Nyolc óra körül járhatott az idő,de lusta voltam elővenni a telefonom,hogy megnézzem a pontosat.Adam persze elrángatott minket abba a kocsmába,ahol a sofőrünk is tartózkodott.Nem is értem,hogy tudott engem is rábeszélni erre.Na jó,ha Süti rádnéz bociszemekkel,te sem fogsz neki nemet mondani...De az óvatosság kedvéért megígértettem vele,hogy nem fog berúgni,és engem sem itat le.A sofőr valami ismeretlen,bagós bandával pókerezett.Csípte a szemem,és a légzőjárataim is bántotta a füst.Én ugyan nem értem,mire jó a dohányzás...Csak sárgák lesznek az ember fogai,a lehellete dohány szagú,a tüdeje elroncsolódott...De vannak,akik épp ebből húznak hasznot:Mikor az ember megpróbál leszokni,nem tud,és egy csomó ilyen cigi ellenes rágót meg ilyen hülye dolgokat vesz.Szerintem ez az egész fejben dől el.
-Skacok,mindenki meg van hívva egy italra!Én fizetem!-ajánlotta fel Adam.
Ó!Milyen nagylelkű.Ajánlom neki,hogy csak egyre hívjon meg minket.Na,mindegy,most erős leszek,és ha kell,majd nemet mondok.Remélem legalábbis,hogy ez fog történni.Leültünk a bárpult elé,és vártunk.Nemsokára meg is jelent egy nő.Elvigyorodott,ahogy meglátott minket.Mikor Adamre nézett,egyenesen tátva maradt a szája.Ennyi a hírnév,gyerekek...
-Hello.-vigyorgott még jobban ez az elmebeteg csaj.
-Hali.Sex on the beach.
Erre a nő teljesen elvörösödött,és zihálva vette a levegőt.
-Az egy ital!-hördültünk fel egyszerre Lótetűvel.
Erre a nő elkezdte magyarázni,hogy ő tudta,csak nem jutott eszébe,pont,pont,pont...Na,persze!
-Megint egyet értettek!-Longineu és Monte összenéztek,Adam pedig csak vigyorgott.
Ez csak véletlen volt!Én meg Lótetű teljesen más személyiségűek vagyunk.Pedig,ha úgy vesszük,egy nagyon nagy egyetértés miatt van folyton közöttünk marakodás....Mindketten bírjuk Glambertöt.A nő előbukkant megint,és a már említett elé tette a rendelt italt,majd ránk nézett.
-Egy mojitot.-adta le a rendelését Lótetű,majd nagyon szúrósan rám nézett,mintha ezt akarná mondani: "Na mi van,beijedtél,kicsi babuci?"
Visszanéztem rá nagyon lenézően,és leadtam a rendelésem.
-Egy pina coladát.-néztem még lenézőbben Lótetűre.Utána szemmel üzentem neki: "Na,erre mit lépsz,ribanckám?"
***
Késő este végre hazatántorogtunk.De nem a piától,mert tényleg visszafogták magukat a többiek,hanem a rosszabbnál rosszabb szóviccektől és gúnynevektől.Már annyira görcsösen nevettem,hogy rendesen fájt a hasam.Valahogy felcsimpaszkodtunk a lépcsőkön,és mi is bemásztunk Adammel a szobánkba.
-Lambi Bam...Bambi!-röhögtem.Ez volt Adam új gúnyneve.
-Kac-kac.-játszotta a sértődöttet,de olyan képpel,hogy én már röhögtem,mint akit nyúznak.
Mikor beértünk a szobánkba,mivel én vesztettem a kiszámolósban (komolyan,mint a kétévesek...),Adam mehetett először zuhanyozni.Már előre féltem,hogy mi lesz...És jogosan.Köbö háromnegyed órája folyatta a vizet,és még mindig nem akarta elzárni.Mi lesz így fogmosáskor?Már kezdtem elszunyókálni,mikor végre kitrappolt törülközőben a zuhanyzásból.A felsőteste csupasz volt.Pont úgy feküdtem,hogy becsukott szemmel ráláttam.Ohh!És uhh!Mindjárt itt halok meg.Mindegy.Kinyitottam a szemem,megengedtem magamnak két másodperc bámészkodást,és már rohantam is zuhanyozni meg fogat mosni.Beálltam a zuhany alá,megengedtem a vizet...
