Adam Lambert történetek neked! ;)

Adam Lambert egy jóságos és kedves fiú,akiért csajok milliói rajonganak.De mint minden sztárnak,neki is van hibája: Adam meleg.Én akkor is szeretem,és kitaláltam ezt a blogot,hogy története(ke)t írjak róla!Remélem,tetszeni fog(nak)!Köszi,ha végig olvasod ez(eke)t!:D

Friss topikok

 

Sziasztok!

 

Ez úton szeretném megköszönni nekik,hogy ezt a csodálatos 2.történetet lemásolhattam:

- http://fanfic.hu/merengo

- Hegedűs Hajnalka "Selyemmaki"

A történetekről adatok

 

                       Eredeti                       Másolt

Szereplők:              Adam Lambert, 

                   Daisy Cook,            Rosalie Jackson,

                           Tommy Joe Ratliff,

                           Longineu Parsons,

                               Monte Pittman,

                   June(b.nő),            Marie(b.nő),

                 Daisy anyukája,       Rose anyukája,

                              Lisa Harriton,        

                                                   Michael Jackson,


És még akit kihagytam,bocsi :D

Cselekmény: ugyan az,bár én a sajátomban kicsit megváltoztattam pár dolgot.

párbeszédek: nagyjából ugyan azok

A két történet eredeti címe:    Fekete szemceruza

És itt a link: http://www.fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=75830 

Még egyszer,NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM!!

Megjegyzés: Ha teheted,írj kritikát,Hajni díjazni fogja ;)

 

 

Szólj hozzá!

 -Halló!-szólt bele a telefonba egy női hang.

-Szia,én vagyok az.-szólt bele a telefonba Adam is.

-Te?!-A vonal másik felén a beszédpartner igen csak meglepődött.
-Igen.Lisa,kérlek,hallgass meg!
Tehát kiderülhetett számodra,hogy Adam kivel beszélgetett.Azzal a billentyűssel,aki a bandában volt még Rose előtt.Ad nem is tudta felfogni,milyen szerencsés,hiszen Lisa nem nyomta ki a telefont,hanem felvette.Igaz,barátként váltak el,de Glambert a lelke mélyén félt,hogy idővel a barátságukat felemészti a múlt.Adam mindent elmesélt Lisának,kivéve azt a dolgot,amire valószínüleg most is édesen szorongva emlékszik vissza Rose.
Megígérték egymásnak,hogy kettőjük közt marad,és Adam úgy érezte,tartozik annyival a lánynak,hogy betartsa a szavát.Ha már Rose sosem ártott neki,mikor azt mondta szegénynek,hogy csalódott benne,akkor sem sejtette,hogy ennyire mélyen a lány bűntudatába nyúlt,és szokásához hívem Rose magát bünteti utána.Azóta már sok mindent megbánt.Visszagondolva úgy érezte,néha igazságtalanul gurult dühbe,mikor Rose kiakadt egy jól irányzott show turbó kísérlete után.Nem gondolta,hogy a lány így érez iránta,hiszen annyira természetes volt a viselkedése.Adam úgy érezte,hogy Rose nem kezelte őt egy "hisztis sztár"-ként,hanem emberként,és kitartott mellette.Ezért persze hálás volt neki.Be kellett vallania mgának,hogy hiányzik neki a lány,de már nem tehetett semmit.
Viszont Rose jósága ráébresztette arra,hogy mennyire túlreagálta Lisa intelmeit,és úgy érezte,helyre kell hoznia ezt a hatalmas hibát.
-Túllihegtem a dolgot,bocsánatot kérek.Mit válaszolsz?
Lisa a túlsó vonal végén nagyon gondolkodóba esett.Igazából már szerzett magának másik munkát,de az nem éppen olyan volt,mint amilyenre vágyott,és bevallotta magában,hogy rettentően hiányzott neki ez a négy srác.
-De mondd,Ad,mi ütött beléd,hogy most te kérsz elnézést és visszahívsz?
Adam magában lefuttatta a kis monológot,amit az előbb is gondolt,közben pedig gondosan keresgélt a hálószobájában lévő kis szekrénykében.Valahová ide tettem-magyarázott magának.Mikor megtalálta a kis fényképet,megörült,és igyekezett a válasszal is Lisa kérdésére.
-Mielőtt megismertem Rosie-t,azt hittem,nem vagyok olyan rossz ember.De mikor megismertem őt...Azt,Lisa,tanítani kellene,hogy milyen,ilyen ember nincs még egy,ezt lekopogom neked,szivi.És most,hogy kiraktam a csapatból,rohadtul kínoz a lelkiismeretem,de volt más választásom?-Lisa magában azt gondolta,mindig két választási lehetőség van,Adam.-És most gondoltam,egy kicsit könnyítek a lelkemen,már ha van...És visszahívlak téged.Feltéve persze,ha még vissza szeretnél jönni hozzánk.
-Glambert!Te tiszta gyagyás vagy!Épp most bizonyítottad be,hogy van lelked,öcsisajt!És figyuzz ide!Nagyon szívesen visszamegyek,azért én is kicsit sokat papoltam neked,pedig t'om,hogy azt utálod.
-Spongyát a történtekre.-mondta Glambert.Hangján érezni lehetett a mosolyt.
-Bizony,barátom.Spongyát rá!
Ezután egyeztettek néhány időpontot,majd Lisa letette a telefont.Nagyon boldog volt,hiszen szeretett a zenéléssel foglalkozni,és már nagyon várta,hogy újra találkozzon mindenkivel.Elgondolkozott azon,hogy ad-e egy esélyt Ke$hának,és vele is kedves lesz-e.Miután Lisa ismerte a történetet,nem vívta ki nála a bizalmat,de úgy gondolta,azért ad neki még egy esélyt.
Végül.Lisát kínozta a kíváncsiság is.Ki lehet ez a lány,akire Adam azt mondja,hogy a kedvességét tanítani kellene?Szívesen megismerte volna Rose-t,hiszen neki,talán akaratlanul is,de kicsit sikerült lenyugtatnia Glambert-öt.Ennek a lánynak sikerült véghezvinni azt,amibe nekem tört bele a bicskám.Mármint nem hiszem,hogy annyira megváltoztatta Ad-et,de...Valahogy.Nem-nevette el magát Lisa a saját gondolatain.-Majdnem azt gondoltam,hogy érettebbé tette őt,de aztán rá kellett jönnöm,hogy ő sosem fog felnőni.-nyugtázta végül Lisa.
Eközben az említett férfi az ágyán üldögélt,és nézegette azt a fényképet,amit az imént talált meg.Egy volt azok közül,amik a vámpíros fotózáson készültek.Mindenki rajta volt,nem azt a példányt tette el magának,ahol csak Rose-zal pózolt.
-Minden más lett,minden más lesz.-mondta ki hangosan.
Valami ötlet villanhatott az agyába,mert megfogta a füzetét,és leírta a szókapcsolatot.Nem is rossz ötlet,lehet,még jó lesz valamire.-gondolta.Utána fogta a képet,és elgondolkozva bámult az éjjeliszekrényén helyet foglaló üres képkeretre.Egy percig még a lélegzetét is visszatartotta,majd egy komoly elhatározásra jutott.Fogta a kis képet,hozzámérte a kerethez,és mivel egyezett,úgy döntött,beleteszi a fotót a keretbe.
Ha Rose látta volna,biztos,hogy újra elöntötték volna az érzelmek,mert titkon sokszor ábrándozott arról,hogy belekerül valamiféleképpen az üres képkeretbe.És lám,most ez megtörtént.Kár,hogy a lány nem tudta.

***

Hallottam a hírekben,hogy Adam-ék elutaznak egy európai turnéra.Már volt bennem annyi erő,hogy ne sírjam el magam,ahányszor a zenetévére kapcsolok.De annyi nem,hogy elmenjek a szintetizátoromért,és leadjam a kulcsokat,úgyhogy ezt apám és Marie intézte el.Csak a mardosó üresség,azok a céltalan gondolatok.
Az az érzés,hogy most hogyan tovább?Az a tehetetlenség,az az érzés,hogy még mindig szeretem.Mert szerettem,és ahányszor csak rá gondoltam,újra élénken vágtattak végig rajtam az érzések,amik akkor égtek az agyamban,mikor megcsókolt.
Meg akkor is,mikor másodszorra megcsókolt.Eltűnt az az érzés,hogy neki csak egy tesztbábú vagyok,csak azt éreztem,hogy szükségem van rá.Újra érezni akartam illatát,újra látni arcát,újra hallani,ahogy azt mondja:Rosie.Megpróbálhattam volna elfelejteni,de nem ment.Akkor minden sokkal fájdalmasabb lenne.
Akkor kontrollálnom kellene a gondolataim,ami nekem most nem sikerül.Még nem felejthettem,még nem.Mert tartoztam egy ígérettel,vagyis egy fontos ígérettel,mrt tartottam a kapcsolatot Monte-val és Longineu-val is.Egy kicsit segítettek,hogy úgy tűnjön,mintha még mindig én is csapattag lennék.
De ott volt még a viszlát.Megígértem neki.Sóhajtottam egyet,és beléptem a reptér kapuján.Szép idő volt,nem az a nyálkás,szürke idő,pedig október volt.Talán ez segített,talán ezért nem tápláltam már haragot,csak azt éreztem,hogy nem tudom elengedni Adam-et.
A repülőtér igazán tele volt,élettelien zsongott,és a zsongás kellemes emlékeket ébresztett bennem.Én nem akarom a dolgokat borúsan látni,nem akarok úgy beszélni,mintha a holnapi napon mindennek vége szakadna,mert az élet megy tovább,és egy végzet új kezdetet is jelent.
Én elmentem,Lisa visszatért.Longi mesélte,és nagyon büszke volt Sütire,hogy megbocsátott neki.Longineu,mikor elmeséltem neki,annyit mondott: "Ne rá legyél büszke,hanem magadra,és a szüleidre,hogy ilyen vagy,amilyen.Egy csajszi,akit könnyű boldoggá tenni,és egy remek ember.".Kerestem a nagy tömegben az ismerősöket,csak sétáltam,kutattam az emberek után.Hirtelen rántást éreztem a karomon.
-Rose!Mit keresel te itt?Hinnye!De jó látni téged,csajszi!Miért nem mondtad,hogy jössz?-kérdezte megjátszott sértettséggel Longineu.
Felvidított a lelkesedése.Közben észrevettem,hogy Monte is itt van,és Lisa is.Megváltozott,befestette a haját barnára.A sok ember között hirtelen kicsinek éreztem magam.Nosztalgia-mosolyogtam meg magam.
-Mert meglepetésnek szántam.
-Nos,ez bejött!-szólt Monte,majd erősen megölelt.
-Na,engem már meg sem ölelsz?-játszotta a sértődöttet tovább Longineu.Bohósága nem változott,és jobban éreztem magam.
-Ugyan,Longi,dehogy.-öleltem meg a nagy macit.-Hol van Tommy?-Szükségesnek tartottam vele beszélni.
-Elment szendvicset venni magának,mert megéhezett.-Lisa hangját valahogy másképp képzeltem el.Kellemes hangja volt.
-Hello,Lisa Harriton vagyok,bár szerintem már hallottad a nevem.-nyújtotta a kezét felém.
-Rosalie Jackson.-mutatkoztam be én is.
Közben tekintetemmel újra a tömeget fürkésztem,ám ezúttal Sütit kerestem.Süti...Újra szomorú voltam,mert eszembe jutott édeskés illata.Eszembe jutott,mikor a kezei fogták az arcom,meg mikor magához ölelt a motelben.
És az is,mikor a játszótéren fagyoskodtunk.Longineu rám pillantott,és mivel ennyire látta rajtam,amit érzek,ennyit mondott:
-Ő autogrammot osztogat,ha keresed,akkor csak kövesd a tinilány-sikolyokat.De figyelj,nagyon sokan állnak a sorban,elintézzem neked,hogy tudj vele beszélni?
-Az jó lenne!-mosolyodtam el halványan.-De előbb megkeresem Tommy-t.-néztem a tömeget megint.Megpillantottam azt a személyt,akit az imént említettem.Kezében egy szendvicset és egy üveg kólát szorongatott.Odasétáltam hozzá.Mikor megpillantott,meglepettségében nem is tudott megszólalni.
-Szia,Tommy!
-Szia,Rose!Te hogy kerülsz ide?-mosolygott rám,és egy padhoz mentünk.Letette a kaját,és átölelt.
-Hát,igazából Adam-hez jöttem.Át kéne vele beszélnem pár dolgot.De amúgy hogy vagy?-kérdeztem.
-Hát...Nagyjából jól.De nagyon hiányzol.-vallotta be őszintén.
Ó,hát nem édes?Hiányzok neki!Bár mondjuk,a csapatból,aki látta a jelenetet,kinek nem hiányzok?Bocs,ez kicsit beképzelt volt,de ez az igazság.Mindenki biztosított arról,hogy hiányzok neki,és tudom,hogy Sütinek is.Érzem.
-De aranyos vagy!Te is nagyon hiányzol nekem.-öleltem át újra.
Még beszélgettünk pár percig,majd Tommy be is fejezte az eszmecserénket.
-Na,de most szaladj,mert nem lesz elég időd beszélgetni Glambert-tel.
Rendes tőle.Már szaladtam is Longineu-hoz,aki vállamra tette a kezét,és elvezetett oda,ahol Süti éppen autogrammot osztogatott.
-Várj!Legyek neki meglepetés,mondjuuuk...Elbújok emögé az oszlop mögé-mutattam a kiszemelt oszlopra.-Ne mondd meg neki,hogy én vagyok,csak azt,hogy egy...
-Egy Very Important Person?-kérdezett vissza széles mosollyal Lolo.
Nem,eszem ágában sem volt fontosnak nevezni magam.Én nem vagyok VIP vendég.
-Ne,inkább azt,hogy egy közeli barát.-A barát szó annyira bántott még mindig.De nem tehettem semmit.Barát vagyok,és kész,ezt kell elfogadnom és szeretnem.
-Jól van.-egyezett bele Lolo,majd odasétált Adam-hez,én meg addig elrejtőztem az oszlop mögé.Nem sokkal később hallottam is Süti hangját,amitől még mindig tűzijátékozott a gyomrom.
-Csak öt percet kérek,rajcik*!-Jaj!Semmit sem változott.-Addig igyatok egy kávét,itt tök fincsit csinálnak.
Vártam.Úgy éreztem,mintha körülöttem minden hang elnémulna,csak a saját zihálásom és a heves szívverésem hallottam.
A halántékomnál átforrósította a bőrt az adrenalinban dús vér,és a fülemnél szólt a dobszóló is.Ez az érzés csak rosszabbodott,mikor feltűnt Adam.Azok után,ami történt köztünk,még jobban utáltam azt a szó,hogy barát.És Adam nem olyan reakciót váltott ki belőlem,amit egy barátnak kellene.
-Rosie!-lelkendezett.-Megáll az eszem!Rose!
-Szia!-mosolyogtam rá,de legszívesebben sírtam volna.Azt nem tudom,hogy örömömben vagy bánatomban.Közben Glambert viszonozta a mosolyt,amitől az ütő is megállt bennem.
-Hogyhogy itt?-kérdezte elképedve.-Miért nem szóltál,hogy jössz?
-Én csak tartottam magam a viszláthoz.Ha szóltam volna,nem lepődtél volna meg.Elmész Európába.-magyaráztam az orrom alatt,inkább csak magamnak.
-Kész agyhalál,ugye?De nem csak ezen a kontinensen vannak rajongóim,aztán...Tök cool lesz!Megyek majd Finnországba,Németországba,Angliába...
Tudom,hogy illetlenség,de a szavába vágtam.
-Örülök,hogy visszavetted Lisát.
Adam arckifejezése megváltozott.Nem tűnt el róla a boldogság,csak valahogy...Más lett,ezt most nem tudom érthetően elmagyarázni.
-Elmondtam neki,hogy forrófejű voltam,mikor erre a döntésre jutottam.De ha nem tettem volna így,most téged sem ismernélek.-simított a fülem mögé egy hajtincset.
Komolyan mondom,mazochista vagyok,hogy újra találkozom vele,és így megnehezítem a saját dolgomat.Egy percre becsuktam a szemem,és hagytam,hogy bizseregjen az egész testem.
-Mennyi időre mentek?-kérdeztem,hogy ne legyek túl feltűnő,ahogy itt élvezkedem.Még a végén lekap egy fotós,aztán újra elkezdenek hazudozni a médiában,meg mindenféle történeteket kitalálgatni.
-Három hónap,a karácsonyt már itthon fogjuk tölteni.
-És magaddal viszed az egész lakásodat,ugye?-viccelődtem,ismerve természetét.
Süti bájosan elmosolyodott,majd sokat sejtetően rám bámult.
-Áá,csak a felét.Így is fizetnem kellett,mert túl nehéz volt a bőröndöm.És akkor a kézi poggyászról nem is beszélek.-kuncogott.
Egyszerre éreztem magam keservesen és kellemesen is.Igen,arra a következtetésre jutottam,hogy a szerelem egyszerre egyszerű és bonyolult érzés is.Talán mindent le lehetett olvasni az arcomról,mert Süti arckifejezése most kifejezetten komollyá vált.
-Látlak még?-kérdezte őszintén érdeklődve.-Mondjuk,ha hazajöttünk már.
Nem tudtam mit válaszolni,mert szívem szerint rögtön a nyakába borultam volna,hogy persze!Az eszem meg nyugalomra,higgadtságra intett,hogy nem,nem.Maradj veszteg.Gondolkozz el komolyan.Szenvedsz a hiányától így is,nem lenne egyszerűbb őt elfelejteni,mintsem újra és újra látni?És ahányszor újra találkoznánk,feltörnének a régi érzések,amik jelenleg is tombolnak bennem.
-Nem tudom.-adtam kitérő választ.Nem is tudtam a szemeibe nézni,mert annyira harcoltam magammal.Igen,mondj igent!Ne!Felejtsd el,így könnyebb lesz!Igen!Nem!Igen!Nem!Kezdett nagy zűrzavar kavarogni a fejemben.Valami másra kell gondolnom,valami szépre!Különben be fogok golyózni.
-De,Rosie.Te egy különleges barát vagy,akivel mindig szívesen találkoznék.
-Vagyok-e olyan különleges,mint Ke$ha?-csúszott ki a számon.Nála a barát szó igazán univerzálisan értelmezhető.
Glambert nem válaszolt,csak lehajtott fejjel állt.Nem is tudom,mit érzek most.Igazából egy ismert érzés eléggé jó jelző erre az érzelmemre,ami most bennem van.
Annyira bonyolult,hogy ha belekezdenék a körülírásába,a második mondatnál belegabalyodnék az egészbe.Ebből a maszlagból azonban hirtelen kivált a düh.
-Látod,erről beszélek!-emeltem fel a hangom,majd sértődötten hátat fordítottam,és szaporán szedtem a lábam.El akartam tűnni,újra.
Eltűnni olyan könnyű!Megfutamodsz a kihívás elől,de én ilyen vagyok.Sokáig küzdöttem,és elfogyott az erőm.Nem akarom tovább játszani,hogy én vagyok az ő különleges barátja.
-Rose,várj!-hallottam a hangját magam mögül,de nem álltam meg,tovább trappoltam.Már megint csinálom a jelenetet,ezt nem hiszem el,mit művelek?!Mindegy,már nem számít.
Egyszer csak hátulról megragadták a csuklóm,és erősen körbefordítottak a tengelyem körül.Adam volt az.
-Whataya Want From Me?-kérdezte énekelve,értetlenül.Közben a reptéren néhányan érdeklődve bámultak.Sőt,sokan el is kezdtek nevetni.Biztos viccesen festett Adam,ahogy megkérdezi tőlem,mit akarok tőle,mint ami a híres slágerének a címe is.
-Fú!Rohadt vicces,tényleg!-fakadt ki,és intézte szavait a nevető emberekhez.
Én már teljesen össze voltam zavrodva,és engedtem az eszemnek,ami próbálta kiírtani magamból,mondhatom,nem túl sok sikerrel.Újra könnyek szöktek a szemembe,tehetetlenül nekivetettem magam Adam-nek.Jól ki akartam magam bőgni,és úgy szorítottam magamhoz.A külső világ megszűnt létezni,csak én és Adam voltunk.Csak a saját bőgésem hallottam,meg éreztem,ahogy Süti először meglepettségében összerezzent,majd ügyetlenül megpróbált vígasztalni.Közben félhangosan motyogott:
-Ó,rohadt jó,itt vannak az elmaradhatatlan paparazzik.Hopp!Ez le is kapott.Mi a szarért nem tudnak leszállni rólam és békénhagyni?Ó,igen,holnap címlapon leszünk.A menedzsment nagyon örülni fog,hogy biszex lettem,azt a fejet kellene lefényképezni,mikor közlöm velük,hogy a-a.Ez nem jött össze.
Csak csendben sírtam,miközben minden egyes szippantással megtelt a tüdőm vaníliás illatával.
-Csajjal vagyunk,csajjal?-hallottam egy hangot.Ez biztos egy bunkó lesifotós volt.Nem akartam odanézni,csak itt maradni,ahol egy másodpercre biztonságérzetet tapasztalhatok.Éreztem,ahogy egyik kezét elveszi a hátamról Ad,és rögtön tudtam,mit csinál.Ismertem annyira.Bemutat...
-Adam,ne csináld,ez nemzetközi,elijeszted a túristákat...-magyaráztam magatehetetlenül.
Végre kicsit megnyugodtam,és eleresztettem.Letörölgettem arcomról a maradék könnycseppeket.
-Ne kérdd tőlem,hogy újra találkozzunk,mert az összesnek ez lenne a vége...
-De Rose!Meg se próbálsz csak barátként gondolni rám.Érted?!Meg sem próbálod.
Nem akartam újra veszekedni,amiben azt taglaltam volna,amit már mondtam.Belefáradtam.Nem szabhatok gátat az érzelmeimnek...Ennyi.
-Hát jó!-Jesszus!Hogy mondhattam ezt?!-Legyen,megpróbálok csak a barátod lenni.-néztem rá keservesen,ő viszont úgy pillantott rám,mint egy megüdvözült apáca.Még hogy nem tud ártatlan lenni...Jó,mondjuk,az előbb mutatott be az egyik fotósnak,de hagyjuk...
-Kösz!Ha hazajöttünk,akkor majd írok neked SMS-t.Most viszont mennem kell,mert szétszedik a rajcik a repülőteret.Akkor,viszlát!-mosolyodott el féloldalasan.
-Viszlát.-intettem utána határozatlanul.
Egy mondás szerint,ha valakit igazán szeretsz,akkor el kell,hogy engedd,hogy később visszatérhessen hozzád.Nos,nekem nem sikerült elengednem Adam Lambert-öt,mert féltem,soha nem térne vissza hozzám.Inkább erősen kapaszkodtam belé,még ha ez nekem nagyon is rossz.Talán az idő nekem dolgozik majd,és mikor visszatér,tényleg csak barátok leszünk.Nem csak rajtam múlik az egész-néztem fel az égre,miközben kisétáltam a repülőtérről.
Egyszer talán tényleg erős leszek,és akkor képes leszek rá,hogy azt mondjam:Isten veled.De ez az idő még nem érkezett el.
 
