Az emberek őrülten tomboltak.Már csak egy perc,és kezdődik a Glam Nation Tour legújabb koncertje újra itt,Los Angelesben.Egyszer már volt itt Adam-nek koncertje,de most,aki lemaradt róla,újra próbálkozhat.Kis különbség,hogy már én vagyok a billynetyűs,nem Lisa Harriton.Remélem,nem dolbálnak meg tojásal és rohadt paradicsommal.
Én próbálom kihozni magamból a maximumot,és remélem,elég is lesz.Mi,a háttérzenekar már fent álltunk,és vártunk.Szívem a tömeg hangjára lüktetett.Mindeki csak Adam nevét ismétli.Adam most egy ugyanolyan óriási show-val készült,mint azelőtt.Pár másodperc a kezdésig...Tíz...Kilenc...Nyolc...Hét...Hat...Öt...Négy...Három...Kettő...Egy...
Lenyomtam a kezdő hangokat,és a nagy füstből egyszer csak megjelent Adam,ahogy énekelni kezdi a Whataya Want From Me-t.
Az elejét kicsit megváltoztatta,lassabb lett.Majd a refrénnél mindenki hangszere megszólalt,és így a szokásos hangzást értük el.A koncert hatalmas siker lesz,érzem.Eddig nem rontottam semmit sem.Mikor az Aftermath-et énekelte Süti,egy tárgy landolt a színpadon.
Ahhoz gondolom,már hozzászokott,hogy plüssmacikat,női bugyikat dobálnak fel a színpadra,de ez...Ez más volt!Adam-et annyira lesokkolta,hogy még énekelni is elfelejtett.Jeges tekintettel nézte azt a tárgyat.És azt hiszem,párszor én is félreütöttem,mert nem hittem,hogy ilyen egy koncerten megtörténhet.Akkor most tisztázzunk valamit:Mindenki azt hiszi,hogy egy Adam Lambert koncerten a legőrültebb személy maga Adam Lambert.
Én is így hittem...Eddig a pillanatig.És hogy mi volt az a tárgy,ami ennyire megdöbbentett minket?Hát izéé,olyan...mű...bigyuszka.Kényszerítened kell,hogy kimondjam,mi landolt a színpadon.Hát izéé...A férfiaknak van ilyen,csak nem mű.De ez mű volt.
-Jézusom!-hallatszott Adam kétségbeesett hangja.-Most komolyan,ezt hogy képzeltétek?!
Nem is törődött azzal,hogy mindjárt vége a számnak,még mindig csak csóválta a fejét.Végül odament,és undorodva lerugdosta a színpadról azt a sokkoló tárgyat,és minden úgy folytatódott,ahogy lennie kell.Próbáltam kitörölni fejemből a rossz emlék képeit.Te jó ég,most a sajtó egy hétig ezen fog csámcsogni,és gondolom,mi sem felejtjük el egyhamar...Ezt nem bírom elhinni!Milyen elmebeteg barom emberek vannak a Földön?!
Közben váltottunk a Voodoo-ra.Süti elrohant átöltözni.Amíg öltözött,Tommy és Monte adtak egy gitárszólót a közönségnek.Majd a színfalak mögül berohant három táncos,két férfi és egy nő.Utánuk jött ilyen izé,sámán ruhában Glambert.Az egyik táncos feje fölé tette a kezét,és mintha zsinórokon rángatná,a táncos bábuként mozgott.Majd,mintha eldobná a bábu zsinórjait,Ad úgy tett,és a táncos,mintha egy élettelen test lenne,összerogyott.Ezt megcsinálta a másik két "bábuval" is,majd mikor az összest "megunta",a táncosok maguktól táncoltak.Ezt a dalt a sötét erők,a fekete mágia,a jövendőmondás és a vudubabák ihlették,azt hiszem.Aztán következett a Fever .
Egyszerre szerettem és utáltam ezt a dalt.Mert jó szám,de nehéz eljátszani.De valamiért rossz előérzetem van...Valami történni fog,biztosan tudom.Csak nem rontom el?!Mindenesetre megfogadtam Monte tanácsát,hogy ha el is rontom,ne álljak meg,mert a közönség észre sem fogja venni.Közben Ad megint átöltözött.Hogy tud pillanatok alatt átalakulni?!Egy ronda háremnadrágot meg egy mellényszerű felsőt vett fel.
