A nap vakító sugaraira ébredtem.Július 6-a volt,bőven nyár.Éppen álmosan felkászálódok az ágyból,és kiveszem a fülemből a zenélő mp4-emet,amin most éppen a Whataya Want From Me ment,mikor gondolkodom,hogy mit vegyek fel?Gondolom,valami könnyűt kéne,hiszen kint 27 fokos meleg lehet...
Gyorsan felöltöztem,és mentem is le enni.
-Jó reggelt,apa!-köszöntem az éppen reggeliző szülőmnek,és egy gyors puszit nyomtam a homlokára.Ő is nyomott egy puszit a homlokomra viszonzásul.
-Mit kérsz reggelire kicsim?-kérdezte a papa.
-Szalonnás tojást!Köszcsi!-mondtam neki.Kedvenc ételem volt a tojás,hát,jóhogy azt kértem ma is.
-We are the face of the new generation,we are the ones who have no reservations*...-dalolgattam magamban.Közben megszólalt a telefon.Rohanok,és felkapom.
-Halló,itt Barbara Jackson beszél.-magyaráztam a telefonba.
-Szia Barby!Miranda vagyok.Hogy vagytok?-kérdezte az unokatestvérem.Micsoda meglepedtés!Hetente min. 5-ször felhívnak,szóval ez mindennapos.
-Köszi,jól.És ti?-kérdezek vissza.
-Mi is,köszi.Figyelj,beszélnem kéne a nagybátyámmal.Tudnád nekem adni édesapád?
-Persze,várj egy pillanatot.-Azzal elszaladtam apuért.Futottam,ahogy csak tudtam,mert nem volt kicsi ez a ház!
-Apu...keres...Miranda...az...unoka...unokatesóm...-ziháltam.Apa elszaladt a telefonhoz,addig én felmentem a szobámba.Bekapcsoltam a gépet,és szokás szerint megnéztem a twitterem,Adam visszajelölt-e már.Csodálkozva láttam,hogy amikor találkoztunk,mikor elment tőlünk,rögtön visszajelölt.Örültem nagyon.Megnyitottam egy youtube-ot,mert zenét akartam hallgatni,és rákerestem erre:
Végighallgattam vagy 3-szor,aztán erre kerestem rá:
Ezt is kb. vagy 3-szor hallgattam meg.Utána meg akartam nézni,Adam hogy húzza fel a szemöldökét,így rákerestem erre:
Ezt meg 1-szer néztem meg,mert aztán nevetni volt kedvem,hát rákerestem erre:
Na,ezt bármennyiszer megnéztem,mindig jó kedvem támadt tőle.
Kikapcsoltam a gépet,mert nem volt kedvem gépezni.Épp meghallom,hogy apám kiabál,hogy menjek le,van egy jó híre.Én sietek,ahogy tudok,de nehéz,mert közben el is estem.Egyenesen Adam karjaiba estem.Bármikor végigcsinálnám ezt még egyszer...Ohh,rossz kislány!Miféle gondolatok ezek?!Na de,ő segített felállni,és kérdezte tőlem:
-Szia!Te meg miért akarsz minden áron a földre kerülni?-próbálkozott viccelődni Lambi.
-Szia!És te meg mit keresel itt?Nem úgy volt,hogy boltba mész és fodrászhoz ma?-kérdeztem meglepődve,miután Glambert segített felállni.
-Hát,éppen erre jártam,és gondoltam,benézek...-mondta,gyönyörűszép kék szemeit rám szegezve.A szívem már gyorsult fel,azt hittem,menten szétrobbanok,annyira szeretem.
-Na kicsim,jösz már?-szólt ki a szobából apa.
-Gyere be!-tessékeltem befelé Adam-et.Nem nagyon akart bejönni,de mihelyt egy kicsit próbáltam rajta egy picikt lökni,beljebb fáradt.
Mikor apám meglátta,rámutatott egy szép,piros bőr fotelre.
-Foglalj helyet,Adam!-kínálta a hellyel.Mikor Lambi elment mellettem,megcsapott a finom vanilliás sütemény-illat.Süti...igen,ez találó becenév lesz neki.Csak ki ne mondjam előtte...Félek,megutálna,ha megtudná,hogy szerelmes vagyok belé.Többen mondták már neki,hogy "szeretlek",de egy sem gondolhatta komolyan...Azért nem,mert ők egy híres embert,egy énekest szerettek,én meg egy sima embert,aki nagyon kedves és satöbbi.
Az elmúlt napokban Adam majdnem minden nap járt nálunk.Azt mondta,itt nagyon jó neki.Én meg persze örülök neki,hogy itt van,mert érezhetem az illatát,láthatom szép arcát,testét...Pezseg a vérem,ha a közelemben van.Ha megszólal,különös érzés lesz rajtam úrrá.A talpamban olyan,mintha hangyák járnának,a gyomrom le-fel liftezik...Egy szóval:szerelmes voltam és vagyok belé.
Gondolatmenetemből apám zökkentett ki:
-Miranda jön egy kicsit ide nyárra hozzánk a szünetre.Jobb,ha hozzászoksz ahhoz,hogy a másik szobában bömbölni fog a zene.Azt hiszem,ő is...
-Igen,apa,t'om!-szakítottam félbe apám.Elnézést,de most muszály volt bunkónak lennem...Bár nem szoktam az lenni,de most muszáj volt.Mert így is eleget hallottam már.Lesz még egy vetélytársam Adam-ért...Hát ez nagyszerű!Fújtattam mérgemben.
-Neked meg mi bajod?-nézett rám értetlenül apám.
-Ááá,semmi...-mondtam szórakozottan.
Egymásra meredt apám és Süti (olyan jól áll neki ez a becenév!!),és értetlenkedve megcsóválták a fejüket.Aztán folytatták beszédjüket,ott,ahol abbahagyták.Ezek a férfiak...Mennyi minden hidegen hagyja őket!De ez most mindegy.
Szóval jön az unokatesóm,aki maga is imádja Adam-et.Tök jó,új vetélytárs!Unottan belesimultam a kanapéba,onnan hallgattam,a két férfi mit beszél egymással.Addig-addig beszélgettek,míg én el nem aludtam.
*Részlet Adam Lambert-Master Plan c.dalából
