Adam Lambert történetek neked! ;)

Adam Lambert egy jóságos és kedves fiú,akiért csajok milliói rajonganak.De mint minden sztárnak,neki is van hibája: Adam meleg.Én akkor is szeretem,és kitaláltam ezt a blogot,hogy története(ke)t írjak róla!Remélem,tetszeni fog(nak)!Köszi,ha végig olvasod ez(eke)t!:D

Friss topikok

 Hazaértem,és bezártam magam után kulccsal az ajtót.Annyira a gondolataimba merültem,hogy mikor megpillantottam magammal szemben Marie-t,kicsit megijedtem,mintha előre éreztem volna,mi történt...

-Szia,Rose.-lehelte élettelen hangon.Nem tudtam,mi lehet a baja,csak azt éreztem a hangjából,hogy valami tényleg nagyon nincs rendben.
-Szia,Marie.Mi a baj?
Marie csak bámult maga elé,és nem válaszolt.Nagy csend volt a lakásban,csak a falióra ketyegése törte meg a csendet.Úgy éreztem,nekem kell rájönnöm,mert Marie nem fogja elmondani.Végigfutott rajtam a felismerés...
Hol van az apám?Máskor mindig kijött a szobájából,hogy üdvözöljön.Homlokomon már látszott a kétségbeesettség meg a fájdalom,kezem a szám elé kapva sírós hangon kérdeztem...
-Apa!Hol van az apám?!Csak nem történt vele valami?!-Hangomból érezni lehetett,hogy perceken belül hisztériarohamom lesz.
Tudtam,hogy apámnak sok betegsége van,és ez bármikor okozhat nála gondokat.Mardosott a bűntudat,hogy elhanyagoltam őt,mert a saját önző vágyaimmal voltam elfoglalva,és nem töltöttem vele elég időt.Tudtam,hogy egyszer elveszítem,de nem készültem fel rá,hogy most következzen be.
Azt az embert lehet,hogy el fogom veszíteni,aki építtette ezt az otthont,aki felnevelt,és akit annyira szerettem.
-Nem kapott levegőt,és én hívtam a mentőket.Azt mondták,ez megesik mindenkinél.A pontos oka valami betegség lehet.De ha ez még egyszer megtörténik,azt Michael-Marie már zokogott.-Nem éli túl.
Marie megszerette az apám.Apa úgymond a pótpapája lett.Mikor ideköltözött hozzánk a barátnőm,nagyon zárkózott volt.
-Sajnálom,Rose.-ölelt át zokogva Marie.-Sok betegsége volt,minketten tudtuk,hogy ebből baj is lehet.
-Úgy beszélsz,mintha már meg...Meg is halt volna.-zokogtam tovább én is.-Most hol van?
-Az orvosok azt mondták,bent tartják,amíg jobban nem lesz.De ez semmit sem jelent,lehet,hogy rendbe jön,lehet,hogy meg fog halni.Érted,Rose?Apád lehet,hogy meghal!
-Ne mondd ezt!-toporzékoltam zokogva.-Adj neki még egy esélyt!
Utána bevágtattam a szobámba,ledőltem az ágyra,és csak zokogtam,és zokogtam.Felidéztem a vele töltött legszebb emlékeimet.Ő volt az egyetlen családtagom.Mindig kitartott mellettem,még akkor is,mikor kikészütem.Aztán a Glambert-ös időszakom is végigkísérte.Nem!Végigkíséri.És ha jobban lesz,ezentúl jobban fogok rá ügyelni.Jaj,édes kedves apukám!Nem halhatsz meg,pont most,mikor a legnagyobb szükségem van rád!
Telt az idő,és vacsorázni sem mentem le.Fogat mostam,bevágódtam az ágyba,de aludni nem tudtam.Éreztem,hogy arcomra már vastagon rászáradtak a könnyeim,és éppen most is folyik le róla.
Reggel Marie már felöltözve talált az ágyon.
-A doktor úr azt mondta,hogy még élet-halál között van.De se nem javult,se nem rosszabbodott az állapota.
-És mi lesz,ha meghal?-bömböltem túlvilági hangon.
Összekaptam magam egy "kis" sírás után,és elindultam próbára.

