Egy hét telt el a San Franciscó-i utunk óta.Azóta már kipihentem magam,ha pihenésnek lehet nevezni a magántanár óráit.Blöah...Minden tantárgy viszonylag jól ment,csak a matek és a kémia nem.Kit érdekel,hogy hogy kell a szinuszkoszinuszszámítást?Jól...És az is kit érdekel,hogy hány szénatom van egy szerves vegyületben?Sok...
A szabadidőm próbáltam apámmal,a cicámmal és a barátnőmmel tölteni.Féltem,hogy megsértődnek,mert Adam,a többiek,és a próbák miatt hanyagolom őket.A mai nap viszont be kellett menni próbálni,mint mindig,hetente ötször,vagy többször.Attól függ,hogy van-e koncert még azután,vagy nincs.Benyitottam a stúdióba,és nyugalom áradt szét a testemben,hogy már más is itt van,nem én vagyok az első.Fogtam a táskám,és besétáltam a próbaterembe.Tommy már ott volt,és éppen gitározott.Ledobtam a táskám,és futottam megölelni.Megöleltük egymást.
-Szia,Tommy!Mi újság?-kérdeztem tőle barátságosan.
-Szia,Rosie!Semmi különös.Veled?-válaszolt ha lehet,még barátságosabban.
-Semmi...Nincs kedved kicsit gitározni?Olyan jó hallgatni,mikor gitározol...-álmodoztam.
-De,persze,úgy is kell a gyakorlás!
Azzal meg is pengette a gitárt.Tehetséges volt nagyon,éppen ezért is szerettem,mikor játszott a gitáron.
-Ó hogy a mennykő üssön belé!-hallottam feldühödött káromkodását.
Aggódva kinyitottam a szemem,és oda is rohantam hozzá.
-Mi történt?
-Semmi különös,Rosie,nyugodj meg.-Biztos nagyon aggódó fejet vághattam,ha ezt mondta.
-De még is,mi történt?
-Csak elvágtam a kezem a húrokkal,mert nem pengetővel játszottam.Ennyi az egész.Nem nagy ügy,nem baj,majd elmúlik...-nézett rám nagy,cuki,barna szemeivel.-Ki akarod szívni a vérem??-nézett rám viccelődve.
Fogtam,előszedtem egy tapaszt,megfogtam a kezét,és ráraktam a vérző ujjára a tapaszt.
-Kiszívtam a véred!!-vágtam egy mániákus fejet.Ezen mindketten nevettünk.
-Ki beszélt itt vérszívásról?-Ez a hang...Teljesen tűzbe hozott.
Adam ott állt az ajtóban,és közömbösen figyelt minket.Óh,megint egy szörnyű nadrágot vett fel.Nem,nem a bőrnacit,hanem a háremnadrágot.
-Rosie.
-Én.
-Gyerekek,mi ez az egyet értés?Nektek járnotok kéne...
-Kösz,nem,Adam...Nem az eseteim a szőkék.Bocsi,Tommy.
-Nem baj.Mert Rosie tudja,hogy miért nem az esetem,és én sem az övé.-kacsintott Tommy.
Adam arcáról lefagyott a vigyor,és eszelős fejet vágott.
-Kukába az egyetértésekkel.-Hát bocsi,Adam,de te még nem tudod,hogy én nem Tommy-t szeretem,hanem téged...De Tommy tudja,hogy téged szeretlek.
Erre elkezdtünk nevetni.
-Hol van Monte és Longineu?-kérdeztem.
-Hívtak,hogy kicsit késnek majd.-zárta le a témát Ad.-Képzeljétek,ma délután leadják az egyik interjút,ami velem készült.
-Óóó,de,szerinted miért érdekelne téged,ha nem veled készült volna?-kérdeztem nevetve.
-Nemt'om.-vágott egy eszelős fejet Glambi.-De most komolyan...Kaptam egy hülye becenevet.Glamerican Idol.
Emiatt a szóvicc miatt Tommy-val már a földön feküdtünk a nagy röhögéstől.Ez tetszik!Jó kis szóvicc.
-Skacok!Igazán komoly dolgok kell közölnöm veletek...-váltott komolyabb hangnemre Adam.Valamit titkol...-Ha kerítő lettem volna,már rég éhen haltam volna.
Erre megint kitört belőlünk a röhögés.Nahát,ez igazán komoly dolog!
-Ez...Neked...Komoly...Dolog?-kérdeztem röhögve.
-Hát...Aha.-nevetett velünk Süti.