*rajongók

Szólj hozzá!

 

Ott ültem a kanapén.Valamilyen csoda folytán Adam érkezett meg elsőnek,én másodiknak,és úgy döntöttünk,addig elbeszélgetünk.Elmesélte,milyen számokat tervez a következő albumra.Azt mondta,kicsit poposabb lesz a vonal,de a Glam-hatás is meglesz.
-És a szövegüket is te írtad?-kérdeztem a szemébe nézve,aminek az eredménye az volt,hogy kellemesen összeszorult a gyomrom.
-A legtöbbet igen,de vannak olyanok,amikben segítettek.
Kíváncsi voltam,mert attól még,hogy a háttérzenekar tagja vagyok,mellette rajongó is vagyok.Mikor látta a szobámat,az a fej...Nagy volt.Sok kérdés volt,amiket társaságban nem mertem volna feltenni Adam-nek,szóval most kihasználtam az alkalmat,hogy csak ketten vagyunk.Most mit vigyorogsz?!Nem úgy...
-Elárulnál nekem valamit?-kérdés előtt kérdés.Ez is csak én vagyok.
-Aha,megpróbálkozom értelmesen válaszolni neked,Rosie.-mosolyodott el bájosan.Ah!Ez kínzás.
-Jó.Szóval,miért hordasz olyan gyakran kesztyűt?
Adam egy pillanatra elhallgatott,aztán valahogy kicsikarta magából a választ.
-Tudod,a kézen látszik meg a legjobban,hogy igazából hány éves vagy.-tartotta maga elé a kezét,úgy,mint a For Your Entertainment Európai borítóján.Az volt az első gondolatom:Nem igaz,még harminc sincs,de áhh!-Meg aztán túl eres a kezem,nem is tudom...Nem túl szép.Aztán ott az image is.Ahhoz is hozzátartozik a kesztyű.
-Azt azért ne akard velem megetetni,hogy azt is megbántad,hogy csináltattál magadnak tetkót,és ezzel akarod eltakarni.-néztem ferdén rá.
-Nem,azt tényleg nem bántam meg.-kacsintott rám.Jaj!Ezt nem fogom túlélni!
Legszívesebben kupán vágtam volna,mit foglalkozik annyit a korával!Láttam róla képet,mikor tizenhat volt,és ott úgy nézett ki,mint egy negyvenéves,most meg úgy néz ki,mint egy tizenhat.Ha nem is tizenhat,de húsznál biztos nem látszik többnek.Az megtette a hatását,hogy feketére festette a haját.Ez az ő színe.Óvatosan kézfejem az övére csúsztattam.A reakciójára vártam,de semmi sem jött.
Talán túlságosan elkalandozott a figyelme,mert tekintete kissé üveges lett.Vajon hol járhat?Én meg arra gondoltam,én hol járok?!Rosie,jó,hogy nem valami mást engedsz meg magadnak.Utána aztán mentegetőzhetnél...
-Szerintem nincs semmi baj a kezeddel,csak beképzeled magadnak,hogy csúnya.Figyelj,a rajongóknak édes mindegy,ők nem a kezedért imádnak.De még is,semmi baja sincsen,csak szerinted túl eres.
Adam megrázta a fejét.Olyan volt,mintha leszállt volna a földre.Biztos nagyon belemerült a gondolataiba,és a hangom kirángatta őt elméje legsötétebb bugyraiból is.
-Kösz.Remélem,nem csak te gondolod így.-Á,ugyan,biztos lehetsz benne.-Amúgy jól érzi magát a kezed az enyémen?-csinált egy utánozhatatlan fejet.Hoppá-hoppá...
Szívesen mondtam volna,hogy naná,soha jöbban,de nem tehettem meg.
-Jah,izé...Ööö.Még mindig kell belőled egy rész,tudod.-Ez meleg helyzet volt.
Erre Glambert elnevette magát,én meg diszkréten elvettem a kezem.Ez a részes dolog már olyan régen volt!akkor kezdtem ezt az egész agymenést,mikor jól becsiccsentettem,és pezsgőt kevertem sörrel.Tudod,az alkohol elpárologtatja a gátlásokat.Nem is volt olyan rég,még is úgy éreztem,mintha fényévekkel ezelőtt lett volna.
-Nem hallgatsz te egy kicsit sok Britney-t?-Nem,csak van egy száma,ami nagyon ütős,a Piece of Me.
-Talán.-mondtam,miközben a fejem a vállának döntöttem,és magamba szívtam édes illatét.Úgy éreztem,ez az illat betölti mindenem.Elvesztettem a fejem,és nem akartam többé harcolni,egy fontos következtetésre jutottam.Mindent elmondok neki.Talán ez lesz a vesztem,talán nem,de egyszerűen már belefáradtam.
-Mondhatok valamit?-emeltem fel a fejem és néztem a szemeibe.
-Tőlem...-válaszolt könnyedén.
Várj,Rose,mit művelsz te?A saját veszted akarod?Azt,hogy lebukj,kockáztatod a karriered,csak hogy elmondhasd egy meleg férfinek,hogy halálosan szerelmes vagy belé?!Megéri ezt?!Nem,nem szabad!
-Áruld már el,mit ábrázol a másik tetkód!Egy végtelen jel?
Adam kicsit meglepődött,talán ennyi felkonferálás után valami komolyabbra számított.Ha tudná,hogy kicsi hiányzott ahhoz,hogy elszóljam magam...Mégis hogyan fogadná?Lehet,kinevetne,aztán hátba veregetne,hogy oké,becsaptál.Jó vicc volt.Vagy ugyan olyan képpel nézne rám,mint most.Vajon hány százan,sőt,ezren mondták már neki azt,hogy "szeretlek"?Mert biztosan sokan mondták.De az én vallomásom nem olyan lenne.Hiszen én tényleg szeretem.Nem csak egy sztárt,hanem egy embert is.
Hát nem az a szeretet,hogy valakit tisztelsz,ha valakiért megtennél bármit,és elnézed a hibáit?Én nem vagyok elég befolyásos,hogy megváltoztassam őt.És nem szabad beleszólnom a dolgaiba,mert a végén én is pakolhatok,és azt nagyon nem szeretném.
Nem tudok,hogy viselném el a hiányát,miután ennyire,de ennyire hozzászoktam a közelségéhez. Egyszerűen lehetetlennek tűnt elviselni a hiányát.Biztos túlélném,de hogy?Azért ez sem mindegy.
-Igazándiból,ez egy körforgást jelképez.Lehet bárminek a körforgása,hiszen az élet is egy hatalmas körforgás.-bámult bele a szemeimbe.Szembogara tükrében megláttam a saját arcomat.Azt mondják,a szem a lélek tükre,de én nem látok semmit,csak azokat a gyönyörű,kék szemeket,és a saját arcomat.Talán...Nem,Rose,ez teljes képtelenség.Nem hiszem.Ez annyira abszurd ötlet.-Tudod néha,mikor nagyon fáradt vagyok,csak ránézek erre a tetoválásra,és úgy érzem,új erőt ad.Eszembe juttat minden jót az életemben.Ha energiát adok,akkor vissza is kapok elvileg.
Olyan szépen beszélt,annyira mélyrehatóak votlak a szavai!Ilyenkor vagy ártatlan,édesem,csak te nem veszed észre!
-Tudod,mi a különös?-kérdeztem,miközben végighúztam ujjam a tetkó körvonalain.-Thot,az egyik egyiptomi Isten szent száma a nyolcas.Ez a tetoválás meg olyan,mint egy fektetett nyolcas.-Miközben ezt mondtam,ujjam tovább szaladt,és követte a kirajzolódó inakat.Én már nem gondolkodtam,pedig nem ártott volna egy kis észt is belevinni a dologba,mert a leendő jövőmmel játszadozom.De hát nem azt mondtam,hogy bármit megadnék érte?Vajon a karrierem is?Ezen nem volt hangulatom gondolkozni.
-Te most egy új fajta tenyérjóslást találtál ki?-kérdezte viccelődve Glambi.Örültem,hogy most az egyszer nem veszi ezt komolyan,így mindketten jól jártunk.De a szám most valamiért nagyon úgy éreztem,hogy szóhányásom van.Belenéztem azokba a lehetetlenül szép kék szemekbe,és nem volt kérdés,hogy szóhányásom lesz.De még mekkora!Ajaj...
-Én...-kezdtem bele félősen,de ekkor kicsapódott az ajtó.Ke$ha állt ott.Nem tűnt valami boldognak.Gyorsan elkaptam ujjaim Adam karjáról.Ne kísértsük a sorsot.Ő mióta és miért van itt?Akkor tudatosult bennem,hogy mekkora egy csődtömeg vagyok.
Lehet,hogy már egy ideje itt van,és a hangfelvevő szoba meg a próbaterem között csak üvegfal van!Jézusom!Úristen!Mi van,ha mindent látott?!Ő igen is,össze tudja rakni a dolgokat,nem úgy,mint Ad,aki vagy nem akarja összerakni,vagy nem veszi észre.Ami eléggé nyílvánvaló volt,azok az elmúlt percek eseményei.Ne,ne gondolj a legrosszabbra,lehet,csak megint rossz napja van,plusz a szokásos szemétség,amit én váltok ki belőle.Féltékeny...
-Beszélnünk kell,édesem!-intézte szavait Sütihez.
Adam kérdőn tekintgetett kettőnk között ide-oda.
-Menj csak,nem fontos.-sütöttem le a szemem.Talán így van jól...Lehet,hogy örökre hallgatásra van ítélve ez a szerelem.ettől függetlenül nem bánom,hogy belemásztam ebbe az egészbe.Tényleg nem bánom.
-Oké,majd később elmondod,még lesz sok időnk beszélgetni.-mosolygott rám.
Lehet,talán hálásnak kéne lennem,hogy Lótetű közbeszólt,és nem vallottam Adam-nek szerelmet?Úgy láttam,bementek a hangfelvevő szobába.
És akkor kigyulladt a kis lámpa a sarokban,ami azt jelentette,hogy a hang be van kapcsolva,így hallható minden a próbateremben is.Nem tudtam eldönteni,hogy ez most szándékos volt,vagy véletlen.
-Torkig vagyok vele,érted,édes?!Elegem van ebből a szűzribancból!Nem bírom tovább a tenyérbemászó képét,azt az "én vagyok a jó kislány" hangulatát.Elegem van belőle!Ez így nem mehet tovább,nem bírom,és tudod mit,Mitchel?Vagy ő marad,vagy én foglak örökké megutálni!
Annyira meglepődtem a hallottakon,hogy a szám is nyitva maradt.Most a fejemben megint minden zsongott a gondolatoktól,egy kopár világgá vált.
Ajkaimon a néma sikoly ott ücsörgött,fejemben a néma gondolat ott várakozott.Nem,ez nem lehet igaz.
-De mégis,mi a bajod Rosie-val?Sosem értettem,miért csipkelődtök egymással.Azt hittem,ti már csak ilyenek vagytok.A horoszkópotok miatt taszítjátok egymást.Most meg jössz nekem ezzel...Nem kérheted,Rose,hogy kitegyem,és azt sem,hogy válasszak közületek.Nem volt elég,hogy Lisát elküldtem?Nem akarom,hogy szétessen a csapatunk,érted?A második családom nem hullhat szét,érted?Ebbe még valahogy te is beletartozol.
-Látod,semmit sem értesz!Az a csaj mindenkit meg akar változtatni,rosszabb,mint Lisa!Pont azon dolgozik,hogy szétszedje a csapatot,és téged megkaparintson magának,egy önző kurva,nem érted?Nem látod,mit csinál?!Mesterkedik,ármánykodik,csak sokkal gonoszabban,mint hiszed,mert minden a színfalak mögött történik.Vagy te az ő oldalán állsz?Azt hittem,többet jelentek neked...Ha megkaparintott téged,akkor már édes mindegy.
-Hogy mondhatsz ilyeneket Rosie-ról?Soha nem gondoltam volna,hogy van a rajongóim között egy olyan lány,aki elfogad olyannak,amilyen vagyok,és szereti azt,amit csinál,jól játszik,kedves,odaadó,gondoskodó,és most komolyan,legfőbb vétke,hogy kiakadt a Fever-ökön.Azzal meg nincs egyedül.Mondtam neki is,hogy nem várom el,hogy mindenhez jó képet vágjon.
-Ohh,Mitchel,hallanád magad...-ütögette meg Ke$ha a fejét-Úgy beszélsz,mint egy agymosott!Na most zárjuk le ezt a témát.Válassz,egy napot kapsz,és ha igazán a barátom vagy,akkor megértesz,és egyszer még hálás leszel nekem!Ha meg nem,akkor találj magadnak másik barátot,ne is számítson,hogy már nagyon régóta ismerjük egymást!
-De Rose!-szólt utána Adam,azonban Lótetű kitrappolt,és becsapta a bejárati ajtót.Utána Adam sóhajtott egyet.Még soha nem láttam ilyen meggyötörtnek az arcát.És vajon az enyém milyen lehet?Mert az sem lehet szép látvány,hogy az idegességtől széjjelkarmolgattam az arcom,és küzdtem a sírás ellen,pedig nagyon folytogatott.Csak utána lehet,hogy senki nem fog megvígasztalni,mert Rose,lehet,hogy soha többé nem látod őt.
Mert Ke$hát fogja választani,érzem.Egyszerűen tudom.Már csak azért is,mert ő régebb óta az egyik legjobb barátja.De én nem akarom,hogy itt kelljen hagynom ezt a puszok stúdiót,és a benne lévő embereket!Ez nagyon fáj!Még mindig üresnek éreztem magam,pedig ha valakinek sírhatnékja van,az nem érzelemmentes ember.Adam tehetetlenül kezébe temette az arcát,végigszántotta azt,és kijött a hangfelvevőből.
Utána benyitott a próbaterembe,próbált magára erőltetni egy mosolyt,de neki most ez nem nagyon ment.Akor nem engem visel meg ez az egész.
-Szóval,mit is akartál nekem mondani?-huppant le mellém a sarokkanapéra.Annyira erőlködött,hogy megtartsa a látszatot...
-Semmit.-mondtam bánatosan.Egy elhasznált fadarabnak is jobb élete van,mint nekem.Miért veszik el tőlem az egyetlen boldogságom?!Már nem lehet szép életem sem?!
-Most biztos azon töröd a kicsi fejecskéd,hogy vajon mit mondhatott nekem Ke$ha.-játszott tovább Adam.
-Nem,Adam.Mert valaki egész véletlenül gondoskodott róla,hogy mindent halljak.-köptem dühösen a szavakat.
-A francba!-nyögte nehezen Adam.-Figyelj,Rosie,Ke$ha csak kicsit...
-Ne,Adam!Ne Rosie-zz nekem itt!És ne akarj szépíteni a dolgokon!Azt hiszem jobb lesz mindkettőnknek,ha most elmegyek,és addig ki sem teszem a lábam az öltözőmből,amíg meg nem jönnek Longiék.Jó ötlet,nem igaz?!-Nem volt szép tőlem,hogy Lótetű szentbeszéde után így kiabáltam vele,de nem tudtam türtőztetni magam.Az önuralmamnak annyi volt.
-Igen,jobb lesz.-bámulta a cipőjét.
Sok mindent szerettem volna abban a pillanatban.Bőgve a karjaiba rohanni,hogy válasszon engem.Cáfolni a dolgokat,amiket Lótetű mondott.Elmondani mindent,és bocsánatot kérni tőle a mogorvaságom miatt.De nem tettem semmit,csak lassú léptekkel indultam el az öltözőm felé.De nem tudtam megállni,hogy ne nézzek vissza Adam-re.
-Sajnálom,nem let volna szabad kiabálnom veled.Én...-sóhajtottam,közben éreztem,hogy a könnyek mindjárt utat törnek maguknak.
-Sok mindennek nem kellett volna megtörténnie.-Tudtam,mire gondol,de most valahogy nem hatott meg.Csak szánalomból mondja,mert ő már döntött,és nem engem választott.Lehet,hogy túl pesszimista vagyok,de ezt érzem.Az biztos,hogy sok mindennek nem kellett volna megtörténnie.Kezdve azzal,hogy megismertem a neved.

