-De nem megmondtam,hogy ne szólj bele az életembe?!Sajnálom,Lisa,de ezt már nem tűrhetem szó nélkül!Megmondtam neked,hogy ez lesz a következménye annak,ha beleszólsz az életembe!Bocsáss meg,de kidoblak a csapatból!-mondta Adam Lambert.
-De...Ugye,barátok maradunk még?-mondta könnyes szemmel Lisa Harriton.
-Igen,persze,hogy barátok maradunk!Na,gyere ide,ne sírj...-próbálta vígasztalni Glambert Lisát.
-Megyek,összepakolok,és már itt sem vagyok,jó,Adam?De azért néha írj egy SMS-t,hogy mi a helyzet...-suttogott könnyes szemmel a lány.
Kilépett az ajtón,és elindult az öltözője felé.Út közben szembejött vele Longineu és Monte.
-Hé,csajszi,én megmondtam,hogy ne avatkozz ebbe bele...-Longineu megcsóválta hatalmas fejét,és átölelte Lisát.
-Hiába,belőle soha nem lesz biszex...-sóhajtott fel Monte.Mennyire igaza van sajnos...
-Áhh,de ezt én csináltam magamnak.Remélem,meglesztek jól nél...nélkülem is.-hüppögött Lisa.
-Nélküled semmi sem lesz a régi,csajszi.Hiányozni fogsz!-ölelte át a két nagy maci.
-Bár nem is mennél el...-ment oda Tommy,és megölelte.
-De sajnos muszáj,drága Tommy.-sírta Lizzie.
Azzal bement az öltözőjébe,és mindent összepakolva örökre elhagyta a stúdiót.
***
Már vagy tizenegy is elmúlhatott,mire felébredt bennem a vágy,hogy zenét hallgassak.Gyorsan kipattantam az ágyból,és már be is kapcsoltam a DVD-lejátszómat.Rákapcsoltam a "Time For Miracles"-ra,és visszafeküdtem.Cirmi,a cicám mellém feküdt,és nekem nyomta rozsdavörös szőrét.Én közben lángoló tekintettel néztem körbe a szobámban.
Hát igen,Rose Jackson-tól,a híres Michael Jackson lányától mit vártatok?A szobám tele van tapétázva a legritkább és legaranyosabb Glambis képekkel.
Álmodozásomból cicám haragos nyávogása riasztott ki.Ránéztem,és döbbenten láttam,hogy szegény cicámat a kezemmel odanyomtam teljesen a matrachoz.
-Jaj,bocsáss meg,Cirmi,nem akartam!-simogattam meg cicusom.Ő megvetően nézett rám.-Igen,tudom,hogy ez már beteges,amit művelek.Tényleg,ne haragudj!De imádom ezt az embert,a hangját,a kinézetét,mindenét!Gondolom,tudod.A cicák nagyon okos állatok-simogattam meg Cirmit.
Válaszul megnyalta az arcom.Hiába,ebben a macskában egy kutya veszett el...Személyiségzavaros kiscica.
De még mindig jobb,mint egy huszonnégy éves lánynak lenni,aki egy lehetetlen embert szeret,kit soha nem kap meg.Fekete haj,gyönyörű kék szemek.Fekete szemceruza.Néha egy kis más milyen festék.Nagyon ritkán kihívó külső.Igen,ő az én Adam-em.
Jó,az is igaz,hogy apám befolyásos,de ettől függetlenül lehetetlen elérnem őt.A hírneve,meg a melegsége is közre játszik."A lányok unalmasak"-olvastam egyszer egy interjúban.Mikor elolvastam,nagyon kiakadtam,még sírtam is.Harmadszori olvasásra már nem volt annyira vészes.
Az egyik szemem a legelső róla beszerzett poszteremen volt.Még apám szerezte nekem,már nem is tudom,honnan.Már akkor kezdtek kibontakozni az érzéseim.De komolyan,el kéne mennem pszichologushoz.Bár nem lenne olyan tehetséges,vonzó,aranyos,szeretnivaló,cuki,és,és...jó,oké,abbahagytam...Közben a lemezlejátszóm ráváltott a Broken Open-re.
-Láláláláláá...-mondtam magamnak,hogy ne halljam.Még a Soaked meg a Loaded Smiley elviselhető...De ez...Az Adam lemezén lévő tizennyolc számból hármat rühellek.Ez elég jó arány,nem?
Ekkor berontott szobámba legjobb barátnőm.
-Rosieeee!!-ordított,és ráugrott az ágyamra.
-Megmondtam,hogy ne hívj Rosie-nak,mert utálom!-szidtam meg kicsit Marie-t.
-Oooh,bocsánatodért esedezem.-mondta közömbös arccal.Ezen nevetnem kellett.Ő is velem nevetett.
-Mit hallgatsz?-szólalt meg hirtelen.Picit hallgattam,és mondtam is neki.
