Robogott a turnébusz,egyenletesen,unalmasan."Ha jó a forgalom,akkor csak négy és fél óra Los Angelestől Las Vegasig az út".Bizony,csak hogy ki a fene gondolt arra,hogy ilyen uncsi ez az idő is?Rettentően unalmas.Ezen még az sem segít,hogy meg van minden a buszban,minden luxus,ami a kényelmünket szolgálja,de ez sem segít.Egyszerűen nem megy.Unottan dobtam az ágyra az egyik könyvet,amit hirtelen lekaptam a polcról otthon.Érdekes volt,mikor otthon olvastam,de itt,a turnébuszban,ahogy neki álltam olvasni,csak üres szavakat láttam magam előtt,ami tőlem eléggé szokatlan.
Nekem elég erős a fantáziám,és még olyanokat is képzelek,amelyeket jobb lenne inkább elfelejteni.Unott arccal lezuttyantam az ágyamul szolgáló kis heverőn fekvő pokrócra.Unatkozom,de nagyon!Az órára pillantottam,és megállapítottam,hogy most már muszáj egy kis szórakozás,kezdődik a kedvenc műsorom!Átsétáltam a buszon oda,ahol a TV és a kényelmes nagy kanapé volt,és szórakozottan vágtam le magam az ülőalkalmatosságra.
Éppen nyúltam volna a távirányítóért,mikor lepattant mellém Süti,és elcsente tőlem a kapcsolót.
-Végre,valami érdekes,kezdődik a True Blood.-lelkendezett.
Na ne már!Most én akarok tévézni,ennyi unatkozás után!Kivettem kezéből a távirányítót,és rákapcsoltam az éppen menő kedvencemre.
-Nem,mert most én fogok Vampire Diaries-t nézni.
-Ne máár,az olyan szaar!-nyafogott.
Közben odasétált valaki hozzánk.Könnyed lépteiből rögtön tudtam,hogy csak Tommy lehet.Longineu és Monte járása sokkal öblösebb,több hang volt bennük.Adam persze még mindig mellettem hőbörgött,hogy a Vampire Diaries unalmas neki.Szerinte túl kevés benne az akció,és túl sok az enyelgés.
Most ez nagyon durván hangzik,de abban egyet értettünk,hogy Damon* jobb pasi,mint Stefan**.Stefan egy olcsó Edward Cullen*** utánzat.
-Akkor most én döntöm el,mit nézünk,srácok!Bocsi,de nem akarok veszekedést...-kérlelt minket nagy,cuki,barna szemeivel.Persze,hogy mi beleegyeztünk,hisz olyan megbabonázó nézése volt,uhh...Borsódzik tőle a hátam.
-Semmi vámpír!-jellentette ki ellentmondást nem tűrve.
Erre mindketten kiábrándultunk,és felhördültünk.Tommy átváltott vmi ismeretlen csatornára,és elkezdtük nézni a Ghost Whisperer-t.Könyörgöm,a szellemek miért is lennének jobbak a vámpíroknál?Érthetetlenek Tommy TV-nézési szokásai számomra.
-Ó haver,ebben egy csomó bőgés van...Fújj.-fanyalgott Süti.
Engem meg nem tudott lekötni ez a sok hülyeség a sorozatban.Ide-oda megy a nő,ha meglát egy kísértetet,az eltűnik,majd újra feltűnik,blablabla...Ez olyan hülyeség,nem is illik Tommy-hoz.Mikor vége lett a műsornak,úgy éreztem,hálát kell adnom az égnek,hogy nem kétórás részei vannak.Nem volt olyan szörnyű,de...Most még inkább utálni fogom a Ghost Whisperer-t.
Longineu odalépdelt hozzánk.Ő és Monte úgy gondolta,erőt gyűjtenek a koncertre,és aludtak.Álmosan nézett ránk,ahogy ott ültünk a kanapén.Két szőke törpe meg egy fekete óriás.
-Miről maradtam le?
-Egy rettentő izgalmas részről a legrosszabb sorozatból,a Ghost Whisperer-ből.-válaszolta Ad unottan.