***

Többször is rontottam,ami rám nem volt jellemző.Adam nem szólt egy szót sem,a többiek pedig értetlenül néztek rám.Mikor már vagy negyedszerre rontottam,Adam sem hagyta szó nélkül.
Annyira fáradt voltam,és olyan elhagyottnak éreztem magam,hogy már nem tudtam,hol vagyok.
-Rose,mi van veled?!Máskor aprókat rontasz csak,most meg...-Adam odalépett hozzám.
Forogni kezdett a világ,és színes foltok táncoltak a szemem előtt,csak annyi erő maradt bennem,hogy irányítsam az esést,így nem a szintetizátorra,hanem Adam-re estem rá.Ő a meglepettségtől egyet hátralépett,de megbotlott a hosszabbítóban,így mindketten a földön kötöttünk ki.Elsötétült minden előttem,és egy öntudatlan világba sodródtam bele.A távolból,mintha szellemek sustorogtak volna,hangokat hallottam.
-Adam,jól vagy?
-Én jól,de Rosie-val valami nagyon nincs rendben.
-Mi üthetett szegény lányba?Tegyük fel a kanapéra.
Ááá,semmi bajom,azon kívül,hogy az apám a kórházban élet-halál között lebeg...
-Vajon mitől ájult el?-kérdezte egy hang.Talán Monte hangja.
-Ad nagyon kussban van.-hallottam Longineu hangját.Az övét könnyebb beazonosítani.-Óó,Adam rossz fiú volt.
-Mi?!Miről beszélsz,Lolo?!-értetlenkedett egy másik hang.Azt hiszem,Adam hangja.
-Jaj,istenem,de tudatlanok vagytok...Ha Rose terhes lenne,már hányna,megdagadna a lába,a hasában ilyen kis gödröcskéket és kipúposodásokat érezne,és a szagokat is erősebben érezné.-Ez csak Tommy lehet.
-Srácok.Ezt nem gondolhatjátok komolyan!Mintha nem is tudnátok,hogy mi vagyok...
Te jóó ég!Ezek azt hiszik,hogy mikor tönkrement a gumi,mi akkor Adam-mel...?JÉZUSOM!Na jó,elég volt ebből.Kinyitottam a szemem,és megpillantottam álmaim pasiját,egy csodálatos férfit...Ja bocsi,ez csak Adam.Oké...Fogjuk rá az ájulásomra.
-Rose,nagyon megijesztettél minket.-aggódott Longineu.-Csajszi,hallottál már az óvszerről?
Tudom,hogy viccnek szánta,de én már majdnem sírtam.Valahogy teljesen rosszul voltam,biztos látszott az arcomon.
-Hangulatingadozás.-nézett sandán Monte Adam-re.
Még mielőtt Adam kitörhetett volna,én hisztiztem.
-Apám a kórházban van,élet-halál között lebeg!Nem vagyok terhes.Tegnap ebéd óta nem ettem semmit,oké?!És egy hunyásnyit sem aludtam!Annyira önző voltam,hogy csak magammal foglalkoztam,apámmal,a macskámmal és a legjobb barátnőmmel meg nem!Ő sokat jelent nekem,és ha meghal...-itt elcsuklott a hangom,és már teljesen a sírás határán voltam.
-Sajnálom,Rose,nem tudtam...-szólalt meg bűntudatosan Longineu.
-Semmi baj,nem tudhattátok.-néztem megbocsátóan barátomra.
Közben felültem a kanapén.
-Ad,bocsánatkéréssel tartozunk neked is.-nézett Adamre Monte és Longineu.
-Ugyan...-legyintett Süti.-Rose.Meg fog gyógyulni apád.Ő egy erős ember,ha idáig bírta a média zaklatásaival,akkor most is meg fog gyógyulni.
-Köszönök nektek mindent.-hüppögtem meghatódva.-Ti is a családom részei vagytok.
Közben megkordult a gyomrom,ami elrontotta a meghitt pillanatot.
-Na jó,rendeljünk pizzát!Négy évszak?-jelentette ki Monte.
-Jöhet.-bólogattam hevesen.
-Remek.Akkor mi megyünk is pizzát rendelni.-Nézett Monte-ra és Tommy-ra.Köszi Longineu,imádlak!
Mikor kettesben maradtunk Adam-mel,rögtön belekezdtem egy beszélgetésbe.
-Sajnálom,hogy rád dőltem.-néztem rá bűnbánóan.
-Nem gond,elbírtalak volna,csak közben beakadt a lában a hosszabbítóba,és dobtam egy hátast.
-Legalább puhára estem.-mosolyodtam el,és szívem szerint nevettem volna,de még mindig apámért izgultam.
-I bet you thought that,I'm soft and sweet*...-énekelgette szórakozottan.
Erre még szélesebben elmosolyodtam.Adam felém nyúlt,és kisimította arcomból a kósza tincseket.Ahogy a keze az arcomhoz ért,a tűzijátékok újra ropogtak a gyomromban.Ezt az érzést még a nagyon nagy fájdalom sem tudja kitörölni belőlem.
Elöntött a szomorúság,hogy vajon mi vár,ha hazaérek...

* részlet a For Your Entertainment c. dalból - dalszövegrészlet fordítása: "Fogadok azt hitted,hogy gyengéd és édes vagyok"
 
***
 
Hazaérve Marie mosolyogva fogadott.
-Gyere csak velem!-mosolygott rám.
Megérkeztünk apám szobája elé,és az ajtó láttán szomorúság töltött el.Mikor beléptünk,azt hittem,meghalok az örömtől.
-Apa!!Jól vagy?-rohantam hozzá örömmel tele.
-Igen,kicsim,jól vagyok.De mesélj,ugye,nem esett miattam bajod?-aggodalmaskodott.
Elmeséltem neki mindent.Ebben a percben azt hittem,én vagyok a világ legboldogabb embere,mert visszakaptam az édesapámat.Köszönöm,Istenem!Te vagy a legjobb.
 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://glamberttortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr392987760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása