Mikor már az üzletben válogattuk a megfelelő hajfestéket,elgondolkodtam.Milyen is lehet az eredeti hajszíne?
-Hé,Adam,ez elvileg ammóniamentes!-kiáltottam a hátam mögé,mert jó messzire eltávolodott már tőlem.Majd mikor mellém ért,rámutattam az egyik elfogadható árú kenceficére.
-Jó,de az nem ősz hajra való.-Úristen...?!-Ami arra való,az tovább tart.-Húú,már megijedtem.
Mennyi bajod van neked...Akkor keressünk ammóniamentes és ősz hajra való festéket.
-Milyen az eredeti hajszíned?-kérdeztem kutakodás közben.
-Szőkének születtem,vörös vagyok,fekete lettem.-énekelgette.
Vörös?!Miért nem láttam még a vörös hajszínét?Biztos,hogy kiült arcomra a jól ismert értetlenség,mert egy jelentőségteljes pillantással nézett felém.
-Utálom az eredeti hajszínem!Pfúj.Amint megtehettem,befestettem.Tizenhat évesen már barna volt a hajam.-vigyorgott rám.Hahaha,nagyon vicces...-Aztán volt mindenféle.
Ne is mondd,Adam,vak nem vagyok.Internet...volt már lila,zöld,rózsaszín,de még kék is.
-A kék haj kiemeli a szemed...-tettem egy megjegyzést,ami kicsit csípősre sikerült.
-Mondtam már,hogy néha megijeszt,mennyire ismersz?-Hogyne mondtad volna!Folyamatosan ezt szajkózod,Sütikém.-Legtöbbször,amikor nem természetes színű a hajam,pl. lila,akkor az vagy kimosható,vagy paróka.
Ja igen,a jelmezes bulik.A legjobb,mikor vámpírnak öltözik be...Még fehér kontaktlencséje is van hozzá.Hát nem röhejes?Vajon elcsodálkozna azon,hogy még ezt is tudom róla?Valószínű,hogy nem.
-A fekete a te színed.-nyugtáztam.Nem tudtam másképp gondolkodni,hogy hogy nézne ki máshogy,mert ezt szoktam meg,és csak ezt tudom elképzelni.Nem tudom,milyen lenne vörösen,szőkén meg végképp nem.Barnán csak azért,mert az American Idol válogatóján valami olyasmi volt a haja.
-Egyébként azt hittem,hogy fodrásszal készítteted a hajad.
-Azzal is fogom,de a festéket én szerzem be.
Pfffff,mert a fodrász feketéje nem ugyan az a fekete,mint amit te veszel?!Úristen...De hirtelen rájöttem,hogy a kényes kis ízlését milyen nehéz kielégíteni,és inkább nem szóltam egy szót sem.
-Ez jó?-lóbáltam meg az orra előtt egy kicsit drágább,de jó márkájú festéket.
-Ja,igen,ez jó,köszi.-Kivette a kezemből,és bedobta a kosárba.
De jó,végre egy hajfesték,ami megfelel neki!Pfff...Átsétáltunk az üzlet napszemüveges részébe.Közben kétszer adott autogrammot Adam,pedig megint a fejére húzta a baseball satyóját.Mikor odaértünk,Adam rögtön kiszúrt egy csúf rózsaszín napszemüveget.OMFG!Feltette magára...És várt.De várhatott...
-Na,milyen??
Most komolyan,ha engem kérdez...Akkor túlságosan is buzis.
-Hazudjak,vagy az igazságot akarod most hallani?
Erre elmosolyodott,de most a szemei nem kékek voltak a rózsaszín üveg miatt,hanem lilák.Ó,ez az...!
-Amikor ezt kérdezed,miért teszed?
-Mert nem akarok a lelkedbe gázolni.Akkor megmondom neked,hogy ezzel a szemüveggel úgy nézel ki,mint egy elfuserált...-Már majdnem kimondtam,hogy homoszexuális,de szerencsére fékeztem magam.Ez tényleg nagyon szemtelen lenne azok után,hogy bevett a csapatba.És pont tőlem!