-Jobb,mint az a sok vámpír...Ugyan már,Adam,annak mi értelme van?Csak ölnek,csajoznak,pasiznak,nagyon dögösek,azt csá.Sok az enyelgés,meg szarok is a részeik.
-Kimondtad a varázsszót,öreg.A vámpírok dögösek,azért tapadunk miattuk a képernyőre.
Longineu figyelte,ahogy tárgyaltuk ezt.Most egész nyugodtak voltunk,egyelőre még senki sem szólogatott be senkinek a kedvenc sorozata miatt.Egyelőre.Talán van rá esély,hogy ne cikizzük a másikat?Neem,vicc volt.Nem szoktuk egymást cikizni,amúgy.
Úgy éreztem,rá kell pillantsak Glambert-re.Egy gyengéd pillantást küldtem felé,és ő pont elkapta.De mivel nem tudta,mit érzek,egy baráti pillantásnak vette és rám mosolygott.Biztos Longineu is látta,de ő sokkal többet értett belőle,mint Lambert,mert vele már az elején letisztáztam,hogy állok.
-Haver,nincs kedved kártyázni?Úgy is jön a The Listener,amit te nem szeretsz...-érvelt Longineu,miközben lenézett Tommyra.
Mit tervez a "nagy maci"-barátom?Várjunk csak...!Elcsalja Tommy-t,hogy kettesben lehessek Sütivel.Hálával tartozom dobos barátomnak,ez igazán rendes tőle!
-De.Végül is,a TV előtti punnyadás a pudingoknak való.
-Kösz,Tommy,én is szeretlek!-szólalt meg gúnyosan Ad azóta először,hogy TV-t nézünk.
Átjárta testem a hideg.Tudom,ezt a mondatot nem kellett volna félreértelmeznem.Minden esetre borsózni kezdett a hátam,és elfogott a hányinger,ahogy visszagondoltam a Los Angeles-i koncertre.
-Csak poén volt,Ad.-Talán fél,hogy nem kap majd puszit Adam-től?!Nem tudom.Blöah,hányingerem van.Most már úgy érzem magam,mintha gyomorszájon vágtak volna ököllel.Fúj!Most kéne abbahagynom,mert még a végén kitaccsolok ide,helybe.Leálltam,és arra koncentráltam,hogy meghallottam,hogy Monte ébredezik.Biztos inkább ő is kártyázni megy,mint TV-zni.Mikor elment Tommy,a helye még ott maradt közöttünk.
A biztonságos távolság.Azért kicsit közelebb ültem Adam-hez,mert már nem voltam felnyomva a karfára,ahogy Tommy beült közénk.
-Istenem,most mit tegyek?Lemaradtam a kedvenc sorozatomról...-nyöszörgött.Az volt a benyomásom,hogy olyan,mint egy kisfiú,aki elől elvitték a boltból azt a játékot,amit kinézett magának.
-Én is...-mondtam tettetett sértődöttséggel.
-Ááá,csúcs,most bámulhatjuk azt a pasit,aki hallja az emberek gondolatait.
És kék szemű meg fekete hajú.Még a tetkója is azon a kezén van,mint Adam-nek.De egyáltalán nem maga a megtestesült vágy,mint Adam.És nem is olyan vonzó,mint a mágnes,vagyis Adam.Tévéztünk.Vagyis inkább én tévéztem.Adam egyre laposabbakat pislogott.Mikor vége volt a The Listener-nek,már el is aludt.Azt hiszem,én sem a filmre koncentráltam,hanem arra,hogy figyeljem az alvó Lambert-et.Amit a legjobban élveztem,hogy a fejét a combomra hajtotta.
És ezt nem én csináltam.Elaludt,aztán egyik pillanatban álomtól mámorosan kissé magához tért,jól meglapogatta a combom,mintha egy párna lenne,és ráfeküdt.Egyáltalán nem bántam.Óvatosan megsimogattam a szemöldökét.Minden egyes érintés egy fényévnek tűnt.Nem volt bűntudatom,mert aludt,és a kutya sem emlékszik rá,mit csináltam vele,miközben szunyált.A többiek nagyon lefoglaltak,nem vesznek észre.
