Ki akartam nyitni a próbaterem-öltöző-stúdiónk ajtaját,de csukva volt.Mi az,hogy zárva van?Eddig mindig nytiva volt,ahányszor jöttem.Lehet,hogy valamit elnéztem?Kicsikét kutattam a táskámban,mire megtaláltam a mobilom.Ránéztem a képernyőre,és megállapítottam,hogy negyed órával előbb érkeztem a megbeszélt időpontnál.Na,ez remek...Miért van mindig olyan érzésem,mintha késésben lennék állandóan?
És most ez lett az eredménye.Na,de mindegy...Tovább kutattam,és kihúztam a kulcsokat.Azon volt egy kulcs,amit még akkor adott nekem Longineu,mikor bekerültem.Jó sok kulcsom volt,hiszen Neverland nagy hely,plusz volt sok más kulcsom is.Megtaláltam a kulcsot,ami nyutja az épületet,és beledugtam a zárba.Kattant egyet a zár,és kinyílt az ajtó.Most azt hihetnéd,hogy ez egy tök átlagos zár,amit hajcsattal is meg lehet bolondítani.Nos,ki kell,hogy ábrándítsalak:Ez egy kicsit bonyolult zár,és a hozzá való kulcs is elég hülyén néz ki.De az óvatosság soha sem árt.Volt még egy kis időm,én meg nem tudtam,mit kezdjek magammal így,egyedül.Beraktam táskám az öltözőmbe,és nézegettem magam a tükörben.A sminkem makulátlan volt.Egy kis fekete szemhéjtus,fekete szempillaspirál,átlátszó szájfény.Idén az úgy nevezett "naked face" volt a divat,vagyis magyarul "csupasz arc".Fő a természetesség,mondjuk én egyébként se készítettem extravagáns sminkeket,csak különleges alkalmakkor.A körmeim más tészta.
Az nekem is fekete.Hogy nézne már ki,hogy két férfi fekete körmökkel mászkál,én meg nem?Igen...Tommy is festi a körmét,hiába azt mondja,hogy egyenes.Meglepődtél?Hát,a Los Angeles-i koncert eseményei után én aligha lepődnék meg.Besétáltam a terembe,ahol a próbákat tartjuk.A hangszerek már a helyükön álltak,ott volt a mikrofon is,a szintetizátorom is.
Már megjárta Las Vegas-t is,mert mindenki a saját hangszerén játszik.Még jó,hogy vettem egyet.Egyébként kaptam volna szintit,ha akartam volna,de mondtam,hogy elhozom az otthonit.Apám úgy is tud venni bármennyit.Minden megvan rajta,ami a fellépéseken kell.Körbeséltáltam,és jól megnéztem mindegy egyes hangszert.Mikor megláttam a csillogó,flitteres gitárt,egy picikét elfogott a hányinger.
Az a gitár Tommy-é volt.Egy férfinek csillogó,flitteres gitár?!És még ő az egyenes?!Na mindegy...Persze megint eszembe jutottak a Los Angeles-i koncert események.Pedig már lassan egy hónapja történt...Odasétáltam Adam mikrofonjához.Neki mindig más mikrofon jutott,nem kellett magával cipelnie ezt,meg az erősítőket,blablabla.Belém bújt a kisördög,megint én lettem az ötéves.Közelebb sétáltam,és próbáltam felérni a mikrofont,de hasztalanul.Túl magasan volt nekem.
De ez persze nem jelentett gondot,megfogtam,és oldalra döntöttem,és úgy kezdtem bele énekelni,örökölten csodálatos,képzett hangomon,hogy:So I got my boots on,got the right 'mouth of leather....Jól elszórakozgattam magammal,és már jött volna a refrén,mikor meghallottam a hátam mögött,hogy:
-If I had you,life would be a party it'd be ecstasy...
Már kicsit sokszor hallottam ezt a hangot.Túl sokszor.Eltéveszthetetlen.Hoppsz,lebuktam!Hirtelen megfordultam.Ott állt Adam fenséges nézéssel,hátát az ajtófélfának flegmán nekilökve.Én azt hittem,hogy ott ejtem ki a kezemből az ő mikrofonját.Megráztam a fejem,hogy kisuhanjanak a fejemből a zavaró gondolatok,és visszaállítottam a helyére a mikrofont.
Ez nagyon kínos volt.Éreztem,hogy zavaromban teljesen elpirulok.Soha többé nem engedek annak a kisördögnek ott,bent!Megmukkanni sem tudtam,ilyenkor mondja az ember,hogy OMG.