-Whatya Want From Me.-adtam meg a választ a kérdésére.
-Kapcsold már át a Time For Miracles-ra!-kérte tőlem.Ő is szerette Lambit,csakő nem ilyen betegesen,és nem az embert,hanem a zenéjét.
Szívesen átkapcsoltam neki,mert nekem is az volt a kedvenc dalom.
Ja,gondolom,most azon gondolkozol,hogy hogy juthatott be Marie a lakásunkba.Nos,neki sajnálatos módon autóbalesetben meghaltak a szülei kb. úgy akkor,mikor három éves volt.Azóta itt él velünk,és apámnak olyan,mintha a lánya lenne,és ez fordítva is igaz.
Mikor Marie megtudta,hogy Adam homi,akkor sem utálta meg,mert a zenéjét nagyon szerette,és tiszteletben tartotta,hogy én meg Adam-et is szeretem.Csak egy kicsit furcsának tartotta,de maradt hű rajongó.
-Nem lehet megunni egy olyan embert,akiért odavagy.-mondtam bölcsen.
-Hát igen...-mélázott Marie.
A következő pillanatban meg már szólt a TV,a zenelejátszót kikapcsoltuk.
-Utálom,hogy ennyi szabadidőd van,mert fősuliba jársz-bosszankodott Marie.
Hát igen,a nyári szünet az nyári szünet...De Marie baja,miért ment gimi után rögtön dolgozni?Gondolom,már megbánta,mert most reggeltől estig egy csokigyárban robotol,ahol nem is szabad még egy picit sem enniük az áruból,mert akkor kirúgják őket.
Én viszont egyetemen zeneművészeti karon szintetizátoros vagyok,már öt éve,középsuli óta szintizek.
Marie már nyitotta a száját,hogy megkérdezze,miért nem öltöztem még fel,mikor a TV hála istennek elvonta a figyelmünket.
-Tegnap Adam Lambert,az American Idol második helyezettje bejelentette,hogy háttérzenekara megválik a tehetséges Lisa Harriton billentyűstől.Egyelőre még ennyit tudunk,többet nem.Jó éjszakát,Amerika!-tudósítottak.
-Ejhaa!-csodálkoztunk Marie-vel.És pont billentyűs nincsen...Mekkora lehetőség!
Mintha csak kitalálta volna,Marie megkérdezte azt,amit gondoltam:
-Miért nem jelentkezel te is?Hiszen tehetséges vagy!Légyszíves jelentkezz!-kérlelt Marie.
Hát,végül is...Miért is ne?
-Jól van,jelentkezek,elvégre...Suliban már próbáltam eljátszani pár dalát,és egész jól ment.
-De előtte tudod,hogy hova megyünk...Irány aa...
-Zenebolt!-kiáltottunk fel egyszerre,majd ezen jót nevettünk.
Mielőtt lementünk volna apámhoz,egy jó nagy cuppanós puszit nyomtam az egyik csücsörítős Adam-poszterre.
-Te tényleg nagyon beteg vagy.-jegyezte meg mögöttem Marie.
-Most miért?Már nem is kell megkérni,hogy csücsörítsen!-nevettem el magam.
Szóval rendbe szedtem magam,és rohantunk le apámhoz.
-Apa,apa,beszélnünk kell!-és elmondtuk neki,hogy mi van.
***
-A fenébe már!Miért nem vagyok képes hiba nélkül eljátszani a Fever-t?!-fakadtam ki.-Nem hiszem el...Még a Broken Open is megy,erre a Fever,az egyik nagy kedvencem,nem megy.Bosszantó nagyon.Két hét telt el a kirakás óta!-folytattam a sopánkodást.
Na,még egyszer!Hátha most sikerülni fog!Éppen elkezdtem volna,mikor Marie berontott a szobámba.Bosszúsan rámordultam:
-Na mivan?!Éppen próbálok,ha nem látnád...
Marie döbbent arcot vágott,de már mondta is,hogy miért küldték.
-Apád küldött,hogy mondjam meg,hogy beszélt Adam-mel.Ő azt mondta apádnak,hogy holnap jön,és megnézi,jó leszel-e a csapatába.Szerintem gyakorolj,mert ha holnap beégsz,az nagyon rossz lesz!-tájékoztatott Marie.
Jézusom!Már holnap?!A gyomrom görcsbe rándult.Találkozhatok holnap vele...Hallhatom a hangját,és még ha csak egy pillanatra is,de megismerhetem...
Akkor még próbálnom is kéne!!
Lélegzetemet visszafojtva leütöttem az első hangot a "Fever"-ben,és a többi magától jött...Elérkeztem a mumus-hangokhoz.Leütöttem,és...Sikerült!Marie jelenléte biztos jót tett nekem.
-Sikerüüüüült!!Sikerült!!!-rikoltoztam,és megöleltem barátnőmet.Ő nem értett semmit,én meg jót kacagtam az értetlenségén.
