Adam szemszögéből:
A nap kellemesen sütött.Körülöttem a szobámban mindenütt illatos virágok,szép szoba.De még is hiányzott az én Barby-m...
Még csak 1 hét telt el.Minden nap beszélünk telefonon,de annyira hiányzik,nem tudom leírni...Talán belé szerettem?
Lehetséges.De nem tudom,mit csinálna,ha megmondanám neki,hogy szeretem...Talán soha többé nem lenne a legjobb barátom.És én azt nem tudnám elviselni!
Vagy lehet,hogy ő is viszont szeret...Annak nagyon örülnék.Csak azt bánom,hogy olyan naiv voltam,hogy végig kitartottam a melegek mellett.Most már egyáltalán nem vonz engem semmilyen hím nemű ember.
Az én szívem Barby kezében van.Jobban elgondolkodtam a közös emlékeinken...És mikor a csókhoz értem,felidéztem azt az érzést.Akaratlanul is visszaemlékeztem,milyen jó érzés volt őt megcsókolni...Le volt döbbenve,de...
Ejjha!Most jutott eszembe,hogy visszacsókolt!
Ekkor gondolkodásomból az IPhone-om zörgetett ki.Remélem,Barby...
Szorongva megnéztem a kijelzőt.Csak ugyan ő volt!Izgatottan felvettem a telefont.
-Szia Süti!Hogy vagy?Hiányzol,de már nagyon!Alig várom,hogy haza gyere!-szólt bele Barby-Doo a telefonba.Ohh,ha te most tudnád,mit érzek irántad...Hogy te segítettél a helyes útra térni...
És így most a külön lét még jobban fájt nekem.
-Szia Barby-Doo!Fogjuk rá,hogy jól,köszi.És te?Nekem is borzasztóan hiányzol,és én is alig várom,hogy visszamenjek!-válaszoltam neki.Óóó,mennyire hiányzik a finom,törékeny ölelésed,te lány!Ohh,ha tudnád,hogy a tinilányok szerinti legdögösebb pasi a világon pont beléd szerelmes!
-Mesélj,mi van otthon!-kérleltem szerelmemet.Ha nem hallom a hangját,egyszerűen megőrülök!
-Áhh,semmi...Csak nagyon üres nélküled a ház.Már három csomag zsepi a kukában landolt,mert mindegyiket tele fújtam meg könnyeztem...Hiányzik az ölelésed,nem tudok aludni.-mondta rekedt hangon.Aztán hallottam egy kis hüppögést,és aztán végképp egybefolyó sírást.
-Bárcsak ott lehetnék,hogy megvígasztaljalak!És milyen őrültséget csináltál miattam?-aggódtam.Nagyon rosszul esik,hogy nem lehetek vele a nehéz percekben.
-Hát,ha leszámítjuk azt,hogy próbáltam lerajzolni poszterről az arcodat,és hogy a tükörre rúzzsal ráírtam,hogy szeretlek Süti,akkor semmit.-mondta ilyen fura,ártatlan hangon.
-Te nem vagy normális!Szegény tükör...-korholtam viccesen.Ő elkezdett nevetni,és én is vele nevettem.Csilingelő hangja egy pillanatra megtöltötte a szívemet.
Így folytattuk a beszélgetést,amíg kifogytunk a témákból,és köszönéssel leraktuk a telefonokat.
***
Barby szemszögéből,mint mindig:
Már csak 2 nap,és itthon is van Lambi!Nem tudom,hogy bírtam ki eddig.Úgy éreztem minden este,hogy elhagyott a szerencsém,és hogy még sokáig nem is fog visszatérni.
Olyan kínszenvedéseket álltam ki,hogy sokan azt beszélték a suliban,hogy Adam Európában van,és esténként meleg bárba jár.Ez szíven ütött,és ha ismertem az illetőt,odamentem és jól elagyabugyáltam,ha meg nem ismertem,akkor odaszóltam neki,hogy "Te meg ezt honnan tudod te retardált paraszt?" és ebből jött a verekedés.
És még fel szokták írni a teremben a táblára,hogy "Barby barátja Adam Lambert-nek" .Ez azért volt nekem baj,mert akkor mindenki jött oda,hogy kérjek már neki Adam-től autógrammot.Emiatt is fájt a szívem,hiszen Adam még nem volt itthon.Meg is mondtam,hogy majd csak pár hét múlva jön.
Ezek eltörpültek amellett,amit akkor kaptam,mikor Miranda meghalt.Az egyik gyerek beszólt nekem,hogy "miért nem vigyáztatok arra az idióta seggdugasz unokatestvéredre?" ,én meg olyan szinten el kezdtem bőgni,hogy nyugtatót kellett nekem adni,hogy meg tudjak végre nyugodni.A tanár nem szólt az igazgatónak,és én kihasználtam az alkalmat.
Mikor találkozott velem ez után az eset után,vérző orral,sírva ment a termébe órára.Közben meg hozzánk bejött az igazgató,hogy elkérjen engem óráról,mert meg kell beszélnünk valamit.
Megkérdezte,hogy mit csináltam,mondom,csak visszaadtam neki,amit megérdemelt,mert szidta a tragikus halálban meghalt unokatestvéremet,pedig én egy szót nem szóltam hozzá előtte.
A végén a gyerek kapott igazgatóit,mert egy halottról vagy jót,vagy semmit!
Na,de ejtsünk szót arról is,hogy most mi van.
Magányosan ülök az ágyamon a laptoppal a kezemben,a nettel a laptopban,msnen bejelentkezve,mikor ezt írja ki: ":D Sütii.^^ :D bejelentkezett.".Nem is emlékeztem rá,hogy megvan nekem Süti msn-en!Hát igen,ezért kéne többször járnom msn-re.Ráírtam:
-Szia!Hogy vagy?Nagyon hiányzol :'( .
Már látom is a választ:
-Szia!Jól,köszi.Nekem is te!:( És te hogy vagy?:)
-Ohh,Süti,köszi,jól ;) Milyen Európában?Most éppen hol vagytok?
-Jó nagyon!Most éppen Németországban vagyunk,de két nap múlva otthon is leszünk.Tök jó,nem?:)
-De!Nagyon örülök neki :D és nagyon hiányzol!:(
És így beszélgettünk tovább,amíg este nem lett...
***
De jó,már csak egy nap,és jön Süti!
Ennek örömére a szobámban körbe-körbe ugrándoztam.Ekkor eszembe jutott,hogy még meg kellene néznem valamit...
Felmentem gyorsan twitterre,és hát láttam,hogy Sütinek ki van írva,hogy "@[itt a nevem van] holnap már megyek <3 (L) De még mindig hiányzoool :( :\ "
Meghatódva írtam egy új tweet-et. "@[itt az ő neve van],igen,holnap jöösz *-* Nekem is te nagyoon :'( "
Megnézegettem mindent,aztán boldogan telt a napom.
