A temetés megkezdődött.Én bent ültem egy széken,és sírtam.Arcom Süti vállába fúrtam.
Egyébként,hogy ne ismerjék fel,Lambi eltakarta az arcát egy olyan sállal,amin át lehet látni,de kívülről nem lehet látni az arcát.
A temetés megkezdődött,én ránéztem a koporsóra.Szép aranyozott volt,és én bele vésettem a mottóm,és egy üzenetet Miranda számára:
Csodák mindig is voltak,vannak és lesznek.
Szeretlek,Miranda,nyugodj békében!Nagyon fogsz hiányozni,drága unokatestvérem!
Amint ezt elolvastam,a sírás kitört belőlem.Mikor a pap elkezdett beszélni,alig hallottam belőle valamit,próbáltam felidézni az utolsó emlékeinket együtt.
-Békében ment el...Szerették és tisztelték...A kedvessége sokakat megérintett,és...-hallottam a pap beszédéből a részleteket.
Mire véget ért a szertartás,addigra úgy elhagyott az erőm,hogy Lambi az ölében vitt a kocsihoz.Még átölelni sem volt erőm,annyira legyengültem.
***
-Ez...ez külsőleg és belsőleg is egyaránt nagyon megviselt.Ilyet még sosem éltem át...-mondtam szomorúan Sütinek.Már nem zokogtam,egyszerűen elfogadtam,hogy Miranda elment,nincs értelme magamat is megölnöm.
De megmaradt az űr,amit Miranda hagyott hátra maga után.
-Tudod...Olyan rosszul érzem magam!Mintha...Mintha egy űr lenne a lelkemben Miranda elvesztése miatt.-magyarázott nekem halkan Lambi.Mondom én,hogy egy hullámhosszon forog az agyunk.Mindig megérzi,hogy mit érzek,és kimondja helyettem.
-Nekem is ez a bajom.Kérlek,ölelj magadhoz,mert mindjárt rámtör a sírás megint!-mondtam és kértem Adam-et.Ő szorosan magához ölelt,így még épp hogy csak vissza tudtam tartani könnyeimet.Süti,ahogy átölelt,egy puszit is nyomott a homlokomra,hogy meg tudjak nyugodni végre.
-Köszönöm...Köszönöm,hogy itt vagy nekem.Itt vagy velem a bánatban,osztozol a fájdalmamban.És ezért nagyon hálás vagyok neked.-néztem rá könnyes szemmel.Ő kitörölte szemeimből a könnyeket,és magához ölelt újra.Én magamhoz szorítottam,és sírtam csendesen.Már nem zokogtam,csak épp hogy csak sírtam.
***
A következő pár hét még gyászban telt el,de már sokkal jobban éreztem magam.Kb. a 3.hét után már Sütivel nevettünk is sokat.
-Vigyázz,repül a bálna!-kiáltottam az én feldöntött fotelom rejtekében.Süti meg épp idenézett,és Bumm!az arcába vágódott a plüss bálna.
-Aúú!Kis csaló!-nevetgélt.Megfogta a bálnát,és odajött a fölborított fotelom mögé,és kiűzött mögüle.Aztán üldözött körbe-körbe a szobában,amíg el nem fáradtunk.Mikor elfáradtunk,ráültem a lábára,és mikor a háta mögé rejtette a bálnát,megöleltem,és elvettem tőle a bálnát.Ő meg elkezdett csikizni.Tudni kell rólam,hogy nagyon csikis vagyok.
Leestem a földre majdnem.Ha nem fog meg Süti,bizony isten,beverem a fejem.Aggódva hajolt felém:
-Jól vagy?-kérdezett meg.Mikor fölém hajolt,nagyon durva késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam,de nem volt szabad.Az eszem legyőzte a vágyaimat,és nem engedtem magamnak,hogy megcsókoljam Lambit.
-Igen,köszi.-vigyorogtam rá.Segített felállni,én meg rögtön szaladtam egy párnáért.
Későn fordult meg.Én már addigra a hátára ráugrottam,és elveszítette az egyensúlyát.Süti az ágyra esett,én meg Sütire estem.Mind a ketten nevettünk,és felkászálódtunk az ágyról.Aztán folytattuk a csatát.
-Vigyázz,hullik a toll a párnából!-ijesztettem be Süti bébit.Ő bevette,és ránézett a párnára.Mikor felnézett,a párnámmal találta szembe magát.
-Hijáá!-és arcom vágtam nevetve a párnámmal.Ő is nevetett,ölbe vett,és ledobott az ágyra.Úgy éreztem,menten elájulok.Olyan jó érzés volt Süti ölében lenni!Rossz kislány!Hogy gondolhatsz ilyeneket?!De mindegy,te tudod.
Szóval,ledobott az ágyra Lambi.Azt hittem,meg akar csikizni,de nem.Fölém hajolt,aztán hirtelen és nagyon gyorsan felállt,felkapott egy párnát,és arcon ütött vele.Elkaptam a párnát,és futottam le a lépcsőn.Süti szorosan mögöttem.
-Na most üss meg a párnával,hehehe!-vigyorogtam hátra.Ő felgyorsított,megfogott,és megint ölbe vett.
-Mi van,neked az ölbevétel a mániád?-kérdeztem,mikor az ölében megöleltem.
-Hát...mondjuk úgy.Nem vagy nehéz,ezért most kell erősítenem a karom!-nevetett rám.
