Éjszaka volt,talán már hajnal is,de nem tudtam aludni,pedig tényleg fáradt voltam.De amint levetettem magam az ágyamra,nem éreztem magam otthonosan.Nem volt velem a cicám,nem volt velem Marie,és nem hallottam apám megnyugtató horkolását sem.Nem voltak itt a posztereim sem,amik mindig úgy néznek rám,mintha jó éjt kívánnának.
Meg jó reggelt is.Tudom,beteg gondolat,de az egészben az adott némi nyugalmat,hogy tudom,hogy az igazi Lambert a szomszédos szobában alszik.De így sem tudtam elaludni.Még csak a rajongókra sem foghattam álmatlanságom,mert nem voltak a közelben rajongók,akik zajonghattak volna.Ugyan is Adam az egész emeletet lefoglalta nekünk.Én azért ezt soknak találtam,de rájöttem utána,hogy igaza van.Elmosolyodtam,ahogy visszagondoltam erre az egészre.Mikor megérkeztünk a hotelbe,és letettük a cuccainkat,megkérdeztem,hogy mindenkinek lesz-e saját szobája.Ezzel nevetség tárgyává váltam.De utána nyugodt hangon válaszolt nekem Adam,hogy persze,mert az egész emelet a miénk lesz.
Most meg itt állok az erkélyen,és bámulom a nyüzsgő várost,ami még este is olyan,mintha nappal lenne.Sőt,talán még forgalmasabb is.Az erkélyen egy élettelenül száraz növény volt egy száz évesnek tűnő edényben.Szegény növény...Vajon miért nem gondozzák?Talán az emberek észre se vennék a sötétben,de én észrevettem.Halk lépteket hallottam a folyosó felől,amelyek egyre hangosabbak lettek.Az erkélyhez közeledtek.
Megfordultam,és szemben találtam magam Allison-nal.Hosszú,tűzvörös haja szép simán omlott le fehér hálóingére.Most ő is velünk maradt,holnap indul vissza,de nem a mi turnébuszunkkal.
-Még egy Sleepwalker?-próbáltam poénkodni.
Mellém állt,és ő is végignézett a nagyon nagy városon.Hatalmas neon reklámok,villanó fények,gigászi építmények...
-Nem tudok aludni.Kényelmetlen az ágyam.-Panaszkodott.-A tiéd is az?
Igazából,az ággyal semmi bajom.Csak egyszerűen a gondolataim nem hagytak békén,meg az idegen hely sem volt ínyemre.Bezzeg Adam...Ő imádja a szállodákat!És akkor most lerombolom a leányálmaidat,miszerint a For Your Entertainment-et egy titkos bulihelyen forgatták.
A-a.Az is egy szálloda volt,mert mint már mondtam,Adam szálloda rajongó.
-Nem,az enyém nagyon jó,csak nem tudok aludni,pedig tényleg fáradt vagyok.
-Tudod,vannak olyan emberek,akik,mikor már nagyon fáradtak,a fáradtság miatt nem tudnak aludni.Lehet,hogy te is ilyen furcsaságban szenvedsz.
Talán - futott át az agyamon a bizonytalan gondolat.
-Lehetséges...-szólaltam meg a nagy csöndesség után.Illetlenség nem válaszolni,és Allison tudtommal nem gondolatolvasó.-Akkor,ha már mindketten itt vagyunk,beszélgessünk valamiről,hátha majd annyira fáradt leszel,hogy kényelmesnek találod az ágyadat.-mosolyodtam el a sötét erkélyen.
Bár lent világosság honolt,a szállodára nyugalom és sötét szállt.
-Jó,de miről?
Hát ő...Mondjuk,Adam-ről.Tudom,unalmas vagyok...
-Hogy lettetek barátok Adam-mel?-kérdeztem félénken.
Allison felnevetett,átfésült kezével a haján,és rám nézett.
