Adam Lambert történetek neked! ;)

Adam Lambert egy jóságos és kedves fiú,akiért csajok milliói rajonganak.De mint minden sztárnak,neki is van hibája: Adam meleg.Én akkor is szeretem,és kitaláltam ezt a blogot,hogy története(ke)t írjak róla!Remélem,tetszeni fog(nak)!Köszi,ha végig olvasod ez(eke)t!:D

Friss topikok

Ez a nap különleges nekem.Ma jön Miranda!Már nem is haragszom,hiszen tudom,hogy Adam meleg.És ez inkább elszomorít.De alig várom,hogy kedvenc unokatesóm mit fog szólni ahhoz,hogy majdnem minden nap találkozhat a kedvencével,mint én!


Szóval ma már hamar felkeltem.Miranda azt mondta,tízre itt lesz.Még csak kilenc óra volt,de én már felkeltem.Illendően kéne fogadni az unokatesómat,aki messziről jön ide hozzánk!

Azt már mondtam,hogy ő a kedvenc unokatesóm?És szép neve is van,meg kedves,okos és velem egykorú,így jobban megértjük egymást.Az érdeklődési körünk is kb. ugyan az (pl.Adamet imádjuk mindketten),és egymást is nagyon szeretjük.Szeretünk énekelni,de az egy dolog,ha nincs hangunk,bár kettőnk közül mindkettőnknek a másik hangja a jobb.

A gondolkodásomból apám zörgetett ki.Mindig jókor jön!Valahogy mindig megérzi,ha alszom,és addig nem jön be a szobámba.Most is,mint mindig,puszival köszöntött.Én viszonoztam.Ekkor előhúzott a háta mögül egy tálcát,amin behozta nekem a reggelit.Nagyon örültem neki.De kedves!

-Ooh!Köszönöm,apa!-nyomtam egy puszit az arcára.

-De aztán siess,edd meg,mert neked is kell jönnöd a vasútállomásra velem!-siettetett apa.Gyorsan ettem a krumplisalátámat,hogy minnél hamarabb készen legyek.Mikor megettem,apa elvette előlem a tálcát,hogy fel tudjak állni.Ekkor benyitott a szobába Lambi,ami miatt magamra rántottam a takarót.Röhejesen nézhettem ki takaróból kikandikáló fejjel,ezért elkezdett rajtam röhögni apa is és Süti is.Süti,miután jól kinevetgélte rajtam magát,megszólalt:

-Ne félj,nem eszlek meg!Egyelőre...-viccelődött velem.-Különben is,nem hiszem,hogy olyat tudnál mutatni,amit még nem láttam.-tette hozzá.

-Jaa,ok.-nevettem el magam.Azok ketten meg üdvözölték egymást,és rám se bagózva elkezdtek beszélgetni.Kikászálódtam az ágyamból,és indultam a ruhásszekrényhez.Kihasználtam,hogy Lambi ott áll,amerre a cuccoshoz kell menni:elmentem szorosan a háta mögött.Megcsapott az a fincsi vanilliás süti-illat,amit annyira szeretek.Már megint elkezdett bizseregni mindenem,a gyomrom le-fel liftezett bennem,és durva gondolataim támadtak.Azt hittem,mindjárt elájulok.Rossz kislány!Hogy gondolhatsz ilyeneket?!Csak nem fogsz elájulni,mert itt van a közeledben,akit annyira szeretsz!Ne beszélj be magadnak badarságokat!

Próbáltam úgy csinálni,mintha mi sem történt volna,és mentem a szekrénykémhez.Kivettem belőle a szükséges ruhákat,egy szemceruzát meg néhány festéket.Aztán elkezdtem integetni,de mivel a fiúk rám se bagóztak,letettem a kezem.

-Khmm,khmm.-krákogtam direkt.Lambi vette a lapot.

-Menjünk ki,Mike,a lányod szeretne öltözni.-kuncogott Adam.-És jó féle a szemcerkád!-tette hozzá vigyorogva.