-Tudtam én,hogy egyszer ráfanyalogsz az éneklésre.Ember,kezdjek félni?-nevetett rám kisfiúsan.
-Hömm...Én és az éneklés két külön dolog.Jó vicc.A vokállal is csak eltolom a koncertjeid...-legyintettem szégyenlősen.
-Ne mondd már,hiszen nagyon szép hangod van!
Hagytam,hogy egy kicsit elveszítsem a fejem.Szemeimet rajta legeltettem.Mi a szösz,új naci?És feszülős?!És bőr?!?!?!
Az új pedikűr most eltörpült emellett a nadrág mellett.(Amúgy megunta a fekete színt,és átfestette a körmeit ezüstre).Általában nagyon ízléses az öltözéke,de van,mikor nagyon beletrafál.Mármint nem azt mondom,hogy rossz ruhákat vesz fel,csak olyat,ami nekem nem tetszik annyira.Várjunk csak...Engedjek a kisördögömnek,vagy ne?
Egyszer élünk,hát engedek neki,na.
-Várj csak!Mintha láttam volna valamit a hátadon,megfordulnál egy pillanatra?-Próbáltam meggyőzőnek tűnni,és el sem mosolyodni.Sikerült,és nem röhögtem szét az agyam.-Lehet,hogy egy folt!
Tudom,mennyire ki tud akadni a foltoktól.Ez gonosz volt tőlem,de na...
-Egy folt?Egy foolt?!-kezdett kiakadni.-Hoool?!-nézett végig a pólóján gyanakvó képpel,majd megfordult.
Mamma miaaaaaa!!!Nem is rossz...Lájkolom!Bocs,én is emberből vagyok...Egy ideig csak,khmm,khmm,élveztem a kilátást,aztán szólásra nyitottam a számat.
-Nem,nincs semmi a hátadon...Bocsi,félre néztem.
Adam már megnyugodott,és egy sóhajtás kíséretében kifújta a "stressz"-t.
-Ha nem ismernélek,még azt hinném,hogy a seggem bámultad meg.-mondta nyugodt szívvel.
Én megfordultam,és úgy tettem,mintha valamit keresnék a tatyómban.Majd elvigyorodtam,de nem feltűnően.Aztán letöröltem arcomról a vigyort,és visszafordultam.Egyébként lehet,hogy nem ismersz eléggé,Adam...Próbáltam nem elpoénkodni magam,de ez nagyon vicces volt.Ha nem ismernélek,még azt hinném,hogy a seggem bámultad meg.Mindenesetre,többet nem szándékozom visszaélni a bizalmával,de...Ma ilyen huncut kedvem van.Először az éneklés,most meg ez.Glambert mellém sétált,és leültünk a sarokkanapéra.
Amíg nem jönnek a többiek,minek álljunk?Ülni sokkal kényelmesebb.
-Na,és hogy megy a tanulás a magántanárral?
Elgondolkoztam.Igazándiból ugyan olyan,mint a suliban,csak tömörebb az anyag.Blöahh,okádnom kell.
-Sokat kell tanulnom...Egyébként ugyan olyan,mint a sima suli.
Adam nem válaszolt,csak elmosolyodott.Mennyiszer láttam már ezt a vigyort!De még mindig nem untam meg.Még mindig gyorsul a pulzusom,és tágul a pupillám,ahányszor ezt megteszi.Pupillatágulás akkor jön,mikor érdekel valaki,szóval,már tuti,hogy erősen beleestem.
A kanapé alól előhúzta a kis jegyzetfüzetét,amibe mindig körmölgette szorgalmasan az új dalok szövegeit.Micsoda rejtekhelyei vannak!Lehet,hogy a mosdóban is van egy ilyen füzet?Hálás voltam neki,hogy nem szidott le,amiért rongáltam a tulajdonát.De értette a viccet.Még ha nem is akartam,hogy meglásson,pont Ő.
Mondjuk,azt tudhattam volna,hogy ritkán,de ő érkezik meg elsőnek.Aztán van,amikor a rajongók rátámadnak,és olyankor aztán fél órától egy és fél óráig is terjedhet a késés.Ez szokott gyakrabban előfordulni.
-Mit gondolsz erről a szövegről?-kérdezte,miközben a kezembe nyomta a jegyzetét.
El is kezdtem olvasni.Áá,óó!Aztán,mikor a szöveg végére értem,úgy voltam vele,hogy ha nem ismerném a kézírását,el sem hinném,hogy ő írta.Ráadásul nekem mutatja meg,pont nekem,akiről tudja,hogy érzékeny az efféle hülye dolgaira!
