondom,hogy ők minden kis apróságon akkorát tudnak röhögni...Hihetetlen.
-Rose biztosan szenvedni fog az áldozat szerepében!-vágott hátba,kicsit túl erősen Longineu.Erre csúnyán ránéztem.Te hülye!Majdnem lebuktattál!
-Adam?-nézett a fotós kérdőn az említettre.
-Ok!Elvállalod,Rosie?-Ó,kedvesem,ezt most sértésnek szántad?Veled?Bármit!Na jó,azért bármit nem,mert arra nem tudnál rávenni,hogy elmenjek bungee-jumpingolni.
-Jó...legyen.-játszottam el,hogy komolyan mérlegelem a helyzet komolyságát.
Rögtön jött egy sminkes nő,ledobott a székre,elkezdett vadul kenegetni,közben egy jelmezfelelős is megjelent,és valami olyan szerkót adott rám,amit amúgy soha az életben fel nem vettem volna.Egy túlságosan is csipkés toppot.Közben a fehér háttérről áttértünk a feketére,hogy hatásosabb legyen a plakát-beütés.
-Erre kíváncsi vagyok.-bokszolt bele Monte Lolo vállába,aki csak vigyorral válaszolt.
-Val'szeg elszarja az összképet.-tett egy pofátlan és goromba megjegyzést Lótetű.Peched van,mert én is hallottam.
Közben a nyakamra festettek vörös festékkel vércseppeket.
Ó,igen,ha apa meglátna így...Vagy a nagyi!Szívrohamot kapnának szegénykék mind a ketten.Mikor készen voltam,a tükörben megnéztem magam.Vajon elég jó áldozat vagyok?Meg kell próbálkoznom majd nem az önelégült,hanem az áldozatos fejjel,de nehéz lesz...Főleg,hogy Süti felém hajol.Egyre jobb ez a fotózás.Jaj!Rossz kislány,rosszra gondol!
-Akkor mit csináljak?-Igazából tudtam,mit kéne csinálnom,de vártam,hogy Adam mondja ki.Én fogom eljátszani,és nem Lótetű!Se nem Tommy.Lótetűről olyan rosszindulatú gondolat futott át az agyamon,hogy legszívesebben felnevettem volna ördögien,valahogy így,hogy "muhahahahahaha!"
De az nem én lennék.
-A Vampire Diaries mániája.Nem mondod,hogy nem láttad a kedvenc sorozatom plakátját,Rosie baba?!-Rosie baba?!Mi ez már megint?Fú,ez a nap egyre jobb és jobb lesz.De kedves Adam,láttam,csak arra várok,hogy végre kimondd,mit csináljak...Akkor talán meg is teszem.
-Csak le kell feküdnöd a földre,és kétségbeesett fejet vágnod.
Erre vártam.Hát most már végre megteszem...Így is tettem.
Lefeküdtem a nekem kijelölt helyre.Komolyan,mintha értelmi fogyatékos lennék,még egy nagy,piros X-et is tettek a helyemre...Egek,ilyen GYP.-s fejem van?!
-Jó,na,most te jössz,Adam.Hajolj fölé,és tegyél úgy,mintha meg akarnád harapni.
Adam felém hajolt,és ahogy rám nézett...!Ohhhh!Nem tudtam eldönteni,hogy legyek részeg a nézésétől,vagy röhögjek rajta,mert féloldalasan rám mosolygott,de úgy,hogy kikandikált a vámpírprotkón a szemfoga.Adam maga a megtestesült kísértés!
Én már egyszer megmondtam ezt,nemde?Mit csináltál volna a helyemben?Kicsi hiányzott,hogy ne ájuljak el...Megint.Persze,most nem voltam olyan erőtlen,mint múltkor,de a gyomrom liftezett,a lábaim zsibbadtak,és...Na jó,inkább megtartom magamnak.
-Ne már,Rosie!Te szándékosan röhögtetsz a fejeddel.Az eszem megáll!-nevetett Ad.
-Áldozat,érted?!Most nem te vagy Katy Perry a Teenage dream-ből!-türelmetlenkedett a fotós.Jól van már...Bocsánat,ha az ember valakiért odavan,és ilyen közel van hozzá,akkor nehéz eljátszani azt,hogy szenved.Igazából én nagyon jól vagyok.Túl jól...
-Figyelj,Rosie,tegyél úgy,mintha te lennél Caroline,én meg Damon,okés?Én most egy élősködő vagyok,nem egy barát,aki csak a véredre szomjazik!Jó,bevallom,néha ráfanyalogtam a sorozatodra én is.-forgatta gyönyörű szép,kék szemeit Adam.
Hohó!Azért Damon nem csak Caroline vérére szomjazott...
-Damon nem csak Caroline vérét akarta.-néztem bájologva Adamre.Közben hátul Lótetű felszisszent,Longineu és Monte újabb röhögőgörcs-rohamot kaptak.
-Höm,azt a részt ugorjuk.-emelte fel szemöldökét Süti.Ne már,annyira izgatott lettem,hogy úgy éreztem,mindjárt bepisilek...Mint a kölyökkutyák,komolyan.Ez már tényleg nagyon beteges...Végül is elkészült az első néhány képkocka.Párszor rámszólt a hapesz,hogy ne vigyorogjak már,hanem vágjak kétségbeesett fejet.
Lehetetlen dolgot kért tőlem.Minden egyes kattintás után idióta nevetgélésbe kezdtem.Utálom ezt a hülye szokásom,ha nagyon felmegy bennem a pumpa,persze nem az idegességtől,akkor a végső stádium az,hogy megállás nélkül nevetgélek.A következő képsorozatokat a fiúk sem úszták meg,őket is kimaszkírozták vámpírnak.Én maradtam az áldozat.Longineu-ra és Montéra ugyan úgy folytonosan rá kellett szólni,hogy hagyják abba a nevetést.
-Oké,fiúk,a történet az lesz,hogy ugye...A hogy is hívják-lány...
-Rose.-szakítottam félbe sértődötten a fotóst.Nagyon nehéz megjegyezni?!Csak négy betű.
-Igen,ő...Na,szóval,ő csak Glambert vérbankja,de a többiek is szeretnének belőle inni,értitek,nem?Nézzetek szomjasan Rose-ra,irigykedve Adam-re,hogy neki még ilyenje is van.
Hát ez a sorozat kevésbé volt élvezetes,de túléltem.Hehe,hagyott bennem elég vért Glambi...Idióta!-szólt egy hang mélyen belülről.