Természetesen a flitter se maradhatott le az arcáról...Mindegy,megbocsátom neki,mert ez egy show.Az ő show-ja.Süti átkarolta Tommy-t,és úgy énekelte a dalt.Nekem valami itt nagyon bűzlik...Egyébként már biztos sárga lehettem az irigységtől,jó,hogy Tommy nem látta.Majd beigazolódott minden félelmem;Nem,nem nyomtam félre a Fever végét.
Csak azt hittem...Azt hittem,hogy ott helyben kapok agyvérzést.Egyszerre kerülgetett a hányinger és a sírógörcs.Istenem,ennek most mi haszna volt,ezt most miért kellett?!Nem volt még így is elég őrült a koncert?!És meg ne kérdezd,hogy mi történt...Ááá,semmi extra,csak Adam nekiesett Tommy-nak...Nem verekedésről beszélek.
Bocs a megfogalmazásért,de én most nagyon szomorúnak érzem magam.Valahogy máshol vagyok most.Hogy képzelte ezt?!Ezt most minek kellett?!Mindenki tudja enélkül is,Adam,hogy meleg vagy,miért kell még fitogtatni is?!Mondjuk,ez nem ért annyira váratlanul,mindig ezt csinálja...Meg csak annyit mondok,hogy internet .De nem hittem volna,hogy megmeri ezt tenni úgy,hogy ez az első koncertem velük.
Visszafoghatná magát...Azt ígérte,nem dob be a mélyvízbe,hát most mit tett?!Egyenesen beletaszított!Próbáltam kiüríteni a fejem,csak a dallamra koncentrálni,és valahogy túléltem a koncertet is.
-Köszönöm nektek!Nélkületek nem lett volna ilyen király a hangulat!Jó éjt,Los Angeles!-köszönt el,majd a színfalak mögé mentünk mindannyian.
Most már hagytam,hogy kitörjenek belőlem az érzéseim.Az a hülye segédeszköz már nem dühített annyira,mintsem a...Áá,nem mondom,mert esküszöm,a végén még idetaccsolok.Pedig próbálok naiv lenni,szemet hunyni a hülyesége felett,de ez most nagyon,nagyon-nagyon nehéz!Mikor a skacok elmentek kaját szerezni,csak én maradtam,és a drága "jó" Adam.Éppen a sminkjét szedték le róla,én már teljesen készen is voltam,át is öltöztem.
-Na,hogy tetszett az első koncerted?-mosolygott rám barátságosan.
Én meg sem próbáltam jópofizni,még mindig hidegen néztem a szemébe.Arcára ráfagyott a vigyor.
-Amúgy,Adam...Gyakran dobálnak fel ilyen izéket a színpadra?
Ahogy visszagondolt erre,Glambert fújt egyet.Ebből tudtam,hogy...
-Nem,ez teljesen egyedi eset.Soha nem történt még ilyen,és remélem,még egyszer nem fordul elő.
Elegem volt a félrebeszélésből.Engem a másik dolog majd' szétdurraszt,olyan dühös vagyok!Hogy tehette ezt velem?!Felálltam,mert úgy éreztem,mondandómnak nagyobb hangsúlyt kell adnom.
-Beszélhetnénk négyszemközt?
-Persze.Mondd csak.
Adam kiküldte a hölgyet,aki mosta le róla a sminket,és már csak ketten voltunk.Ő ülve maradt,én meg állva.Meg se próbáltam nyugodt lenni,úgy éreztem,elegem van már nagyon Adam-ből.Belefáradtam abba,hogy mindent elnézzek,és mindenhez vágjak jó pofát.Miért nem tud a koncerteken is olyan lenni,mint szokott?!Az az aranyos srác,aki poénkodik,sokat mosolyog és normális?Miért kell az embereknek az ennyire nagyon őrült arcát mutatnia?!