Mikor végre becsukódott az ajtó,nekiálltam öltözni.Már rajtam volt a pólóm,minden,mikor a nacimat húzta volna fel,és láttam,hogy nincs benne öv.Éppen a térdemen volt,ezért ugrálva próbáltam elmenni az ágyamtól a szekrényig.Nagy volt a szoba,egyszer véletlenül félre ugrottam,és ha Süti nem kap el,biztos,hogy tanyáltam volna egyet.De szerencsére elkapott,így nem estem el.Az érintésére elkezdett bizseregni a testem,a gyomrom le-fel liftezett,és jöttek a hülye gondolatok...Kislány!Hol jársz már megint?!Aztán gyorsan felhúztam magamra a nacimat,és kinyögtem végre:

-Köszi,Süti.-köszöntem meg neki.-Ööhm,Adam.-próbáltam kijavítani magam.

-Süti?Miről jutott ez eszedbe?-kérdezte tőlem.Aj-jaj,most fogok beégni...Úgy döntöttem,jobb,ha az igazat mondom.Részben az igazat...

-Hát,öhm...Olyan fincsi vanilliás sütemény-illatod szokott lenni,hogy elneveztelek...öhm...Sütinek.-mondtam pironkodva.Szerencsére a pirulásom nem látta,mert elfordultam,hogy az eldobott sminkem felvegyem az ágyamról.

-Tök jó!Köszi!Igazán egyedi név.Tetszik!-mondta Süti,mikor póker-arccal megfordultam.Egyenesen belenéztem abba a gyönyörű,cuki kék szemébe.Megint jött a várt hatás:bizsergés,liftezés,hülye gondolatok...De ez most mindegy.Egy kérdés nagyon foglalkoztatott.

-De te most amúgy mit keresel itt?Nem jeleztem nektek,hogy ne gyertek be,mert öltözködöm?-pirítottam rá Lambira.Ő ezen elnevette magát,és nekem is muszáj volt vele nevetnem.

-Hát izé...Apád küldött fel,hogy mondjam meg,siess,mert már csak negyed órád van.-magyarázta.Mi?!Negyed óra?Ránéztem az órára,és csakugyan.9:45 volt.Megijedtem,hogy semmire se marad időm.

-Jézusom!El fogunk késni!-kiáltottam fel,és kirohantam az ajtón.Lambi meg csak állt értetlen fejjel a szobámban.

Lementem a WC-be,kifestettem magam,megfésülködtem és felhúztam a cipőmet.Már csak 10 percem van megcsinálni a salátát és a spagettit...

Ja,még nem is mondtam,hogy a kedvenc salátám a krumplisaláta.Mirandának a franciasaláta.Kedvenc ételünk a spagetti.És úgy gondoltam,mire jön hozzánk,addigra kint lesz az asztalon a finom étel,italokkal együtt.

Szóval,csináltam,ahogy csak tudtam.Már csak 10 percem maradt...


***


Mire kiértünk,az unokatesóm már ott állt és várt ránk.Kb. 15 percet késhettünk vagy többet,nem tudom.

-Csak hogy végre ideértetek!Azt hittem,itt pusztulok el.A vonat hamarabb ért be 5 perccel,kb. itt várok rátok 20 perce...-zsörtölődött.

Mikor elértünk a kocsihoz,egy nagy csapat rajongó futott apámhoz.Olyan 20-an lehettek.Szerencsére voltak biztonsági embereink,hiszen a világ legismertebb emberének kell biztonsági ember!

A lényeg az,hogy gyorsan bedobáltuk Miranda cuccát a csomagtartóba,és a sofőrünk már nyitotta is ki apámnak és nekünk a kocsi ajtaját.

-Ez aztán a kényelem!-csodálkozott Miranda,mikor elindultunk a kocsival.Gondolom,arra értette,hogy a sofőr kinyitotta nekünk a kocsiajtót,és a limuzinunkban volt egy csomó hely meg sok más egyéb kiegészítő is.

Mikor hazaértünk,a sofőr segített felvinni Miranda cuccát a szobájába.

-Nagyon köszönjük!-kiáltottam a sofőr után.Ő azonban addigra már beszállt a kocsiba.