***

Otthon teljesen magamba fordultam.Nem aludtam jól.Reggel erőszakosan cibáltam ki a hajamból a gubancokat.Bekapcsoltam a zenetévét,és éppen elkaptam,mikor a riportot leadták,amit régebben készítettünk.Mikor ezt megláttam,akkor tört el a mécses.
Barátnőm berohant,kikapcsolta a TV-t,és azt mondta,gyerekzárat fog tenni a zenetévére,ha nem hagyom abba a bámulását.
Utána siettem a próbára inkább,mint hogy otthon üljek.Ja persze,és hogy megtudjam,Adam kit választott.
Ke$ha is ott volt.Mindenki ott volt,csak rám vártak.
-Emberek,ugye tudjátok,miért vagyunk itt.Nem akarom még egyszer elmondani,mert,mert...Hagyjuk,rátérek a lényegre.
Vártuk azt az egy nevet.Én már tudtam,hogy engem fog választani,hogy menjek el...
-Adam,ezt muszáj?-kérdezte Monte.
-Nem tőlem függ,barátom.És akit választottam,az Rose.Neki kell mennie.
-Köszi,édes,tudtam,hogy jól döntesz!-szólalt meg Ke$ha.
Ezek után már csak pörögtek az események...
-Most mehettek!-szólt a dolgok után Adam.Én is mentem volna szedni a sátorfámat,de...
-Te maradj!-mutatott rám.
Nem értettem,miért kéne maradnom.Mit akar még tőlem?!
-Hallgass meg,kérlek!
Ugyan mit kellene ezen még ragozni?!Mit szeretnél még mondani?
-Nem,Adam,te hallgass meg egyszer ebben a félrebaszkurált életben,jó?!Figyeltél-e valaha rám,hogy mit mondtam,ne akarj a dolgokon szépíteni,ne akarj mindig magyarázkodni.Az életemből nem tudsz két verziót csinálni,elfelejtetted?!
Utána nyúltam a kilincsért,de Adam elkapta a kezem,és a falhoz szorított.
-Hagyj békén,nem érted?!Nem fogod fel,hogy nincs mit szépíteni ezen?!Vagy arra túl nehéz rájönnöd,hogy hoztál egy döntést,és ennyi?!Kidobtál a kukába,mintha nem is léteztem volna!Köszönöm szépen,hogy ezt érdemlem!Te választottál egy olyan személyt,aki a barátságával zsarolt,és mindenféle gonoszat állított rólam,ami nem is volt igaz!
Éreztem,ahogy dühömben egész testem kimelegedik,és a könnyek forró arcomat égetik,majd,ahogy megcsapja őket a hűvös októberi szellő,arcomra fagynak.
-Úgyhogy szoruljon beléd egy kis tisztelet,és hagyj elmenni!-hüppögtem.
Még sosem készültem ki ennyire,ez nem én voltam...Sokszor sírtam már,de még soha sem ekkora erővel.
-Ne!Rose,kérlek,ne!-nyúlt Adam az arcomhoz,és letörölgette a könnyeim.-Ne hidd azt,hogy ez nekem könnyű volt.Nagyon nem volt az,és így is egy utolsó fasznak érzem magam,még ezt is végignézni.Könyörgöm,ne tedd ezt velem!
Ahogy arcomhoz ért tenyere,egy pillanatra megnyugodtam,de a hüppögés nem maradt abba.vannak dolgok,amiknek időre van szüksége,hogy felfogja a változást.
-Te mindig csak magadra gondolsz,te egoista,hím soviniszta,önző alak vagy,én központú!-Jaj,ne!Ezt még sem kellett volna kimondanom,mert nem gondolhattam komolyan.
-Talán igazad van.-sütötte le szemeit,és a fal és közte megnőtt a távolság,végre nem passzírozott fel a falra.
-Tegyél meg ennek a mocskos hím sovinisztának egy utolsó dolgot,kérlek!-nézett rám könyörgőn.-Hallgasd meg!Kérlek!
Tessék,Rose!Ezt akartad?!Hogy teljesen belegázolj a lelkébe?!Most örül a fejed?!Miközben még mindig csorogtak a könnyeim,arra gondoltam,tulajdonképpen még sosem sírtam ennyire összetett dolog miatt.Annyi minden összegyűlt bennem,és most minden kijött.
-Nem vagy az.Én sajnálom,soha nem tudtam megtartani magamnak a dolgokat,pedig megígértem neked.Mindig csalódást okoztam.Sajnálom,meghallgatlak,én igazságtalan voltam veled,nagyon is.Rád haragudtam,pedig te is szenvedsz most...
-Jó.-nézett rám hálásan.-Üljünk le.
-Meg kell értened az én helyzetemet is,Rosie.Azt hiszed,ezt akartam?Én nem akartam ezt!Azt se tudom egyébként,miért utáljátok egymást.
-Te elhiszed,amiket mondott rólam?-kérdeztem gátlástalanul.
-Én már nem tudom,mit higyjek és mit ne.
Szóval így állunk,annak az alantas ribancnak elhiszed?!
-Ez nagyon rosszul esett!Rettentően,de már mit se számít,mert az én életem már így is egy rohadt nagy csődtömeg.De senkit nem érdekel,mindenki a saját bajával van elfoglalva!Eljöttem anyámtól,mert azt hittem,itt jobb életem lesz!De az lett?!NEM!-ordítottam magamból kikelve.Na,ez sem volt a szokásom...-Apámmal lakom,de ő is beteg,majdnem meghalt,mikor szüksége lett volna rám,nem tudtam vele lenni,mert próbán voltam.Egy éve jártam valakivel,de szakított velem,mert szerinte unalmas vagyok.Nincs autóm,se jogosítványom,gyalog vagy busszal járok mindenhova,mert nem ugráltatok senkit,és!És!És!-kapkodtam a levegőt.-És most kiraktál a csapatból...-bömböltem.-És!És!És!-nem tudtam befejezni.Fel sem fogtam,mi történik velem,csak azt éreztem,hogy Adam megragadja a kezei közé az arcom,közelebb húzódik hozzám,és szájon csókol!
Te jóságos ég!Nem tudtam mit reagálni.Istenem,hányszor álmodoztam erről!De nem gondoltam,hogy egyszer tényleg megtörténik,ráadásul,pont ilyen szituban.Azt sem tudom,miért csinálta ezt az egészet,csak lehunytam a szemem,és éreztem puha ajkait az enyéimen.Hirtelen üres testem bekattant,kivert a meleg és hideg,és a petárdák újra a gyomromban kattogtak.
Annyira óvatos volt,mintha egy törékeny porcelánbaba lennék,pedig ő nem a gyengédségéről híres.
Miután ajkaink szétváltak,úgy nézett rám,mint aki halálos bűnt követett el.
-Figyelj,felpofozhatsz,ha akarsz...Csak ne kéküljön be...Akkor a sminkesnek sok lesz a dolga.
Mikről halandzsázik itt nekem?!Sohasem tudnám bántani.Nem.Pedig most tényleg nagyon haragudtam rá.Aztán sikeresen törölte a haragot az agyamból egy igen sikeres húzással.Felemeltem a kezem,és arcához érintettem,amitől ő ijedten összerezzent,és becsukta a szemét.Na ne már!Azt hiszi,hogy felpofozom?!Óvatosan megsimogattam az arcát.Ekkor már kinyitotta a szemét.
-Hát,nem éppen erre számítottam.-suttogta.
-Ennyire szánalmasan festek,hogy megcsókolsz?Mert ne akard velem elhitetni,hogy késztetést éreztél rá magadban.
-Nem,Rose,nem szánalomból tettem.
-Őrültebbnek érzed magad?-mustráltam nyugtalanul.
-Nem!
-Jó móka volt?!-fakadtam ki.
Adam fájdalmasan nézett rám.
-Néha jobb lenne,ha nem ismernél ennyire,Rose.Téged megcsókolni egészen más.És azt ne kérdezd,miért tettem,mert még magam sem tudom.
-Kíváncsiság?
-Talán.-sütötte le a szemét.
Ez nem volt túl meggyőző.Én szeretem,ő meg az érzéseimmel játszadozik.Most megint dühös lettem rá.
-Hát remélem,kielégítettem a kíváncsiságod!-prüszköltem,majd utána megtörölgettem a szemem.Visszagondoltam a csókra,és beleborzongtam.Annyira jó érzés volt,és most kiderül,hogy csak egy idióta érzéstelen tesztbábú voltam.
Ő semmi különleges indokkal nem rendelkezett,csak úgy viccből megcsókolt.végül is,ő bármit megtehet.
-Nem egészen.T'od valamit nem értek.Hogy vagy képes ennyi szeretettel rendelkezni?Lehet túl homokosan hangzik,de úg éreztem,hogy rengeteg szeretetet adsz nekem.Hogy?!Még sosem éreztem ehhez hasonlót.
Újra könnyek szöktek a szemembe.Akkor érezni is lehet,hogy mennyire szeretnek?Bárcsak én is éreztem volna valami ilyesmit!
-Tegnap ezt akartam neked elmondani.Csak nem sikerült befejeznem.Én...-Már semmi vesztenivalóm nem volt,úgyhogy úgy döntöttem,kitálalok.-beléd szerettem.Úgy istenigazából.
Adam arcán egymást váltotta a meglepettség és a döbbenet.Kérdezni akart,de még mielőtt ajkai megformálhatták volna  a kérdést,folytattam mondanivalóm.
-Az elején még csak egy énekest szerettem.Egy hírességet,aki nem tud mit kezdeni a hírnevével.De most egy embert szeretek.Hát nem szánalmas?Nekem mindig sikerül bakot lőnöm.-néztem a kezeimet,aztán láttam,ahogy a könnycseppek nehezen hullanak karomra.
-Féltem elmondani,mert azt hittem,utána majd nem bízol meg bennem.Vagy kiraksz a háttérzenekarból...Nos,mivel ez már megtörtént,nincs mitől tartanom.-mondtam keserűen.
Mert már tényleg semmit se lehetett tenni.A helyzet menthetetlen volt,és talán azzal,hogy Adam megcsókolt,csak még jobban megfájdította a szívem,és még nehezebbé tette az elválást.

***

-Rose,én s...
-Ne!-csattantam fel.Ujjaim szájára tettem.-Ne mondd,hogy,sajnálod,csak akkor,ha komolyan is gondolod.
Olyan sokszor hallottam ezt...Lassan többször,mint a saját nevem.Belefáradtam mindig megbocsátani és mindig elnézést kérni.És azt sem akartam tőle hallani,hogy sajnálja,ha egyszer nem igaz.Glambert elhallgatott,igen,én is így gondoltam.
-Sajnálom!-törte meg a csendet.
Hitetlenkedve ziháltam.Talán tényleg sajnálja.Vagy csak önfejű,mint máskor olyan sokszor is. 
–Tudod,most,hogy elmondtad ezt a dolgot,mindent másképp látok.A Feverök,a részes hülyeségeid,a motel.–Összeszorult a szívem.Az egyik legszebb emlék.Vele aludni,akkor azt éreztem,ennél többet már nem adhat magából,erre most megcáfolta.Még ha ez (se) jelentett neki semmit.
–Tudod,már hányszor mondták nekem azt,hogy "szeretlek"?
Volt róla fogalmam.Szinte mindenki ezt mondja neki.De az én szeretetem más.Miért nehéz ezt elfogadnia?Képes egy teljesen átlagos billentyűs,vagyis most már exbillentyűs is beleszeretni egy lehetetlen alakba.
–De ha te mondanád.Akkor...akkor még el is hinném neked–hajolt hozzám közelebb.
–Nem kell erőltetni a dolgot,akármennyire is szánalmasan festek–fordítottam oldalra kelletlenül a fejem. 
Éreztem leheletét a bőrömön,és a gyönyörtől libabőrözni kezdett minden tagom,de nem erőltethettem olyan dolgokat,amik neki természetellenesek.
–Ne hidd,hogy olyan önzetlenek a céljaim.Hiszen ismersz...Csak a kíváncsiságom nem hagy nyugodni.
Mérgesen fordultam felé,és közölni akartam vele,hogy tökéletesítse a csóktechnikáját valaki mással.De amikor belepillantottam a szemébe,és újra láttam a tükrében magam,úgy éreztem,talán.Talán tényleg megfogta valami velem kapcsolatban.
–A lányok unalmasak.–akadékoskodtam mérgesen. 
–Kettőnk közt marad.Te nem jártál egy éve senkivel,engem meg dobtak.Mindketten a vígaszt keressük.
Nem esett jól,hogy ennyire lecsupaszította a valóságot.Ha egy új barátot keresnék,akkor nem a lehetetlen alakok közt nézelődnék.Egy könnycsepp megint legördült arcomon.
-Nekem sokkal,de sokkal többet jelentesz,de ha ezek után így érzed...-szipogtam.
-Jaj,Rose,tudod,hogy nem úgy értettem!De most komolyan,hogy tudsz engem szeretni?Nálam sokkal jobbat érdemelsz!Egy normális embert.Nem egy ilyen...alakot,mint én.
-De nekem nem kell más,csak te kellesz!-néztem rá kétségbeesetten.
Glambert megkínzottan bámult rám.Gondolom,valami olyasmire gondolhatott,hogy: "szegény lány,azt sem tudja,mit beszél".De nem törődtem vele,most kikapcsoltam agyamban mindent,és hagytam,hogy történjenek a dolgok,ez így volt rendjén.Ajkam az övével találkozott,és abban a percben azt éreztem,képes lennék testem-lelkem neki adni.Bocs a drámai megfogalmazásért,de jobb szavakat még ha kerestem,sem találtam volna.Most,hogy már nem ért meglepetésként a dolog,sokkal jobb,elképesztően jobb volt!Próbáltam magam nem megtagadni,beleadtam minden szeretetem,ami felgyűlt bennem az elmúlt időben.
A kis érintések,a féltett pillantások,csak morzsái voltak ennek a most feltörő,hatalmas érzelemnek,ami most felszabadult.Adam egy kissé bevadult,és már nem csak csókolózás volt,hanem csókolódzás.Magamban kissé kapkodtam a fejem,hogy: te jó ég!De hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem élveztem.Ez annyira nem olyan volt,mint amit eddigi életemben tapasztaltam!Mikor ajkaink szétváltak,kissé nehezen eresztett el.
-Aú!-néztem rá sértődötten.-Ez fájt.
-Bocs...Nem ilyen emberekhez szoktam hozzá,mint te.-tekintete könyörgött bocsánatomért.-De azt ne mond,hogy csak én indultam felfedezőútra.-Jó,tény és való,hogy szenvedélyes csókhoz két ember kell...
-Mindegy.-suttogtam,és nyomtam arcára egy óvatos puszit.
-Tudod,mi a legszörnyűbb az egészben?-kérdezte.-Az,hogy ezt én még élvezem is.
Mikor meghallottam mondata első felét,sandán néztem rá,és úgy éreztem,ha folytatja,garantáltan nem ússza meg az újabb hisztirohamomat.De aztán úgy ítéltem meg,hogy a második mondat korrigálja az első hibáit.
-Mármint nem úgy...-próbált magyarázkodni,de én a szavába vágtam.
-Ami neked a legszörnyűbb dolog,az nekem a legcsodálatosabb a világon.
-Jó,de akkor is ijesztő,ennek nem így kellene lennie.-Ó,dehogyis nem,pont,hogy így kellene lennie.Visszaültem helyemre,ahonnan az egész "beszélgetés",vagyis inkább az én hisztériázásom indult.Fejem vállának döntöttem,hogy utoljára még érezhessem vaníliás illatát.Utána magamhoz öleltem egyik karját.
-Ha tudnád,hányan szorongatták már azt a karom,amit most te is...
Lehunytam a szemem,és próbáltam a szomorú emlékeket kiselejtezni a fejemből,hátha sikerül.Hiszen volt most ezer meg ezer más dolog,ami elfeledhettette volna.De valahogy a gonosz emlékek mindig gondoskodtak arról,hogy ne feledjem őket.
-Sokan.-mondtam,majd egy puszit nyomtam a karjára.Utána,mintha úgy láttam volna,hogy a szőrök felálltak volna Adam kezén,de lehet,hogy csak beképzeltem magamnak.
-Na jó,ez már tényleg nagyon durci!-nézte meg kezét.
Szerettem volna még maradni,de úgy éreztem,ha még adok magamnak egy kis időt,akkor soha nem fogok elmozdulni innen.Igen,ez biztos,hiszem minek mozdulnék ebből a pillanatnyi idillből,vissza a fagyos,és kegyetlen világba?De mennem kellett.
-Azt hiszem,ideje mennem bepakolni a cuccom,és utána...-Nem ment,nem tudtam befejezni a mondatot.Jobbnak láttam inkább meg sem próbálkozni újra.
Felálltam,és elindultam az ajtó felé.Visszafordultam,hogy elköszönhessek.Utáltam búcsúzkodni,nem volt az erősségem soha.Ezek után meg végképp nem lesz az.
-Isten veled!
Utána újra hátat fordítottam Glambertnek,és indultam volna ki az ajtón,mikor meghallottam a hangját.
-Ne mondd ezt.Olyan,mintha soha többé nem akarnál látni...Sehogy sem.-Bár hozzátette volna azt,hogy "És én abba belehalnék".De nem tette.Ugyan,miért is mondta volna?
-Jó.-adtam meg magam.-Akkor,viszlát!
-Viszlát.
Ezek után kisétáltam a próbateremből.Elmentem az öltözőmbe,és elkezdtem pakolgatni a cuccom.Miközben rakosgattam ide-oda a ruháim és a kellékeket,újra láttam magam előtt leperegni az itt eltöltött idő emlékeit.Itt minden tárgy egy emléket idézett.
Most pedig ott kell hagyjak mindent.Éreztem,hogy megint potyognak a könnyeim.
-Milyen romantikus!Szerelmet vallottál,hogy oda ne rohanjak!-ez Lótetű,csak is ő lehet.De mit keres még itt?!Mindegy,nem érdekelt,nem és kész!
Hagytam,hogy a könnyek végigcsorogjanak arcomon,majd becipzároztam a bőröndöm,amit eddig a turnék miatt tartottam a szekrényem alján.Ki gondolta volna,hogy egyszer ebbe kell majd szednem a sátorfám...?
-Mindig te győzöl,ugye?Barátsággal zsarolni igazán nemes dolog,mondhatom.
-Én csak Mitchel érdekében cselekedtem,és a sajátomban is.Te nem illesz ide,de erről magadtól nem jöttél volna rá,így cselekednem kellett.Tulajdonképpen azért állítottam őt választás elé,mert tudtam,hogy engem fog választani,különben nem kockáztattam volna.
-Hazugságokkal tömni a fejét velem kapcsolatban igen dícséretes dolog.-mondtam,miközben kihúztam a bőrönd fogantyúját.-Tudod,Ke$ha-álltam meg vele szemben,farkasszemet néztünk-,büszke lehetsz magadra,csak gratulálni tudok neked.Csitri!
Utána kiléptem az öltözőmből,ami nem lesz többé az enyém,és kihúztam a bőröndöt a stúdióból,onnan,ahová már többé nem térek vissza.
 