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!-sikítottam fel.
Egy erőteljes csapódás,és egy ijedt hang:
-Mi a baj???-értetlenkedett Glambert.Elég közelről jött a hangja,de már a csapódásból felfogtam,hogy berontott a fürdőbe.Hála az égnek,hogy a zuhanyzókabin olyan üvegből készült,ami nem átlátszó,hanem matt.Bár úgy sem tudnék neki olyat mutatni,amit még nem látott.Kihúztam a zuhanykabin ajtaját,és testem az üveg mögé rejtve kitoltam a fejem.
-Te szemétláda!Elhasználtad az összes melegvizet!-korholtam idegesen.
Erre Adam nevetésben tört ki.
-Rohadt vicces!Én itt fagyok meg,te meg szépen elhasználtad a vizemet...Hát,kösz!
Erre végre feleszmélt.
-Bocsi.-eresztett meg egy elnézés kérést felém.
-Utállak!Hülye majom!-Persze nem gondoltam komolyan,de tény,hogy most nem nagyon szerettem.
Adam összevonta a szemöldökét,de most csak elmosolyodott.Aztán visszasétált a szobába,és becsukta az ajtót maga mögött.Valahogy megmosakodtam,és elzártam a vizet.Gyorsan felöltöztem,és rohantam a takaró alá.Csakhogy volt egy kis gond.Nem is olyan kicsi.Hány kiló is lehet ez a "kis" gond?Ötven és hatvan között?Mert ez a "kis" gond maga Adam volt.Be volt takarózva,de nem láttam másik takarót.Vacogva próbáltam keresgélni valamit,de nem találtam semmit.
-Egy takaró van.-szólt álmosan felém "Lambi Bambi".
Hohohó!Akkor most visszakapod.Fogtam,ráültem Adam hátára,hogy ne használhassa a kezeit,és lerángattam valahogy róla a takarót.Próbált finoman átlökni az ágy másik oldalára,de még idejében kiszabadítottam a takaró nekem járó részét.Alá is bújtam,és éreztem Adam bőrét.Ezzel pedig hozzáérintettem jéghideg testrészeimet az övéihez...
-Azt a kurva!Mi a faszom?!Te aztán jéghideg vagy!-károgott.
-Ne káromkodj már!Amúgy meg,ezt magadnak köszönd,mert miattad fagytam le!És jó lenne,ha nem cibálnád le rólam a takarót!-rángattam vissza nehezen az én részemet.
-Jó éjt,Rosie!-próbált megszabadulni a dühömtől.
No,jól van,aludjunk.
-Jó éjt,Glambi!
Kezdtem átmelegedni.Adam hátat fordított nekem.De kedves!Ezt egy kicsikét zokon vettem,de hát nem várhatom el,hogy arrafelé feküdjön,amerre én,mert ha neki így kényelmes...Apropó,kényelmes.Nekem sehogy sem volt kényelmes semmi.Először a hátamon feküdtem,de akkor azt éreztem,hogy az ágy nyomja a hátam.Átfordultam az oldalamra,ott meg az volt a bajom,hogy az egyik kezemre ráfeküdtem,és szörnyen lezsibbadt.Átfordultam a másik oldalra,ott meg a háta miatt nem volt jó.Utána hasra feküdtem,az meg azért nem volt jó,mert nyomta a gégémet a párna,és fájt tőle a nyakam is.
Újra hason feküdtem.
-Jajj,Rose,feküdj már nyugton!Döntsd már el,mit akarsz!-téged.-Hason,háton,oldalt!Olyan nehéz választani?-hallatszott Adam hangja.
