Mikor kiértünk az állomásra,ösztönösen Süti arcát kerestem.Mikor nem láttam sehol,elszontyolodtam,és megfordultam,mikor...
-Barby-Doo!Barby!!-kiáltotta a hátam mögül valaki.
Megfordultam,és Adam-mel találtam szemben magam.Mikor megláttam,a nyakába ugrottam.Ő meg eldobta az összes cuccát,beleértve a laptopját is,és felemelt a derekamnál fogva...Olyan jó érzés volt!Mikor letett,megpusziltam az arcát.
-Te kis utazó!Végre hazaértél!-nevettem el magam,és magamhoz szorítottam.Elmondhatatlan,mit éreztem akkor!Soha életemben még nem voltam boldogabb.
Apám persze állt és várt türelmesen.Nem tudta,hogy mi ennyire jó barátok vagyunk.
Mikor a kocsihoz értünk,Süti kezet rázott apámmal,és beültünk.Út közben jót beszélgettünk.
Mikor hazaértünk,segítettem Lambinak felhozni a cuccát a szobájába.Mikor kettesben maradtunk,furcsa érzésem támadt vele kapcsolatban.Mintha titkolna előlem valamit...
-Süti!Mit titkolsz előlem?Ne mondd,hogy semmit,mert érzem,hogy valamit igen is eltitkolsz!-próbáltam kivallatni.
-Figyelj Barby...Ha minden áron tudni akarod,akkor beszélnünk kell.De nagyon gyorsan,és ott,ahol nem hallhat meg minket senki.-mondta kifejezéstelen póker-arccal.
Jó,átmentünk a szobámba beszélgetni.Gondosan becsuktam az ajtót.Ha tudtam volna,mi következik,akkor talán még el is barikádoztam volna.
Szóval,leültünk egymás mellé az ágyra.
-Mondd el,de őszintén,mit érzel irántam.Utána tőlem is meg fogod tudni,hogy én mit érzek irántad.Az őszinte érzelmeimet fogod tudni.Csak előbb mondd el te!-kért Süti.
Tyűű,most már nyakig vagyok a pácban!Úgy gondoltam,hogy ha hazudok,akkor azért utál meg Süti,ha meg nem hazudok,akkor meg talán azért fog megutálni.De ott van az a talán...Lehet,hogy egyáltalán nem fog utálni?Remélem,nem...Úgy döntöttem,az igazat mondom.
-Jó,elmondom.De ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek,és hogy...nem fogsz megutálni.-ígértettem meg vele feszülten a dolgokat.
-Megígérem neked,csak mondd már el!-mondta,immár izgatott arccal.
-Hát,az van,Adam...hogy...vagyis öö...szerelmes vagyok beléd.Attól a naptól fogva,amikor a Whatya Want From Me videódban megláttalak.És ha megutálsz,ha nem,ez örökre így marad,mert nélküled nem tudok élni!-mondtam fájdalmas arckifejezéssel.És most következik az,hogy nem érdekel,én meleg vagyok,és az is maradok...Legalább is én erre számítottam.
Egyébként az történt,hogy Süti az utolsó mondatig feszülten figyelt,aztán nyomban feloldódott.Mikor az utolsó mondatom elhangzott,megfogta a hátam,és magához húzott.Egészen közel volt a szám a szájához,és ő...Megcsókolt!Megint megcsókolt,csak most nem késztette senki rá...Lehet,hogy viszont szeret?Lehet,hogy ő is,amint meglátott,szeretett engem,csak még nem tudott hova tenni engem?
Végül,mikor már vége lett a csóknak,Süti megszólalt.
-Figyelj,ezzel tudod,mit akartam megmutatni neked?Na,kitalálod?-mosolygott rám kedvesen,és a számra adott egy puszit.Huuu,megőrjít ez az ember!!
-Azt,hogy viszont szeretsz?-csillant fel a szemem reménykedve.Süti direkt húzta az időt,míg végül rávágta,hogy...
-Igen,eltaláltad!Szeretlek.Szeretleek!!Csak először még nem tudtam hova tenni ezt az érzésem veled kapcsolatban.Azt hittem,ez csak testvéri szeretet,de mára már rájöttem,hogy ez az igazi szerelem!Már nem vagyok meleg,nem is értem,hogy lehettem ez idáig!Te ébresztettél rá a szépségeddel,jóságoddal és kedvességeddel,hogy az igazi szerelmet nem az azonos nemben kell keresni,hanem a másikban!Érted az érzéseimet már?-magyarázta.
-Ezt...Alig tudom elhinni.Valóra válna az az álmom,hogy te legyél életem végéig a párom?Te tudod,hogy valóra válna-e...-kacsintottam rá,és magamhoz húztam,hogy megcsókoljam.Miután elcsattant ez a csók is,Süti válaszolt a kérdésemre.
-Igen,valóra válik ez az álmod,szerelmem!De egy a gond.Apádnak hogy mondjuk meg?-vágott egy komoly,de vicces arcot.Ezen elnevettük magunkat.
-Hát...Szavakkal.-nevettem el megint magam.
Lementünk,és megkértük apámat,hogy üljön le beszélgetni velünk.
-Hallgatom.Mit szeretnél,kicsim?-kérdezett engem apa.
Azon tűnődtem,hogy fogalmazzam meg neki,hogy ne kapjon idegbajt.De lehet,hogy ez is csak egy hülye előérzet?
-Az van,hogy...Adam már nem meleg.És én ébresztettem rá,hogy ne legyen meleg.Így mi...-magyaráztam,kicsit zavarban.
-...Együtt vagytok?-fejezte be a mondatom mosolyogva apám.
-Iiigen.-könnyebbültem meg.
Na,mindjárt jön a dühkitörés...
-Ez igen!De jóó!Ezt vártam már mióta,hogy ébredjetek rá,hogy egymásnak vagytok teremtve!Gratulálok,gyerekek!-nevetett ránk apám.Mindketten döbbent arcot vágtunk,és ezen is elnevette magát apám.
-Mi van,azt hittétek,hogy leharapom a fejeteket?-nevetett apám.Most már mi is nevettünk,és egymásra néztünk.Apám tapintatosan,de sunyin mosolyogva elfordult,így megengedhettünk magunknak egy csókot.
Késő éjjel feküdtünk le,kb. olyan 2-3 óra körül.Azért mondom,hogy kb.,mert nem néztem órát.Felmentünk a szobánkba,mi ketten az én kis szerelmemmel az én szobámba,apa meg a sajátjába.Adam áthozta a cuccait az én szobámba,és attól kezdve nálam aludt.
Átöltöztünk pizsamába,és befeküdtünk egymás mellé az ágyba.A többi maradjon a mi titkunk!