-Két ilyen hülye eléggé jól kijön egymással.Neki nem számít,hogy lány,vagy fiú vagy-e,tizennyolc,vagy ötvenhat éves.Mindenkivel jól meg tud barátkozni.Tényleg annyira...más.És nem úgy értem.Neki még most sem szállt a fejébe a hírnév.Még mindig nem tudja felfogni,hogy Pink-kel meg Gagával dolgozott együtt.Olyan sokat bolondoztunk!Eredmények az interneten...-kuncogott a lány.-A sajtó meg a valóságot lecsupaszítja és hozzátesz egy csomó hazugságot is.
Mondtam,azt pletykálták,hogy járnak.Most komolyan,tíz év korkülönbséggel?Jó,mondjuk nem vészes,de...Akkor is,Adam más.
-Aztán meg mikor megtudták az igazat,mert a "kedves" bloggerek addig buziztak,míg Adam kénytelen volt bevallani,akkor meg azzal voltak elfoglalva.És persze a cikkek fele,ami megjelent ezzel a témával kapcsolatban,még mindig kamu.-sóhajtott Allison.
Talán titokban ő is azt érzi Adam iránt,mint én?Vagy csak tényleg barátságot érez iránta?Ő lenne az első,akire nem lennék féltékeny,mert tényleg egy nagyon kedves lány.
-De mi tényleg csak barátok vagyunk.-sandított rám.
Mosolyognom kellett,de nem a káröröm miatt,hanem a hangsúly miatt,ahogy Allison kiejtette ezt a mondatot.-Na,most pedig,mesélj valamiről te.
-Hát,ööö.Michael Jackson lánya vagyok,de nem nagy dícsőség.
-Tudom.Pedig ő tényleg a lehető legjobb előadó,szóval nagy dícsőség!
-Hát ööö...Adam-mel meg voltam játszótéren.
-Látod,erről beszéltem.-nevette el magát Allison.-Egy édes gyagyás.Bár,azt nem hiszem,hogy bármeddig képes elmenni hülyeségben,de az tény,hogy a tűréshatára elég messzire nyúlik el.
-Igen.-helyeseltem mosolyogva.
Úgy éreztem,valakinek muszáj elmondanom,mit érzek,mert szétrobbanok,ha még mindig magamban kell tartanom.Marie most nem díjazná,ha zargatnám.Meg amúgy is,csak annyit tudna mondani,hogy majd,idővel kigyógyulok belőle.De én nem akarom őt elfeledni!Longineu még az,aki tud róla,de ő meg nem egy lány,akivel órákig lehetne elemezgetni azt,hogy igazából mi az,amit most érzek,miért,és hogyan.
-Allison...-kezdtem sóhajtva.-Elmondhatok neked valamit?De ígérd meg,hogy senki nem fogja megtudni!Az kéne még,hogy megtudják a többiek...Vagy még rosszabb,a média!
-Persze,bízhatsz bennem,még akkor is,ha embert öltél,hogy te lehess az új szintis lány.
Ó,nem.Még én nézek sok TV-t,ugye?
-Nem,nem vagyok gyilkos...Csak őrülten szerelmes.-leheltem.
-Hmm...-Ez volt az első reakciója.-Ez nem túl meglepő.Végül is,elég sármos.De biztos,hogy az vagy?
Hogy lehet ezt megkérdőjelezni?!
-Nem elég annyi,hogy minden gondolatom körülötte forog?Nem elég annyi,hogy majd összeesek,ha meglátom,még abban a gagyi háremnadrágjában is?Vagy az,hogy még mindig róla álmodok?Ahányszor arra gondolok,hogy milyen lehetne,ha megérintene,a bőröm ég ott,ahol elképzelem az érintését,és libabőrös leszek?Vagy az,hogy mikor vele vagyok,a legrosszabb napjaimon is mindig jókedvű leszek?Esetleg még az,hogy nem tudok rá egy nagyon maximum,fél óránál tovább haragudni?Ez nem rajongás,és nem puszta testi vonzalom.Ez valami teljesen más.Valami több.Soha nem tekintettem úgy rá,mint barát,vagy munkatárs.Már a kezdetektől fogva több volt nekem.De nem tudhatja meg,mert félek,hogy akkor nem bízna meg bennem,sőt,ha tovább megyek,talán viszlátot is intene nekem.
-Ááá,nem hinném,ő nem olyan...-kezdte Allison.