-Bocs.-Úgy döntöttem,a hátamon kényelmesebb feküdni.Összetettem a két kezem,és elkezdtem imádkozni.Hogy kiűzzem a fejemből a nem odaillő képeket,félhangosan mormoltam a szöveget,hátha segít elüldözni a csalfa gondolatokat.Süti csak sóhajtott,majd ő is a hátára feküdt.
-Lehetetlen vagy...-nyugtázta.
Egy kis idő múlva elaludt,de én nehezen tudtam magam álomba ringatni.Ilyen közel még nem voltam soha hozzá.Ez nem fog menni.Talán lesz megint egy kialvaltan éjszakám.Mindegy,majd alszom holnap.Vártam,és testem egyre könnyebbnek éreztem,végül elnyomott az álom.
Arra ébredtem,hogy majd' széjjelfagyok.Adam kecsesen lehúzta rólam a takaró nekem járó részét.Az első ötletem az volt,hogy visszaráncigálom...Aha,persze.Úgy bebugyolálta magát,mint a sertésérméket szokás a baconnel.Morogtam egyet.Hát,én jobban képzeltem el az alvást.Sokkal romantikusabban.Ugyan már?Szerinted mikor aludt utoljára nővel?Max.Gyerekkorában...Az anyukájával.Úúúh,ez azért gonosz megjegyzés volt.Magamban nevettem halkan egyet,majd megkezdtem a takaróráncigálást.Ördögi módon nem kegyelmeztem Ad-nek,és addig szórakoztam,míg ki nem rángattam alóla az összes takarót.Persze,hogy felébredt.
-Megfagyok megint,ez a takaró meg rohadtul kicsi!-hisztiztem csendesen.
-Van egy ötletem,de ígérd meg,hogy nem érted félre.
Ööö...Jó,okés.
Mielőtt tervét elmondta volna Glambert,nyújtózkodott egyet.És bevágta a sarkát...
-Aúú!Szóval,megígéred?
-Ööja.-Nem is sejtettem,mit akarhat.
Oldalra fordított,átölelte a derekam,és arcát a lapockámnak nyomta.Úgy éreztem,mindjárt megőrülök.Majd betakaróztunk.Nem tudom,honnan jött ez az ötlete...Lehet,hogy képes lenne megváltozni?Áá,nem hiszem...De azért kétség sem fér hozzá,hogy ez egy Master Plan* volt.
-Kevesebb használt hely,több takaró mindkettőnknek.-magyarázta a hátamnak.
-Ja.-Féltem,ha többet mondanék,baj lenne.Például elcsuklana a hangom,zagyvaságokat beszélnék,vagy az izgalomtól elszólnám magam.Belegondolni is durva volt.
-Pff!Ember,hogy ver a szíved már!-Ezt hogy hallotta meg?!
-Igen,tudom.Voltam vele orvosnál is,mert túl gyors.-Hazugság...De ezt miattad teszem,mert nem akarom elárulni,hogy csak a te lényedért ver a szívem annyira,kedves Adam Lambert.
-H...Okés.-mondta unottan.-Egyébként tök fincsi illatú a bőröd.
Ááá,köszi!Éreztem,ahogy a testemben a rend szinte teljesen felborul.Mint egy kazánház,amibe sok fát raktak,és túlmelegedett.A szívem lüktetett,a tüdőm összeszorult,a gyomromban tűzijátékok ropogtak,a talpamban hagyák rohangáltak.
-Kösz!-remegtem.Komolyan,remegett a testem,annyira izgatott lettem!
Az állapotomra csak rakott egy lapáttal az,hogy mikor Adam elaludt,éreztem,hogy ajka a lapockámhoz ér.Szóval,akkor most a párna is én vagyok?Van elég a háta mögött.Éreztem,ahogy a szuszogásával fújja a hátam.Istenem!Ezt nem hiszem el,hogy velem történik meg.Mikor már egy nagyon picikét lenyugodtam,a sötétben ránéztem a kezére,amely most az én derekam ölelte át.Olyan jól mutatott a derekamon!Viszont mikor eszembe jutott,hogy ez neki csak kényszerhelyzet,elöntöttek a bánat fájó hullámai.Már egy könnycsepp is legördült az orromon,mikor észhez tértem.Gyorsan megtöröltem a szemem.Szarok rá!Inkább kiélvezem a helyzetet a sírás helyett!