Erre Adam csak felnevetett.Jobb ötletem nem volt.
-Nem inkább,mint egy elfuserált Barbie-baba?-kérdezte csipkelődve.
-Nem.-válaszoltam,majd levettem róla a napszemüveget direkt úgy,hogy kicsikét megsimogassam az arcát.Jujj,de jó érzés volt!Aztán a napszemcsit visszatettem a helyére.
Fizikai kontaktus!Ujjaim bizseregtek.Kicsit szakadozott bennem a levegővétel,de próbáltam nem zihálni,nehogy túl feltűnő legyen.
-Vedd inkább ezt.-Szedtem le az állványról egy fekete keretes sötét lencséjű szemüveget.-Meg aztán minek neked még egy szemüveg?Ott van még a másik kettő.
Adam kivette a kezemből,és magára tette.
-Mindkettő tavalyi...
Hűűha!De sok gondod van neked...Nekem egy napszemüvegem van,és az már három éve megvan.Megtehetném,hogy minden nap vásárolok egyet,de egyszerűen nem kell,nincs rá szükségem.És csak kis márkás...
-Amúgy ez tök jó.Kár,hogy nem márkás,abban jobban megbízom.
-Glambi,a márka nem garancia a minőségre!-Miután kimondtam,rájöttem,hogy nem kellett volna.Tudatosult bennem,hogy ezzel nyakig vagyok a szarban.Mekkora egy rakás szerencsétlenség vagyok!Azt mondtam,hogy Glambi!Jézusom...Most mit gondolhat rólam?!
-Honnan veszed,Rosie,hogy a márka nem garancia a minőségre?Azért olyan drága.
Minek nevezett?És még meg sem kottyant neki az,hogy leglambiztam?
-Várj,álljunk csak meg!Mi ez a Rosie?!-kérdeztem összezavarodottan.
-Mi ez a Glambi?-vonta fel a szemöldökét.Ahvn!Ezt tudom,hogy direkt csinálja velem!
Legyél vele őszinte.Az őszinteség néha fáj,néha kínos,de...Legyél őszinte.
-Hát...A Glambert-ből jött ez a név.Megtetszett.De ez most formálódott meg az eszemben,és kicsúszott a számon.-Próbáltam a szemébe nézni,de nem ment.Egyszerűen nem tudtam.A gyomrom már így is görcsben volt,ment egy elhasznált rongy.A fejemben petárdák,és egy ép sejt sem maradt az agyamban,amivel gondolkodhatnék.
-Nekem tetszik.-nyugtázta.Végül is,nem olyan nagy ügy!-Eredeti.
Huh!Ezt megúsztam.Ez meleg helyzet volt.
-Jó,de honnan jött az én becenevem?
-Én mindenkinek adok egy becenevet.Pl. Tommy egyenlő Glitter Baby.
Ááá,Meg egy rakat felkiáltójel.Óó,te jó ég!Bár ne mondta volna el nekem ezt.Eszembe jutottak a Los Angeles-i koncertesemények,és a hányingertől már össze is szorult a gyomrom.
-Na,és szerinted ki találta ki azt Longineunak,hogy Lolo?
Kétség sem fér hozzá,hogy te.De ez a Rosie...Marie így szokott velem gúnyolódni.De Adam-nek elnézem.Végül is,nem is olyan rossz...Sőt,egész aranyos.
-Te?-kérdeztem meg félszegen,miközben próbáltam az undorom a nyállal együtt lenyelni.
Olyan vagyok,mint az elefánt,nehezen felejtek.Még jó,hogy Vegasban nem volt Fever.De mi lesz majd San Franciscóban?!Ne is gondolj erre,jobb elfelejteni,Rose!Már megint éreztem,hogy felfordul a gyomrom.Lehet,hogy szerelmes és elnéző vagyok,de a gyomromnak még kell egy kis idő.