 

Szólj hozzá!

 Egy nappal később próbán megszólalt Süti telefonja.

-Fogadok,hogy Ke$ha az.-mondta Tommy.

-Veled nem fogadok,Tommy,mert a gatyát is lenyernéd rólam...-nézte meg Adam az IPhone-ja kijelzőjét.Lótetű minden héten felhívja Sütit,mintha nem is lenne elég neki a majdnem mindennapos talizás...

-Szijaaaaaaaaaa!-nyávogott Sebert.Brrr!Ettől a csajtól agyvérzést kapok!

-Cijja!-üdvözölte azt a kis...Nem is mondom tovább.Adam,miért csinálod ezt?!Miért süllyedsz le az ő szintjére?!Miért kell ezt?!

-Hogy vagy,te rossz kisfiú?Láttam az új képeket,n'on kafák és vadak!

-Köcce!-Hagyd már abba!Ez olyan gáz!Esküszöm,egyszer tényleg kitépem a kezéből a mobilját,miközben azzal a senkivel beszélget!Annyira irritál ez a nőszemély...Fújj!Nem is értem,hogy tudom szeretni a zenéjét.

-Képzeld,a Take It Off klipje n'on zsírul szerepel a TV-ben!Megy egyre feljebb és feljebb az új klipem!Hát nem szupi-mupi??-A többiek csendben figyelték a felettébb komoly beszélgetést.Én már lassan idegrohamot kaptam,de nem mutattam.Lőjetek le,most azonnal!

-Jaja,láttam a vidit.De miről is szól?

-Hát ugyan arról,mint az If I Had You is!-Glambert szemei kikerekedtek.-A partiról,baby!-ordította a telefonba Zizzent nőszemély.

Ez a beszélgetés kezdett már nagyon,nagyon fárasztó lenni.Az If I Had You nem csak a buliról szól,ott van még a sok furcsa fény,a sok csodabogár,ja,és Allison is.Ke$ha Take It Off-ja meg...Óó,felfedezte a port...Csodás!Igazán eredeti ötlet!

-Az If I Had You nem csak a buliról szól!-mondta kicsit sértődötten Süti.

Lótetű egy pillanatra elhallgatott.Lehet,megijedt,hogy Adam-et is elveszíti a sértések miatt,mint korábban másokat.Erről tanúskodik,hogy faképnél hagyta őt Miley Cyrus és Flo Rida is.

-A Take It Off sem csak a partiról szól.Én igazából így képzelek el egy huszonegyedik századi vámpír bulit.-Mekkora egy kamu- és nyálgép!Tudja,hogy Adam vérszívó-mániás,és csak azért mondja...Most komolyan,mi vámpíros van abban a klipben?!Valaki világosítson már fel...Vagy inkább őt.

-Tényleg?-derült fel a számomra kedves arc,Adam-é.-És akkor te vagy a vámpírok királynője?

Lótetű undorítóan horkantva röhögcsélt egy sort.

-Nem,baby.A királynő,az túl...Nemes.-Jéé,megtanult szépet is mondani!Pffff...Az volt inkább nemes,aki megtanította neki ezt a szót.Mert Ke$ha szókincse nyelvtan órán...Inkább hanyagolandó.-Én vagyok a mocskos vámpír ribanc,édesem!

Nekem most volt elegem!Ez a nő annyira szánalmas...Azt hiszi,most komolyan,hogy ha leégeti magát,attól jobb lesz?!

-Cool!-Nézett Glambi egy olyan For Your Entertainment-es nézéssel a videótelefonba.

-De most tépek,Mitchel,még van néhány dolgom,ohh,bazdmeg,fel is kéne öltöznöm...-nevetgélt szánalmasan Lótetű.Ezt nem hiszem el!Ez a nő teljesen megzakkant,tiszta őrült!Nem normális,még Adam-nél is hülyébb!Meztelenül videótelefonálni...Ész a köbön,mondhatom!Még jó,hogy csak mellkasig látszik a kép.Fúj...

-Jól van,Rose,majd még dumcsizunk,cijjaa!

-Pápá!-És mostmár hála Istennek,Lótetű eltűnt a mobilról.

Tovább nem bírtam volna már...És akkor Adam telefonja bánja az egészet.Lőjetek le!Nem...Inkább Ke$hát!Vagy a fejébe töltsetek egy kis észt,könyörgöm!

Mindegy,folytassuk a próbát.


***


Beléptem a helyiségbe,ahová lassan már gyakrabban jártam,mint bárhova máshová.Kezdett az otthonommá válni...Nem túlzok.Ha kiszámolod,hogy hány órát töltök el itt...Ha úgy vesszük,majdnem minden délutánom itt töltöm,kivéve a hétvégéket.Azt hittem,egyedül vagyok,de mikor kimondtam volna,megcsapta az orrom egy átható szag.Nem volt kellemetlen,de nem is finom.Hoppá,ez a körömlakk szaga!Követtem az orrommal a szagmintát,és nagyon csodálkoztam...

Nem Adam,és nem is Tommy öltözőjéből jött a szag...Pedig tudtommal onnan kéne jönnie.

Rajtuk kívül csak én festem a körmöm.Tudtommal...Rápillantottam a kezemre.A körmeimet szépen megcsinálta a kozmetikus.Adam ragaszkodott annyira hozzá...Most fekete alapon voltak rajta piros szívecske alakú kövecskék.

A szag egyébként Monte öltözőjéből jött.Nem biztos,csak félrevezetett az orrom,hiszen Monte nem olyan...Vegyük például,hogy van felesége és négy gyereke.Ez nem elég?

Kíváncsiságommal nem bírtam,így bekopogtam az ajtaján.

-Szabad.-szólt ki a mély,öblös hang.

Lenyomtam a zárat,és benyitottam az öltözőbe.Megláttam...Ezt nem hiszem el.Szóval,megláttam,ahogy éppen a csapat gitárosa nagy gonddal mázolgatja a körmét feketére.Te jó ég?Mi a szar ütött belé?!

-Mit művelsz?-kérdeztem kissé feszülten.Ez annyira abszurd...Egy harmincöt éves férfi,akinek van családja,ne festegesse a körmét feketére!

-Mint látod,lakkozom a körmöm.-mosolygott rám.

Na ne már,azt hittem,hogy SMS-t írsz telefon nélkül.Nem vagyok én vaksi...Tudtommal.A "mit művelsz?"-nek van egy olyan értelme is,hogy "jól érzed magad?!"

-Látom.-válaszoltam cinikusan.-Úgy értettem,hogy ezt minek csinálod?

-A stílus,meg amúgy jól is jön,mert legalább nem törik le a körmöm a pengetéstől.-Ez elég meggyőző ok,de feltalálták az átlátszó körömlakkot is!

-És nem hallottál még az átlátszó körömlakkról?Ó,szegényke,be kell érnie a csúnya feketével.-gúnyolódtam,de inkább viccelődve.

Monte magára sem vette,csak elmosolyodott.Úgy hallottam,hogy a bejárati ajtó megnyikordult.Ez azt jelenti,hogy jött valaki.Gyűlik a kis csapat!

-Szerintem ez Longineu lesz.

Kimentem Monte öltözőjéből,és szemben találtam magam a nagy rasztahajú Longineu-val.Bizony,Monte jól tippelt.

-Szia!-üdvözöltem lelkesen.

-Szia,Rosie!-üdvözölt a nagy maci is.-Többiek?

-Monte van még itt.Festi a körmét...-néztem az égre.

-Kiakadtál?Én már tök régóta tudtam,hogy festi a körmét,csak mostanság nem volt rá elég ideje.

-Én,kiakadni?Ugyan már.Csak megkérdőjeleztem azt,hogy vajon felelősségteljes családapa-e,de amúgy semmi gáz.

Logineu felnevetett.Mondom,mindenen nevet...Vagy csak én lennék ilyen vicces?

-Ne vedd a szívedre,Rosie.

Barátságos mosolyra húztam a számat,aztán bementem a próbaterembe.Tommy úgy is mindjárt itt lesz,majd aztán betoppan Adam is.Ha a rajongóknak jó napjuk van,akkor még egy tizenöt perces késéssel meg is ússza.Leültem a sarokkanapéra,hagytam,hogy a gondolataim cikázzanak a fejemben.Igazából,most nem pattognak a részecskéim,mert nincs itt a kiváltó személy.Közben Monte befejezte a manikűrözést,és letelepedett mellém.Beszélgettünk mindenféléről.

Elárult néhány kulisszatitkot Madonnáról is.Mert vele is dolgozott egy ideig.Az ajtóban nem sokkal később megjelent Longineu,kezében egy fotóalbumot tartva.

-Srácok,ezt kuksizzátok,mit találtam!-emelte magasabbra a kezében lévő tárgyat.

-Mi az?-kérdeztük kórusban Monte-val.

Longineu szemében csintalan fény csillant fel,utána válaszolt.

-Egy fényképalbum.Adam-é.A szülei hagyták itt neki,ha nagyon hiányoznának egymásnak.-próbált megható lenni Lolo.-Öcsém,mintha nem is a huszonegyedik században élnénk,ahol van Skype,MSN,Gmail,Yahoo,Pidgin...

-Oké,oké!-intettem le Lolo-t.-Felfogtuk,mit akarsz,de nem kell tovább sorolnod.Várjunk csak,te turkáltál a Glambi...izé,az Adam cuccai között?-néztem rá fejcsóválva.

-Unatkoztam...

Majd leesett az állam.Én,ha unatkozom,sem kutatok mások cuccai között.Biztos kiült az arcomra,mert Longineu megnyugtatóan ezt mondta:

-Ne aggódj,a tiedhez nem nyúltam.Na,kíváncsiak vagytok,vagy sem?

Megmozdult bennem a kisördög.Végül is,miért ne?Oké,bűnözzünk.

-Én nagyon is!

-Egye fene,nincs jobb dolgom...-rántotta meg a vállát Monte.

Lolo letelepedett mellénk,és kinyitotta az albumot.Egy babakori gép volt Glambert-ről,nagyon aranyos volt a szőke kis fürtjeivel.A vigyorában már-már látni lehetett azt a felnőttkori csábos mosolyt,amiket szokott produkálni.Olyan ártatlannak látszott...Lehet,hogy már csecsemőként is rosszcsont volt.

-Cuki babakép.-ásított egyet Longi,aztán lapozott.

-Mit csináltok?-jött egy hang a hátunk mögül.Tommy volt az.

-Régi képeket nézünk.Jössz te is?-kérdezte Monte.

-Kiről nézegetitek?-kérdezett vissza a szőkeség.

-Adam-ről.-mondta ezt Longineu.

Tommy egy ideig habozott,hogy nem-e sértjük meg vele Sütit,de végül beadta a derekát.Leült mellém,és ő is nézegette a képeket.A következőn Adam egy kismalacot tartott a kezében.Szinte már nyerítve nyögte be Monte,hogy:

-Már kiskorában is disznólkodott!

Erre mindannyian kapkodtuk a levegőt a nevetéstől.Ez a szóvicc nagyon találó volt!Hehe,disznólkodni!

-Mi ez a nagy nevetés?-hallatszott Süti hangja az ajtófélfa felől.

Ijedtemben becsaptam a fotóalbumot,és sokatmondó semmivel próbáltam lerázni a kérdéseit,nem sok sikerrel.

-De gyerekek...Látom én,hogy valamit igen nézegettek.Tulajdonképpen az sem baj,ha playboy magazin,én megértem.Vagyis nem,de...Mindegy.-legyintett.

Pornóújság?!Hol érzi magát ez az ember?!

-Ez nem az.-böktem ki.Kár volt...Minek kellett megszólalnom?!

-Akkor meg minek rejtegeted?Mutasd csak!-közeledett felém vészes iramban.

Lolo felpattant a helyéről,és gyorsan elrohant a próbaterem legtávolibb sarkába,de nem értettem,ez mire jó.

-Rosie,ide passz!-Már értem!

Szerencsém,hogy a suliban én voltam az egyik legjobb dobó.Eldobtam az albumot,Lolo meg elkapta.

-Szórakoztok velem?-kérdezte félig zaklatottan,félig viccesen Süti.

Hát,ha őszintén kéne válaszolni,inkább mentjük a menteni valót.Mert ha meglátod,hogy a te régi fényképeidet nézegetjük...Adam Lolo felé araszolt,Monte felpattant,Longi dobta,és Monte elkapta.

Úgy nézett ki,mintha amerikai focimeccs lenne.Ésa stadion jelenleg a próbaterem.Adam most Monte felé indult meg.Tudtam,mit kell tennem.Felugrottam én is,és fogadtam a dobást.

-Megvan,megvan!-örvendeztem.

Csak az volt a bibi,hogy közben Adam sarokba szorított.

-Mutasd már,mi az!

A hátam mögé rejtettem az albumot.

-Semmi.-próbáltam meggyőzni.

Adam megfogta a derekam annak reményében,hogy valahogy ki tudja varázsolni a hátam mögül a tárgyat.Uuh!Ez nem fair!Megint kezdett bedurranni az agyam.Nem,Rosie,nem!Most nem szabad!Nyugszik a beteg!

-Semmi.-mondtam egy oktávval magasabb hangon.Jézusom,mint az egér,akinek ráléptek a farkára...

Adam egy percre nem figyelt rám,én meg kaptam az alkalmon,kiszöktem a sarokból,és továbbítottam Tommy-nak,aki aztán Longineu-nak,végül megint nálam volt az album.

-Igen,megint megvan!-dalolásztam jókedvűen,és magasra tartva lóbáltam az albumot Adam orra előtt.Vagyis...nekem magasan,neki meg nem.Végül is,tíz centi volt köztünk...Felugrott,és kikapta a kezemből az albumot.A csudába is!Milyen szerencsétlen vagyok!Itt bajok lesznek.