Mert van mit kiélvezni.Megbizonyosodtam afelől,hogy Süti tényleg alszik-e.Eléggé egyenletesen szuszogott.Így bűntudat nélkül simogattam sokáig a kézfejét.Ha valaki most éppen benyitott volna,azt hihette volna,hogy egy pár vagyunk.Húú,de megnéztem volna Ke$ha fejét!Ejnye,Rose,gonosz vagy!
Ne legyél ennyire kárörvendő.Próbáltam semleges gondolatokat táplálni az agyamba,hogy könnyebben tudjak elaludni.Szeretem őt.Nagyon,nagyon-nagyon szeretem Adam-et.Hhhm,ez nem volt éppen semleges gondolat,de mindegy.Bárcsak tudna értékelni ilyen érzést.Milyen önző vagyok!Ugyan hogy kívánhatnám azt,hogy csak miattam megváltozzon?Lehetetlen.De legalább megpróbálhatná...Legfeljebb nem tudná megcsinálni.
Értem.De én...Én csak egy barát vagyok neki,meg most éppen egy párna.Fájdalmamban megint legördült az orrom hegyén egy könnycsepp.Megpróbáltam nem arra gondolni,hogy ez neki semmit nem jelent.A kezem a kézfejére csúsztattam,és megsimogattam még egyszer.A szívem újra elkezdett verni.Reménytelen eset...Ha tudná,hogy szeretem,az vajon megváltoztatná?Vagy változtatna a dolgokon valamit?Valószínű,hogy nem.
*Magyarul: Mesteri Terv
***
Félálomban lehettem,mert hallottam,hogy zubog a víz.Valaki fogat mos.Igen,biztos,hogy Adam sikálja a fogát,szokás szerint fél hektoliter vízzel meg egy kis fogkrémmel.Most már tudom,miért szomjaznak Afrikában...Bocsi,ez durva megjegyzés volt.Amúgy meg reggel van?Nem éreztem magam kipihentnek.Nem mintha az ággyal lett volna problémám,meg azzal sem volt,hogy Ad hajnalban magához ölelt.Csak hát...Én sokat szeretek aludni.
-Rosie!Ébresztő!-hallottam Adam hangját.Nem akartam felkelni.
-Apa,még csak öt percet!-könyörögtem álmosan és félálomban.
Adam-nek várható volt a reakciója.Prüszkölt egyet,mellyel kifejezte nemtetszését.
-Ez jót tett az egómnak.Csak öt évvel vagyok idősebb nálad.
Lehet.De én nagyon szeretlek.Lehet,hogy apakomplexusom van.
-Rose!Most már komolyan,kelj fel!Már mindenki kész van,ki is cserélték a kereket is!Szóval,húzd fel a formás fenekedre azt a nacit,amit este kikészítettél magadnak,és kezdj el átöltözni!-Halkan koppant valami mellettem.Biztos az ágyra dobta Adam a nadrágom.
A válaszom egy jó nagy morgás volt.
-Nem akarod,hogy én rúgdossalak ki onnan,ugye?-Ugyan már,kedvesem,azt nem mered megtenni.
Hideg volt,kezdett érződni a levegőn,hogy nem nyár van,hanem ősz már.Bár nekem még mindig olyan volt,mintha nyár lenne.
-Te akartad...-Vajon mit tervezhet?
Nem sokkal azután,hogy magamnak feltettem ezt a kérdést,a válasz már Adam karjaiban talált.Hirtelen mozdulatokkal megragadta a derekam,és felkapott.Rohadtul hideg volt,mert nyitva volt az ablak.Ad nyakába kapaszkodtam,ő meg tartott az ölében.Elmosolyodtam,de csak gúnyosan.