Ó ugyan már...Ha magadnak kerítenél,mondjuk engem,én képes lennék érted éjjel-nappal is dolgozni...Na tessék,már megint hol járok?Ott,ahol nem nagyon kellene.Engedtem magamnak egy kevés bámészkodást,és észrevettem,hogy Adam-en egy kígyós felső van.
-Kígyó?-kérdeztem meglepetten.
-Ahha.A kedvenc állatom.
-Én cicás vagyok.
-Az az egyiptomi kultúrákban is szerepel.Akkor talán tudod,hogy az egyik tetkóm nem Szent Spuridon szemét ábrázolja...A görög kultúra nem annyira áll hozzám közel.
-Nem,az Hórusz szeme.-válaszoltam neki.Ennyit talán még én is tudok...
-Köszi a történelem órát,Dr.Rosalie Jackson.-tört ki a nevetés Tommy-ból.Vele nevettünk,aztán Ad megszólalt.
-Tommy meg kutyás.Jól mondom,haver?-nézett Tommy-ra Ad.
-Ahha.
Adam megköszörülte a torkát.
-Na,de van egy tényleg fontos bejelenteni valóm.Úgy akartam,hogy mindenki hallja a bandából,de...Mindegy,majd ha megjönnek,nekik is elmondjuk.
-Elég dalt írtam,és,öhmm...Arra gondoltam,hogy a jövő év tavaszán kiadnék egy újabb lemezt.
Gyaa...Úristen.Egy csomó kérdőjel,felkiáltójel,smiley!A kérdőjelek jelentése:Ilyen gyorsan?Nem fogom elcseszni?Jó lesz vajon?A felkiáltójelek jelentése:Hűha,én leszek ebben a billentyűs!Ha Adam-ről van szó,biztos,hogy jó lesz!Közben betoppant Monte és Longineu is.
-Lemaradtunk valami fontosról?-kérdezte Longineu.
-Nem,dehogy is...-szórakozott Adam.-Csak éppen bejelentettem,hogy tavaszra új lemezt adok ki.
Monte viccesen oldalba bökte Longineu-t.
-És ez neki nem fontos?
Erre mindenki elnevette magát.
***
A próba viszonylag jó hangulatban telt el,és utána Adam meghívott minket egy fagyira.A próba végére betoppant Lótetű Sebert,és persze őt is elhívta Adam...Senki nem utasította vissza,főleg nem én.Egyszerűen mindig Adam-mel akartam lenni,mert olyankor csak Adam,egy jófej srác,nem Adam Lambert,a nagy,híres énekes.
Lehet,hogy ez egy kicsit furán hangzott.Nem,nem skizofrén szegény srác.Nem az,csak valahogy...Mikor felmegy a színpadra,teljesen más lesz,eluralkodik rajta valami.Mivel sokan voltunk,és Hollywood utcáin,Adam testőröket is hozatott magunkkal.Út közben volt aláíráskérés,és legnagyobb meglepetésemre,tőlem is kértek autogrammot.Nem készültem íróeszközzel,de Adam-nél volt,szóval kölcsön is adta.Aztán leültünk a helyi cukrászda teraszára.Az őrök a közelünkben maradtak,de szinte nem is látszottak ki az emberek közül.
-Oké,ki mit kér?Én fizetem mindenkiét.-ajánlotta fel Adam.
Miután mindenki leadta a rendelését,Adam bement a cukrászdába kikérni a rendeléseket.Jézusom!Hat fagyikehellyel nehéz lesz kijönnie...Majd leejti,vagy tudja a fene,hogy mi lesz az édességekkel...Gyorsan bementem segíteni neki.Hármat én hoztam ki,hármat pedig Adam.
-Köszi,hogy segítettél,a fiúknak eszükbe sem jutott volna.Inkább röhögtek volna rajtam,amikor elejtettem volna őket.
-Ezért jó egy nő a háznál.-Ezt célzásnak szántam,de nem fogta fel.Áá,mindegy...
Letettük a fagyikat az asztalra,és mindenki kiválogatta a sajátját.
Soha nem volt a kedvencem a vanília,mindig is csoki párti voltam.De most érthető okokból vaníliát kértem.Kellemesen ettük a fagyinkat,de egyszer csak azt vettem észre,hogy Monte nyugodtan belekanalaz Adam fagyijába.Na nee!Már ő is kezdi?!Monte...Azt hittem,te normális vagy.De aztán,mikor Longineu is belekanalazott az én fagyimba,nem hagytam a dolgokat szó nélkül.
-Emberek,ez mi?-kérdeztem értetlenül.
-Ez?-vonta fel a szemöldökét Süti.