-Egyszerűen nem bírom nélküle!Ez annyira beteges,ugye?-néztem a lányra kétségbeesetten.
Tudálékos fejet vágott,aztán válaszolt kérdésemre,hevesen gesztikulálva.Ebben is hasonlítanak.
-Tudod,mi a beteges?Megmondom én neked!Az,hogy Adam hivatalos honlapján egy tizenöt éves lány öngyilkossággal fenyegetőzött,ha Ad nem veszi el feleségül.
Na,ez durván beteges.Talán van benne valami...
-Figyelj,Rose!Jó,elhiszem neked,hogy nagyon szerelmes vagy egy eléggé...
-Lehetetlen személybe.De nem érdekel,én nem akarom őt megváltoztatni,de néha elfeledkezem a dologról.Egyszerűen elsiklik felette a gondolatom.
-Igen.-intett le Allison,hogy hadd folytassa már végre.-De szerintem nem beteges.És nagyon megtisztelsz vele,hogy elmondtad.Én hiszek neked,mert te más vagy.Olyan jóságos...-nevetgélt.-Elhiheted,hogy nálam biztonságban lesz a titkod.És nem fogok féltékenykedni sem,mert nekem Adam olyan,mint egy bátyó.
Kacsintott rám,utána ásított egyet.
-Igazad van,most már biztos kényelmes lehet az ágyam,megyek,megkukucskálom.Úgyhogy magadra hagylak a gondolataiddal,ha nem baj.Jó éjt,Rose!Álmodj szépeket!
-Szia,Allison,szép álmokat!
A lány eltűnt,de én még ott maradtam,ahol eddig is voltam.Hagytam,hogy a szellő belekapjon az egyenes hajamba,és megráncigálja a hálóingem.Kezdtem kicsit fázni,ezért úgy döntöttem,bemegyek fedél alá,bár még nem éreztem magam álmosnak.Megláttam,hogy az egyik szoba ajtaja nyitva áll.Tudom,megsértem a magánélet fogalmát,de bekukucskáltam rajta.Süti aludt,mint a tej.Elszorult a szívem,és nem engedett vonzereje el az ajtóból.Csak bámultam,ahogy édesdeden alszik,magához ölvelve a párnát,hason fekve,mint egy kisgyerek.Ámuldozva gyönyörködtem benne.Úgy éreztem,mintha minden egyes porcikáját ismerném.A fekete haját,az ívelt szemöldökét,azokat a lehetetlenül kék szemeit,a füleit,az ajkait,a szeplős vállát,a kezét,a tetoválásait,a fekete körmeit...És én csak így tudom elképzelni,Csendben elengedtem egy sóhajt,majd éreztem,hogy párásodik a szemem.Soha nem lesz az enyém,és ez valamiért mindig kimegy a fejemből.
A következő pillanatban még mindig az ajtóban állva lefolyt arcomról egy könnycsepp.Olyan édes volt,mikor aludt!
-Szia,Rose!-tette vállamra a kezét egy ismeretlen valaki.-Te meg mit csinálsz itt?
Először úgy megijedtem,hogy hangtalanul felugrottam.Aztán hátra néztem,és megláttam Tommy-t.Semmi gond,Tommy-val jól kijövünk,szóval...A következő pillanatban,mikor felé fordultam,éppen megcsillant a könnycsepp húzta csík az arcomon.Ő ezt észrevette,és...
-Hát te sírtál,Rose?Gyere csak velem,kérlek!
Ó jajj,most fogok Tommy előtt lebukni.
-Szia,Tommy.-mondtam rekedt hangon.-Nem tudtam aludni,és kimentem az erkélyre.Aztán jöttem visszafelé,és...-nem fejeztem be a mondatomat,mert Tommy ekkor bevezetett a szobájába.
Mikor beléptünk,rögtön leültetett az ágyára,és mellém ülve megfogta a két kezemet.Komolyan,mint két legjobb barát!
-Mondd csak,Rose...Te szerelmes vagy Adam-be?Ígérem,nem mondom el neki,ha igen!-faggatott kíváncsi arccal.