Furcsa érzés kerített hatalmába,ahogy egy pillanatra azt éreztem,hogy ő tényleg már csak az enyém.Aztán hatalmas bánat uralkodott el rajtam,mikor belegondoltam abba,hogy ez soha nem fog összejönni.Mindenesetre azért végighúztam ujjam az arcán.Mikor alszik olyan,mint egy angyal.De tényleg...
*Damon Salvatore,Vampire Diaries szereplő
**Stefan Salvatore,Vampire Diaries szereplő
***Edward Cullen,Twilight szereplő
***
Itt volt a show ideje.Az óra mutatója lustán kúszott fel a hatosig.Fél tíz volt.Vettem egy nagy levegőt,és egy percre kikapcsoltam az agyam.Csak a saját szívverésem hallottam a fülemben dobolni.
Szinte éreztem,ahogy a vért többszörös erővel pumpálja szívem a vérkeringésembe.Még egy utolsó levegő,és kezdődik.Leütöttem a kezdőhangokat,és elkezdődött minden.Sokkal többen voltak,mint a Los Angeles-i koncerten.Nem hátrálhatok meg!Nem szabad,nem szabad!
Alig vettem lélegzetet,a zene üteme összezavart.Nyeltem egy nagyot,megráztam a fejem,és hagytam,hogy süti hangja vezessen,hogy csak ő legyen a fejemben,és nem a pánik.Éppen a Strut-ot énekelte.A közönség imádta,és volt is miért!Remekelt hangjával,pluszba még táncolt is.Már mióta gyakoroltak a táncosokkal...!
A színpad szélén a szám végén kigyúltak valami pirotechnikai izékék,és olyan volt,mintha június 4-e* lenne.Sok fény,hang,dübörgés.Tetszett kezdeni minden,a közönség mindenkinek tapsolt.Elismerték a munkánkat,mindenki kapott egy csomó tapsot.És ez még csak az első dal volt!Most már átéreztem,min megy keresztül Adam,és miért esik minden koncertje után eksztázisba.
Az,hogy elismerik azt,amiért dolgoztál annyi ideig,egyszerűen megrészegít,jobban,mint a barna sör pezsgővel és pálinkával keverve.Mert ez,ez a lelked fertőzi meg,nem a tested.Utána következett a 'Sure Fire Winners".Mikor ez is véget ért,Adam magához vette a mikrofont,és beszélni kezdett a közönségéhez.
-Először is,köszönöm nektek!Remek rajongók vagytok,nagyon jól nyomjátok!De most egy kis meglepetéssel is készültem nektek!Remélem,élvezni fogjátok!Fogadjátok szeretettel!
Ne!Egy ideje elegem lett Lambert meglepetéseiből.viszont most a színpad mögül besétált egy hosszú,festett vörös hajú lány.Hol láttam én,vajon hol?Az Idol-ba.Ő Allison.Igen,Allison Iraheta.
Süti összebarátkozott vele az Idol alatt.Duettet is énekeltek már.Sokan meg pletykálták is,hogy járnak...Utána meg kiderült az,amit szinte már mindenki tud.A média már csak ilyen,először terjesztgeti a híreket,aztán jól beég.Szörnyű.
-Helló,Vegas!-szólt bele Allison egy olyan mikrofonba,amit azt sem tudom,honnan szerzett magának.-És persze szia,Adam!-mosolygott Adam-re Allison.
-Szia,Allison.Tulajdonképpen miért is vagy itt?-Most azon gondolkozol,hogy tényleg szellemi fogyatékos Ad vagy sem,ugye?Nem,nem fogyatékos.Csak ez egy begyakorolt közönségbolygató szöveg.
-Hát,nem tudom,jöttem feldobni a hangulatot,mert itt mindjárt elalszik mindenki,még ti is.-viccelődött a lány,de közben a közönség túlkiabálta,hogy nem rossz a hangulat.