-Érezd itthon magad nálunk!-mondtam az én kedves unokatestvéremnek,miközben felvittem az utolsó cuccot a szobájába.

-Köszi!Éhes vagyok.-mondta Miranda.

Lementünk a konyhába,ahol már várt minket a sok finom dolog.

-Ejjha!Szóval ezért késtetek!-ölelt meg Miranda.Hát igen,és ha te tudnád,hogy ki lesz a meglepetés vendégünk...Elképzeltem Miranda csodálkozó arcát,és kuncogtam.

-Mi az?-kérdezte értetlenül.Ó,ha te tudnád most,amit én tudok...

-Semmi.-nyugtattam meg.-Jó étvágyat!-tettem hozzá.

-Viszont.-mondta tele szájjal.

Ekkor belépett az ajtón Lambi.Mikor megláttam,némán jeleztem neki,hogy maradjon úgy,hogy Miranda ne lássa meg.Még éppen beállt a fal mögé,mikor Miranda is odanézett.

-Ki volt az?-kérdezte értetlen fejjel.Nagyon mulatságos volt,kuncogtam megint egy picit.

-Áá,csak apa szórakozott,de már jeleztem neki,hogy menjen máshova szórakozni-mondtam ösztönösen.-Te maradj itt,elmegyek WC-re.-mondtam.Micsoda szerencsém van,hogy arrafelé van a WC,amerre Süti van épp most!

Mikor odaértem,jeleztem neki,hogy meg ne mukkanjon.Aztán a fülébe súgtam,mi van,erre ő elmosolyodott.Visszamosolyogtam rá,és mutattam,hogy álljon készen és hallgatózzon.Kiléptem a fal árnyékából,és visszamentem.

-Te,Miranda!Mit szólnál hozzá,ha Adam-mel találkozhatnál?-kérdeztem póker-arccal.Miranda elvigyorodott.

-Tyhűű!Nem is kérdés,hogy örülnék!Odarohannék,és megölelném!-mondta teljes átéléssel Miranda.

-Itt vagyok,jöhetsz megölelni,ha akarsz!-bújt ki a fal mögül mosolyogva Süti.

Miranda szeme-szája elkerekedett,aztán...

-Adam Lambert!Istenem,hogy érdemeltem én ezt ki?Dejóó!-azzal szaladt,és megölelte.Komolyan mondom,néha olyan,mint egy öt éves...Mint néha én.

Lambi csak mosolygott,és ő is megölelte.Miranda már sírt örömében.

-Gyere,Süti,egyél velünk!-hívtam Lambit.Ő elfogadta a meghívást,és leült közénk.Miranda egész vacsora alatt csak Sütit bámulta.

-Olyan szép a szemed...-jegyezte meg ösztönösen az unokatesóm.Ő már csak ilyen szókimondó!Erre Glambert elkezdett kacagni,és én is vele kacagtam.Miranda csak értetlenkedett.

-Ezen mi volt olyan vicces?-kérdezte egy hülye fejjel.Ezen is nevetnünk kellett.Süti végül elmodta.

-Barbynak is ez volt az első benyomása rólam.Ugyan nem mondta,de láttam rajta,hogy ezt gondolja.-Igen,Süti,ilyen átlátszó vagyok?!

-Hát igen...Meg az arcod is szép,el kell ismernünk,na-mondtam egy vicces fejjel.Ezen is nevettünk,de mostmár hárman.

Így folytatódott az egész esténk.Evés után átmentünk a szobámba,én meg Süti az ágyon feküdtünk,Miranda meg rajtam feküdt.A végén meg még egy jót párnacsatáztunk.Lambi itt aludt nálunk most kivételesen.

-Huu de jó lenne hozzá átmenni...-álmodozott Miranda.Én csak mosolyogva bólogattam.Közben Miranda jó éjszakát kívánt,és átment a saját szobájába.Pár perccel az után,hogy átment,hallottam felhangzani a Time For Miracles-t.Mosolyogva hajtottam álomra a fejem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://glamberttortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr62852987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása