Uram atyám,egek,Jézusom!Uramisten,mindjárt két óra!Adam Lambert mára ígérkezett el hozzánk,hogy meghallgat.Nem tudtam mit csinálni,hogy nyugton maradjak akár egy fél másodpercig.Igazából még csak negyed tizenegy volt,de már én olyan voltam,mint egy veszett kutya.
Cirmi az ágyamon heverészett és unottan követett a szemével,miközben gondolom,jól szórakozott azon,hogy a gazdája egy ideges kisegérre hasonlít.Mit vegyek fel,hogy normálisan nézzek ki?Nem akarok túl itthonit se,de túl fanatikusat se...És még inkább nem akarok ízléstelennek,plázacicának tűnni.Mit vegyek fel?!Idegesen róttam már vagy a negyven akárhányadik kört ebben a nagy szobában.
-Hagyd már abba!Nyugodj már le egy másodpercre!Még csak negyed tizenegy,te okos!Különben is,ő nem a külsőről ítél...-rontott rám Marie,és hűtötte le az agyamat.-...Szerintem.-tette hozzá nagyon halkan.
Végül is a lehűtés bevált...Kicsit.Igaza van,úgy viselkedem,mint egy öt éves óvodás.De most komolyan,úgy izgulok,hogy menten felrobbanok!
-Segíts!Mit vegyek fel?-néztem rá bociszemekkel.
Marie tekintetéből kiolvastam,hogy bármennyire is szeretne,nem tud segíteni.Nem is az,hogy nem értett volna a ruhákhoz,hanem hogy nem ismeri ő se Glambert ízlését...a lányoknál.
Simán le tudnám utánozni a festését,a ruháit,mert direkt beszereztem mindent,ami olyan,mint az övé,csak lányosba.Hiába,ha az embernek sok pénze van...De akkor nem tűnök túl nagyon is fanatikus rajongónak,ha ilyenben jelenek meg előtte?Vehetnék föl egy tökre átlagos ruhát is...A bizonytalanságba beleőrülök!
Egyszer csak Marie arcán láttam,hogy kitalált valamit.Mosolyogva kérdezett meg:
-Mi lenne,ha te felvennél valamit,és én megmondanám,hogy jó-e vagy nem?
-Köszi az ötletet,csináljuk meg!-Fújtam ki azt a kevés levegőt,ami még bennem maradt.
Már vagy hatféle szettet néztem ki magamnak,de egyik sem tetszett.Így keletkezett egy ruhakupac,amiben most elkezdtem kotorászni.Az egyik túl közömbös,a másik túl díszes...Majd ha Adam elmegy,szépen bepakolom a ruhákat a szekrénybe,most nem hinném,hogy lenne hozzá elég sok türelmem.
Vicces lehettem,ahogy idegesen futkostam ide-oda,fehérneműben.És hullámos tincsekkel,mert nem volt elég türelmem és nyugalmam kivasalni.Eredmény:Jól megégettem a kezem...Mondom,hogy piszkosul ideges vagyok!Fogtam egy fekete csőszárú farmernadrágot meg egy fehér virágmintás fekete pólót,és Marie elé raktam őket.
-Ez jó...-kezdtem megkönnyebbülni,de Marie folytatta.-, ...Ha egy Justin Bieber klipforgatásra akarsz menni.
Ó,hogy a fene vigye el!Akkor meg mit vegyek fel?!
-Segíts már nekem kicsit többet!!-toporzékoltam majdhogynem sírva.A vérnyomásom az egekbe szökött,és majdnem elájultam az idegességtől.
-Hé,hé,hé!Lazíts,csajszi!Még csak tizenegy óra!El ne ájulj itt nekem!-aggódott értem Marie.Háh,kedves...Inkább segítene kicsit nekem!
Tudom,nagyon gyerekes vagyok,de én nagyon izgulós típus vagyok,és nálam a ruha az első benyomás,szóval ez nagyon kényes téma,hogy mit vegyek fel.
-Nyugi!Nyugodj már meg,mert tényleg el fogsz ájulni!-mondta Marie céklavörös fejem láttán.-Úgy is csak kettőre jön!-tette hozzá.
-Rendben,megpróbálok ellazulni.Pozitívan gondolkodom,minden rendben lesz,és megnyugszom-masszíroztam meg két ujjammal a halántékom.
-Helyes!Most pedig keress valami másat.Valami csillogót,csajos szerelést.