Nem érdekel,hogy neki semmit sem jelentett az éjszaka.Nekem igen is számított.
-Gonosz!-vágtam egy csúf vigyort.
-Lusta!-volt a válasza,és letett a földre.
Ebben van némi igazság...De nem aludtam sokat,hey!
-Nem,nem lusta.Csak álmos.
Fogtam a nadrágom,és felhúztam az immár említett "formás fenekemre".Aztán elővettem a melltartóm meg egy felsőm,és vártam.
Csak fogja venni az adást végre,hogy el kéne menni amarra,vagy valami mást csinálni,és nem bámulni annyira.
-Nincs kedved elmenni fogat mosni?-kérdeztem türelmetlen hangon.
Adam értetlenül bámult még mindig.
-Most mostam fogat.-Juuj,én meg most jöttem le a falvédőről!
Jól láthatóan meglóbáltam a kezemben a melltartómat.Adam valami utánozhatatlanul cuki fejet vágott,és nyitotta is a fürdőszobaajtót.
-Megigazítom a sminkem.
Még magára is zárta az ajtót.Csúcs!Lehet,hogy túl szégyenlősnek tűnök,vagy gyerekesnek,mert ő nem biztos,hogy lázba jönne egy ilyentől,de engem úgy neveltek,hogy ha nagyon muszáj,akkor öltözzek mások előtt.Neki tudomásul kell vennie.Felöltöztem,és bekopogtam a fürdő ajtaján.Gyorsan nekiálltam fogat mosni.Éppen kilépett az ajtón,kezében egy szájfénnyel(Ez durva :O),és egy jó adagot nyomott a szájára,aztán elkente.Gyorsan megmostam a fogam,aztán...
-Mondd,hogy nem rózsaszín.-hörögtem.
-Nem rózsaszín.
Huh,már megnyugodtam,de csak egy fél másodpercig.Láttam,hogy rá van írva a szájfényre a szín angol megfelelője(pink).
-De még is,rózsaszín!-sikítottam.
"Lambi Bambi" fújt egyet.
-Idézem, "Mondd,hogy nem rózsaszín".Én meg mondtam,hogy "Nem rózsaszín".Ja,és nincs esetleg Dior szemfestéked?
-Hahaha,rohadt vicces.-fújtam én is egyet,és szó szerint bevágtam a bőröndömbe a fogmosó készletemet.
-De van,és pont rózsaszín!Kéred?-lóbáltam az arca elé a táskámból előkotort szemhéjfestéket.És pont Dior volt,pedig véletlenül szedtem ki.
-Nem köszi.Az nem kell.
Pfff...Na mindegy.Nem csináltam meg az ágyat,mert sietni kellett,meg arra van a takarítónő.Mikor kiléptünk az ajtón,Monte és Longineu rögtön közrefogtak,és lemaradtunk.Kicsit hagytuk,hogy Adam Ke$hával előre menjen.
-Nektek is jó reggel,skacok.-mondtam morózus kedvvel.
-Ne rinyálj már annyit,csajszi!Ke$ha már így is teljesen idegbeteg volt,hogy te együtt aludtál Ad-del.-magyarázta Longineu.
Van is miért féltékenynek lennie.Ami az éjszaka történt...Szegény csaj!Heh.Ó,de gonosz vagyok!
-Jól aludtál?-kacsintott rám Tommy.
Aludni nem aludtam jól,de jól érezni magam...Hát,az megvolt.
-Nem nagyon...Kicsi volt a takaró.Adam eltulajdonította,én meg majd megfagytam.Végül is találtunk a problémára megoldást.
-Úgy hallom,jól érezte magát.-kacsintott rám még egyszer Tommy.
Jól sejtette...Belül még mindig bizsergett mindenem,ahogy visszagondoltam erre az egész éjszakára.Olyan szép pár lennénk!Mert éppen ez a közös bennünk:Egymás ellentétjei vagyunk,és még is olyan jól mutatunk együtt.Ajkaim egy fájdalmas sóhaj hagyta el.A vágyakozás nem segít,ő mindig ez a fura ember marad.
