Éppen tartottunk a kórházba,mert beindult a szülés.Süti mellettem ült,fogta a kezem aggódó arccal.
-Ne félj...nem lesz...aúúú...semmi...jaj...baaaaj...-nyögtem a fájdalomtól.
Mikor beértünk a kórházba,rögtön vittek a szülészetre.
Később leírhatatlanul nagy kínok között világra hoztam egy makk egészséges kisfiút.
***
A mi pici fiunk már 1 hónapos múlt,de annyira aranyos!Leírhatatlan.Azt hittem,az apja nem tud bánni a gyerekekkel,ehhez képest...Mindig körülötte sürög-forog,lesi,mikor mi kell a kisfiának.
-Na hol a papaa pici intyőpintyőkéém?-gügyögött neki,mire a pici elkezdett nevetni.Annyira aranyosak voltak együtt!Én csak néztem őket,hogy játszanak.Apám is minden nap feljött megnézni a pici Adam-et,mert kíváncsi volt ő is rá.
A kicsi Adam teljesen olyan,az arcvonásai,minden,mint az apjának.Csak a szeme olyan,mint az enyém.A vágása,a színe...Mert nekem a szemem változó színű,és a picinek is változik.De nem sötétedik meg világosodik,hanem egyszer zöld,máskor meg kékesszürke,mint az enyém.
Adamke igen izgága kicsi.Szeret ölben lenni,és velünk alszik el.Mikor alszunk,a kiságya közvetlenül mellettünk van,hogy ne kelljen felállni és átmászni az egész szobán,ha mondjuk éjszaka éhes lenne.
Már egy csomó ideje alig aludtam valamit,de még így is többet,mint az apja.Ő képes még akkor is a fiával lenni,mikor annak semmi szüksége az apjára.
Álmodozásomból a férjem zökkentett ki.
-Css!Elaludt!Hagyjuk őt itt bent,am...-magyarázta,mikor a pici felsírt.
Rögtön odamentünk hozzá,de én vettem fel.
-Mi a baj picike anyuci virágszála?-gügögytem neki.-Úgy látom,éhes.Idehoznád a szakállkáját?
Aztán a kezembe adta Süti a szakállkát.Belebújtattam a kicsikém fejét,és adtam neki enni.Mikor végeztünk,megbüfiztettem,és visszatettem a kiságyába.Már aludt is,mint a bunda.
Holtfáradtan ledőltem az ágyra,és nyomban el is bóbiskoltam.
Megint a gyerek sírása vert fel.Megnéztem,mi baja,hát látom,hogy az apja már megint ölben tartja.
-Oooh,Süti,miért nem tudod egyszer letenni a kisfiadat,hadd aludjon?-mosolyogtam rá.Nem megmondtam,hogy jó apa válik majd belőle?
Attól függetlenül,hogy mindig babusgatta,nagyon örültem neki,hogy törődik a fiával.
-Uhh,kicsit büdi...-fintorodott el.-Hol van a pelenkás izéke?-kérdezte tőlem.
-Ott.-mutattam rá.Ő szerencsétlenkedett egy sort,mert még tartotta is a gyereket,meg próbált is kiszedni a zacskóból pelenkát.
-Add már ide,te szerencsétlen...-próbáltam neki segíteni.Ő ideadta nekem a gyereket,és én letettem szépen a pelenkacserélős helyre.-Ennyi volt,Adam Lambert...-jegyeztem meg.
-Jó,te vagy az anyja,neked könnyebb...-próbált védekezni Süti.
-Hát,az lehet,de semmi se könnyebb,mint neked.-kacsintottam rá.
Hamarosan már kis is cseréltük a pelust,és Süti kivitte a használtat az udvari nagy konténerbe.
-Ohh,hogy te mennyire hasonlítasz az apádra...Még a végén beléd leszek szerelmes.-babusgattam a picikémet.
-Miért,én nem vagyok elég jó neked?Hát ki az apja a picinek,ha nem én?És nem vagyok jó neked?-viccelődött.
-Te vagy a legjobb...-mondtam szerelmes nézéssel,és megcsókoltam,miközben a picit tartottam.
Már megint sírt,de most azért,mert álmos volt.Betettem a kiságyába,és már húzta is a lóbőrt.
Ledőltem én is kicsit Sütivel,és minket is elnyomott az álom.
***
Este felé apám jött be hozzánk.
-Na hogy van az én kis aranyos unokám?-nézett a pici kis unokácskájára Michael Jackson.Óóó,ha látná magát,mennyire megfiatalodik,ha babázik...
-Hol a baba?Itt a baba!-játszotta ezt a játékot a kis Adam-mel apám.
A pici szabályosan nevetett,de olyan aranyos volt...Mi is nevettünk rajta.
Így telt el az egész napunk,a pici Adam babusgatásával.