Ez az!Tudtam,mire gondol,ezért kotorásztam kicsit ruháim között,és a kezembe akadt az a bizonyos ruha,egy fekete flitteres miniruha.Az ágyamra dobtam,és megtaláltam a következő szükséges ruhát is,egy fekete bőrdzsekit.Nem sokkal a fekete flitteres ruha landolása után a bőrszerkó is az ágyamon kötött ki.Már csak a cipő hiányzott.Még is,mezítláb csak nem lehetek?!
-Eddig eléggé őrültnek tűnök?-kérdeztem,miközben a szekrényben már derékig benne voltam,a megfelelő lábbelit keresve.
-Abszolút!Ha találsz egy cipőt,már csak smink kell.Ja,és a hajad majd én megcsinálom,mert látom,mi sült ki belőle.-nézett a kezemre Marie.
Értettem a célzást,de nem értem rá alaposan kiosztani barátnőmet,hogy milyen érzés ennyire izgulni.Én ritkán káromkodtam,mert nem igazán szerettem ezeket a szavakat.De néha még sem tudtam megállni,mikor valami bajom volt.Ilyenkor kicsúszott egy-egy csúnya jelző...
-Honnan tudod,hogy ezt mivel csináltam?
-Ugyan már,erre csak rájöttem...Nem minden vasalónak van hosszúkás égésnyoma.-nevetett Marie.
Ekkor megtaláltam a cipőmet.Az ágyamra dobtam egy kék csillogós,magas sarkú szandált.
-Rose,ez igazán szexi lett!-Nézett végig rajtam barátnőm,mikor már felöltözve eléálltam.
Mosolyom elárulta,hogy szerintem ez a szett nyerő lesz.Legalábbis remélem.
-Eléggé őrült?
-Hogyne!De most gyere,ülj le ide,hogy megcsináljam a sminked és a hajad.Mert ha te próbálnál sminkelni,biztosra veszem,hogy még a szád is szemfestékes lenne...-tévedt tekintete megint a megégetett kezemre.
-De Marie,ne mondd,hogy nem ismersz,hogy milyen izgulós típus vagyok!-botránykoztam meg ezen a megjegyzésén.
Marie csak nevetve bólintott,aztán átsétált az asztalomhoz,és elővette a festékeket.Kifestett,és megnéztem a magam.Mikor kimentem a fürdőszobába,majd' leesett az állam.Mintha nem is én lennék...Ráadásul tökre szexis voltam,ahogy Marie mondta.
Mert hogy egyébként én nem ilyen ruhákban jártam,hanem rendes ünneplősben.Azokat szerettem jobban.De most már megfogadom,hogy fogok ilyen ruhákat hordani...Tetszenek,na,mit izélsz?
Tovább nézegettem magam a tükörben.Ez az összeállítás nem én vagyok,de nagyon tetszik,mint már mondtam!
-Na,hadd nézzelek!-állt meg az ajtóban Marie.-Úúú...Ez nagyon durván jó lett,nem is ismerek rád!Mintha nem is az a Rose állna itt előttem,akit ismerek,hanem mondjuk...Miss Vadmacska.
Miss Vadmacska?!És még én adok hülye beceneveket másoknak,ugye...?
Később megcsinálta barátnőm a hajam,hullámosból tűegyenes lett.Csak ritkán csináltam meg így a hajam,mert nekem szép volt az hullámosan is.De ez egy különleges alkalom,remélem,nem rontom el a Fever végét!
Egyébként a sminkem kék és fekete lett.A szemem fekete szemceruzával emelte ki Marie,A szemhéjamra kék szemhéjpúder került.Tiltakoztam ellene,még a végén úgy fogok kinézni,mint akit ver a pasija...De a végeredmény meggyőzött.
Vajon sírni fogok,ha nem sikerül,és nem vesz be a csapatba Glambert?Valószínű,hogy igen,és akkor Marie hiába cseszekedett annyit a festéssel.Nem akartam úgy elkönyvelni a dolgokat,hogy nem vesznek be,de számításba vettem minden lehetőséget.
***
Elérkezett a két óra.Jézusom,mi lesz?!Izgatottan vártam már Adam-et.Ekkor furcsa dolog történt.