-Bandatagok közti DNS-csere.-fejezte be a mondatot Monte.
Nevetnem kellett.Szóval,a saját fagyija senkinek sem jó.Huh!
-De Adam nem is bandatag...-akadékoskodtam viccesen.
-Nem,ti mind az én alattvalóim vagytok,szóval feljogosítom magam arra,hogy mindenki fagyiját megkóstoljam.Egyébként,végül is,az én pénzemből van...
-Szóval,erre ment ki az egész jószívűség.A fagyinkat akarod,haver.-mutatott kanalával szigorúan Glambert-re Longineu.
-Na gyerekek,behajtom az adót,ide a fagyikelyheket,megkóstolom mindenkiét!
Mindegyiket végigkóstolta.Az enyémet sokáig ízlelgette,majd csíntalan mosoly jelent meg az arcán.
-Hmmm,vanília.-mosolygott titokzatosan.-Fincsi.
Közben visszakaptuk a fagylaltkelyheinket,és folytattuk az evést.
-Várjatok csak!Rosie-t is be kell avatnunk!-jött a hülye ötlet,ami Monte szájából szaladt ki.
-De fiúk,erre semmi szük...
-Lehet,-szakított félbe Longineu.-de nem cseréltünk DNS-t.
Fúj!Ke$háé is?Neee!
-Gyerünk,Rose!A kedvemért!-unszolt barátságosan Adam.Az ő DNS-ét repesve várom,max. egy hétig én is olyan lökött leszek,mint ő.
Nem akartam mindig különc lenni,így beleegyeztem.
-Na jó,de csak a te kedvedért,Adam!
Először Longineu fagyijába kanalaztam bele,mert ő ült a balomon.Banánosat evett.Aztán Monte-é következett,aki csokisat evett.Adam lila színű fagyijából igyekeztem azért elfogadható,de minél nagyobbat enni.Utána jött Tommy fagyija,ami citromos volt.Aztán összeszorítottam a fogam...Ke$ha undorodva tolta hozzám közelebb a fagyiját.Igyekeztem minnél kisebbet onnan lecsípni,ahova még nem kanalazott bele.Epres fagyi.Egyébként csoda,hogy ez a hülye lotyó mellém mert ülni.Nincs még hányingere?!De kedves gondolatokat táplálok felé...Ő nem is nézett rám,kék szemei a távolt fürkészték.
-Na,mostmár bandatag vagyok?-kérdeztem lelkesen.
-Abszolút.-válaszolt boldogan Longineu.
-Éljen a fagyiszerződés!-nevetgéltem.Kicsit ciki volt,mert mindenki értetlenül bámult rám,csak én nevetgéltem.
-Jaj,srácok,nem mondjátok komolyan,hogy nem értitek a hasonlatot!Régen sok nép vezére vérrel kötött szerződést.Mi meg most a fagyival.
-Már megint a vér...-pofátlankodott közbe Ke$ha.-Mindig is tudtam,hogy vámpír vagy.
Valami értelmes fejet vághattam,mert mindenki nevetésben tört ki,csak én nem.Kedves Ke$ha Rose Sebert,ha én vámpír vagyok,te akkor egy életerővámpír vagy,aki leszívja minden életerőmet...
-Heh,rohadt vicces.-néztem lenézően Lótetűre.
Adam a nadrágzsebéhez kapott,és előhúzta IPhone-ját.Nem hallottam semmit.
-Megjött a szobabicikli,amit rendeltem.
Az eredmény:Egy hatalmas hahotázás.Mindenki nevetett.Na,erre pont nem számítottam.Szobabicikli,pont neki?Minek az?Tök jól néz ki így is.És én már kétszer minimum láttam törülközőban,sz'al...
-Miért kell neked az,haver?-bokszolta vállba barátságosan Longineu Sütit.
-Segít fitten tartanom magam,és hangulatturbózónak is jó!-válaszolt Adam,mintha egy reklámban lenne.
-Lassan vissza kéne mennem a stúdióba a bicikliért.Otthonra felesleges lenne,mert többet vagyok lassan a stúdióban,mint a saját lakásomban.-forgatta a szemét.
-Jó tekerést!-nevettem el magam,majd szememmel üzentem neki,hogy "Szerintem felesleges,de ahogy gondolod".Nem tudom,hogy megértette-e,csak azt tudom,hogy a mai napom mozgalmas és jó volt,mert a srácok aranyosak voltak,és úgy éreztem,mintha Lótetű is visszafogta volna magát.És Adam?Hát,Adam hozta a formáját.