-Nos,vélemény?-nézett rám kérdően,és felhúzta a szemöldökét.Gyorsan kezdett dobogni a szívem.Hé!Ez megvesztegetés!
-Hazudjak,vagy mondjam az igazat?-Ütődött,ezt nem szokták megkérdezni!
Ad nagy levegőt vett,majd kifújta és rám nézett újból.
-Először hazudj.
Oké,ha ez kell neked...
-Ez a szöveg zseniális!Ezek az érzések,amik minden egyes tollvonásodban érződnek,és ez a hangulat,ami az egészet áthatja...Leírhatatlanul mély érzések!Ebből tuti,hogy nagy sláger lesz!
Adam erre a jellegzetes Pick U Up-os nevetésével válaszolt.
-Jó,most mondd el komolyan,mit gondolsz róla!
Ne kérj ilyet tőlem...!Inkább befogom a szám,és elviselek mindent,de ezt,csak ezt NE KÉRD TŐLEM!Még is hogy érezné magát,ha azt mondanám,hogy minden sorától hányingert kapok?!Sóhajtottam,és már nyitottam volna a szám,de leintett.
-Ne is mondd,tudom,mire gondolsz.Tudom,túl buzis lett.
Hát én nem ezeket a szavakat használtam volna,de a lényeg ott van benne.Csoda,hogy nem jöttek be a fejembe azok az új emlékek,amiket inkább kitöröltem volna.
-Ja.-leheltem egyszerűen.
Glambert összevonta a szemöldökét,és így újra előtűntek homlokán a ráncok.Mikor mérges volt,vagy nagyon koncentrált,akkor volt ilyen a homloka.
-Talán oda kéne valakinek adnom.Egy nagyon komoly pillanatban pattant ki a fejemből.De túl buzi ahhoz,hogy felénekeljem...-nevetgélt szórakozottan.
Hálát adtam az égnek,hogy nem énekli fel.Köszönöm!Közben betoppantak a többiek is.
***
A próbán minden tökéletes volt,minden úgy zajlott,ahogy kellett,bár én nem is értem,miért kell próbálnunk ennyiszer.Hiszen rajtam kívül mindenki tökéletesen játszik.
Egy miracle-re lenne szükségem,hogy megváltoztassam Adam szexualitását.És persze Tommy-t is megváltoztatnám,megpróbálnám elérni,hogy egyenes legyen,ne Adam-et szeresse.Nem jó ez neki se,meg Adam-nek se!Kihúztam az erősítőt a szintetizátoromból.Indultam volna haza,mikor...
-Srácok,hova ez a rohanás?Szeretnék valamit mondani nektek,úgyhogy várjatok már egy picikét!-Óóó!Jól van,várok,Süti,de csak miattad.
Mindenki visszafordult,és Adam-re szegezte tekintetét.Szerette a fontos bejelenteni valókat a próba végén elújságolni.Ez is egy szokása.Mondjuk,van benne némi logika,mert ha valami rosszat közölne velünk az elején,akkor több,mint valószínű,hogy elrontanánk a próbát.Ez egyszerű pszichológia.
-Szóval...Az előző koncertünk rohadt nagy siker,és Rose is remek volt!-mosolygott rám,miközben beszélt.Tűzijátékok pattogtak a gyomromban.Nyugi,kislány!-Elvállalunk egy San Francisco-i koncertet?Akkor még csak át sem megyünk egy másik államba,itt maradunk Kaliforniában.
Kérdőn Monte-ra néztem.Ő volt a mi kis "idő"jósunk.
-Jó forgalom mellett kb. hat óra utazás,rossz forgalomnál akár nyolc óra is lehet.-Te jóó ééég!Nem sok az egy kicsit?!-Attól is függ,hogy hol megyünk,vagyis melyik úton.
Nekem aztán mondhatnak útneveket,én azokat max. a hírekben hallottam.Tudom,elég pudingnak tűnök.Mindenesetre én a szülővárosom és Los Angeles annak a részét ismerem jól,ahol már éltem vagy sokat jártam.Longineu egy bátorító pillantést vetett rám,Monte arca várakozással teli volt.Adam úgy nézett ki,mint egy besózott ötéves,Tommy meg megint hozta a formáját,vagyis ült,és nézett rám mosolyogva.Szeme szinte beszélt hozzám.Vállald el a munkát,kedves Rose!Ha barátok vagyunk,elvállalod!Sóhajtottam egyet.Ennyire még nem készültem fel.Még Adam aranyos kiskutya-tekintete sem elég most nekem.