Belenéztem barna szemeibe,és még egy könnycsepp folyt le arcomról.
-Nem elég,ha annyit mondok neked,hogy minden gondolatom éjjel nappal,csak körülötte forog,és minden álmomban ő jelenik meg?Vagy az,hogy mikor a közelemben van,legszívesebben összeesnék,mert annyira szeretem?Ebből már érted,mit érzek?Esetleg az,hogy akárhányszor arra gondolok,hogy meleg,elönt a bánat,mint most is,és sírok?-zokogtam,sokkal több könnycseppel.
-Ohh...Nyugodj meg,drága Rose.-ölelt magához Tommy.-És mióta szereted?
-A kezdetektől,amióta megismertem.Az American Idol selejtezőjét láttam,azóta.-tájékoztattam barátom.
-Ohh,akkor elég rég óta szeretheted.-Beszélgettünk tovább.
Nem tudom már,mikor mentem vissza a szobámba,de az tény,hogy sokat beszélgettünk.
***
-Jaaaj,de hiányzott nekem valakii!-rohant hozzám Marie,és szorongatott meg,amint hazaértem.
Igazság szerint hulla fáradt voltam,mert miután Tommy-val dumáltunk,és elmentem a saját szobámba,még akkor sem voltam álmos.
Aztán beindult az igen élénk képzelőerőm,ami éjszakánként még jobban kínoz.Még most is beleborzongtam,ahogy visszagondoltam arra,hogy mik jártak a fejemben.Jobb talán,ha nem is gondolok vissza a dolgaimra,akkor majd talán elfelejtem.Meggyötörten haraptam ajkaimba,miközben viszonoztam Marie ölelését.A nyakamon bizseregni kezdett a bőr.Fenébe már!Nem most zsíroztam le magammal,hogy nem gondolok vissza a tegnap esti agymenéseimre?!
Az agymenéseim csak felerősítette,hogy a párnámnak,esküszöm,vanília illata volt.Most már sejtheted,hol jártak a gondolataim.De nem akarok tényleg többet erre gondolni.
-Ohh,Marie,pedig csak egy napot voltam távol tőled.
Barátnőm megcsóválta a fejét,és hitetlenül nézett rám.
-Mikor itthon vagy,ki sem dugod az orrod jóformán.Megsértődök,ha hanyagolni fogsz Adam miatt!-Jól tettem,hogy Allison-nak mondtam meg az ügyeim.
Szinte láttam magam előtt,ahogy azt bizonygatom barátnőmnek,hogy nem,ez nem túlzásba vitt rajongás,és nem is testi vonzalom,hanem szerelem.Még ha egy kicsit egyoldalú is...
-Ne aggódj,most szombaton mindent bepótolunk.
Ennek jó ötletnek kellett volna lennie,de Marie morfondírozva bámult bele a szemeimbe.
-Nem jó,szombaton dolgozom,Rose.-Ezt el is felejtettem...
-Akkor vasárnap.Akkor szabadnapos vagy,nem?
-Igen,persze,jól van,megbeszéltük.De mesélj,elemészt a kíváncsiság.Na,milyen Vegas?Sok lóvét kaptatok a koncertért?Voltak dilis rajongók?Kértek tőled autogrammot?Milyen volt a szálloda?
Marie aztán nem fogta vissza magát,egyenesen bombázott a kérdésekkel.Éppen válaszolni akartam,mikor meghallottam egy szívbe markoló nyávogást.Cirmi!Cicusom!Nagyon megörültem,hogy előjött.Ő is rettentően hiányzott.Lehajoltam hozzá,hogy megsimogassam.Legszívesebben az ölembe kaptam volna,de ahhoz túl nehéz volt.Egy keveset elkényeztettem,de nem egészségtelenül kövér,csak van rajta egy kis felesleg.
-Cirmi is nagyon hiányolt téged.-nézett le a cicusra Marie,és ő is megsimogatta a macskát.