-Ezt miért kellett,Adam?Miért?-kérdeztem kissé hangosan.
-Mit?-vágott egy értetlen fejet.
Nem,még mindig nem tudom kimondani.Egyszerűen felfordul tőle a gyomrom.Mert ez...Ez már tényleg sok egy napra,főleg egy ilyen stresszes típusú lánynak,mint nekem.
-Csak annyit mondok neked,Adam,hogy Fever.Még ha a szövegben az áll,hogy "he".Ez mire volt jó,mondd már meg nekem?!
-Oh...-esett le neki.Nahát,csoda,megértetted végre?!-Ez csak a show miatt van,Rose.Ez tök komolytalan.
Mondd ezt Tommynak is...Ő is komolytalannak gondolja vajon?!
-Azt hiszed,bármit megtehetsz,mert egy hatalmas rocksztár vagy?Ne,ne is válaszolj nekem,tudom,mi jár a fejedben!Oh baby,I'm a rockstar.I'm a rockstar...*-énekelgettem bosszúsan.
Erre ő már komolyan vett,felpattant,így akaratlanul is fel kellett néznem rá.
-Ezt most hagyd abba!-ragadta meg a csuklóm,és közelebb húzott magához,hogy a szemébe tudjak nézni.-Akkor elmondom neked Lisa történetét.Lisa a barátom,de már nagyon meguntam,hogy meg akart változtatni.És most ezzel jösz te is.A tűzzel játszol!Még egy szó,és esküszöm,kiraklak téged is,nem érdekel,ki az apád,és ki nem!
Talán kicsit túlzás,amit mondtam neki,de akkor is...Hogy tehette meg ezt velem?!
Ezzel már igazán a lelkembe gázolt,még ha nem is tud róla.Ez nagyon szörnyen esett.Hol van ilyenkor az a kedves,szerény és aranyos srác,akit megismertem?Eltűnt a süllyesztőbe,vagy mi van?!Már nyitottam volna a számat,hogy megint a fejéhez vágjak valamit,de inkább befogtam,még ha nagyon rosszul esett is.Nem akartam eltűnni a közeléből.Ő tud komoly is lenni.Kirángattam kezemet a szorításából,és el akartam tűnni előle.Örökre.El akartam tűnni,csak bőgni,mint egy kis ovis.Igen,sírni akartam,sokat.El is rohantam,hiába kiáltozta utánam,hogy Várj,Rose!
***
Az öltözőmben kuporogtam.Az autóút visszafelé szörnyű volt.A hangulat a limuzinban fagyos volt.Legalábbis én annak éreztem.Nem volt egyáltalán feltűnő,hogy én mindig az ellenkező irányba néztem,mint Adam.Monte meg is jegyezte,hogy olyanok vagyunk,mintha járnánk,és összevesztünk volna.Kár,hogy ez soha nem fog összejönni...Ráadásul utáltam magam,mert ilyen durva dolgokat vágtam a fejéhez.
Pedig megígértem neki,hogy egy rossz szavam se lesz...És erre,mi történt?De túl nagy volt a büszkeségem,hogy bocsánatot kérjek tőle.Meg magamat is emészteni akartam egy kicsit,aztán majd utána eldől,mi is lesz velem.Két forró könnycsepp folyt végig felhevült arcomon.Hirtelen valaki majdhogynem beszakította az ajtót,úgy dörömbölt rajta.
-Rose,azonnal engedj be!-Kétségtelenül Adam az.Nem vagyok rá kíváncsi cseppet sem.Igazából nagyon félek,hogy kidob a csapatból.
-Öltözködöm!-ordítottam.
-Nem hiszem el...
Te bajod.Nem akarom,hogy most begyere,és láss ilyen rossz állapotban...
-De igen.És nincs rajtam melltartó sem!-fenyegetőztem,bár szerintem elég gyenge próbálkozás volt.
-Aha...Fél órája is ezt mondtad.Most szórakozol velem?Amúgy sem tudnál olyat mutatni,amit még nem láttam.Légyszíves,engedj be!
Na jó...Hát ha ennyire be akar jönni,hát jöjjön.Kinyitottam az ajtót,és nem néztem a szemébe.Anélkül is sejtettem,most mit lát rajtam.