***
Megint egy koncert.Már megszoktam,ahogy a képembe világítanak a fények,hiszen apám Michael Jackson.A tömeg lüktetése újra átjárt.Ismertem a menetrendet,bánatomra.
Tudtam az elsőtől az utolsóig,hogy mi jön.Sajnos,tudtam.És az a mumus,az a gonosztevő megint szerepet kapott.Fever.Hátha végre Adam visszafogná magát.Ez képtelenség.Ez olyan,mintha azt mondtam volna,hogy nem halnék meg érte.Ezen nem lehet változtatni,és sajnos,a Fever-ön sem,bánatomra.Adam most sem hagyja,hogy a közönség szájában megaludjon a tej.Üvöltöttek,sikoltoztak,harsogtak,élvezték a show-t.
Mi meg azt élveztük,hogy így örülnek nekünk.Mert mi egy csapat vagyunk,és összetartunk.Örökké össze fogunk tartani.
Sütim éppen az If I Had You-t énekelte,mikor Tommy átment a színpad egyik végéből a másikba.Adam csak úgy jól rácsapott a hátsójára.Tommy mosolygott,mi meg Monte-val és Longineu-val már haltunk meg a nevetéstől.Persze csak a mikrofonon kívül.Utána jött a Fever.
Visszafolytottam a lélegzetemet,és leütöttem az első akkordot.Néztem a közönséget és mindenkit,de...
Sajnos elkaptam azt a bizonyos meleg csókot.A közönség felhördült,én meg mindjárt hányni fogok.Vajon Longineu és Monte hogy bírják ki?Biztos elintézik egy fújjal,azt csókolom.
Ezt nem hiszem el!Újra erőt vett rajtam a méreg.Ezt minek kellett?!A show így is sikeres és eléggé zakkant,ezt miért muszáj?!Én hülye naiv,miért mondom azt,hogy szeretem ezt az elmebeteg,lökött,vadbarom,hülye balfácánt?Csak egy lökött balfácán,aki nem tud már mit kezdeni a nagy hírnevével,és feszegeti a rajongók tűréshatárát...Na meg persze az enyémet is.A tűzzel játszik...Ragozzam még?!
Ott,és abban a percben bántam azt,mikor megláttam a TV-ben először a Whataya Want From Me klipjét.Bántam,mikor megismertem,bántam mindent,minden vele eltöltött percet,mindent az égvilágon,ami hozzá kötött.Talán még azt is bántam,hogy megszülettem.De azt bántam nagyon,hogy beengedtem az intim szférámba ezt a zakkant vadbarmot,ezt az őrült pszichopatát.És ez neki semmit sem jelentett,mert túl elfogult és túl hülye ahhoz,hogy felfogja,mi van.
Nem!Szólt egy hang a fejemben.Közben tovább játszottam a Loaded Smile-t.Nem volt a kedvenceim között,de a szövege* mintha csak hozzám beszélt volna.Neked semmit sem jelentek.De aztán a fejemben egy újabb hang felordított:"Ez nem igaz!Ő nem ilyen,amilyennek be akarod állítani!"Minél hamarabb el akartam hallgattatni ezt,mert fájt hallanom.
Azért,mert tudtam,hogy igazat mond.Mert amiket most gondoltam Adam Lambert-ről,az csak egy kitalált,valótlan ember.Leütöttem az utolsó hangot is,és a koncertnek ezennel vége volt.Úgy éreztem,hogy minél hamarabb el kell tűnnöm innen.El akarok bújni,és sírni akarok.Mert az tényleg sokat segít...Mit érdekel engem Adam?Bőgnöm kell,és ennyi.
*If I say I'm sorry, it's just me sending a lie. When you're in my arms, I feel emptier inside. I never felt so satisfied. -részlet a Loaded Smile c. Adam Lambert dalból.
