Adam Lambert történetek neked! ;)

Már nagyon izgultam,teljesen fel voltam pörögve.Vajon mikor kapom meg azt az SMS-t Adam-től?Azóta nem járt itt,amióta meghallgatott.Lehet,hogy nem akarja elárulni magát?
Hihetetlenül izgultam.Tudod,én izgulós típus vagyok.De nagyon!Hogy lekössem magam,sokszor szerveztem Marie-vel programokat,de még így is csak pár pillanatra tudtam lekötni magam.
Egyik este kint ültünk a parkban és fagyit nyalogattunk.Merengő hangulatban voltunk mindketten,ezért komoly dolgokról is beszéltünk,nem csak viccelődtünk.
-Belegondoltál abba,hogy milyen őrültek házába fogsz csöppenni,ha még a munkát is megkapod?Nem elég,hogy apád a földön a leghíresebb és legtehetségesebb sztár?-lovagolt a témán már vagy három perce Marie.
Hát ezt nem hiszem el...Neki mindent jobban kell tudnia?!Egy sértődött fejet vágtam,és válaszoltam neki.
-Tudod,Marie,azt hittem,megérted,hogy Adam Lambert a kedvencem,és apám meg az apám.Nem tehetek róla,hogy apám a legtehetségesebb a világon,és azért vagyok én is reflektorfényben!-mondtam sértődötten.-De abban igazad van,hogy a sült galamb nem repül bele magától senki szájába.Gürcölhetek egész életemben a Wendy's-ben,akkor sem fogok annyit keresni,mint Madonna...-sóhajtottam lemondóan.
Felnevettem,miközben lenyeltem az utolsó falatokat a tölcsérből.Csöndben figyeltem a környezetet,néztem a fák sötét sziluettjét.Nyugodt város,nyugodt környék...De még is aggasztott az az egy SMS.Marie tekintete az új nadrágomra tévedt.
Fekete nadrág volt,valami olyasmi,mintha bőrből lenne.Mikor megláttam az üzletben,éreztem,hogy muszáj elvinnem.És nem is volt drága,bár nekem mi drága,ha apám egy hónapban keres millió dollárokat?
Nem is tudom,miért tetszett meg...Talán mert Adam-nek is volt valami ilyesmi?Nehéz volt rájönni,igaz?Csak annyi különbséggel,hogy ő Dior-ban vásárol,és nem C&A-ban...
-Húú,Adam-es stílusú nadrág?Tök kafaa!Dior,ugye?-mondta lelkendezve barátnőm.
Óóó,szóval ilyen ügyes utánzat.Remek!
-Neem,C&A-s!Ilyen jó utánzat?Ez tök jó!-nevettem.Marie velem nevetett.
Pár perc hallgatás után megszólalt Marie.
-A mai nap különleges.Főleg neked!-titokzatoskodott.
Én nem értettem.Mire célozhatott?Gondoltam,megkérdezem.
-Miért lenne különleges?-értetlenkedtem.
Pontosan,mikor kimondtam az utolsó betűt,érkezett egy SMS-em.Előzőleg Adam megadta a telószámát,ha valami van,hívjam fel.Most tőle érkezett egy SMS-em.
Marie most már titokzatosan mosolygott.Úgy döntöttem,felolvasom neki is az SMS-t.
-Szia,Rose!Gratulálok,mert a fiúk úgy döntöttek,velem egyetemben,hogy beveszünk!Várunk hetente ötször próbára!Puszi:Adam Lambert.-olvastam örvendezve.
Hirtelen végtelenül boldog lettem,és szó szerint Marie nyakába ugrottam.
-Sikerült!!Sikerüüüült!!El sem hiszem...Köszönöm neked,Istenem,köszönöm nagyon!-áldottam az Istent,és engedtem el az immár vöröslő fejű barátnőmet.
-Én...Azt...Kö...Szön...Öm...Hogy e...leng...edtél vé...gre...-fuldokolt barátnőm.
-Ohh,bocsáss meg,nem akartalak megfojtani.-sütöttem le a szemeimet.
Hazamentünk,és boldogan tértem aludni.