Az arcom hevült a sírástól,és még mindig nedves.
A szemeim szomorúak,nem mosolygósak.Mert amúgy mosolygós nézésem van,örököltem apámtól.De most csak a szomorúság tükröződött benne.Adam belépett,és becsukta a háta mögött az ajtót.Féltem,hogy azért jött,hogy elmondja,ez egy gonosz húzás volt tőlem,és olyanokat vágtam a fejéhez,hogy fel is út,le is út,ne jöjjek vissza többé.Nem bírták már lábaim a súlyomat,és lekuporodtam sírva az ajtónak támasztva a hátam.Adam elém guggolt,és megfogta a kezem.Nem volt erőm kirántani kezei közül az én kezemet,ezért hagytam,hadd fogja meg.
Vártam,mikor mondja ki a szavakat: Isten veled... .De nem mondta.Csendben szipogtam egyet,és újjabb könnycseppek gördültek le arcomról.
-Ilyenkor az ember egy született szemétnek érzi magát...-törte meg a csendet Adam hangja.
Van még remény rá,hogy a kedves ember,akit valaha megismertem,előkerüljön?Éreztem ujjait az állam alatt,gyengéden felemelte az arcom,hogy végre ránézzek.Pislogtam egyet,mert elég homályosan láttam a könnyektől.Rögtön a szemeit pillantottam meg.Most nem dobolt őrülten a szívem,és nem éreztem úgy,hogy el fogok ájulni.A szomorúság minden egyéb érzést felemésztett.
-Sajnálom,tényeg.Nem is értem,miért mindig te vagy a céltáblám.Már sokadszorra gázolok bele a lelkedbe.Pedig ezt nem kéne...-Most azt várja,hogy helyeseljek?Na,arra várhat évekig.
-Látom,a bocsánatkérés nagyon megy.-Ezt szúrásnak szántam,de ő nem fogta fel.
-Nem túl nagy dicsőség.-nézett bizonytalanul rám.-De ugye tudod,hogy komolyan gondoltam?-Szemeivel könyörgött nekem,hogy bocsássak meg.-Elég nagy fasz voltam...Ezt akartad hallani?
Nem szerettem,ha az emberek így szidják magukat vagy a másik embert.Kifejezhette volna ezt más szóval,de mindegy.
-Nem,Adam,nem vagy az.-bizonygattam,és megfogtam a kezét.
-Túl hamar felkaptam a vizet,nem lett volna szabad.Hiszen ez volt az első koncerted,és nem tudhattad,mi lesz.Meg azt sem várhatom el,hogy mindenhez jó képet vágj.-Hát,ebben igazad van,Süti.
-Én is nagyon sajnálom,mert megígértem,hogy nem vágok a fejedhez semmit,és nem tartottam be...
-Akkor most megbocsátunk egymásnak?-Csillant fel a szeme.Már újra bele mertem nézni áthatóan kék szemeibe.
-Te?-kérdeztem vissza.
Szórakozottam megrebegtette szempilláit,és utána már válaszolt is.
-Persze.
-Akkor minden okés.-mondtam,majd rámosolyogtam.Ő visszamosolygott.
Utána hallgattunk,nem volt semmi mondanivalónk.Egyébként is,nekem leszívta az életerőm a bánat.Hogy Ad-del mi a helyzet,azt csak ő maga tudja.
-Mivel engesztelhetnélek ki?Azt hiszem,ehhez nem elég egy baráti ölelés.
Vannak ötleteim,amiket muszáj magamban tartanom...
-Nem tudom,nincs szükségem semmire...-Csak rád.
-Semmire?Tényleg semmire?
De,elég sok minden jól jönne,de azokat nem pénzen kéne venni.Meg sem várta,hogy reagáljak,közelebb hajolt hozzám,és megpuszilta nedves arcom.