-Apám!Mekkora hazafutás!-szólalt meg Monte.Bármennyire is nyakig voltunk a szarban,muszáj volt nevetnem.Süti belelapozott az albumba.

-Ezeken én vagyok!Sőt,ez az egész az enyém!Gyerekek,nem mondjátok komolyan.Nem azért,de rosszabbra számítottam ekkora baromkodás után.Tudjátok mit?Nézzük meg együtt,és a kövi próbára mindenki hozzon magáról régi fotókat,oks?

Hűha,mennyire megkönnyebbültem!Leültünk tehát mind az öten a kanapéra,és ügyeltem rá,hogy Adam mellé üljek.Alig fértünk el rajta,de megnézegettük a képeket.

Szólj hozzá!

 A kezemben a Mad World kottája volt.Néztem az ismeretlen hangokat,és kezem szinte már automatikusan nyomkodta a levegőt is.

-Nashville-ben ezt is eléneklem.-mondta Glambert,majd ásított.Egy jótékonysági koncertre kérték fel a kisvárosban,két hét múlva lesz ez az egész rendezvény,és már most elkezdtünk rá gyakorolni.Közben Süti újabbat ásított.
-Buliztunk,buliztunk?-csipkelődött Monte.
-Ömm,nem...Csak szarul aludtam.
Adam felállt a mikrofon mögé,ami azt jelentette,hogy kezdődik a próba,és a Mad World-del indítunk.A kottát az állványra tettem,hogy nézzem,ha szükségem van rá.Egy pillanatra nem figyeltem,és megcsúszott az ujjam,és félreütöttem.Mindenki mindent abbahagyott,Adam szúrósan nézett rám.
-Rose,muszáj mindig rontanod?!-kérdezte tőlem szúrós szemekkel.-Jó lenne,ha végre megtanulnál pontosan játszani.Mi lesz így a koncerten?!Sokat rontasz.Játsz már rendesen!Ha meg nincs a zenéhez tehetséged,minek jöttél ide?!
-Jó,most hagyd abba.Nem vagyok jó hangulatban,Adam!Először játszom ezt a dalt,és már is ezt kapom?!Mi lesz így a próbákon?!-szúrtam oda neki.
-Semmi,mert előbb utóbb rosszul fogsz járni...Rose,hatalmasat csalódtam benned.-mondta szúrósan.
-Pfff...-Mindjárt eltörik a mécses.Fogtam,felálltam,és elrohantam az öltözőmbe,gondosan becsapva magam után az ajtót.
Pár pillanat múlva...
-Bejöhetek?-kezdte a szokásosat Adam.
-Ide ne gyere,ha így beszélsz velem!-sírtam.
Kattant a zár,és mire feleszméltem,ő ott guggolt előttem.Fáradt volt,már majdnem kidőlt,de még bejött hozzám,hogy bocsánatot kérjen.
-Sajnálom.Ne haragudj!Olyanokat vágtam a fejedhez,amik nem is igazak.Kérlek,bocsáss meg!-nézett rám kék szemeivel,amelyek most bűntudattól csillogtak.
-Ezek után,Adam,hogy merjek kiállni a közönség elé?!Azt mondtad nekem,hogy nincs tehetségem.Akkor meg minek vettél be?!-sírtam tovább.
-Tudod,Rosie,hogy nem komolyan gondoltam.-mondta bűnbánóan.
-Én meg komolyan vettem!-már nem is csak sírtam,hanem zokogtam.
Azt hittem,összedől bennem a világ.Ki akartam békülni Adam-mel,de még sem tudtam megbékélni azzal,amit mondott.Tudom,hogy csak a fáradtság miatt mondta,de valahogy nekem ez annyira fájt,hogy nem tudtam vele megbékélni.
Csak sírtam,zokogtam.Már minden bajom volt.
-Tudod te,hányszor bántottál már így meg?Meg tudod mondani?Mert én már nem tudom,mennyiszer voltam miattad így!-zokogtam.
Miért bánt folyamatosan?Ez miért jó neki?MIÉRT?!Azt hittem,hogy a barátjának tart.De valahogy én...Én még így is szeretem.Jaj,Adam,ha tudnád...
-Tudom,de...Tudod,hogy utána tényleg megbánom.Bocsáss meg,nem akartalak megbántani!-esdekelt nekem,majd szó nélkül magához ölelt,és letörölgette felhevült arcomról a könnyeket.
Az eszem azt mondta,szabadítsam ki magam az öleléséből,a szívem azt súgta,hogy hagyjam,hadd öleljen magához.Persze,hogy a szívem nyert,mert még ilyen rossz állapotomban is szerettem őt.Mindig szeretem őt.A szerelem erősebb mindennél.
-Ha tudod,akkor miért teszed?!Miért okozol folyamatosan fájdalmat?!-súgtam a fülébe.
-Ez nem tudatos,Rosie.Néha,ha rossz napom van,ilyen vagyok.Emberből vagyok,te is szoktál ideges lenni,ha rossz napod van...-próbálta magát védeni Adam.
De azért ennyire lehordani...Ha rossz napom van,én nem hordok így le másokat!A világ még mindig össze volt dőlve bennem.Olyan elveszettnek éreztem magam...Hiába volt ott apám,a cicáim,Marie,Longineu,Tommy,Monte...Én csak Adam-re tudtam gondolni.
Mi van,ha tényleg megbánta?Mi van,ha kedves akarna lenni velem,de nem tud,mert nem bocsátok meg neki?Végül is úgy döntöttem,ezt a kis hibát megbocsátom neki.
-Felejtsük el...De azért ez tényleg nagyon durva volt.-könnyeztem.
-Jaj,Rose...Hogy te milyen érzékeny vagy!Sajnálom,sajnálom,és még végtelenszer,sajnálom!-még mindig bűnbánóan mondta ezt Süti.
-Jó,jó,fejeltsük el...-intettem egyet.
-Köszönöm,Rosie!-ölelt át szorosabban,majd elegedett.-Akkor én most megyek,és ledőlök.Ébressz fel,ha valami baj van.
Kiment az ajtón.Gondolataimba mélyedve,elmorzsolva egy-két könnycseppet,ültem az ajtó mellett,ahol Adam átölelt.
Hirtelen bejött Tommy.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva.
-Hát...Picivel.-mondtam rekedt hangon.
-Szegény Rosie...Azért ez tényleg durva volt Adam-től.-ölelt át ő is.
Engem már mindenki ölelget?Egyre jobb...
-Tudom.De valahogy,valamiért,mindig képes vagyok neki megbocsátani.Mindent.-mondtam sírva Tommy vállába.
-Jól van,jól van...Sírd ki magad,jót fog tenni...-simogatta meg a hátamat.
Olyan jó barát Tommy...Legalább ő megérti a bánatom.
-Ez annyira fájt...-mondtam zokogva.
-Elhiszem,Rosie.Ez a szóváltás köztetek tényleg nagyon...Durva volt.
Sikerült megnyugtatnia Tommynak,aztán még egy halvány mosolyt is csalt az arcomra.Miután kiment,azután én is kimentem,de Tommy elment a többiekhez,én meg Adam-hez.
Besétáltam újra a próbaterembe.Adam ott szunyált a sarokkanapén.Közelebb sétáltam,és leültem a földre,így arcom egy magasságba került az övével.Csak hallgattam,ahogy nyugodtan veszi a levegőt,és most olyan ártatlannak tűnt...Eszembe jutott,hogy mit mondott nekem egyszer.
"Az ártatlanság és én két külön fogalom."
-Tévedsz - suttogtam nagyon halkan,nehogy felébresszem -,te is tudsz ártatlan lenni,ha akarsz.Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Remélem, többször nem fordul elő. Én csak… talán ha tudnád, könnyebben megértenél. De nem mondhatom el.Ma rossz napod volt,de ez nekem fájt.Te mit tettél volna a helyemben?
Egy percre megálltam,mintha csak a választ kerestem volna.
-Hagyjuk, te soha nem voltál szerelmes egy lehetetlen alakba. Sajnálom, tényleg. Látod, most én kérek megint bocsánatot. Olyanok vagyunk, mint egy rossz házaspár, vagy tudom is én. Beteg fantáziám – sóhajtottam.
Nem volt több mondanivalóm.Majd esetleg,ha ébren lesz.Most nagyjából mindent elmondtam,amit soha nem mondtam volna el,ha ébren van.Percekig bámultam az arcát, majd egy hang azt mondta belülről: Miért, ne? Úgyis alszik… ennyit igazán megengedhetsz magadnak.
Közelebb hajoltam hozzá,és homlokára egy óvatos puszit nyomtam.Ügyeltem,nehogy felébresszem, mert akkor aztán magyarázkodhatok…
-Én...-kezdtem a magyarázkodást.-Felejtsd el.
Felálltam csendesen,és kisétáltam a próbateremből.

***

Letelta két hét,és itt voltunk Nashville-ben,ahol néhány dalt énekel Adam,aztán egy kis interjú következik a csapat tagjaival. Kicsit szorongtam, hogy majd a kamerák előtt lesokkolok, és egy értelmes mondatot se tudok majd kinyögni. Vagy éppenséggel a mondat nyelvtanilag helyes lesz, csak az értelme nem lesz túl sok.
Például:megkérdezik melyik a kedvenc számom, erre rávágnám, hogy szeretem a lilát. De, ha a koncerteket is túléltem eddig mindig, akkor ebbe se fogok belehalni, remélhetőleg.Mosolyogtam a magam hülyeségén.Azért sokat fejlődtem,például már nem izgatom fel magam minden apróságon.Úgy látszik,változom.És jó irányba.
A sminkes már egy órája kenegette az arcom.Pedig én mondtam,hogy nem kell sok smink.De ő már vagy a hatodik árnyalatú alapozót nyomta az arcomra,mondván,nem szabad,hogy csillogjon az arcom a kamerában.Aztán jött egy kiló bronzszínű szemhéjpúder és nagyon sok átlátszó szájfény.Úgy néztem ki,mintha szájon csókoltam volna egy zsíros bödönt,de mindegy.Amint kiment a sminkes,rögtön letöröltem a szájfényt,és fogtam a sajátom,ami korallszínű volt,és felkentem azt.
Már mindenki készen állt a koncert-interjúra,csak Adam-et festették úgy kb. egy és fél órája.Komolyan mondom,emberek...Ő nem egy festmény,akkor mit festegetnek rajta órákig?!
A végén besokalltam,és benyitottam az öltözőbe.Egy férfi sminkes kenegette a szemhéját szürke festékkel,de nem sok látszódott belőle.
-Öcsém,semmi nem látszik a sminkedből,Adam!Mi van,lejárt a szavatossága a festéknek,vagy mi?-értetlenkedett Tommy.
A sminkes sértődötten nézett Tommy-ra,Glambert meg csak röhögött magában.A sminkesnek hírtelen ki kellett mennie a mellékhelyiségbe.
-Leharapja a fejem,ha én festelek ki?
Adam csak bólintott,hogy csinálja Tommy,amit jónak lát.
Felkonferáltak minket,és be is mentünk a színpadra.El is kezdtem játszani a For Your Entertainment-öt.
Adam békítően átkarolta Tommy-t.Becsuktam a szemem,és vártam,hogy a közönség felhördüljön.De nem történt semmi.Megnyugodtam.
Utána Monte-hoz sétált oda,és úgy csinált,mintha gitározna.Közben hibátlan volt a hangja.
Következő Longineu volt.Vicces fejet vágott,erre Lolo elmosolyodott,mire Adam majdnem hahotában tört ki.De nem akarta,hogy olyan Pick U Up-osan hangzon a dal,ezért nem nevetett.
Utána hozzám jött oda...Pont az a rész jött,hogy "Do you like,what you see?"...És ha ez nem lett volna elég,még Süti elém tolta a mikrofont,én meg benyögtem,hogy "Yes,I do".A közönség felhördült,de nem bosszúsan,hanem barátságosan,amolyan egyetértően.
Véget ért a koncert,és aztán jött az interjú...Nem volt olyan vészes,mint hittem.

***

Nashville után kicsit lazíthattunk,livel már lassan október eleje volt,ezért a koncerteket visszafogtuk,és Adam inkább az új lemezre koncentrált.Persze azt nem mondtam,hogy eltűnt volna a médiából,mert több neves újság címlapján is szerepelt,pl. a Rolling Stones,a People magazin,aztán ott a német Bravo,ahol két oldal szól róla,és még sorolhatnám.A legeldugottabb országok újságjai is az ő posztereivel voltak tele.Most is éppen egy fotózáson voltunk...Már megint.
-Szóval,milyen témájú az új képsorozat?-kérdeztem érdeklődve.Azt még nem is mondtam,hogy mi is szereplünk a képeken.Ez egy kis reklám a következő CD-hez.
-Vámpír.-forgatta a szemét Monte.-Ad agyára mentek ezek a vérszívók.Nem is értem,miért nem marad a megszokott ütemterveknél...Na mindegy,ő tudja...
-Azért,kedves Monte barátom.-szólalt meg Lolo is.-,mert Adam szeret újítani,meg őt is elérte ez a vérszívó mánia.
Közben belépett az említett a terembe...Nem tudtam,mit csináljak,sírjak-e,nevessek-e,káromkodjak-e(na jó,azt azért nem kéne)...Féltem is tőle,annyira hiteles vámpír volt.
Azon sem lepődnék meg,ha a képsorozat után felkérnék őt egy noname vámpíros filmbe.Végül is a színészkedés sem áll tőle távol,ha azt vesszük,hogy kisebb korában színjátszó körbe járt,és filmekben is szerepelt már.
-Bassza meg!Bocsánat,akarom mondani...Jézusom!Adam,hogy nézel ki?!-hördült fel Longineu.Adam csak titokzatosan mosolygott.Tény,hogy eléggé...Furcsa volt így látni.Kissé ijesztő.Fekete szöges cuccok,fehér kontaktlencse,vámpíros smink...Rendesen beparáztam tőle.
-A legjobbat még nem láttátok!-magyarázott,majd felemelte a felső ajkát az ínyéről.Ezt nem hiszem el!Felvett egy élethű vámpír fogas protkót...Nem normális,komolyan!Beteg!Na jó...Azt be kell vallanom,hogy nem tiltakoznék,ha egy ilyen sármos és cuki vámpír meg akarna harapni,de...Hagyjuk.
-Anyád így meglátna téged...Seprűvel verdesne ki a házból.-röhögött Monte.
A válasz egy laza legyintés...
-Látott ő már sok mindent.
Igazából,mi öten elvileg normál ruhában leszünk.Lótetű azt mondta,eljön minket megnézni,bár én legszívesebben elküldtem volna a búsba...Na mindegy,hagyjuk.A lényeg,hogy még nem volt itt.Gyakorlatilag azon sem lepődnék meg amúgy,ha valaki beöltöztetne boszorkánynak,vagy tudom is én,minek.Szellemnek,törpének,óriásnak...Közben valahonnan előkerült Lótetű is,de neki más volt a reakciója,mikor megpillantotta Glambert-öt.
-Anyuci!De jól nézel ki,drága!-nyávogta a kis kényes hangján,kitágult pupillákkal.
Én az orrom alatt morogtam,hogy le lehet szállni róla,ő az enyém.Még szerencse,hogy megérkezett a fotós,különben nekiestem volna Ke$hának.Ne bámuld már így!A férfi meg sem lepődött Adam-en,lehet,hogy ő már hozzászokott a hülyeségeihez.Az előző képsorozatot,a kakadusat is ő csinálta.
-Milyen legyen az első néhány képkocka?-kérdezte.
Süti egy percig gondolkodott,homlokán finom ráncok rajzolódtak ki.Hűű,de koncentrál valaki!
-Nagyon nagy lopás lenne,ha csinálnánk a True Blood plakátjához hasonló plakátot?-Na,a mániája ez a gagyi sorozat.A Vampire Diaries akkor is jobb!
-Nem,de akkor kell egy áldozat is.-Milyen áldozat?Ja,eszembe jutott a plakát.
-Én nem vagyok jó áldozat?-mondta Tommy.Furcsálltam kicsit...
-Nem!Nekünk nő kell.-Akkor már keresni is kell egy nőt.Ezek szerint elcsúszik a fotózás.Csak van itt bájos arcú sminkes lány,vagy egy ismerős...
-Ő pont megfelelő lesz!-mutatott rám a fényképész.Tessék?!Jól hallottam?!
Közben Lolo és Monte elkezdtek hahotázni.Komolyan mondom,hogy ők minden kis apróságon akkorát tudnak röhögni...Hihetetlen.
-Rose biztosan szenvedni fog az áldozat szerepében!-vágott hátba,kicsit túl erősen Longineu.Erre csúnyán ránéztem.Te hülye!Majdnem lebuktattál!
-Adam?-nézett a fotós kérdőn az említettre.
-Ok!Elvállalod,Rosie?-Ó,kedvesem,ezt most sértésnek szántad?Veled?Bármit!Na jó,azért bármit nem,mert arra nem tudnál rávenni,hogy elmenjek bungee-jumpingolni.
-Jó...legyen.-játszottam el,hogy komolyan mérlegelem a helyzet komolyságát.
Rögtön jött egy sminkes nő,ledobott a székre,elkezdett vadul kenegetni,közben egy jelmezfelelős is megjelent,és valami olyan szerkót adott rám,amit amúgy soha az életben fel nem vettem volna.Egy túlságosan is csipkés toppot.Közben a fehér háttérről áttértünk a feketére,hogy hatásosabb legyen a plakát-beütés.
-Erre kíváncsi vagyok.-bokszolt bele Monte Lolo vállába,aki csak vigyorral válaszolt.
-Val'szeg elszarja az összképet.-tett egy pofátlan és goromba megjegyzést Lótetű.Peched van,mert én is hallottam.
Közben a nyakamra festettek vörös festékkel vércseppeket.
Ó,igen,ha apa meglátna így...Vagy a nagyi!Szívrohamot kapnának szegénykék mind a ketten.Mikor készen voltam,a tükörben megnéztem magam.Vajon elég jó áldozat vagyok?Meg kell próbálkoznom majd nem az önelégült,hanem az áldozatos fejjel,de nehéz lesz...Főleg,hogy Süti felém hajol.Egyre jobb ez a fotózás.Jaj!Rossz kislány,rosszra gondol!
-Akkor mit csináljak?-Igazából tudtam,mit kéne csinálnom,de vártam,hogy Adam mondja ki.Én fogom eljátszani,és nem Lótetű!Se nem Tommy.Lótetűről olyan rosszindulatú gondolat futott át az agyamon,hogy legszívesebben felnevettem volna ördögien,valahogy így,hogy "muhahahahahaha!"
De az nem én lennék.
-A Vampire Diaries mániája.Nem mondod,hogy nem láttad a kedvenc sorozatom plakátját,Rosie baba?!-Rosie baba?!Mi ez már megint?Fú,ez a nap egyre jobb és jobb lesz.De kedves Adam,láttam,csak arra várok,hogy végre kimondd,mit csináljak...Akkor talán meg is teszem.
-Csak le kell feküdnöd a földre,és kétségbeesett fejet vágnod.
Erre vártam.Hát most már végre megteszem...Így is tettem.
Lefeküdtem a nekem kijelölt helyre.Komolyan,mintha értelmi fogyatékos lennék,még egy nagy,piros X-et is tettek a helyemre...Egek,ilyen GYP.-s fejem van?!
-Jó,na,most te jössz,Adam.Hajolj fölé,és tegyél úgy,mintha meg akarnád harapni.
Adam felém hajolt,és ahogy rám nézett...!Ohhhh!Nem tudtam eldönteni,hogy legyek részeg a nézésétől,vagy röhögjek rajta,mert féloldalasan rám mosolygott,de úgy,hogy kikandikált a vámpírprotkón a szemfoga.Adam maga a megtestesült kísértés!
Én már egyszer megmondtam ezt,nemde?Mit csináltál volna a helyemben?Kicsi hiányzott,hogy ne ájuljak el...Megint.Persze,most nem voltam olyan erőtlen,mint múltkor,de a gyomrom liftezett,a lábaim zsibbadtak,és...Na jó,inkább megtartom magamnak.
-Ne már,Rosie!Te szándékosan röhögtetsz a fejeddel.Az eszem megáll!-nevetett Ad.
-Áldozat,érted?!Most nem te vagy Katy Perry a Teenage dream-ből!-türelmetlenkedett a fotós.Jól van már...Bocsánat,ha az ember valakiért odavan,és ilyen közel van hozzá,akkor nehéz eljátszani azt,hogy szenved.Igazából én nagyon jól vagyok.Túl jól...
-Figyelj,Rosie,tegyél úgy,mintha te lennél Caroline,én meg Damon,okés?Én most egy élősködő vagyok,nem egy barát,aki csak a véredre szomjazik!Jó,bevallom,néha ráfanyalogtam a sorozatodra én is.-forgatta gyönyörű szép,kék szemeit Adam.
Hohó!Azért Damon nem csak Caroline vérére szomjazott...
-Damon nem csak Caroline vérét akarta.-néztem bájologva Adamre.Közben hátul Lótetű felszisszent,Longineu és Monte újabb röhögőgörcs-rohamot kaptak.
-Höm,azt a részt ugorjuk.-emelte fel szemöldökét Süti.Ne már,annyira izgatott lettem,hogy úgy éreztem,mindjárt bepisilek...Mint a kölyökkutyák,komolyan.Ez már tényleg nagyon beteges...Végül is elkészült az első néhány képkocka.Párszor rámszólt a hapesz,hogy ne vigyorogjak már,hanem vágjak kétségbeesett fejet.
Lehetetlen dolgot kért tőlem.Minden egyes kattintás után idióta nevetgélésbe kezdtem.Utálom ezt a hülye szokásom,ha nagyon felmegy bennem a pumpa,persze nem az idegességtől,akkor a végső stádium az,hogy megállás nélkül nevetgélek.A következő képsorozatokat a fiúk sem úszták meg,őket is kimaszkírozták vámpírnak.Én maradtam az áldozat.Longineu-ra és Montéra ugyan úgy folytonosan rá kellett szólni,hogy hagyják abba a nevetést.
-Oké,fiúk,a történet az lesz,hogy ugye...A hogy is hívják-lány...
-Rose.-szakítottam félbe sértődötten a fotóst.Nagyon nehéz megjegyezni?!Csak négy betű.
-Igen,ő...Na,szóval,ő csak Glambert vérbankja,de a többiek is szeretnének belőle inni,értitek,nem?Nézzetek szomjasan Rose-ra,irigykedve Adam-re,hogy neki még ilyenje is van.
Hát ez a sorozat kevésbé volt élvezetes,de túléltem.Hehe,hagyott bennem elég vért Glambi...Idióta!-szólt egy hang mélyen belülről.