***

-Gyere,gyere,ne félj,nem harapunk!-nevetett rám Glambert,amitől majdnem elájultam.Lélegezz!Lélegezz!Nyugodj már meg!
-Ööö...Ok.-nyögtem megilletődve.
Adam megfogta a kezem,és elkezdett vezetni.Ooh,lélegezz már,te hülye!Meg fognak látszani rajtad az érzéseid!Végül sikerült lenyugodnom.
-Ez itt a te öltöződ,Rose.-vezetett be egy luxusszobának is elmenő helyre.
-Woow!Ez rohadt...Ööö,nagyon jó!-csúszott ki a számon,mire Glambert elkezdett nevetni.Huuh,ez az édes nevetés!Megőrjít...
-Na,de tedd le a cuccod,és kezdjünk el próbálni!Tommy,Longineu és Monte már itt vannak rég.Téged vártunk.-magyarázott nekem Adam.
-Ohh,bocsi...-sütöttem le elpirulva a szemem.
-Na,de én megyek,készülődj csak nyugodtan!-villantotta rám édes mosolyát.Huuh,ez a csávesz...Szeretem!
Mikor kiment,megcsapott egy nagyon finom illat.Ilyen leírhatatlanul finom,de legjobban a vaníliás süteményhez hasonlított.Süti...Igen,ez lesz az új beceneve.Nem is rossz!
Épp ekkor lépett be Tommy.Arcán hatalmas mosoly terült szét,amint meglátott.
-Légy üdvözölve a csillogás világában,Rose!Remélem,hamar megszeretsz minket,mert mi már most szeretünk téged!-Azzal leült mellém,és átölelt.De aranyos...Már ilyen hamar megszeretett!
-Köszi szépen,Tommy,nagyon kedves vagy!Egyébként én már most is szeretlek titeket.-És én is megöleltem.
-Na gyere,vár a próba!Sok szerencsét,Rose!-Húzott maga után,én meg persze mentem.
-Véégre,hogy itt vagytok!Mi tartott ilyen sokáig?-morgolódott Süti.Milyen kis aranyos volt,mikor játszotta a mérges embert!Majd' megfaltam.
-Bocsi,csak beszélgettünk,és megismerkedtünk egymással.-kértem elnézést.
-Semmi baj!Kezdjük is el!
Ahogy mondani szokás,"belecsaptunk a lecsóba".
A próba végén éppen szedtem össze a cuccomat,mikor a hátam mögül hallottam egy kellemes hangot.Elkezdett bizseregni a testem,a vérem szó szerint égette a bőrömet,és a gyomrom le-fel liftezett.
-Rose!Meghívlak egy fagyira.Jösz?-csapott meg egy finom vaníliás sütemény-illat.Hmmm...Ez akkor nem más,mint Süti.Vagyis ismertebb nevén Adam.Süti...Nem is olyan rossz név neki!
-Ööö,köszi,Adam,elfogadom.A többiek jönnek?
-Nem,csak mi ketten.Beszélgetni akarok veled.-mondta nekem.
Tyhűűűha,kettesben leszek Süti...Akarom mondani,Adam-mel.Vajon milyen lesz?
-Na,jösz már,vagy még állsz ott fél órát?-nevetett rám,és kacsintott még egyet.Hú,de szerettem,mikor kacsintott!
-Ja,bocsi,csak elgondolkoztam.-nevettem vissza,kivillantva páratlanul gyönyörű mosolyomat.
Elindultunk a fagyizóba,ami a stúdiótól kb. kétszáz méterre volt.Mikor odaértünk,Glambert kérdezte tőlem:
-Milyen fagyit kérsz?
Elolvastam az ízeket."Csokoládé,málna,barack,eper,citrom,vanília,görögdinnye,puncs,karamell,trutti-futti..."És satöbbi állt.Gondolkodtam kicsit...Milyet is vett Adam?Óó,de hülye vagyok,hogy nem figyeltem rá...
-Akkor egy csokit és egy görögdinnyét kérek.-szóltam pár percnyi gondolkodás után.
A fagyis összeszámolta az árakat,és végül mondta,hogy mennyibe kerül.Süti kifizette,és indultunk tovább.
-Merre menjünk?Tudsz valami eldugott,nyugis helyet?-nézett rám tanácstalanul a "nagyfőnök".Ez az arckifejezése nagyon vicces volt,ezért nevettem rajta.
-Hát,nem messze van innen egy játszótér.-nevettem rá,és ő is velem nevetett.Komolyan,mint az öt évesek!Játszótérre megy két húszon felüli ember...
Végül is odaértünk.Leültünk egy lócára,és éppen megettük a fagyinkat,mikor elkezdett szakadni az eső.
-Úristen,szakad az eső!Most mit csináljunk?-toporzékolt,mint egy kisgyerek,Glambert.
Körülnéztem.Találtam egy biztonságos helyet...
-Gyorsan,oda be,a csúszda alá!Siess,Adam!Nem akarok megázni!
Beugrottunk a hinta alá,és jól bevertük a fejünket.
-Amúgy...Jó a parfümöd.Fincsi vaníliás sütemény-illata van.Ezért a Süti becenév jó lenne neked...-magyaráztam Glambert-nek.
-Ohh,köszi.Akkor innentől fogva használom is ezt a becenevet,kedves.-Úristen.Kedvees?!Még soha sem szólított így!
Beszélgettünk és beszélgettünk,de az eső még jobban szakadt.Végül elkezdtem dideregni.
-Brrr...Fá-fá-fá-fázok.-vacogtam.
-Én nem annyira...Na gyere ide!-nevetett rám Süti.
Magához ölelt,hogy ne fázzak.Abban a percben azt hittem,hogy én vagyok a világ legeslegboldogabb embere!Végül sajnos elállt az eső.
"Nemáár...Még csak most ölelt meeg!"-gondoltam bosszankodva magamban.
Elbúcsúztunk egymástól,és már indultunk is haza.