Ó!Hát ha így haladunk,mindig felhúzom egy kicsit,ki tudja,meddig jutnánk el...Val'szeg kitenne a csapatból.Úgy éreztem,hogy elvörösödök.Te nem lennél az?Ezt csinálhatná többször is.Tudom,most azt gondolod,hogy egy telhetetlen kéjenc vagyok.Hát bocs,Ámornak vehetnétek szemüveget.Fejem a vállára hajtottam.Ez annyira jó érzés!Istenem,köszönöm!Nagy,rikító,vastagon szedett betűkkel köszönöm!
-Még mindig jól jönne egy rész belőlem?
-Erre még emlékszel?-kérdeztem meglepetésemben magas hangon.
-Kezdenek előjönni az emlékeim...-Hát,mivel már semmi sem blokkolja az agyad,ez normális.
-Válaszolok:Igen,jól jönne egy rész belőled.-hunytam le a szemem,és az illata elcsábított.Jól jönne mindig egy újabb és újabb rész belőled,de sosem lenne elég nekem.
*részlet Rihanna Rockstar 101 című dalából
***
-Szia kicsim!Úgy örülök,hogy végre van időd beszélgetni!-szólt édesanyám a Skype-on keresztül hozzám.
Néha átkozom a technikát,de most éppen áldom.A webkamerán keresztül is látszott,hogy anyám rettentő boldog,hogy láthat.Én is örültem,hogy beszélhetek végre vele.
-Szervusz,anya!Mesélj,hogy mennek a dolgok?
-Jól,köszi!De ne én meséljek a dolgaimról,hanem te!Apáddal mi újság?Az egész TV-ben csak az új turnéját reklámozzák.
-Á,semmi különös,el van magának...-És elmeséltem anyámnak mindent,mert tudtam,hogy nem tudom ennyivel kielégíteni kíváncsiságát.
Azt azért nem mondtam el neki,hogy betegesen szerelmes vagyok az énekesünkbe,Adam-be.Igen...Tényleg nagyon szerelmes vagyok belé.Mielőtt a csapat tagja lettem,egy sztárba voltam szerelmes,de most...Most egy emberbe vagyok.És nem bánom.
-És,hogy néz ki?
Ó,anya!Mintha nem mondanám magamban elégszer,hogy "gyönyörű szép".Ő engem úgy vonz,mint a mágnes a vasat.Gyönyörű kék szemek,fekete haj,ami kihangsúlyozza,milyen vad.Csíntalan tekintet.És a mosolya!Imádom,mikor mosolyog.Az ajkai! - Már pusztán a gondolatától is bizseregni kezdett a szám.Huhú!Most kéne leállnom.Bármennyire is tökéletes,egy "kis" hibát képes vagyok mindig elfelejteni.
Csalódottan sóhajtottam egyet.
-Átmegyek író módba.És küldök egy linket.Majd katt rá,és meglátod,milyen.
Anya beletörődően bólintott,én pedig elkezdtem keresgetni a neten.Utáltam beütni a nevét a Google-ba,de kénytelen voltam.(Miért?Egyszer próbáld ki,és nézd meg,hogy minden második kép milyen...Majd megérted.)
Végül rátaláltam a tökéletes képre,és kimásoltam a HTML-jét az író módba.Ezt a képet választottam:
Vártam egy kicsit.Anya üzent,hogy megnézte,és utasított,hogy kapcsoljam be újra a webkamerát.Bezártam az író mód ablakát,és visszaléptem beszélő módba.
Anya fejét fürkésztem kíváncsian.Vajon mit gondolhat róla?Hogy túl sötét?Vagy valami mást?Láttam a webkamerán keresztül,hogy anya körbenézett,mintha keresne valakit.
-Ezt miért csináltad?-kíváncsiskodtam.
Még egyszer átnézte a szobát,majd a kamerába nézve válaszolt.
-Megbizonyosodtam róla,hogy James a másik szobában van-e.
James anyámnak a második férje volt.Miután apámmal elváltak,én apámnál maradtam,és ő röpke fél évre rá feleségül ment James-hez.Szerettem James-et,jó fej volt,és mindig vicces.Ha pedig elkezd TV-zni,úgy sem tudja abbahagyni,mert nagyon szereti a sportot,és állandóan arra van rákattanva.