Szólj hozzá!

 A szokásos próbán voltam,mint általában a minden nap délutánjain.Éppen a "Pick U Up"-ot gyakoroltuk,mikor belépett egy testőr zavart arckifejezéssel a próbaterembe vezető ajtón.

-Mr.Lambert,két ember magát keresi,mondhattam én bármit,nem akarnak elmenni.-Nekem az egészből az jött le,hogy "Mr.Lambert",amitől rámtört majdnem a röhögőgörcs.
-Kitartó rajongók.-nézett körbe Longineu.
-Hát...Akkor engedje be őket.-rántotta meg a vállát Adam.
-Lehet,megint egy nyugdíjas csoport szervezett kirándulást,és a Tommy rajongó nénikék jönnek ide.-nevetett Monte,ezután a jókedv mindenkire ráragadt.Egyébként,amit Monte mondott,az nem hülyeség...Számomra érthetetlen módon,Tommy rajongói nagyrészt a nagymamák voltak.Az én "rajongótáborom"-nak nevezett pár tagos valami meg hát...Azt hiszem,a kisebb gyerekek a rajongóim...Hogy miért?Azt nem tudom.Talán a kislányos arcom miatt,amin sehol egy pattanás,anyajegy vagy szépségpötty.Vagy a hosszú szőke hajam miatt.Ki tudja?
A testőr bólintott,majd elsétált.
-Nyugi,emberek,hamar lezavarjuk a látogatás után a próbát.Úgy is pengék vagyunk,csak nem nagyon kéne punnyadni,mert akkor nem leszünk elég fa...Ööö,jók.-legyintett lazán Adam.
Közben belépett a két "rajongó" is.Adam arca olyan sokkolt volt,mint a Los Angeles-i koncerten,mikor feldobták a színpadra azt a micsodát...Egy nő és egy férfi állt előttünk,nem kifejezetten rajongó típusok voltak ránézésre.Persze eszembe jutott utána,hogy még a nagyik kedvence is Adam.
-Szép kis üdvözlés,mondhatom...-mérgelődött a férfi.
Mindenki mosolygott rajtam kívül,csak az én arcom maradt sokkolt.Nem értettem,mi ez a hirtelen jött öröm.Sértődötten megjegyeztem magamban,hogy valaki elmondhatná,kik ők.
-Anya...Apa?-Jól hallottam?!
Süti odaloholt a szüleihez (ezek szerint a szülei!),és megölelte őket.Ránéztem az anyukájára,és rögtön megállapítottam,hogy tőle örökölte a bájos vonásait.Annyira megható volt ez az egész jelenet,hogy sírva nevettem volna.(Vagy nevetve sírtam volna.)De hogy kerülnek ide a szülők?!
-Hogy kerültök ide?-kérdezte Süti.Mondom,hogy velem egy hullámhosszon van!
-Csak erre jártunk,és gondoltam,benézhetnénk.-válaszolt az anyuka.
-Persze,anya.San Diego egy köpésnyire van innen...-forgatta a szemét Süti.
Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer élőben látom a szüleit.Annyira furcsa ez az egész...Látod azt a két embert,aki felnevelte azt a srácot,akit te most eszeveszetten szeretsz.Vajon milyen lehetett gyerekkorában?És büszkék rá a szülei?Az látszik,hogy szeretik a fiukat.Ezt jó látni.Szégyellem magam,hogy a nevüket nem tudtam,csak a foglalkozásukat,azzal meg nem sokra megyek...
-Skacok,ők a szüleim,Leila és Eber.
-Hello!-köszönt mindenki egyszerre.
-Igazából mindenkit ismertek,csak Rose-t nem.Ő van Lisa helyett.-itt Adam hangja komorabbá vált.Biztos elmondta a szüleinek is a dolgot.
Elég húzós lehetett ez a "megváltoztatlak" ügy,ha Lisának el kellett mennie miatta.
-Jó...napot.-intettem félszegen.Ugh!Ez annyira...Unalmas.Olyan jól nevelt.Még tőlem is sok.Ők nem átlagos szülők!
Ők a szerelmem szülei!Adam szülei!Biztos olyanok,mint ő.Akkor meg elég égő így köszönnöm.Vagy pont,teljesen mások.Majd kiderül előbb vagy utóbb.
-Szia,kedveském.-intett barátságosan Leila.
-Látom,gyakoroltok.Az jó,csak így tovább.Tudod,fiam,ha nem dolgoznál ilyen keményen,most sehol se tartanál.-tette az apa Süti vállára a kezét.Leila körbenézett a stúdióban.Hát igen,neki még is csak lakberendező a foglalkozása.
-Azt hiszem,a mai próba elnapolva,gyerekek.Remélem,megértitek.Ettől függetlenül tőlem maradhattok itt.
-Megmutassam a helyet a szüleidnek?-kérdeztem lelkesen.
-Tommy,megmutatnád a stúdióöltöző-próbatermünket?-Kösz,Adam...
Az biztos,hogy a mamáját kifaggatnám arról,milyen volt kisgyerekként.Engem érdekelnek az ilyesmik.Bár azt hiszem,Adam nem lelkesedne,ha megtudná az ötletemet.

***

Estefelé járhatott az idő,a kis csapat az egyik bárban (meg ne kérdezd,melyikben) telepedett le,velem egyetemben.Hála Istennek,csak egy sima bár...Különben el sem jöttem volna.
A srácok Eber-rel dartsoztak.Adam,Leila és én az asztalnál ültünk,a többieket lekötötte az a dobálós játék.Észrevettem,hogy egy alak nagyon bámul minket.Fel sem merült bennem,hogy esetleg engem bámul ennyire.Én valahogy...Nem is tudom...Nem éreztem magam olyan szépnek és vonzónak,hogy így bámuljanak rám.
-Az a fiatalember nagyon idenéz.-támasztotta alá megérzéseimet a Lambert anyuka.
Féltettem Adam-et.Hé,ember!Mi van,eltévesztetted a házszámot?!Ez egy sima bár!Egyre jobban mardosott az az "ő csak az enyém" érzés.
-Biztos autogrammot akar.-nyugtázta Adam.De jó,hogy most nem akar kavarni!Megnyugodtam.-Megyek egy kicsit én is gamelni,nem annyira cool nekem a játék,de apáért mindent-mosolyodott el.-Remélem nem gond,ha eltiplizek,lányok.
Bólintottam,hogy menjen csak,Leila meg leszidta a fiát,hogy beszélhetne neveltebben is.Igaza volt...Azért túl utcai stílusban beszél az ifjú Glambert.Utána a férfi,aki felénk bámult,tényleg kért egy autogrammot Adam-től.
-Hmm.Megérdemel egy kis szórakozást.Az apjától örökölte,hogy ilyen maximalista.Mindig mindenből a legjobbat akarja elérni.-magyarázott büszkén félig nekem,félig magának Leila.
Végre!-gondoltam.Itt a lehetőség,hogy többet tudjak meg Adam kiskoráról.Érdekesnek ígérkezik ez az éjszaka.
-Gyerekként is ilyen volt,mint most?
Leila nevetett egyet,később válaszolt is:
-Nagyon izgága volt.Eléggé hiperaktív típus.Nem olyan,mint Neil,az öccse.Ezért írattuk be színjátszó körbe.Azt hittük,majd megnyugszik,de...Még most sem nyugodott meg.-mosolygott rám Leila.
Tudtam,hova akar kilyukadni.Ezt az izgatottságot még most sem nőtte ki,lehet,hogy soha nem is fogja.Ezt szoktam én úgy nevezni,hogy őrület.
-Biztos büszke Adam-re.
Leila bólintott egyet,én meg azon kaptam magam,hogy talán túl lelkesen mondtam,ezért csendesen elkezdtem tanulmányozni a poharam.Most csak narancslé volt benne.Nem akartam úgy becsiccsenteni,mint Adam buliján.Ha belegondolok,azóta nem ittam alkoholt...Nem szabad lelepleznem magam,nem.
-Aranyos lány vagy,Rose.Örülök,hogy ilyen jó ember a fiam barátja.Te tényleg rendes vagy.Az édesapád,ha jól tudom,Michael Jackson,ugye?
-Igen,ő az.-mosolyogtam.
Leila sóhajtott egyet.Talán magában azt gondolta,hogy tökéletes barátnő-jelölt lennék.Én is hasonlóan éreztem.Mármint nem,hogy tökéletes lennék,hanem hogy...Tudnám Adam-et úgy szeretni,ahogy tőlem telik.
Sok mindent megtennék Adam-ért,de...Hagyjuk inkább.Már megint nagyon beleolvadtam magam.
Barát.Ez a szó,most negatív töltettel rendelkezik nálam,ha róla van szó.Annyi minden más tudnék neki lenni,de én csak egy barát maradok örökké.De azt is tudnom kell,hogy már az elején tudtam,hogy soha nem lehetek több,még is néha úgy érzem,lehet még rá esély.De utána fáj rájönnöm,hogy nem.
Egy barát vagyok,és kész.

***

Hazaértem az aznapi próbáról,és bezártam az ajtót.Marie már jött ki elém a szobából.Beszaladtam apámhoz,köszöntem neki,és lerohantam a szobámba.
Az ágyamon láttam egy kis kosárkát.Benne egy szürke-fehér csíkos kiscicával.De nagyon aranyossal!Eszembe jutott Cirmi.Ő Marie macskája maradt végül is.
-Juj,de aranyos!-lelkendeztem.-Ez a szép kiscica kié?-kérdeztem.
-A tied,neked hoztam.-mosolygott rám barátnőm.
-De akkor Cirmi a te macskád!-mondtam én is mosolyogva.
Mikor kezembe vettem azt a drága kiscicát,ránéztem a szemére.A szeme színe pont olyan volt,mint Adam-é.Babusgattam kicsit,mert őt lehet bűntudat nélkül babusgatni.A szemei!Körvonalazódott bennem valami.
-De ne Adam-ről nevezd már el légyszíves.-kérte Marie.
Hopsz!Dobhatom az első ötletem a kukába.
-Amúgy milyen fajta?-kérdeztem.
-Keverék.Van benne egyiptomi maó is,mivel tudom,hogy Adam is szereti az egyiptomi dolgokat,meg te is nagyjából.Jól mondom?
-Igen.
-Ja,és izé,kandúr.Ivartalanították is.
Gondolkoztam,mi legyen a neve.Végül beugrott.
-Akkor legyen Csíkos.-néztem kérdőn Marie-re.
-Jó.-bólintott.-De miért pont Csíkos?
-Mert kockásnak csak nem nevezhetem el.-nevettem el magam.
Ezen együtt nevettünk.Hálás voltam Marie-nek,hogy gondolt rám.
Olyan szép kiscica!Üdv a családomban,Csíkos.

Szólj hozzá!

 Hazaértem,és bezártam magam után kulccsal az ajtót.Annyira a gondolataimba merültem,hogy mikor megpillantottam magammal szemben Marie-t,kicsit megijedtem,mintha előre éreztem volna,mi történt...

-Szia,Rose.-lehelte élettelen hangon.Nem tudtam,mi lehet a baja,csak azt éreztem a hangjából,hogy valami tényleg nagyon nincs rendben.
-Szia,Marie.Mi a baj?
Marie csak bámult maga elé,és nem válaszolt.Nagy csend volt a lakásban,csak a falióra ketyegése törte meg a csendet.Úgy éreztem,nekem kell rájönnöm,mert Marie nem fogja elmondani.Végigfutott rajtam a felismerés...
Hol van az apám?Máskor mindig kijött a szobájából,hogy üdvözöljön.Homlokomon már látszott a kétségbeesettség meg a fájdalom,kezem a szám elé kapva sírós hangon kérdeztem...
-Apa!Hol van az apám?!Csak nem történt vele valami?!-Hangomból érezni lehetett,hogy perceken belül hisztériarohamom lesz.
Tudtam,hogy apámnak sok betegsége van,és ez bármikor okozhat nála gondokat.Mardosott a bűntudat,hogy elhanyagoltam őt,mert a saját önző vágyaimmal voltam elfoglalva,és nem töltöttem vele elég időt.Tudtam,hogy egyszer elveszítem,de nem készültem fel rá,hogy most következzen be.
Azt az embert lehet,hogy el fogom veszíteni,aki építtette ezt az otthont,aki felnevelt,és akit annyira szerettem.
-Nem kapott levegőt,és én hívtam a mentőket.Azt mondták,ez megesik mindenkinél.A pontos oka valami betegség lehet.De ha ez még egyszer megtörténik,azt Michael-Marie már zokogott.-Nem éli túl.
Marie megszerette az apám.Apa úgymond a pótpapája lett.Mikor ideköltözött hozzánk a barátnőm,nagyon zárkózott volt.
-Sajnálom,Rose.-ölelt át zokogva Marie.-Sok betegsége volt,minketten tudtuk,hogy ebből baj is lehet.
-Úgy beszélsz,mintha már meg...Meg is halt volna.-zokogtam tovább én is.-Most hol van?
-Az orvosok azt mondták,bent tartják,amíg jobban nem lesz.De ez semmit sem jelent,lehet,hogy rendbe jön,lehet,hogy meg fog halni.Érted,Rose?Apád lehet,hogy meghal!
-Ne mondd ezt!-toporzékoltam zokogva.-Adj neki még egy esélyt!
Utána bevágtattam a szobámba,ledőltem az ágyra,és csak zokogtam,és zokogtam.Felidéztem a vele töltött legszebb emlékeimet.Ő volt az egyetlen családtagom.Mindig kitartott mellettem,még akkor is,mikor kikészütem.Aztán a Glambert-ös időszakom is végigkísérte.Nem!Végigkíséri.És ha jobban lesz,ezentúl jobban fogok rá ügyelni.Jaj,édes kedves apukám!Nem halhatsz meg,pont most,mikor a legnagyobb szükségem van rád!
Telt az idő,és vacsorázni sem mentem le.Fogat mostam,bevágódtam az ágyba,de aludni nem tudtam.Éreztem,hogy arcomra már vastagon rászáradtak a könnyeim,és éppen most is folyik le róla.
Reggel Marie már felöltözve talált az ágyon.
-A doktor úr azt mondta,hogy még élet-halál között van.De se nem javult,se nem rosszabbodott az állapota.
-És mi lesz,ha meghal?-bömböltem túlvilági hangon.
Összekaptam magam egy "kis" sírás után,és elindultam próbára.