***
Kisétáltunk a busz elé.Senkihez nem szóltam egy szót sem.Amúgy sem tudtam volna,annyira kavarogtak bennem az érzések.Nem értenék meg...Még én sem értem magam.Ez van,Rose.Adam már csak ilyen,mindig ilyen marad.Ez várható volt,fogadd el!Még ma éjjel visszaérünk Los Angeles-be.
Nem is bántam,mert legalább meg tud nyugtatni apám,és ott lesz Marie,aki majd segít ezen túltenni magam.Adam még a turnébusz előtt osztogatta az autogrammokat.Mindenki őt ünnepelte,viszont engem leszart az egész világ.
A háttérzenekarból talán Tommy-nak volt a legnagyobb a rajongói tábora.Mikor Adam belépett a turnébuszba,betrappoltam a WC-be,és jó hangosan magamra vágtam az ajtót,meg se próbáltam elviselni megint ugyan azt.Meg se próbáltam,és nem is akartam megpróbálni eljátszani,hogy jól vagyok.Egyszerűen belefáradtam már ebbe...És különben sem vagyok színész.
Elkezdett dörögni az ég,mintha csak a dühöm tükröződne rajta.Az esőt azt szerettem,de a vihart nem.
Dörgött még egyet.Összerezzentem,de még mindig sírtam.Igen,egy huszonnégy éves nő.Ember vagyok,nem?Az emberek sírnak,ha rosszkedvük van.Hirtelen kopogtattak a mosdó ajtaján.
-Bejöhetek?-A szívembe belenyilalt a fájdalom erre a hangra.
-Ugyan miért akarnál ide bejönni?-Hangom remegett a sírástól.Na,most mit csináljak?!Mindig el fogjuk játszani ezt az összes Fever után?!
-Te minek bújkálsz a mellékhelyiségben?Nem hinném,hogy a vihartól bújtál el.-Ebben igaza volt.Közben jeges eső kezdett el esni,és nem bántam volna,ha rám is esik egy egész busznyi.
Felálltam,és kinyitottam az ajtót.
Adam szemeibe néztem,amik most smink nélkül néztek vissza rám.Szemei tükrében megláttam magam.Egy keserves arcot,amin minden percben egy-egy könnycsepp gördül le,ami vonaglik a fájdalomtól,ahányszor Adam-re néz.Biztos ő nem érti,mi a baj,és nem tud segíteni,bármennyire is akarna.És ha elmondanám,az segítene bármit is?Nem.Sőt,nagyon kétlem.Még rosszabb lenne.Érdemesebb csukva tartanom a számat,mondta az eszem minden adandó alkalommal.Belépett,és becsukta az ajtót,hogy senki se kavarasson közbe.Ki mondta,hogy egyáltalán akarok vele beszélni?!Semmi kedvem hallgatni megint,hogy "De Rosie,ez csak a show kedvéért van."
-Valami baj van?-Tyhűűha!Ha rám nézel,nem látszik?!
Túlságosan is türelmetlen voltam,és túlságosan is fájt,hogy egy ép mondatot alkossak.Talán olyanokat mondanék neki,amiket később nagyon megbánnék,úgy,ahogy nem érdemelné meg.Mert bármennyire is rosszat tett ezzel,igyekszik mindig a kedvemben járni.Bólintottam egyet.Neki leesett minden.Végre!Elcsukló hangon csak annyit mondott,hogy:
-Fever.
-Igen.-leheltem,egy könnycseppel kísérve a szavamat.
-Nem is értem,mi bánt ebben ennyire.Hiszen csak barátok vagyunk,akkor meg mit számít?-Na látod,itt a hiba.Én nem sima baráti,hanem erős szerelmi kötődést érzek hozzád.
-Viseld el a kitöréseimet,legalább csendben maradok,és nem akarlak téged megváltoztatni,mint Lisa.-Vagy legalább is magamban fogom tartani a dolgokat.-De nekem ez teljesen más,mint neked.
-Igen?Akkor mondd ki,mi a baj!Gyerünk!-Kezdett fogyni a türelme.Utáltam,ha felemelte a hangját...
