A mai napom jól kezdődött.A fenti 3 szobában tartózkodó személyek,vagyis Süti,Miranda és én egyszerre keltünk fel.Miranda és Lambi már felöltözve jöttek át a szobámba,mikor én éppen felvettem a pólóm.Már csak a hasam látszott ki a póló alól,mikor benyitottak.
-Jó reggelt!-köszöntek kórusban.Ezen elnevettem magam.Ők is velem nevettek.
-Jó reggelt nektek is!-mondtam mosolyogva.-Hogy aludtatok?-kérdeztem kíváncsian.
-Én nagyon jól,bár hiányzott a kispárnám.-vallotta be Süti,és egy nagyon megkínzott,de vicces fejet vágott.Elkezdtünk nevetni,és alig bírtuk abbahagyni.
-Süti,neked még van kabalád?-kérdegettem kíváncsian az én Lambim.
-Igen.Hozzá vagyok szokva,kiskorom óta vele alszok,és így ő a kabalám.-magyarázta nekünk.
-Mi van,most faggatóórát tartunk?-kérdeztem.A többiek bólogattak,és megint elnevettük magunkat.-Akkor én kérdezek valakitől...mondjuuk...Mirandától.
Miranda már tiszta ideges volt,hogy ha kérdezek tőle valami olyat,Adam rájön,hogy szerelmes belé.Próbáltam nem megszívatni,ezért mást kérdeztem tőle.
-Na szóval...Kit szeretsz jobban?A nagybátyjádat vagy engem?-faggattam Mirandát.
-Hát,én titeket ugyan úgy szeretlek.De mivel veled bármit meg tudok beszélni,ezért tényleg egy nagyon hangyányit téged szeretlek jobban.-magyarázta az unokatesóm.Milyen kedves...
De igaza van,mert velem bármit meg tud beszélni.És meg is bízik bennem,ezért elmond sok mindent.Például emiatt tudtam meg,hogy szerelmes Adam-be.Ő is tudja,hogy én is az vagyok,de remélem,nem szívat meg ezzel...Mindegy,ezt most hagyjuk.
Na,utánam Miranda kérdez.
-Én kérdezek mondjuuk...Sütitől.Melyikünk a jobb fej?Barby vagy én?
Süti ráncolta a homlokát,hogy na most mit mondjon,hogy ne sértsen meg se engem,se Mirandát.El kell ismerni,így is tök édesen nézett ki!Megint jött a szokásos érzés,a bizsergés,a liftezés és a gondolatok.Ohh,ha tudná,mennyire szeretem...Mint már azt hiszem,hogy mondtam,én egy férfiba,nem egy hírességbe szerettem bele.Nekem nem a pénze kell,én még szegényen is el tudnék vele élni.Számomra ő jelenti az életet.Ha nem lenne minden nap itt,nagyon zárkózott és szomorú lennék.Szívem összetörne a fájdalomtól.De ez most itt megint mindegy.
Láttam Lambin,hogy már nem gondolkodik,hanem nyitja a száját,és ezt mondja:
-Hát,Miranda,mivel még nem ismerlek annyira,Barbyt meg már minimum 3 hete,ezért azt mondom,hogy Barby.Kérlek,ne haragudj meg,de tényleg így igaz,ahogy mondtam.
-Nem haragszom meg,tudom,hogy nem ismersz még annyira-mondta mosolyogva Miranda.
Ezt szerettem még benne,hogy őszinte,és ha valaki jobb volt nála,nem cirkuszolt,hanem elfogadta,hogy veszített.De én valahogy még is éreztem egy kis bűntudatot.Szegénynek ez nagyon rosszul eshetett,hiába nem mutatja.
-Na hagyjuk ezt a játékot,inkább nézzünk beszólásokat meg vicces képeket a neten!-mondtam.-Kapcsolom be a laptopom.
-Nem kell,semmi szükség rá!Itt van az IPhone-om!-mondta Süti,zabálnivaló arckifejezéssel.
-Ne mutasd ezt az arckifejezést,mert esküszöm,megráncigálgatom azt a bájos kis pofikádat!-hülyültem.Ezen nevettünk mindhárman.Miután lenyugodtunk,Lambi megint elkezdte azt az édes kis pofát vágni.