-Ááá,Allison,szóval azt mnodod,rossz a hangulat?Kimondtad már a nevem?
Erre Allison elordította magát,hogy Adam Lambert,és mindenki,túlharsogva Allison mikrofonos ordítását,elkezdett sikítozni,ordibálni.
-Na jó,nem is rossz a hangulat.De azért,ha már ide jöttem,hadd énekeljek valamit!Mondjuk: Hey,slow it down...
-Ó,bocsika,hogy félbe szakítalak,Allison,de az az én dalom.Van egy jobb ötletem!Énekeljük a Slow Ride-ot.
Én nem is tudtam erről a kis malőrről.Longineu elkezdett dobolni,Monte meg Tommy meg a húrok közé csaptak.Ismertem ezt a dalt,de még jó,hogy nincs benne szintetizátor.Ez nekem is meglepetés volt,nem csak a közönségünknek.Szóval,ez egy kellemesebb dolog volt a vártaknál.Sokkal kellemesebb.Aztán következtek utána a dalok,amiket már jól begyakoroltam.A koncert elmaradhatatlan dala volt a Whataya Want From Me,amivel Glambert nemzetközi sikereket ért el.Bár megint kisebb változtatásokkal adtuk elő,kicsit össze lett gyúrva a Time For Miracles-szel.
Adam nagyon okosan gondolkodott,hogy mindig változtatott a számokon,hogy az emberek ne unják meg az újabb és újabb koncerteken.Fél tizenkettőre be is fejeztük,röpke két órát voltunk színpadon.Ez vagy egy órával hosszabb volt a LA.-ben adott koncertnél.De hát,Vegas az Vegas.Fáradtan,szinte már félholtan estem be a limóba,és legszívesebben elnyúltam volna az üléseken,hogy aludjak.De másnak is kellett hely,nem csak nekem,így nem tehettem meg.Miután az összes bandatag bezuttyant,Allison is közénk ült.
Ő volt a mai est nagy meglepetése,az a meglepetés,ami jól sült el.Bár rajta is látszott,hogy vad,szabadlelkű,valahogy jobban megszerettem őt a koncert alatt is,mint Lótetűt.Valahogy...Ez most gonosz célzásnak fog hangzani,de Allison értelmesebbnek tűnik.Minden esetre,nem akarok Adam lelkébe gázolni,és nem mondom neki,hogy Ke$hát túl hülyének tartom hozzá.Meg aztán,ha iszik,ő is olyan ütődött lesz...
-Szia,Allison Iraheta vagyok.-nyújtotta a kezét a lány.Jól megnéztem azt,és láttam,hogy olyan kesztyűket hord,mint Adam,és a körmei is feketék.De legalább nem bunkó,magától bemutatkozik...És nem büfög a képedbe.
-Szia,én Rose Jackson vagyok,az új...
-Tudom,tudom.Adam már sokat mondott rólad.
Éreztem,hogy elpirulok.Miket mondhatott rólam?Jó dolgokat,vagy rosszakat?
-Neked is meglepi voltam.Meglepődtél?-mosolygott rám,miközben én tűnődtem.
-Persze,én nem tudtam semmiről.Örülök,hogy megismerhettelek végre.
Közben kotyogott az autó a rossz út miatt,de csak egy ideig.Mindenki teljesen kimerült volt,már alig vártuk,hogy valahol tudjunk aludni.Tommy az üvegnek támasztva az arcát,elaludt,nem is zavarta álmát,hogy rászkódik a kocsi.Helyre igazgattam szőke fürtjeit,de még arra sem ébredt fel.Monte lapos pillantásokkal nézegetett ki az ablakon.Az őrült rajongókat is,akik meg akarták rohamozni a kocsit,azokat is megnyugtató látványnak vélhette.Igazából engem se érdekeltek a sikítozó tinilányok,úgy se tudnak a kocsi közelébe sem jönni.
Longineu ásított egyet,majd megszólalt:
-Hát nem aranyos?Rose örül.Őt olyan könnyű boldoggá tenni...