Nem mondtam semmit.Végre befogtam a számat.Egyszer végre.
-Ne akarj belelátni a fejembe.-Főleg nem este...
-Nem érdekel!-hadonászott a kezeivel.-kíváncsi lettem,na mondd ki,hogy mit gondolsz rólam.Add ki magadból,hátha utána nem leszel ennyire rosszul.Mit gondolsz erről az egészről?-nézett rám áthatóan kék szemeivel.
Ezt nem gondolja komolyan.Csak heccel...Nem,Rose,most a saját érdekedben maradj csöndbe.Csak magamban mondtam el ezerszer,hogy undorító,buzis és természetellenes,amit csinál.Még szerencse,hogy ezt nem hallotta.
-Felesleges...-szólaltam meg végül.
Adam arca ellágyult.De kapta is a kövi adagot...
-Felesleges,mert a közönség így is imád téged.És nekik ez rossz.Ők ezt nem várják el tőled.
Végre megjelent egy mosoly az arcán.Mégpedig egy bájos mosoly.
-Rosie,ha úgy vesszük,ez nem igazi csók,csak nya...
-Ne!!-vágtam közbe.
-...la...
-ADAM!Ne mondd ki,légyszi!Csak azt ne!-Így is elkaptam a pillantását,amiből rögtön tudtam,hogy ezt minek határozza meg.
Közben újra megdördült az ég,én meg összerezzentem.Adam szokás szerint roppant jól szórakozott rajtam.Jellemző...
Csak nem félsz a vihartól?-kérdezte bohókás hangon.
Még mielőtt válaszolhattam volna,egy tényleg rohadt nagy dörgés hallatszott.Odafent valaki nagyon dühös lehet...Olyan váratlanul ért mindkettőnket,hogy ijedten kaptunk egymásba.
Vagyis én Adam-re estem rá(egész pontosan beleugrottam az ölébe),ő meg ijedten kapott belém.
-Bazdmeg!Ez tényleg ijesztő volt!-nevetett.
Én is vele nevettem,miközben még mindig az ölében ültem.
-Akkor nincs hari?No para?
Bevetette a legszebb nézését,a legbájosabb mosolyát,és a legcukibb arcát komponálta.Ez megvesztegetés,hékás!Már megint.De a szerelmem megint legyőzött.Gyorsan kiugrottam az öléből,és a szemébe néztem.
-Nincs.-mosolyogtam rá.
-Ne nézz már rám ilyen Lambi Bambisan!-nevettem el magam.
-Oh,az ártatlanság és én...Két külön fogalom.-mosolygott titokzatosan.-Viszont te és az ártatlanság...Nem vagytok ti véletlenül rokonok?
Ez nem igaz...Ha hallottad volna a tegnapi gondolataim!Akkor bizony nem gondolnád ezt rólam.
-Nincs "örihari",se "para".De ki kell valamivel engesztelned.-utánozott Adam engem.
-Bocs,de nem szándékozom új Dior nacikat venni.Szóval...-Gyűjtöttem a bátorságom,majd közelebb hajoltam az arcához,és megpusziltam.Éreztem,hogy kivörösödöm.
-Jaj,de cukii!Zavarba hoztaam!-nyávogott viccesen.Idióta...De ezért szeretem.És ezen nem tudok változtatni.Mielőtt lebuknék,kitaláltam valami jó kis alap hazugságot.
-Nem te hoztál zavarba,csak nem túl gyakran puszilgatok ilyen jó pasikat.-Ez igaz is.De az már nem,hogy nem ő hozott zavarba.
-Most újra százra felpörgött az egóm.-csavarta el ajkát,és emelte fel a szemöldökét.Ohh!
-Tévézünk?-váltott témát.
-Ha nem Ghost Whisperer-t kell néznünk,akkor.
-Nem,hoztunk egy csomó DVD-t.-mosolygott rám.
Végül a választásunk a Tükrök-re esett,egy nagyon félelmetes,sok vérrel teli horrorfilmre.