Valahogy megtudták a rajongók,hogy ide jön Michael Jackson a mi házunkba,és itt ácsorgott egy hatalmas tömeg,tele apám rajongóival és Adam rajongóival.A rajongók két csoportra voltak osztódva,tüntetően külön a két rajongótömeg.Akik mindkettőjüket szerették,azok beálltak középre.Látni lehetett,ki Adam,és ki apám rajongója.Mindkét csoport hatalmas táblát tartott,apám rajongói ezzel a felirattal: "Éljen sokáig Michael Jackson,te vagy a király!".Adam rajongói ezt tartották:"Éljen sokáig Adam Lambert,te vagy a király!".Csak a két név volt más,a szöveg teljesen egyezett.
Szóval,két óra volt.Én álltam és vártam,hogy Adam megérkezzen.Végül befutott a házunk elé egy hatalmas limuzin,és az őrjöngő tömeg már ment volna oda,mikor a testőrök a kordonokat nyomták vissza.Teljesen elvesztettem az eszem.Egek,itt van Adam Lambert,az American Idol második helyezettje,a kirobbanóan nagy tehetség!Elvesztettem a fejem,és bambán lefejeltem a falat.Ettől észhez tértem,és mire a szintetizátoromhoz ültem,Adam már bejött a lakásba.
-Jó napot...-kezdte bizonytalanul.Hangjára felpezsgett a vérem,aztán hirtelen remegni kezdett az idegességtől a térdem.Azt hittem,mindjárt idetaccsolok...
-Szia,Adam!Légy üdvözölve nálunk,ifjú tehetség!-köszöntötte apám Glambert-öt.Elképzeltem,mi történhet odalent...Előre tudtam,Adam mit fog mondani:
-Aztaa!Michael Jackson!Örülök,hogy megismerhetem,Mr.Jackson!-mondta lelkesen Adam.Apám csak nevetett rajta.
-Nyugodtan tegezz,Adam!
-Oké,Mr...Izéé,Michael.-hangjából kihallottam,hogy mosolyog.
-Gyere,fáradj fel a lányom szobájába,és hallgasd meg,hogy játszik!-mondta ki apám azt,amitől a legjobban féltem.Sietve leültem a hangszeremhez,és ott vártam be Glambert-öt.
Mikor belépett,azt hittem,mentem elájulok.
-AztazegetittvanAdamLambert...-hadartam el.-Szia,Rosalie Jackson vagyok,de csak Rose-nak becéznek.-köszöntem neki egy kézfogással.
-Szóval te vagy Michael Jackson lánya.Igazán szép a neved!Na,de kezdjük is el a meghallgatást!-magyarázott nekem.Olyan aranyos volt!Megint pezsgett a vérem,ahányszor ránéztem.
Végül leültem a szintetizátorom elé,és elkezdtem játszani a Broken Open-t.Egyetlen hangot sem ütöttem félre.Adam arca ragyogott az elégedettségtől.
-Eddig biztos,hogy beveszünk a csapatba.De most játszd el a Fever-t végezetül!-mondta büszkén Glambert.
Na,ettől tartottam.De hátha ő is jó hatással lesz rám!Lélegzetem visszafojtva leütöttem az első hangot,a többi gondolkodás nélkül jött.Végül elérkeztem a mumus hanghoz.Átjárt a félelem,hogy talán nem sikerül...Vettem egy nagy levegőt,és leütöttem egy hangot.Sikerült!Hát Glambert tényleg jó hatással volt rám!
Mikor befejeztem,véleményt mondott.
-Hibátlan volt mindkettő!A többieket is megkérdezem,hogy mondjanak véleményt,és majd SMS-ben megírom neekd,hogy beveszünk-e vagy sem!Mert tudod,a titokban felvett hangokból csak meg lehet ítélni.-nevetett rám,és én is vele nevettem.Ááá,ez a csávesz...Megőrjít.
Körbenézett a szobámban,és látta,hogy minden csak vele van tele.
-Mi ez a sok kép rólam?Rajongó vagy?-kérdezte tőlem,miközben minden négyzetmilliméterről az ő képe hol vigyorgott,hol csücsörített,hol pedig üresben állt.
-Hát...Aha.-mondtam immár közömbös arccal és hanggal.
Ekkor berontott a szobámba Marie.
-Na,Rose,itt va...-hangja elakadt,mikor meglátta Glambert-öt.
-Úristen...Szi-szia,Marie Smith.-köszönt csodálkozó fejjel barátnőm.
-Adam Lambert.-mutatkozott be,majd hozzátette:-Jól vagy,Marie?
-Igen...Köszi.Na de én megyek is,sziasztok!-És kiment a szobámból.