-Én.-trillázta jókedvűen.Lehet,hogy neki tök természetes,hogy lesmárol egy pasit,de nekem és a többi heteroszexuálisnak nem.De megígértem,hogy nem akarom megváltoztatni,és inkább hallgattam.
Próbáltam a koncert utánra gondolni.Neem,nem a veszekedésre.Arra,hogy megpuszilta az arcom.Újra bizseregni kezdett az a pont,ahol megpuszilt.Én már csak ilyen vagyok...Egyik pillanatban már hozni kell a vödröt,mert hányni kell,másikban pedig már le kell hűteni,annyira fűt a szerelem.
-Asszem,ezt megveszem,egész jó napszemcsi!-mondta,és rám vigyorgott.
-Várj,nézd meg,hogy mennyire véd az UV fénytől!-kaptam ki a kezéből a szemüveget.
Ugye,tudjátok,hogy a káros sugarak okozzák öregkorban,vagy egy kicsit az előtt a szürke hályogot?Nem akarom,hogy Adam gyönyörű kék szemeit ronda hályog fedje el öregkorában,úgyhogy inkább vigyázok rá.Megnéztem a szemüvegen az UV-szűrőt.Ötös.Húú,ez a legjobb!Aztán fél szemmel ránéztem az árára is.Jézusom!Ennyit elkérni!Ez rablás.
-Cseppecskét drága...-sziszegtem fogaimon keresztül.
Adam kérdőn nézett rám.
-Ezt úgy mondtad,mintha nem kaptál volna a koncertek után egy kis zsozsit...Meg amúgy is,az apád rohadt gazdag.
Ez igaz,de én...Nem szeretek sokat költekezni.És a pocséklást sem szeretem,de ha Glambinak ez kell...
-Ötös,a legerősebb.És illik a szemedhez.Ez jól áll!
-Kösziii!
Húúú!Ez tök cukin hangzott.Minden esetre jól éreztem magam vele.A hülyeségeivel együtt,meg a hányingerrel is.Szeretek nagyon vele lenni,mert általában jókedvű,sokat viccelődik,és jó hatással van rám.De vannak rossz pillanatai is...Meg nekem is,mert mi is emberek vagyunk,ugyebár.Magamban elmosolyodtam.Még szép,hogy ember vagyok,egy nagyon szerencsés ember.Mert vele lehetek,itt,vele.
***
Az ágyamban heverésztem.Mivel jobb dolgom nem volt,és egyedül voltam itthon,mert apám elment dolgozni,hülye fejjel rákerestem a google-ban Lambertre.Nem is tudom,mi vezetett rá.A végeredmény persze kirobbanó volt:dühösen lecsaptam a laptopom fedelét,hogy ne is lássam.Csak szavak,lehetne mondani.De akkor is,eléggé durván felkavartak.Na de mindegy,mostmár tudom,hogy nem csak Tommynak szokott nekiesni.Vagy éppenséggel mindenkivel,aki meleg,ezt teszi?Megint gyarapodott a féltékenységi listám vagy fél tucatnyi ismeretlennel,akik maguk sem tudták,mibe keveredtek akkor.újra felkavarodott a gyomrom.Ezt most miért kellett megnéznem?!Még jó,hogy nem én voltam már akkor is.De nem tudnék neki megbocsátani,még akkor sem,ha azokkal a gyönyörű kék szemeivel néz rám,és lefelé csücsöríti az ajkát,és azt mondja nekem,hogy "Rosie,bocsáss meg!".Cirmire néztem.
-Szerinted igaz lehet,vagy csak kamu?
Cicuskám úgy nézett rám,mint az előbb.Majd hirtelen nyekkent egyet,ami annyit jelenthet nála,hogy "Járj utána te magad!".Hát persze!Miért mindig Cirmit kérdezem?Tommy megölne,ha csak ezért felhívnám?Lehet,de ha nem derítem ki,akkor nem tudok egész este nyugodtan aludni.Éreztem,hogy a gép melegíti a csípőmet.Újra felhajtottam.