Oda mentem hozzá,és ráültem a lábaira,hogy ne tudjon felállni.Elkezdett sikoltozni,mint egy lány (nagyon röhögtünk mindhárman,de még muszáj volt kínozni a Sütikémet),én meg rátettem a kezem a szájára.Mintha mi sem történt volna,szép lassan megfogta a kezem,levette a szájáról,és megszólalt:
-Hmm de jó illatú a kezed!Ibolya,ugye?
Mi meg ott röhögtünk hárman.Aztán mikor lenyugodtunk,leszálltam a lábairól.Ő kiroppantotta a lábait.
-Áhh,jól megkínoztál,te kis kínzógép!-nevetett rajtam.
Mirandával közelebb ültünk hozzá,hogy lássuk az IPhone-ján a képet.Én felültem a kanapé tetejére,pont oda,ahol Adam feje volt.Elkezdtem cirógatni a haját,ő meg erre viccesen rácsapott a kezemre,mondván:
-Heey,nem nyulkapiszka!
Erre kitört közöttünk a háború,és én is,Miranda is a haját birizgáltuk.A végére a jól fésült haját szétszedtük.Olyan volt,mint egy ázott kutya.Nevettünk rajta,már nem bírtunk felállni,mikor valahogy benyögtem neki:
-Menj...már...el...fésül...ködj...meg...mert...mi...megha...lunk...a...röhö...géstől...mind...járt...-és tovább nevettünk.Süti kiment,és megfésülködött.Onnantól kezdve már az IPhone-ján néztük a beszólásokat.
Azt mondja,hogy... "Olyan paraszt vagy,hogy ostorral kapcsolod a TV-t".Na ezen akkorát röhögtünk,egymáson fetrengtünk a röhögéstől.Még mikor Adam olyan durva fejet vágott,akkor aztán...Le is fényképeztük,de neten már találtunk róla hasonlót,így megmutattuk neki is.És én megmutatom nektek is!
Mikor meglátta saját magát!Fuu,leírhatatlan,milyen durva volt.Csikizni se kellett volna,úgy röhögött,mint akit halálra csikiztek...Mi meg persze rajta röhögtünk.
Látni kellett volna Sütinek azt az átszelleműlt arcot!Akkor aztán már végképp nem bírtuk tovább,a földön feküdtünk a röhögéstől.
Apa benyitott a szobámba.Azt hitte,rendbontást csinálunk,azért hangoskodunk.Mikor benyitott,és látta a 3 különböző helyen fetrengő embert,ő is elkezdett nevetni.
-Ti meg mit röhögtök ennyire?-kérdezte nevetve.
Adam felállt a földről,még mindig saját magán röhögve,és megkereste a képet...Gondolom,tudjátok,mi történt.
Apám,mihelyt meglátta a képet,leírhatatlan,milyen durván röhögött...Hiába,ez a kép nagyon megnevettet.
Mikor abbahagytuk a röhögést,már kb. elmúlt 10 perc.Fájó hassal mentünk le enni.
***
-De ne menj mááár!-kérleltük mindketten Sütit.Azt nem tettem hozzá,hogy nélküled nem bírom ki.Kicsit sem lett volna feltűnő...Na de megint mindegy.
Süti haza akart menni,és még csak most ebédeltünk.Reggel az a nagy röhögés jó hatással volt rá,azt mondta,marad még egy kicsit.Nem tudom,mi lelte...
-De,muszáj,mert ott a kispárnám...-mentegetőzött Süti.
-De akkor elhozzuk a kispárnád,Süti!Csak maradj itt!-kérleltem.
-De Barby-Doo,nem maradhatok...Nem akarok a terhetekre lenni!-ellenkezett Süti.
Várjunk csak?!Barby-Doo?Ezek szerint ő is elkeresztelt engem másképpen?Dejóó!
-Barby-Doo?De édes vagy,Süti!-mondtam a szemébe nézve.Újra a megszokott bizsergés,liftezés és fura gondolatok,ha a közelemben volt...
-De maradj már itt!Kérlek!-kérlelte Miranda Bambit.
-Jól van,maradok.De csak akkor,ha elhozhatom azokat a cuccokat,amik nekem kellenek,és ha egész nyárra maradhatok!-érvelt Süti.De szerettem,mikor okoskodott...Olyan aranyos volt akkor!
-Felőlem akár itt maradhatsz életed végéig is!-mondtam neki nevetve,aztán megöleltem.Ő visszaölelt.
Utána elment haza,és egy pillanat múlva már itt is volt egy tényleg nagyon nagy táskával.Azt hiszem,ez a nyár is jól fog sikerülni!