-Szóval...Mi a véleményed?-tettem fel félve a nagy kérdést.
-Hát...-Sóhajtott anya.Ajaj,már jól kezdődik...Nehogy megkérdezze,hogy meleg-e,mert akkor mit mondjak neki?Az anyámnak csak nem hazudhatok...
-Nem dobnám ki az ágyamból!-Hoppá-hoppá!Ezt pont nem vártam anyámtól.Azta!Az alma nem esett messze a fájától.
Nevetnem kellett,és anya is nevetett.Huh,ez az egész könnyen ment!
-De hány éves?Elég fiatalnak tűnik,olyan tizenkilenc körülinek...-Ha!Hallanád ezt,kedves Adam Lambert!Nem innád literszámra a folyákony klorofilledet.
-Öt évvel idősebb nálam.-adtam meg a választ,hogy fokozzam a hatást.Hihi,szembesítettem anyát a tényekkel,hogy Adam kétezer-tizenegy januárjában lett huszonkilenc éves.Ha egész pontos akarok lenni,akkor január huszonkilencedikén.
Anya álla szinte leesett,ahogy láttam.Csoda,hogy nem hallottam puffanást is mellé.
-Fiatalos.-csukta be a száját anya.-És kedves veled?
Hát,nézzük csak.A naivitásomat nézve,vagyük le belőle,hogy sértődékeny vagyok...Csak viccelek.Persze,hogy kedves.Ő is emberből van,neki is vannak rossz pillanatai.De azóta,amióta megsértettem azzal,hogy hatalmas rocksztárnak tartja magát,nem volt veszekedésünk szerencsére.
-Igen,kedves.Sokat szoktunk dumálni,viccelődni,meg a többiek is aranyosak velem.
Anyám kicsit habozott,majd kivágta...
-Tetszik neked,igaz,kicsim?-nézett rám,mintha olvasna a gondolataimban.
Megint kiismerhető vagyok.Holnap veszek festéket a hajamra,mert átlátszó vagyok.Szörnyű...Emiatt fogok lebukni Ad előtt is.Éreztem,ahogy akaratlanul is elpirulok.
-Egy kicsit.-pihegtem.
-Szólj,mikorra szervezzem az esküvőt.De most mennem kell.James most szólt,hogy éhes.Szia,kincsem,puszi,szeretünk!
-Szia,anya,nektek is puszi,szeretlek titeket én is!
Bezártam a Skype-ot.Ó,anya,ha tudnéd...Annyira nem értesz még semmit.A mai világ nem olyan már,mint amiben te éltél.Huszonnégy évesen az ember amúgy sem házasodik,és még ott az a másik dolog is.
Cicám odalépdelt hozzám az ágyra,majd az ölembe feküdt.Én lecsuktam a laptopom fedelét,megfogtam a cicám,és nemes egyszerűséggel leültem az ágyra,ölembe téve őt.Simogattam a cicámat,és közben gondolkodtam anyám beszédén.Végül álomba zuhantam,és ott folytattam a gondolkodást róla.
***
Riadtan keltem fel,már vagy négy óra is lehetett.Te jó ég!Délután alszom,mint az öregek?!Öh,mentségemre legyen,hogy tegnap nagyon sokat próbáltunk,mert nemsokára itt az ideje a Vegas-i show-nak.
Gőzerővel próbálunk,hogy minnél látványosabb és sikeresebb legyen a műsor,király legyen a show.Ez gondolom,nem is kérdéses,ha már egyszer Las Vegas-ról van szó.Ma szombat van.Ez a pihenés napja,a halandó embereknek.De Süti-nek ma fotózásra kell mennie.Bakker!Én még meg is ígértem neki,hogy elkísérem.Mikor is van a fotózás?...Ötkor.
Király...Ha egy órával tovább alszom,akkor elaludtam volna,és akkor mit gondolna rólam?!Gyerünk,valami normális ruhát kell néznem,mert nem hiszem,hogy egy elnyűtt,kikopott farmer meg egy ronda színű póló olyan jó lenne...Brüh - prüszköltem magamban,és elkezdtem kidobálni sorjában a szekrényemből a ruháim.