-Ha tudnád,hogy minden egyes rosszul elsűlt dolgoddal összetöröd szegény szívem,akkor is megtennéd?-szegeztem a kérdést a képernyőn lévő szövegnek.
Döntöttem,és már tárcsáztam is Tommy számát.Csak tudja,hogy igaz-e!
-Halló?-szólt bele a telefonba a jól ismert kedves hang.
Elmeséltem neki a délutáni kutakodásom eredményét,és megkérdeztem,hogy nem gond-e,hogy felhívtam.A válasza az volt,hogy nem gond.
-Úhh!Arra emlékszem.-nevetett Tommy.-Adam jól beba...Öööhm,berúgott.Tudod milyen,ha sokat iszik.Szerencsétlen emberek,láttad volna utána a fejüket...-kapkodta a levegőt a röhögéstől Tommy.
Örülök neki,hogy ennyire jól szórakozik azon,amin én mindjárt sírok.
-Tök jó,hogy te élvezed a helyzetet,de egy percre gondolj rám is...
Tommy fújt egyet.
-Figyelj,Rose.Az már nagyon rég volt.És az nem az az Adam,akit te ismersz.Az egy gonosz énje,amelyik parókát húz fel,és partyzik ezerrel.
-Csak azt ne akard velem elhitetni,hogy skizofrén,jó?-ziháltam.
Próbálnék nyugodt maradni,ha ez a hülye sírás nem fojtogatna.Ha elfajul a haragom,lehet,tárcsázom Glambi számát,és jól beolvasok neki.Nem,azt nem kéne.
-Rose.Ne tégy úgy,mintha nem ismernéd a másik oldalát is.Ha nem tetszik,is ez van.Ő nem ismeri a titkodat,ami róla szól.Ugye,érted?
Persze,hogy értettem,de engem akkor sem tanácsos felhúzni.
-Nem hinném,hogy változtatna valamit is a helyzeten,ha elmondanám neki.Én nem vagyok képes csodákat véghezvinni.Én ember vagyok,csak egy sima ember.
Hallottam,ahogy Tommy közelében elrobog egy motor.Biztosan éppen most jött ki egy boltból,és úton van hazafelé.
-Azt sem feledd el,hogy milyen ember vagy,Rose.Megmondom én neked,hogy hozzád hasonló jóindulatú,és kedves ember nagyon durván kevés van.Ami ugye eléggé értékes.Több ilyen ember kellene,mint te.Megértő,kedves,vicces,jószívű,tökéletes barát,aranyos...
-Megértő...-ismételtem meg elhaló hangon.-Igazad van,rég volt.Én sem vagyok tökéletes,néha kiborulok,főleg,ha Adam-ről van szó.Bocsánat,hogy egy ilyen hülyeség miatt felhívtalak.
-Semmi gond,legalább nem unatkoztam,míg jön a buszom.De most megyek.Szia!
-Szia,és köszi!
***
A következő nap a próba aránylag jó volt.Nagy volt a feszültség,éreztem,hogy a többiek olyat tudnak,amit én nem...Végül a próba végén meg is tudtam,mit tudnak.
Egyáltalán nem örültem neki.A hajamat téptem,és legszívesebben az illetőt,aki velünk fog turnézni,felpofoztam volna.Mert az az illető Ke$ha volt.Mindenütt velünk lesz,mindig követni fog minket,Adam-nek úgy fog köszönni,hogy "Szija drágaa!".És ami a legrosszabb...Jön San Franciscóba is.
-Nyugodj meg,Rosie!Csak két hónapig lesz velünk!-próbált lenyugtatni Adam.
-Nem nyugszom meg!Ki nem állhatom azt a lepcses szájú nőszemélyt!-Ordítottam neki vissza.
-Héé,Rose,ha ordibálni fogsz,kirúglak innen,és majd nézhetsz,mint...
-Nem érdekel,hagyj engem békén!-És elrohantam dühösen.