Egyébként én 23 éves korom ellenére kicsinek számítottam.162 centi magas voltam,és 54 kg.Süti,mint már említettem,185 centi magas.A súlyát nem tudom,de nem is nagyon érdekel.A személyiségét imádom!
Ekkor betoppant a házba Lisa.Amint meglátta Adam-et,a szeme kitágult,és úgy tűnt,mindjárt hányni fog.Mikor lecsúsztam Süti hátáról,akkor meg olyan fejet vágott,mint akit 10 évig kínoztak.
-Szia,Barby.Nem is tudtam,hogy őkelme is itt van...-nézte végig Sütit lenéző arccal.
-Ne beszélj így róla!Ha ismernéd,tudnád,hogy milyen jó fej!Egyébk...-magyaráztam.
-Nem érdekel,mennyire jó fej,én akkor is gyűlölöm,mert idióta meleg!-szakított félbe.
-Na álljon csak meg a menet!Ha téged zavar az,hogy ő meleg,miért nem a szemébe mondod?Mikor belenézel a kék szemeibe,akkor nem tudod mondani,mi?-mondtam vádlón neki.
Úgy tűnt,Süti kényelmetlenül érzi magát.De a végén ő is beleszólt a vitába:
-Egyébként szia.Én már csak azért sem leszek bunkó,mert engem nem így neveltek.-köszönt neki Lambi.Na,ezzel megadta a szúrást Lisának!
Lisa lenézően nézett végig rajta megint.
-Így állunk,igen,Gay Lambert?Ha annyira okoskodsz,akkor csókolj meg egy csajt,úgy,hogy látom...Mondjuk Barby-t.Mert engem egész biztos,nem csókolhatnál meg,mert felpofoználak,te szerencsétlen!-okoskodott Lisa.
-Téged ki akarna,tee...kis senki?-sziszegett fogain keresztül Süti.
Aztán hirtelen elkapott,megölelt és megcsókolt.Megcsókolt!Életem végéig emlékezni fogok erre.És még sokáig nem engedtük el egymást.
Aztán szép lassan elengedett,és egy gyors puszit nyomott a számra.
-Na mit szólsz,te kis vakmerő?-kérdezte bátran Lambi.
-Gyaa.Végre áttérsz a biszexuális útra,te agyalágyult?-kekeckedett Lisa.
Betelt a pohár.Szép lassan,de vészjóslóan odaléptem hozzá,és...
-Aúú!Hogy tehetted ezt?!-sírta Lisa,mert kapott tőlem egy gyors,de annál erősebb pofont.
-Mert nem tűröm el,hogy sértegesd azt,aki a kedvencem!Hordd el magad gyorsan innen!Innentől te már egy senki vagy nekem,nem ismerlek!-ordibáltam vele.
O-ó,apa lejött a lépcsőn,és látta,hogy Lisa sírva kifut az ajtón.
-Ti meg mit csináltatok,hogy Lisa sírt?-kérdezett szúrós pillantással apám.
Megtörtem az atyai pillantás alatt,és mindent bevallottam.
-Apa...felpofoztam Lisát,mert sértegette Adamet.Ennyi.Remélem,megérted.Ha meg nem,kérdezd meg Lisától,hogy miért mondta Adamre,hogy "agyalágyult","meleg" és miért sértegette.-magyaráztam töretlen tekintettel apám szemébe nézve.
Apám arca rezzenéstelen maradt.Mikor megszólalt,hangjában büszkeség csengett.
-Büszke vagyok rád,hogy kiálltál Adamért és magadért is.Lisa...Ő meg megérdemelte,amit kapott.Továbbra is állj ki magadért,kicsim!-mondta apám.Én egy hála puszit nyomtam az arcára.
Felmentünk Adammel a szobámba,és megvitattuk a most történteket.
-Hát jól pofon csaptad...Kicsit túlreagáltad a dolgokat,nem hiszed?-vitatta meg Süti a dolgokat.
-De megérdemelte!Mit szid téged,ha ő maga egy utolsó alantas...-mondtam dühösen.
-Most hagyd abba,mert még olyat fogsz mondani,amit később megbánsz!-szakított félbe Lambi.
Ekkor megcsörrent a telefonom.Jelezte,hogy SMS-em jött.Lisa küldte.Felolvastam Sütinek is.
-Barby!Remélem,nem haragszol annyira.Bocsi,hogy mindennek elmondtam a te drága Adam-ed,nem akartalak megbántani!Ha megbocsátasz nekem,írj egy igen-t SMS-be!Köszi,puszi:Lisa.-olvastam fel.-Fúúj!Még mit nem?!Hogy ennek a kis lotyónak megbocsássak?Soha!Főleg azok után,ahogy összeszidott téged,Süti!Visszaírok neki,és elolvasom,mit írtam.-tájékoztattam Lambit.
Közben dühösen ütögettem be az érintős telefonom képernyőjén a betűket.Kész!Már olvasom is fel Sütinek.
-Lisa!Ezt ugye nem gondoltad komolyan?Még ezek után bocsássak meg neked?És Adam?Róla tudomást sem veszel?Nem érdekel a bocsánatkérésed.Nem bocsátok meg soha!Barby.-olvastam Lambinak.Ő ezen megbotránkozott fejet vágott,én meg csak mosolyogtam rajta.