***

Többször is rontottam,ami rám nem volt jellemző.Adam nem szólt egy szót sem,a többiek pedig értetlenül néztek rám.Mikor már vagy negyedszerre rontottam,Adam sem hagyta szó nélkül.
Annyira fáradt voltam,és olyan elhagyottnak éreztem magam,hogy már nem tudtam,hol vagyok.
-Rose,mi van veled?!Máskor aprókat rontasz csak,most meg...-Adam odalépett hozzám.
Forogni kezdett a világ,és színes foltok táncoltak a szemem előtt,csak annyi erő maradt bennem,hogy irányítsam az esést,így nem a szintetizátorra,hanem Adam-re estem rá.Ő a meglepettségtől egyet hátralépett,de megbotlott a hosszabbítóban,így mindketten a földön kötöttünk ki.Elsötétült minden előttem,és egy öntudatlan világba sodródtam bele.A távolból,mintha szellemek sustorogtak volna,hangokat hallottam.
-Adam,jól vagy?
-Én jól,de Rosie-val valami nagyon nincs rendben.
-Mi üthetett szegény lányba?Tegyük fel a kanapéra.
Ááá,semmi bajom,azon kívül,hogy az apám a kórházban élet-halál között lebeg...
-Vajon mitől ájult el?-kérdezte egy hang.Talán Monte hangja.
-Ad nagyon kussban van.-hallottam Longineu hangját.Az övét könnyebb beazonosítani.-Óó,Adam rossz fiú volt.
-Mi?!Miről beszélsz,Lolo?!-értetlenkedett egy másik hang.Azt hiszem,Adam hangja.
-Jaj,istenem,de tudatlanok vagytok...Ha Rose terhes lenne,már hányna,megdagadna a lába,a hasában ilyen kis gödröcskéket és kipúposodásokat érezne,és a szagokat is erősebben érezné.-Ez csak Tommy lehet.
-Srácok.Ezt nem gondolhatjátok komolyan!Mintha nem is tudnátok,hogy mi vagyok...
Te jóó ég!Ezek azt hiszik,hogy mikor tönkrement a gumi,mi akkor Adam-mel...?JÉZUSOM!Na jó,elég volt ebből.Kinyitottam a szemem,és megpillantottam álmaim pasiját,egy csodálatos férfit...Ja bocsi,ez csak Adam.Oké...Fogjuk rá az ájulásomra.
-Rose,nagyon megijesztettél minket.-aggódott Longineu.-Csajszi,hallottál már az óvszerről?
Tudom,hogy viccnek szánta,de én már majdnem sírtam.Valahogy teljesen rosszul voltam,biztos látszott az arcomon.
-Hangulatingadozás.-nézett sandán Monte Adam-re.
Még mielőtt Adam kitörhetett volna,én hisztiztem.
-Apám a kórházban van,élet-halál között lebeg!Nem vagyok terhes.Tegnap ebéd óta nem ettem semmit,oké?!És egy hunyásnyit sem aludtam!Annyira önző voltam,hogy csak magammal foglalkoztam,apámmal,a macskámmal és a legjobb barátnőmmel meg nem!Ő sokat jelent nekem,és ha meghal...-itt elcsuklott a hangom,és már teljesen a sírás határán voltam.
-Sajnálom,Rose,nem tudtam...-szólalt meg bűntudatosan Longineu.
-Semmi baj,nem tudhattátok.-néztem megbocsátóan barátomra.
Közben felültem a kanapén.
-Ad,bocsánatkéréssel tartozunk neked is.-nézett Adamre Monte és Longineu.
-Ugyan...-legyintett Süti.-Rose.Meg fog gyógyulni apád.Ő egy erős ember,ha idáig bírta a média zaklatásaival,akkor most is meg fog gyógyulni.
-Köszönök nektek mindent.-hüppögtem meghatódva.-Ti is a családom részei vagytok.
Közben megkordult a gyomrom,ami elrontotta a meghitt pillanatot.
-Na jó,rendeljünk pizzát!Négy évszak?-jelentette ki Monte.
-Jöhet.-bólogattam hevesen.
-Remek.Akkor mi megyünk is pizzát rendelni.-Nézett Monte-ra és Tommy-ra.Köszi Longineu,imádlak!
Mikor kettesben maradtunk Adam-mel,rögtön belekezdtem egy beszélgetésbe.
-Sajnálom,hogy rád dőltem.-néztem rá bűnbánóan.
-Nem gond,elbírtalak volna,csak közben beakadt a lában a hosszabbítóba,és dobtam egy hátast.
-Legalább puhára estem.-mosolyodtam el,és szívem szerint nevettem volna,de még mindig apámért izgultam.
-I bet you thought that,I'm soft and sweet*...-énekelgette szórakozottan.
Erre még szélesebben elmosolyodtam.Adam felém nyúlt,és kisimította arcomból a kósza tincseket.Ahogy a keze az arcomhoz ért,a tűzijátékok újra ropogtak a gyomromban.Ezt az érzést még a nagyon nagy fájdalom sem tudja kitörölni belőlem.
Elöntött a szomorúság,hogy vajon mi vár,ha hazaérek...

* részlet a For Your Entertainment c. dalból - dalszövegrészlet fordítása: "Fogadok azt hitted,hogy gyengéd és édes vagyok"
 
***
 
Hazaérve Marie mosolyogva fogadott.
-Gyere csak velem!-mosolygott rám.
Megérkeztünk apám szobája elé,és az ajtó láttán szomorúság töltött el.Mikor beléptünk,azt hittem,meghalok az örömtől.
-Apa!!Jól vagy?-rohantam hozzá örömmel tele.
-Igen,kicsim,jól vagyok.De mesélj,ugye,nem esett miattam bajod?-aggodalmaskodott.
Elmeséltem neki mindent.Ebben a percben azt hittem,én vagyok a világ legboldogabb embere,mert visszakaptam az édesapámat.Köszönöm,Istenem!Te vagy a legjobb.
 
 

Szólj hozzá!

Egy hét telt el a San Franciscó-i utunk óta.Azóta már kipihentem magam,ha pihenésnek lehet nevezni a magántanár óráit.Blöah...Minden tantárgy viszonylag jól ment,csak a matek és a kémia nem.Kit érdekel,hogy hogy kell a szinuszkoszinuszszámítást?Jól...És az is kit érdekel,hogy hány szénatom van egy szerves vegyületben?Sok...

A szabadidőm próbáltam apámmal,a cicámmal és a barátnőmmel tölteni.Féltem,hogy megsértődnek,mert Adam,a többiek,és a próbák miatt hanyagolom őket.A mai nap viszont be kellett menni próbálni,mint mindig,hetente ötször,vagy többször.Attól függ,hogy van-e koncert még azután,vagy nincs.Benyitottam a stúdióba,és nyugalom áradt szét a testemben,hogy már más is itt van,nem én vagyok az első.Fogtam a táskám,és besétáltam a próbaterembe.Tommy már ott volt,és éppen gitározott.Ledobtam a táskám,és futottam megölelni.Megöleltük egymást.

-Szia,Tommy!Mi újság?-kérdeztem tőle barátságosan.

-Szia,Rosie!Semmi különös.Veled?-válaszolt ha lehet,még barátságosabban.

-Semmi...Nincs kedved kicsit gitározni?Olyan jó hallgatni,mikor gitározol...-álmodoztam.

-De,persze,úgy is kell a gyakorlás!

Azzal meg is pengette a gitárt.Tehetséges volt nagyon,éppen ezért is szerettem,mikor játszott a gitáron.

-Ó hogy a mennykő üssön belé!-hallottam feldühödött káromkodását.

Aggódva kinyitottam a szemem,és oda is rohantam hozzá.

-Mi történt?

-Semmi különös,Rosie,nyugodj meg.-Biztos nagyon aggódó fejet vághattam,ha ezt mondta.

-De még is,mi történt?

-Csak elvágtam a kezem a húrokkal,mert nem pengetővel játszottam.Ennyi az egész.Nem nagy ügy,nem baj,majd elmúlik...-nézett rám nagy,cuki,barna szemeivel.-Ki akarod szívni a vérem??-nézett rám viccelődve.

Fogtam,előszedtem egy tapaszt,megfogtam a kezét,és ráraktam a vérző ujjára a tapaszt.

-Kiszívtam a véred!!-vágtam egy mániákus fejet.Ezen mindketten nevettünk.

-Ki beszélt itt vérszívásról?-Ez a hang...Teljesen tűzbe hozott.

Adam ott állt az ajtóban,és közömbösen figyelt minket.Óh,megint egy szörnyű nadrágot vett fel.Nem,nem a bőrnacit,hanem a háremnadrágot.

-Rosie.

-Én.

-Gyerekek,mi ez az egyet értés?Nektek járnotok kéne...

-Kösz,nem,Adam...Nem az eseteim a szőkék.Bocsi,Tommy.

-Nem baj.Mert Rosie tudja,hogy miért nem az esetem,és én sem az övé.-kacsintott Tommy.

Adam arcáról lefagyott a vigyor,és eszelős fejet vágott.

-Kukába az egyetértésekkel.-Hát bocsi,Adam,de te még nem tudod,hogy én nem Tommy-t szeretem,hanem téged...De Tommy tudja,hogy téged szeretlek.

Erre elkezdtünk nevetni.

-Hol van Monte és Longineu?-kérdeztem.

-Hívtak,hogy kicsit késnek majd.-zárta le a témát Ad.-Képzeljétek,ma délután leadják az egyik interjút,ami velem készült.

-Óóó,de,szerinted miért érdekelne téged,ha nem veled készült volna?-kérdeztem nevetve.

-Nemt'om.-vágott egy eszelős fejet Glambi.-De most komolyan...Kaptam egy hülye becenevet.Glamerican Idol.

Emiatt a szóvicc miatt Tommy-val már a földön feküdtünk a nagy röhögéstől.Ez tetszik!Jó kis szóvicc.

-Skacok!Igazán komoly dolgok kell közölnöm veletek...-váltott komolyabb hangnemre Adam.Valamit titkol...-Ha kerítő lettem volna,már rég éhen haltam volna.

Erre megint kitört belőlünk a röhögés.Nahát,ez igazán komoly dolog!

-Ez...Neked...Komoly...Dolog?-kérdeztem röhögve.

-Hát...Aha.-nevetett velünk Süti.

Ó ugyan már...Ha magadnak kerítenél,mondjuk engem,én képes lennék érted éjjel-nappal is dolgozni...Na tessék,már megint hol járok?Ott,ahol nem nagyon kellene.Engedtem magamnak egy kevés bámészkodást,és észrevettem,hogy Adam-en egy kígyós felső van.

-Kígyó?-kérdeztem meglepetten.

-Ahha.A kedvenc állatom.

-Én cicás vagyok.

-Az az egyiptomi kultúrákban is szerepel.Akkor talán tudod,hogy az egyik tetkóm nem Szent Spuridon szemét ábrázolja...A görög kultúra nem annyira áll hozzám közel.

-Nem,az Hórusz szeme.-válaszoltam neki.Ennyit talán még én is tudok...

-Köszi a történelem órát,Dr.Rosalie Jackson.-tört ki a nevetés Tommy-ból.Vele nevettünk,aztán Ad megszólalt.

-Tommy meg kutyás.Jól mondom,haver?-nézett Tommy-ra Ad.

-Ahha.

Adam megköszörülte a torkát.

-Na,de van egy tényleg fontos bejelenteni valóm.Úgy akartam,hogy mindenki hallja a bandából,de...Mindegy,majd ha megjönnek,nekik is elmondjuk.

-Elég dalt írtam,és,öhmm...Arra gondoltam,hogy a jövő év tavaszán kiadnék egy újabb lemezt.

Gyaa...Úristen.Egy csomó kérdőjel,felkiáltójel,smiley!A kérdőjelek jelentése:Ilyen gyorsan?Nem fogom elcseszni?Jó lesz vajon?A felkiáltójelek jelentése:Hűha,én leszek ebben a billentyűs!Ha Adam-ről van szó,biztos,hogy jó lesz!Közben betoppant Monte és Longineu is.

-Lemaradtunk valami fontosról?-kérdezte Longineu.

-Nem,dehogy is...-szórakozott Adam.-Csak éppen bejelentettem,hogy tavaszra új lemezt adok ki.

Monte viccesen oldalba bökte Longineu-t.

-És ez neki nem fontos?

Erre mindenki elnevette magát.


***


A próba viszonylag jó hangulatban telt el,és utána Adam meghívott minket egy fagyira.A próba végére betoppant Lótetű Sebert,és persze őt is elhívta Adam...Senki nem utasította vissza,főleg nem én.Egyszerűen mindig Adam-mel akartam lenni,mert olyankor csak Adam,egy jófej srác,nem Adam Lambert,a nagy,híres énekes.

Lehet,hogy ez egy kicsit furán hangzott.Nem,nem skizofrén szegény srác.Nem az,csak valahogy...Mikor felmegy a színpadra,teljesen más lesz,eluralkodik rajta valami.Mivel sokan voltunk,és Hollywood utcáin,Adam testőröket is hozatott magunkkal.Út közben volt aláíráskérés,és legnagyobb meglepetésemre,tőlem is kértek autogrammot.Nem készültem íróeszközzel,de Adam-nél volt,szóval kölcsön is adta.Aztán leültünk a helyi cukrászda teraszára.Az őrök a közelünkben maradtak,de szinte nem is látszottak ki az emberek közül.

-Oké,ki mit kér?Én fizetem mindenkiét.-ajánlotta fel Adam.

Miután mindenki leadta a rendelését,Adam bement a cukrászdába kikérni a rendeléseket.Jézusom!Hat fagyikehellyel nehéz lesz kijönnie...Majd leejti,vagy tudja a fene,hogy mi lesz az édességekkel...Gyorsan bementem segíteni neki.Hármat én hoztam ki,hármat pedig Adam.

-Köszi,hogy segítettél,a fiúknak eszükbe sem jutott volna.Inkább röhögtek volna rajtam,amikor elejtettem volna őket.

-Ezért jó egy nő a háznál.-Ezt célzásnak szántam,de nem fogta fel.Áá,mindegy...

Letettük a fagyikat az asztalra,és mindenki kiválogatta a sajátját.

Soha nem volt a kedvencem a vanília,mindig is csoki párti voltam.De most érthető okokból vaníliát kértem.Kellemesen ettük a fagyinkat,de egyszer csak azt vettem észre,hogy Monte nyugodtan belekanalaz Adam fagyijába.Na nee!Már ő is kezdi?!Monte...Azt hittem,te normális vagy.De aztán,mikor Longineu is belekanalazott az én fagyimba,nem hagytam a dolgokat szó nélkül.

-Emberek,ez mi?-kérdeztem értetlenül.

-Ez?-vonta fel a szemöldökét Süti.

-Bandatagok közti DNS-csere.-fejezte be a mondatot Monte.

Nevetnem kellett.Szóval,a saját fagyija senkinek sem jó.Huh!

-De Adam nem is bandatag...-akadékoskodtam viccesen.

-Nem,ti mind az én alattvalóim vagytok,szóval feljogosítom magam arra,hogy mindenki fagyiját megkóstoljam.Egyébként,végül is,az én pénzemből van...

-Szóval,erre ment ki az egész jószívűség.A fagyinkat akarod,haver.-mutatott kanalával szigorúan Glambert-re Longineu.

-Na gyerekek,behajtom az adót,ide a fagyikelyheket,megkóstolom mindenkiét!

Mindegyiket végigkóstolta.Az enyémet sokáig ízlelgette,majd csíntalan mosoly jelent meg az arcán.

-Hmmm,vanília.-mosolygott titokzatosan.-Fincsi.

Közben visszakaptuk a fagylaltkelyheinket,és folytattuk az evést.

-Várjatok csak!Rosie-t is be kell avatnunk!-jött a hülye ötlet,ami Monte szájából szaladt ki.

-De fiúk,erre semmi szük...

-Lehet,-szakított félbe Longineu.-de nem cseréltünk DNS-t.

Fúj!Ke$háé is?Neee!

-Gyerünk,Rose!A kedvemért!-unszolt barátságosan Adam.Az ő DNS-ét repesve várom,max. egy hétig én is olyan lökött leszek,mint ő.

Nem akartam mindig különc lenni,így beleegyeztem.

-Na jó,de csak a te kedvedért,Adam!

Először Longineu fagyijába kanalaztam bele,mert ő ült a balomon.Banánosat evett.Aztán Monte-é következett,aki csokisat evett.Adam lila színű fagyijából igyekeztem azért elfogadható,de minél nagyobbat enni.Utána jött Tommy fagyija,ami citromos volt.Aztán összeszorítottam a fogam...Ke$ha undorodva tolta hozzám közelebb a fagyiját.Igyekeztem minnél kisebbet onnan lecsípni,ahova még nem kanalazott bele.Epres fagyi.Egyébként csoda,hogy ez a hülye lotyó mellém mert ülni.Nincs még hányingere?!De kedves gondolatokat táplálok felé...Ő nem is nézett rám,kék szemei a távolt fürkészték.

-Na,mostmár bandatag vagyok?-kérdeztem lelkesen.

-Abszolút.-válaszolt boldogan Longineu.

-Éljen a fagyiszerződés!-nevetgéltem.Kicsit ciki volt,mert mindenki értetlenül bámult rám,csak én nevetgéltem.