Később Adam be akart jönni az öltözőmbe.
-Hé,Rosie,engedj be!Tudod,hogy nem gondol...-De,még mindig dühösen,félbeszakítottam.
-Nem engedlek!Menj innen!-Hirtelen elfogott a bűntudat,hogy a szerelmemmel kiabálok.
Hallottam,hogy eltávolodik,így elkezdtem bőgni.Kis idő múlva Adam finoman kinyitotta az ajtót.Aggódó pillantással végignézett rajtam,aztán elém guggolt.Már megint ismétlődik az egész...De most ki fog rúgni.Érzem.
-Ne haragudj rám,Adam!Nem akartam a lelkedbe gázolni!-Nem bírtam ki,a nyakába ugrottam.Nem is bántam meg.Ha ez lesz az utolsó ölelésem...
-Nem haragszom,Rose.Tudom,milyen fájdalmas lehet most neked ez.-Ölelt át,de nem éreztem ugyan azt.Ez,hogy megsértettem Adam-et,sokkal rosszabbul esett,mint a multkori,mikor ő sértett meg engem.
-Csak az fáj,hogy megint csalódást okoztam neked.-Zokogtam,ő meg próbált megnyugtatni.
-Nem baj,csak nyugodj végre meg!
Pár perc eltelt így.Végre megnyugodtam,és elmentünk fagyizni.Végre megint boldog voltam,hogy vele lehetek.Csak vele.
***
Ha valaki kívülről nézte volna a turnébuszunkat,annyit látott volna,hogy döcögősen áll a forgalmi dugóban.A sors tette ezt velünk talán,hogy a koncert miatt ekkora a dugó?És Sütike meg elkésik a saját koncertjéről.De Adam egyáltalán nem strapálta magát,hozta a formáját,azt,amibe én is őrülten beleszerettem.Allison is adott neki egy CD-t ajándékba,mint az a nyomi Lótetű.A hifiből üvöltött a Beat Me Up,Adam meg röhejesen,elnyújott mozdulatokkal léggitározott.Én csak röhögtem rajta,meg közben próbáltam nem hülyén táncolni.
-Érzed a ritmust,baby???-ordított Adam,és túlharsogta a zenét.
-Igeeeeeeeeen!!-ordítottam vissza.
Tök jól el is lettünk volna,ha Ke$ha mondjuk,beszorult volna a WC-be és addig,amíg meg nem érkezünk,nem tud kijönni.De sajnos nem volt elég telt a hátsója,hogy beragadjon a mellékhelyiségbe.Longineu Monteval értetlenül bámult minket,hogy mi ütött belénk...Vagyis inkább csak belém.Őrülten ráztam a hajam,mintha egy metál koncerten lennék.Közben szegény Tommy-t ott csapkodtam.
-Haver,hogy nyomja már a kiscsaj!-jegyezte meg Longineu Montenak.
-Ezek szerint ilyen is tud lenni!-ordított vissza Monte.
-Öcsém,mi a fene folyik itt?-kérdezte fennhangon Lótetű Sebert.
Adam nem válaszolt semmit,csak fogta a kezét,és odahúzta,hogy táncoljon vele.Megadnám neki az esélyt,hogy megváltozzon,de az a fintor,amikor meglátta a táncomat...Mindent elvesztett vele.Aztán a hifi váltott,de Adam visszakapcsolta.
-Ez nagyon zsír!Allison tök király CD-t készített!-harsogott Tommy.
