Eltelt 1 hónap,és Sütivel már sokkal szorosabb barátok voltunk.A csók nem volt hatással a barátságunkra,hála istennek.Mert én akkor esküszöm,elvesztem volna,ha a csók miatt megutál az én kicsi Sütim.
Szóval,eltelt egy hónap,és ma éppen ültünk a gép előtt.Néztünk vicces videókat és játékokat.Találtunk két olyan videót,ami apám klipje volt,csak parodizálva.Mondanom sem kell,dőltünk rajta a röhögéstől.Behívtuk apámat,nézze meg,hát ő is dőlt a röhögéstől.
-Hogy ezek a kínaiak milyen betegek...-röhögtük mindhárman.
Melyik volt ez a két videó?Hát megmutatom nektek:
Ez a Thriller paródiája.Rövid,de jó.Itt a főszereplő az érdekes.
Ez meg a Bad paródiája.Ez hosszú,és nagyon jó is.Itt viszont a fehér ruhás csákó a kemény meg néha a főszereplő.
Szóval,megnéztük ezeket,és dőltünk a röhögéstől.Aztán néztünk Adam-ről vicces képeket,hát olyat találtunk,majd bepisiltünk a röhögéstől.Ezen csak a fejét kell nézni:
Adam már verte a fejét a falba,annyira nevetett.Mi ezen is röhögőgörcsöt kaptunk apámmal...Hát,elszórakozgattunk,na.Aztán apám kiment,mi meg Sütivel játszottunk egy kicsit egy játékkal.Jó hülyeség volt,de kibírható.
Hirtelen megcsörrent Lambi IPhone-ja.Ő felkapta,és kiszaladt vele,hogy felvegye.Kint beszélt kb. 2 percig,aztán visszajött.Arca szomorúságot tükrözött.
-Mi a baj,Süti?-kérdeztem tőle aggódva.Ő felnézett rám gyönyörű kék szemeivel.De azokban a ragyogás...nem volt ott.Csodálkoztam,hogy nem lehet egy szemben ragyogás?
-Európába kell mennem 3 hónapra.És nem fújhatom le.Sajnálom,Barby-Doo!-mondta keserves hangon az én kicsi Sütim.
Csodálkozó fejet vágtam.Aztán fokozatosan szomorúbb lettem,míg nem...
-Nem lehet igaz!Nee...-sírtam.Képtelen voltam visszatartani könnyeimet.Lassan már 2 hónapja Miranda,most meg Süti...?!-Nélküled...Nem lesz ugyan olyan ez a ház.Üres lesz,és...Sivár.-fúrtam bele arcom a vállába.
-Tudom,de muszáj mennem.Hív a kötelesség.-eredtek meg neki is a könnyei.
Hiába,nem volt erősségem a búcsúzkodás...De még hátha egy kis időt együtt tölthetünk még!Eszembe jutott valami.
-És mikor kell itthagynod engem?3 hónapra?-kérdeztem fájdalmas arckifejezéssel.
-Holnap reggel indul a gépem.Hiányozni fogsz!-könnyezett fájdalmas arckifejezéssel Süti.
Összeomlott bennem a világ.Már holnap?!Ne már...Kinek fogom elmesélni a fájdalmamat?Ki fog engem megvígasztalni?
Együtt sírtunk,és próbáltuk kihasználni azt a kevéske időt,ami még maradt,hogy együtt töltsük.
***
Másnap reggel Adam már korán indult a gépéhez.Velük mentem,és ameddig lehetett,addig öleltem Sütit.Végül,pár perccel a gép indulása előtt,egy puszit nyomtam az arcára.
-Hiányozni fogsz nagyon.Tudd,én gondolatban mindig melletted leszek.Szeretlek,legjobb barátom!-fogtam meg a kezeit,és öleltem át.
-Nekem is hiányozni fogsz nagyon.Én is szeretlek,és én is mindig melletted leszek gondolatban!Csak gondolj rám,és én érezni fogom!Mert olyan közel vagyunk egymáshoz!-mondta Lambi.
Könnyeim végigfolytak az arcomon.Gyorsan még megöleltem,kezet rázott apámmal,és már indult is a géphez.Én integettem utána,és abban a percben nagyon elhagyatottnak éreztem magam.
***
-Szia!Odaértem szerencsésen,csak pár percet késtünk.Túl fogod élni nélkülem?Nekem már most nagyon hiányzol.-számolt be a telefonban a dolgairól Süti.Meghatott,hogy hiányoztam neki.
-Szia!Örülök,hogy szerencsésen odaértetek.Hát,valahogy csak túlélem...És nekem is nagyon hiányzol.-válaszoltam Lambi bébi kérdéseire.
-És,milyen Európa?Voltatok már valahol?-kérdezősködtem.
-Most éppen Magyarországon vagyunk.Nagyon szép hely,csak az a baj,hogy nem értik a nyelvünket,ezért tolmács kellett.-mesélte nevetve Süti.
-Ezek szerint minden rendben.Örülök neki!-válaszoltam ösztönösen.
-Igen...na,éppen próbálnunk kéne...Megyek.Puszi,szia!Szeretlek!-köszönt el.
-Szia,puszi,én is szeretlek!Jó próbát!-köszöntem el én is.
Azzal letettük a telefont.