Mosolyogni sem volt erőm,úgy éreztem,a pilláim ólomból vannak,és erőszakosan húzzák le a szemhéjam.Minden pislogás egyre hosszabb ideig tartott.Persze fejemben voltak még kérdések.Nem szabad elaludnom!Még nem.Leültem az ágyamra,és megütögettem a pokrócot,jelezve barátnőmnek,hogy üljön le mellém,mert ez hosszú lesz.Készségesen válaszoltam kérdéseire,amikből még nem fogyott ki.Végül már nem is kérdezett,csak én meséltem.Néha egy-egy percre megálltam,és ásítottam egy nagyot.Miután elmeséltem a Tommy-s éjszakai beszélgetést,és hogy utána nem tudtam aludni,nem volt több mondanivalóm.Legyőzött a fáradtság,és azokat is elmondtam neki,amiket Allison-nak is.
-Miért lenne gáz,ha megtudná?-értetlenkedett Marie.-Mondjuk,én még mindig nem hiszem,hogy ez egy szerelem.egy szerelem akkor az,ha van egy fél,aki viszonozza.És még mindig nem ismered annyira.Ez nem szerelem,Rose,csak beképzeled magadnak!Csak a saját lelked keseríted azzal,hogy utána vágyakozol,mert ő egy...
-Tudom!-kapcsoltam,talán túl gyorsan.-Tudom mi,de nem ez a szép a szerelemben?Hogy elnézed a másik hibáit.
-De Rose!Ezt a hibát nem lehet a szőnyeg alá seperni!
-Ezt nehéz elmondani,ha átélnéd,jobban megértenéd.-sóhajtottam.-Azért nem akarom,hogy megtudja,mert ki tudja,mi történne utána?Nem bízna bennem úgy,mint most.Vagy félne,hogy csak azért vagyok velük,hogy az ő közelében legyek.Talán ki is tenne a háttérzenekarból.
-Miért,nem azért vagy ott?-Marie szemei szinte beszéltek hozzám."Féljél is,egy ilyen hominak te egy pótolható valami vagy."
-Nem csak azért.Mindig is szerettem volna saját szemmel megtapasztalni a híres életet.Eddig mindig apám árnyékában voltam,ezért nem tudhattam,milyen az igazi híres élet.Ez sokaknak egy messzi álom...
-A végén még meg fogod változtatni Adam szexualitását.Annyira elszánt vagy,hogy nem is ismerek rád.Figyelj,én még mindig nem hiszem,hogy szerelmes vagy,de ez csak az én véleményem.ettől függetlenül,a te jóságod sok mindenre képes.Határ a csillagos ég,és én azt mondom,hogy Adam egy roppant szerencsés ember,ha nem is tud róla.Mert te egy nagyon remek ember vagy.-mosolygott rám barátnőm.
Na,ez a sok dícséret igazán jól esett.És annak ellenére,hogy Marie nem hiszi,hogy Adam-be belézúgtam,ez a monológ olyan volt,mintha csak annyit mondott volna,hogy "Semmi sem lehetetlen,csajszi!"
Miután már semmi mesélnivalóm nem volt,rendbe szedtem magam,és igaz,még csak dél volt,de lefeküdtem,hogy jól ki tudjam magam aludni.Cirmi mellém telepedett,és megnyugtatóan dorombolt,ahogy már megszoktam.Hálából megsimogattam a buksi fejecskéjét.
Belebámultam Cirmi sárgászöld szemeibe.Mindig olyan okosan tudott nézni,mintha mindent tudna.Most erre lehetne azt mondani,"csak egy macska,hogy szöszben értene bármit is a nagyvilág történéseiből?"
-Mit gondolsz,Cirmoskám,Isten* tényleg rám mosolygott?-Bocs,a vallást szeretem,Isten-t meg örökké tisztelni fogom.
Cirmi szemei csillogtak,ahogy annak lencséjén megtört a fény.Nyávogott egyet,ami valami olyasmit jelenthetett,hogy "Ne engem kérdezz,én csak egy macska vagyok".
-Igazad van,cicuskám,ez neked már túl bonyolult...-öleltem magamhoz a szőrös állatkát.
Végre gondolataim nyugton maradtak,fejemet megtöltötte a monoton dorombolás.Nem sokkal később teljesen ellazultam,és elaludtam.
*A keresztény hit istene