Aztán Adam hátának vetette magát Ke$ha,és úgy táncoltak.Tudom,hogy ezt direkt csinálja!Csinálja csak.Majd megtudja,hogy mi lesz vele.Éreztem,hogy elsárgulok az irigységtől.Tommy is valahogy így érezhetett,mert bámult,mint borjú az újkapura.Próbáltam nem tudomást venni Lótetűről,és elkezdtem a szöveget énekelni Allisonnal.Többszöri hallgatásra már egész jól tudtam a szöveget.Közben kiértünk a városból,és kezdődött az autópálya.Királyak voltunk,száguldottunk,léggitároztunk,őrjöngtünk.Ha harc,kedves Lótetű,hát legyen harc!Gyorsan odalöktem csípőm Adam oldalának,ő meg vette a lapot,és megcsináltuk sokszor ugyanezt.Miután végigment a CD kb. tízedszerre,Ke$ha betett a hifibe egy válogatás lemezt.Talán egy kicsit sikerült felbosszantanom végre!Meghallottam egy gyors ütemű kezdést,aztán egy kellemes női hangot.
-Ez mi?
-Innától a 10 minutes.-válaszolt lenézően Lótetű.
Soha nem hallottam még Innáról,de a szám tetszett,így folytattuk az ökörködést.A végén még Longineuval és Tommyval is táncoltam.Éppen Adam megpörgetett a saját tengelyem körül,mikor fura hang,ilyen pukkanás hallatszott,és megálltunk.
-Mi a szar?-kérdezte Adam,de senki sem tudta a választ.
A sofőr kiszállt,és bejött a mi részünkre.
-Defektet kaptunk.Mr.Lambert,van a buszban pótkerék?
Kuncogtam egyet.Mr.Lambert?Ez mindig megnevettetett.
-Pótkerék?-Gondolkodott el Glambi.-Nem t'om,kell lennie,nézze meg a csomagtartóban.
A sofőr elbattyogott a csomagtartóig,felnyitotta,mi meg utána mentünk.A sofőr végigtapogatta a kereket.
-Ohh,ez szintén defektes!-válaszolt végül.
-Mi?!-vágtál rá a srácok,csak én mondtam azt,hogy "Tessék?!"
-Jól hallották,uraim.-tekintete rám meg Ke$hára siklott.-Khhm,és hölgyeim.A pótkerék szintén defektes,használt,lyukas,használhatatlan.Ragozzam még?
Király,szóval itt vagyunk egy Isten tudja helyen valahol San Francisco és Los Angeles között.Remek...Mindenki Adamre szegezte a tekintetét,mintha ő lenne a legérettebben gondolkodó ember közülünk.Ez nem megjegyzés volt csak...Tény,hogy néha ő is egy ötévessel vetekszik.
-Felhívom a menedzseremet,hogy intézkedjen a koncert elnapolásáról,és a pótkerékről.A rajongók nem fognak örülni,de...Nem mondhatom le,mert fontos.Csak elnapolom.Intézkedem már,nyugi,ne kusizzatok már ilyen csúnyán rám!-biggyesztette le ajkait.
A sofőr tuti,hogy született vesztesnek gondolta.Adam telefonált,addig meg végignéztem a helyet,ahol elakadtunk.Az út másik oldalán volt egy motel.Nem is tudom,akkor mi most szerencsések vagy szerencsétlenek vagyunk?(Mert szerencsések biztos nem vagyunk.)
***
Kivettük bőröndjeinket a buszból,és besétáltunk a motel "recepció"-jához,ha azt a kis helyiséget recepciónak lehetne mondani.De mindegy.A recepciós nő szeme elkerekedett.Kicsi hiányzott,hogy el ne sikítsa magát.Megértem,mert Adam nem mindennapi látvány,és ezt váltja ki a nők többségéből,akik persze értékelik a kinézetét.
-Uramatyám!-mondtam meglepetten a nő.-Te,te,te!
-Én,én,én vagyok,igen.-viccelődött Adam.Valahogy most még ez a defektes ügy se lombozta le a kedvét.
-Kaphatok egy aláírást?-kérdezte a nő,és zihálva,remegő kézzel Adam elé tolt egy papírt.
-Ja,de akkor adnod kell nekünk egy szobát.
-Fizetés nélkül?-ráncolta a homlokát a nő.
-Fizetéssel.-forgatta a szemét Lótetű.
-Persze,itt írd alá.-tolt a nő még egy lapot Adam orra alá.