Mindig ezzel jött,de jól esett,hogy aranyosnak talál.
-Ügyes voltál,Rose,azt hittem,megijedsz a nagy tömegtől,de megcsináltad.Ez a koncert nagyon kafa volt.Köszönöm,hogy itt vagy velünk!-mosolyodott el Adam.
A vérem még folyékonyabbá vált,felolvadt a testem.Úgy éreztem,újra tele leszek energiával.
Az ő jelenléte feltölti a testem újult erővel.Mikor izgultam,akkor is a hangja segített leállnom.Csak a zenére koncentrálnom,a hangjára koncentrálnom...Ez volt a fontos.Életemet másképpen nem tudtam elképzelni...Koncertek,próbák,Ő,magántanár...A magántanárt el tudnám szívesen felejteni,de nem maradhatok analfabéta,ez is egy szempont.Visszamosolyogtam Adam-re.Ha eddig nem lettem volna teljesen belé zúgva,akkor most már biztosan állítom,hogy az lettem.És nem érdekelt semmi az égvilágon,csak ő.
Nem érdekel,hogy mi,és hogyan él,kik a barátai.Ebben a percben csak ő létezett számomra.Hoppá,milyen ironikus voltam,azon kaptam magam,hogy fáj a nyakam.Kinyitottam a szemem.Elaludtam volna?Lehet,hogy a mosoly is már csak egy álom volt.Végignéztem a limuzinbeli személyeken,mindenki húzta a lóbőrt,csak Allison hallgatott zenét az IPhone-ján.Most komolyan,mindenkinek ilyenje van?És nekem is.
-Felébredtél?-suttogta kedves mosollyal az arcán Allison.-Tényleg aranyos voltál,visszamosolyogtál Adam-re,és hanyatt vágtad magad,és aludtál.
Szóval a visszamosolygás még nem volt álom.
-Te nem vagy álmos?-kérdeztem tőle álomittasan.
-De,egy kicsit,de kibírom a szállodáig még.Tudod,én csak egy dalt énekeltem.Ezzel szemben ti egész két órán át nyomtátok.Szóval nem csoda,hogy kifeküdtetek.Elképesztő,hogy az én zakkant Idol-os barátomból mekkora híresség lett.Tudtad,hogy világszerte több,mint egymillió példány kelt el a lemezéből?-vonta fel a szemöldökét értetlen fejjel Allison.-És még csak nem is ő nyerte meg a versenyt.Mit nem adnék azért,ha nekem is ilyen sikerem lehetne...-nézett ki az ablakon vágyakozva.
-Ha ilyen tehetséhes,miért nem ő nyerte meg az Idol-t?-gondolkoztam hangosan,bár voltak sejtéseim,miért is.
-Én azt hallottam,hogy azért Kris nyerte,mert látták,hogy Adam így is híres lesz,és nem lesz szüksége a pénzre a befutáshoz.
-Tényleg?Ez szerintem hülyeség.Szerintem a szexualitása miatt...Áhh,semmi.Gondolom,tudod,hova akarok ezzel kilyukadni.-forgattam dühösen a szemem.
Egy tehetségkutató,ahol nem egy tehetség nyeri meg a versenyt.Most komolyan,valaha hallottál Kris Allen számot menni a rádióban?Játsszák a videóit a TV-ben?Nem.Sokan még le sem tudják helyesen írni a nevét,mert nem tudják,ki ez az ember.
-Van benne valami...-helyeselt suttogva a lány.-Amúgy tudtad,hogy Kris és Adam szobatársak voltak?
Ó,kérem,ez már sértés.Sok mindent tudok Adam-ről,természetesen ezt is.
-Hogyne tudnám?!
Közben a limuzinunk megállt a szálloda előtt,és a sofőr dudált egyet.Mindenki felpattant az ijedtségtől.Tommy és Adam káromkodtak,mert mindketten bevágták valamilyüket,nekem meg a szívem kiugrott a helyéről.
Akár hogy is,az Idol igazi és egyetlen győztese Adam Lambert.
*amerikai ünnep