-És mikor lenne?-kérdeztem rekedt hangon.
-Ebben a hónapban,huszadikán.-válaszolt Adam.
Arra gondoltam,csak kibírom az utat...A szállodai alvással is csak megbirkózom valahogy.Nem akarom,hogy csalódjanak bennem,hogy miattam ne menjünk el.Tartozom nekik ennyivel,nem alkalmazkodhatnak az én kényem-kedvemhez.Hiszen,ha úgy vesszük,már két hónapja bent vagyok a háttérzenekarban,egyszer eljutunk majd oda,hogy már senki se fog semmit kérdezni,csak bejelentik,hogy megyünk,ekkor és ekkor,és az így is lesz.
-Jól van,fiúk,vágjunk beleee!-ordítottam,miközben körbejártam mindenkit egy pacsival.
Erre Longineu és Monte két oldalról megölelt.Komolyan,mellettük az ember kicsinek érzi magát.
De az egyszer biztos,hogy a két nagy test,nagy szíveket is rejt.Ők az én "kis" mackóim,a két bolondos medve.Adam a vaníliás süti,Tommy a mosolygó barack.
-Köszi!A rajongók hálásak lesznek neked,virágszálam.
Óó,egek!Szóval már virág is vagyok.Biztos azért,mert a "Rose" magyarul és kisbetűvel rózsát jelent.
Közben kiszabadítottam magam a két nagy macika közül,és ránéztem Tommy-ra.A szeme csillogott a büszkeségtől,és szinte beszélt,már megint.Hogy nekem milyen király friend-em van!Mindenki büszke lehet rá!Emberek,mit utál a sok idióta ember rajta?!Hiszen olyan kedves!Ha nem is pont erre gondolt,köbö ez volt a lényege.Biztos voltam benne,hogy valami hasonló jár a fejében.De Ke$hát sem utálja,és ez viszont már bánt.
Bocsánat,nem én nyomok folyamatosan puszikat Adam arcára,és nem én hívom őt a középső nevén,mint Ke$ha.Az nem én vagyok.Számomra ő egy kiismerhetetlen nőszemély,akit talán soha nem leszek képes szeretni.De ez mindegy már.
-Na skacok,most tiplizzünk.El kell mennem vásárolni,kellemes lazítást,holnap ugyan ekkor,ugyan itt.
Mindenki kiszállingózott a próbateremből,csak én nem.Teljesen a gondolataimba merültem.Ugyan mit vehet akkor,amikor vásárol Adam Lambert?Ételt,italt,vagy sampont?Hajzselét,körömlakkot?
-Hát te itt fogsz éjszakázni?-nézett rám,már szinte sértő kérdezősködéssel Ad.
Lehetséges,ha itt maradsz te is,egész este bámulhatnálak.Nem,nem jó ötlet.Van egy olyan érzésem,hogy a bámulás felfokozná a vágyaimat,és tettlegességgé fajulna.Amit te nem szeretnél,Adam.Meg nem is akarom leleplezni magam.Már megint másféle gondolatok járnak az agyamban,mint kellene.Vagyis csak ő jár az agyamban...Csoda,hogy még nem fáj a lába,már annyit járt a fejemben.Egyébként kezdem megszokni a helyzetet,de azért néha még megijeszt,hogy mennyire elkalandozik a tekintetem és a figyelmem.
-Nem,csak tudod,titokban gyúrok az éneklésre,és használom a mikrofonod is.-nevettem el magam.Azt a mikrofont,amit néha túl közel teszel a szádhoz,és...Hagyd már abba,Rose!Nem vagyok képes egy percig normál ember módjára gondolkodni?!Vagy épp ez a bajom,hogy túlságosan is normálisan viselkedem?
-Ja,már mindent értek.Figyelj,ha befejeztet a titkos próbád,nincs kedved velem eljönni hajfestéket venni?A nők úgy is jobban értenek az ilyesmihez.-forgatta a szemét egy vigyorral fokozva.
Hajfesték?Minek neki az?Amúgy,nané,hogy van kedvem vele menni.Bárhova elmennék vele!Nem,mégsem.Egy melegbárba azért nem tudna elráncigálni,semmi pénzért,érthető okokból kifolyólag.
-Mert én aztán profi kémikus vagyok,aki kívülről fújja a fekete hajfestékek molekulaszámát,nem?-vontam fel kérdőn a frissen kiszedett szemöldököm.Tök jó lett!De mindegy most.
-Hogyne.-Ajándékozott meg egy részecskepattogtató mosollyal.
Úgy döntöttem,hogy miért is ne?!