Glambi gyorsan aláfirkantotta kacifántos betűivel a nevét,aztán ránézett a hölgyeményre.A nő vette a lapot,és valahonnan előturkált egy jegyzetfüzetet,és elkezdett benne keresgélni.Aztán megszámolt bennünket.Csak hatan voltunk,mert a sofőr elment egy kocsmába,hogy lehiggadjon.Jellemző!A férfiak mindig a piában keresik a megnyugvást?!Mindegy,annyira nem is érdekelt,hogy leissza-e magát a sofőrünk.Holnapra úgy is elpárolog.
-Van szabad szoba,három kétszemélyes.Az egyik két személyes franciaágyas.-magyarázott nekünk a banya.
-Jó,akkor mi alszunk az egyik nem franciaágyas szobában.Mindketten horkolunk.-magyarázott Monte,majd Longineu-ra nézett.
-Bizony,haver,majd éjszaka összehozunk egy jó kis horkolás-szimfóniát.-nevetett Longineu.
-Tommy,szerintem te menj Ke$hával a másik nem franciaágyasba.-nézett le a "törpére" az óriás Longineu.
-De miért én?-kérdezte Ke$ha sértődött hangon.
-Szeretnél Rose-al a franciaágyas szobában aludni?-csipkelődött Monte.
Mi??!Hogy én ezzel...A büdös...Inkább alszom kint az utcán télen,mint hogy ezzel!Az ki van zárva.Ezt elborítékolom,és punk-tum.
-Mi?!Én,vele?!Nem!-kiáltottuk egyszerre Lótetűvel.Még a mozdulatainkkal is,mintha egymás tükörképei lettünk volna.
-Megéltem,hogy ezek ketten valamiben egyet értsenek!-nézett elkerekedett szemmel ránk Adam.
Hoppá,várjunk csak!Ha Tommy Ke$hával alszik,és a srácok meg...JÉZUSOM!Én alszom Adammel!Cikázni kezdtek a hülyébbnél hülyébb gondolatok a fejemben,akaratlanul is gyorsabban vettem a levegőt,és a pulzusom...Hát,az durva volt.Ilyen közel hozzá!Ennyire közel!Nem hiszem el!Megint csak azt mondanám,hogy JÉZUSOM!Ááá,milyen jó,hogy lerobbantunk...Hmm.Rossz kislány vagy,Rosie!
-De miért nem aludhatok én Adammel?-szűkölt Ke$ha.
Mindenki ránézett.Ő elpirult,és zavartan babrált a körmeivel.Adam hülyén,Longineu,Tommy és Monte értetlenül,míg én bosszankodva néztünk Lótetűre.
-Csak vicceltem!-Legyintett a kezével.
Most már biztos,hogy én meg Süti együtt fogunk aludni!Ó,te jó ég!Ohh!Ezt még mindig nem bírom elhinni.Longineu mellett elhaladtam egy bizalmas pillantással,és vittem volna fel a cuccom,mikor Longineu odasettenkedett hozzám,és a fülembe súgta:
-Aztán meg ne rosszalkodjatok!
Máskor már rég lekevertem volna egy pofont,de most túlságosan is a padló felett szárnyaltam.Trillázva válaszoltam kedves maci friendemnek.
-Esélytelen.
-Csak annyit mondok,kí-ván-csi-ság.-szótagolta.
-Én meg annyit mondok:E-sély-te-len.
Longineu felvonta a szemöldökét.
-Igazad van,jó kislányok nem szoktak rosszalkodni.
Ez nagyon nagy marhaság!Én is szoktam huncutkodni,vegyük például,mikor múltkor megszivattam Sütit azzal a folttal.Ja,meg az éneklés!Majdnem elfelejtettem,De nem,most komolyan...Tényleg semmi esély.De nekem már annyi is elég,hogy vele fogok aludni.Egek,óó,áá!Még mindig olyan jól hangzik.Adam Lamberttel fogok aludni!