-Jaj,srácok,nem mondjátok komolyan,hogy nem értitek a hasonlatot!Régen sok nép vezére vérrel kötött szerződést.Mi meg most a fagyival.

-Már megint a vér...-pofátlankodott közbe Ke$ha.-Mindig is tudtam,hogy vámpír vagy.

Valami értelmes fejet vághattam,mert mindenki nevetésben tört ki,csak én nem.Kedves Ke$ha Rose Sebert,ha én vámpír vagyok,te akkor egy életerővámpír vagy,aki leszívja minden életerőmet...

-Heh,rohadt vicces.-néztem lenézően Lótetűre.

Adam a nadrágzsebéhez kapott,és előhúzta IPhone-ját.Nem hallottam semmit.

-Megjött a szobabicikli,amit rendeltem.

Az eredmény:Egy hatalmas hahotázás.Mindenki nevetett.Na,erre pont nem számítottam.Szobabicikli,pont neki?Minek az?Tök jól néz ki így is.És én már kétszer minimum láttam törülközőban,sz'al...

-Miért kell neked az,haver?-bokszolta vállba barátságosan Longineu Sütit.

-Segít fitten tartanom magam,és hangulatturbózónak is jó!-válaszolt Adam,mintha egy reklámban lenne.

-Lassan vissza kéne mennem a stúdióba a bicikliért.Otthonra felesleges lenne,mert többet vagyok lassan a stúdióban,mint a saját lakásomban.-forgatta a szemét.

-Jó tekerést!-nevettem el magam,majd szememmel üzentem neki,hogy "Szerintem felesleges,de ahogy gondolod".Nem tudom,hogy megértette-e,csak azt tudom,hogy a mai napom mozgalmas és jó volt,mert a srácok aranyosak voltak,és úgy éreztem,mintha Lótetű is visszafogta volna magát.És Adam?Hát,Adam hozta a formáját.

 

Szólj hozzá!

 Nyolc óra körül járhatott az idő,de lusta voltam elővenni a telefonom,hogy megnézzem a pontosat.Adam persze elrángatott minket abba a kocsmába,ahol a sofőrünk is tartózkodott.Nem is értem,hogy tudott engem is rábeszélni erre.Na jó,ha Süti rádnéz bociszemekkel,te sem fogsz neki nemet mondani...De az óvatosság kedvéért megígértettem vele,hogy nem fog berúgni,és engem sem itat le.A sofőr valami ismeretlen,bagós bandával pókerezett.Csípte a szemem,és a légzőjárataim is bántotta a füst.Én ugyan nem értem,mire jó a dohányzás...Csak sárgák lesznek az ember fogai,a lehellete dohány szagú,a tüdeje elroncsolódott...De vannak,akik épp ebből húznak hasznot:Mikor az ember megpróbál leszokni,nem tud,és egy csomó ilyen cigi ellenes rágót meg ilyen hülye dolgokat vesz.Szerintem ez az egész fejben dől el.

-Skacok,mindenki meg van hívva egy italra!Én fizetem!-ajánlotta fel Adam.
Ó!Milyen nagylelkű.Ajánlom neki,hogy csak egyre hívjon meg minket.Na,mindegy,most erős leszek,és ha kell,majd nemet mondok.Remélem legalábbis,hogy ez fog történni.Leültünk a bárpult elé,és vártunk.Nemsokára meg is jelent egy nő.Elvigyorodott,ahogy meglátott minket.Mikor Adamre nézett,egyenesen tátva maradt a szája.Ennyi a hírnév,gyerekek...
-Hello.-vigyorgott még jobban ez az elmebeteg csaj.
-Hali.Sex on the beach.
Erre a nő teljesen elvörösödött,és zihálva vette a levegőt.
-Az egy ital!-hördültünk fel egyszerre Lótetűvel.
Erre a nő elkezdte magyarázni,hogy ő tudta,csak nem jutott eszébe,pont,pont,pont...Na,persze!
-Megint egyet értettek!-Longineu és Monte összenéztek,Adam pedig csak vigyorgott.
Ez csak véletlen volt!Én meg Lótetű teljesen más személyiségűek vagyunk.Pedig,ha úgy vesszük,egy nagyon nagy egyetértés miatt van folyton közöttünk marakodás....Mindketten bírjuk Glambertöt.A nő előbukkant megint,és a már említett elé tette a rendelt italt,majd ránk nézett.
-Egy mojitot.-adta le a rendelését Lótetű,majd nagyon szúrósan rám nézett,mintha ezt akarná mondani: "Na mi van,beijedtél,kicsi babuci?"
Visszanéztem rá nagyon lenézően,és leadtam a rendelésem.
-Egy pina coladát.-néztem még lenézőbben Lótetűre.Utána szemmel üzentem neki: "Na,erre mit lépsz,ribanckám?"

***

Késő este végre hazatántorogtunk.De nem a piától,mert tényleg visszafogták magukat a többiek,hanem a rosszabbnál rosszabb szóviccektől és gúnynevektől.Már annyira görcsösen nevettem,hogy rendesen fájt a hasam.Valahogy felcsimpaszkodtunk a lépcsőkön,és mi is bemásztunk Adammel a szobánkba.
-Lambi Bam...Bambi!-röhögtem.Ez volt Adam új gúnyneve.
-Kac-kac.-játszotta a sértődöttet,de olyan képpel,hogy én már röhögtem,mint akit nyúznak.
Mikor beértünk a szobánkba,mivel én vesztettem a kiszámolósban (komolyan,mint a kétévesek...),Adam mehetett először zuhanyozni.Már előre féltem,hogy mi lesz...És jogosan.Köbö háromnegyed órája folyatta a vizet,és még mindig nem akarta elzárni.Mi lesz így fogmosáskor?Már kezdtem elszunyókálni,mikor végre kitrappolt törülközőben a zuhanyzásból.A felsőteste csupasz volt.Pont úgy feküdtem,hogy becsukott szemmel ráláttam.Ohh!És uhh!Mindjárt itt halok meg.Mindegy.Kinyitottam a szemem,megengedtem magamnak két másodperc bámészkodást,és már rohantam is zuhanyozni meg fogat mosni.Beálltam a zuhany alá,megengedtem a vizet...
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!-sikítottam fel.
Egy erőteljes csapódás,és egy ijedt hang:
-Mi a baj???-értetlenkedett Glambert.Elég közelről jött a hangja,de már a csapódásból felfogtam,hogy berontott a fürdőbe.Hála az égnek,hogy a zuhanyzókabin olyan üvegből készült,ami nem átlátszó,hanem matt.Bár úgy sem tudnék neki olyat mutatni,amit még nem látott.Kihúztam a zuhanykabin ajtaját,és testem az üveg mögé rejtve kitoltam a fejem.
-Te szemétláda!Elhasználtad az összes melegvizet!-korholtam idegesen.
Erre Adam nevetésben tört ki.
-Rohadt vicces!Én itt fagyok meg,te meg szépen elhasználtad a vizemet...Hát,kösz!
Erre végre feleszmélt.
-Bocsi.-eresztett meg egy elnézés kérést felém.
-Utállak!Hülye majom!-Persze nem gondoltam komolyan,de tény,hogy most nem nagyon szerettem.
Adam összevonta a szemöldökét,de most csak elmosolyodott.Aztán visszasétált a szobába,és becsukta az ajtót maga mögött.Valahogy megmosakodtam,és elzártam a vizet.Gyorsan felöltöztem,és rohantam a takaró alá.Csakhogy volt egy kis gond.Nem is olyan kicsi.Hány kiló is lehet ez a "kis" gond?Ötven és hatvan között?Mert ez a "kis" gond maga Adam volt.Be volt takarózva,de nem láttam másik takarót.Vacogva próbáltam keresgélni valamit,de nem találtam semmit.
-Egy takaró van.-szólt álmosan felém "Lambi Bambi".
Hohohó!Akkor most visszakapod.Fogtam,ráültem Adam hátára,hogy ne használhassa a kezeit,és lerángattam valahogy róla a takarót.Próbált finoman átlökni az ágy másik oldalára,de még idejében kiszabadítottam a takaró nekem járó részét.Alá is bújtam,és éreztem Adam bőrét.Ezzel pedig hozzáérintettem jéghideg testrészeimet az övéihez...
-Azt a kurva!Mi a faszom?!Te aztán jéghideg vagy!-károgott.
-Ne káromkodj már!Amúgy meg,ezt magadnak köszönd,mert miattad fagytam le!És jó lenne,ha nem cibálnád le rólam a takarót!-rángattam vissza nehezen az én részemet.
-Jó éjt,Rosie!-próbált megszabadulni a dühömtől.
No,jól van,aludjunk.
-Jó éjt,Glambi!
Kezdtem átmelegedni.Adam hátat fordított nekem.De kedves!Ezt egy kicsikét zokon vettem,de hát nem várhatom el,hogy arrafelé feküdjön,amerre én,mert ha neki így kényelmes...Apropó,kényelmes.Nekem sehogy sem volt kényelmes semmi.Először a hátamon feküdtem,de akkor azt éreztem,hogy az ágy nyomja a hátam.Átfordultam az oldalamra,ott meg az volt a bajom,hogy az egyik kezemre ráfeküdtem,és szörnyen lezsibbadt.Átfordultam a másik oldalra,ott meg a háta miatt nem volt jó.Utána hasra feküdtem,az meg azért nem volt jó,mert nyomta a gégémet a párna,és fájt tőle a nyakam is.
Újra hason feküdtem.
-Jajj,Rose,feküdj már nyugton!Döntsd már el,mit akarsz!-téged.-Hason,háton,oldalt!Olyan nehéz választani?-hallatszott Adam hangja.
-Bocs.-Úgy döntöttem,a hátamon kényelmesebb feküdni.Összetettem a két kezem,és elkezdtem imádkozni.Hogy kiűzzem a fejemből a nem odaillő képeket,félhangosan mormoltam a szöveget,hátha segít elüldözni a csalfa gondolatokat.Süti csak sóhajtott,majd ő is a hátára feküdt.
-Lehetetlen vagy...-nyugtázta.
Egy kis idő múlva elaludt,de én nehezen tudtam magam álomba ringatni.Ilyen közel még nem voltam soha hozzá.Ez nem fog menni.Talán lesz megint egy kialvaltan éjszakám.Mindegy,majd alszom holnap.Vártam,és testem egyre könnyebbnek éreztem,végül elnyomott az álom.
Arra ébredtem,hogy majd' széjjelfagyok.Adam kecsesen lehúzta rólam a takaró nekem járó részét.Az első ötletem az volt,hogy visszaráncigálom...Aha,persze.Úgy bebugyolálta magát,mint a sertésérméket szokás a baconnel.Morogtam egyet.Hát,én jobban képzeltem el az alvást.Sokkal romantikusabban.Ugyan már?Szerinted mikor aludt utoljára nővel?Max.Gyerekkorában...Az anyukájával.Úúúh,ez azért gonosz megjegyzés volt.Magamban nevettem halkan egyet,majd megkezdtem a takaróráncigálást.Ördögi módon nem kegyelmeztem Ad-nek,és addig szórakoztam,míg ki nem rángattam alóla az összes takarót.Persze,hogy felébredt.
-Megfagyok megint,ez a takaró meg rohadtul kicsi!-hisztiztem csendesen.
-Van egy ötletem,de ígérd meg,hogy nem érted félre.
Ööö...Jó,okés.
Mielőtt tervét elmondta volna Glambert,nyújtózkodott egyet.És bevágta a sarkát...
-Aúú!Szóval,megígéred?
-Ööja.-Nem is sejtettem,mit akarhat.
Oldalra fordított,átölelte a derekam,és arcát a lapockámnak nyomta.Úgy éreztem,mindjárt megőrülök.Majd betakaróztunk.Nem tudom,honnan jött ez az ötlete...Lehet,hogy képes lenne megváltozni?Áá,nem hiszem...De azért kétség sem fér hozzá,hogy ez egy Master Plan* volt.
-Kevesebb használt hely,több takaró mindkettőnknek.-magyarázta a hátamnak.
-Ja.-Féltem,ha többet mondanék,baj lenne.Például elcsuklana a hangom,zagyvaságokat beszélnék,vagy az izgalomtól elszólnám magam.Belegondolni is durva volt.
-Pff!Ember,hogy ver a szíved már!-Ezt hogy hallotta meg?!
-Igen,tudom.Voltam vele orvosnál is,mert túl gyors.-Hazugság...De ezt miattad teszem,mert nem akarom elárulni,hogy csak a te lényedért ver a szívem annyira,kedves Adam Lambert.
-H...Okés.-mondta unottan.-Egyébként tök fincsi illatú a bőröd.
Ááá,köszi!Éreztem,ahogy a testemben a rend szinte teljesen felborul.Mint egy kazánház,amibe sok fát raktak,és túlmelegedett.A szívem lüktetett,a tüdőm összeszorult,a gyomromban tűzijátékok ropogtak,a talpamban hagyák rohangáltak.
-Kösz!-remegtem.Komolyan,remegett a testem,annyira izgatott lettem!
Az állapotomra csak rakott egy lapáttal az,hogy mikor Adam elaludt,éreztem,hogy ajka a lapockámhoz ér.Szóval,akkor most a párna is én vagyok?Van elég a háta mögött.Éreztem,ahogy a szuszogásával fújja a hátam.Istenem!Ezt nem hiszem el,hogy velem történik meg.Mikor már egy nagyon picikét lenyugodtam,a sötétben ránéztem a kezére,amely most az én derekam ölelte át.Olyan jól mutatott a derekamon!Viszont mikor eszembe jutott,hogy ez neki csak kényszerhelyzet,elöntöttek a bánat fájó hullámai.Már egy könnycsepp is legördült az orromon,mikor észhez tértem.Gyorsan megtöröltem a szemem.Szarok rá!Inkább kiélvezem a helyzetet a sírás helyett!
Mert van mit kiélvezni.Megbizonyosodtam afelől,hogy Süti tényleg alszik-e.Eléggé egyenletesen szuszogott.Így bűntudat nélkül simogattam sokáig a kézfejét.Ha valaki most éppen benyitott volna,azt hihette volna,hogy egy pár vagyunk.Húú,de megnéztem volna Ke$ha fejét!Ejnye,Rose,gonosz vagy!
Ne legyél ennyire kárörvendő.Próbáltam semleges gondolatokat táplálni az agyamba,hogy könnyebben tudjak elaludni.Szeretem őt.Nagyon,nagyon-nagyon szeretem Adam-et.Hhhm,ez nem volt éppen semleges gondolat,de mindegy.Bárcsak tudna értékelni ilyen érzést.Milyen önző vagyok!Ugyan hogy kívánhatnám azt,hogy csak miattam megváltozzon?Lehetetlen.De legalább megpróbálhatná...Legfeljebb nem tudná megcsinálni.
Értem.De én...Én csak egy barát vagyok neki,meg most éppen egy párna.Fájdalmamban megint legördült az orrom hegyén egy könnycsepp.Megpróbáltam nem arra gondolni,hogy ez neki semmit nem jelent.A kezem a kézfejére csúsztattam,és megsimogattam még egyszer.A szívem újra elkezdett verni.Reménytelen eset...Ha tudná,hogy szeretem,az vajon megváltoztatná?Vagy változtatna a dolgokon valamit?Valószínű,hogy nem.

*Magyarul: Mesteri Terv
 
***

Félálomban lehettem,mert hallottam,hogy zubog a víz.Valaki fogat mos.Igen,biztos,hogy Adam sikálja a fogát,szokás szerint fél hektoliter vízzel meg egy kis fogkrémmel.Most már tudom,miért szomjaznak Afrikában...Bocsi,ez durva megjegyzés volt.Amúgy meg reggel van?Nem éreztem magam kipihentnek.Nem mintha az ággyal lett volna problémám,meg azzal sem volt,hogy Ad hajnalban magához ölelt.Csak hát...Én sokat szeretek aludni.
-Rosie!Ébresztő!-hallottam Adam hangját.Nem akartam felkelni.
-Apa,még csak öt percet!-könyörögtem álmosan és félálomban.
Adam-nek várható volt a reakciója.Prüszkölt egyet,mellyel kifejezte nemtetszését.
-Ez jót tett az egómnak.Csak öt évvel vagyok idősebb nálad.
Lehet.De én nagyon szeretlek.Lehet,hogy apakomplexusom van.
-Rose!Most már komolyan,kelj fel!Már mindenki kész van,ki is cserélték a kereket is!Szóval,húzd fel a formás fenekedre azt a nacit,amit este kikészítettél magadnak,és kezdj el átöltözni!-Halkan koppant valami mellettem.Biztos az ágyra dobta Adam a nadrágom.
A válaszom egy jó nagy morgás volt.
-Nem akarod,hogy én rúgdossalak ki onnan,ugye?-Ugyan már,kedvesem,azt nem mered megtenni.
Hideg volt,kezdett érződni a levegőn,hogy nem nyár van,hanem ősz már.Bár nekem még mindig olyan volt,mintha nyár lenne.
-Te akartad...-Vajon mit tervezhet?
Nem sokkal azután,hogy magamnak feltettem ezt a kérdést,a válasz már Adam karjaiban talált.Hirtelen mozdulatokkal megragadta a derekam,és felkapott.Rohadtul hideg volt,mert nyitva volt az ablak.Ad nyakába kapaszkodtam,ő meg tartott az ölében.Elmosolyodtam,de csak gúnyosan.
Nem érdekel,hogy neki semmit sem jelentett az éjszaka.Nekem igen is számított.
-Gonosz!-vágtam egy csúf vigyort.
-Lusta!-volt a válasza,és letett a földre.
Ebben van némi igazság...De nem aludtam sokat,hey!
-Nem,nem lusta.Csak álmos.
Fogtam a nadrágom,és felhúztam az immár említett "formás fenekemre".Aztán elővettem a melltartóm meg egy felsőm,és vártam.
Csak fogja venni az adást végre,hogy el kéne menni amarra,vagy valami mást csinálni,és nem bámulni annyira.
-Nincs kedved elmenni fogat mosni?-kérdeztem türelmetlen hangon.
Adam értetlenül bámult még mindig.
-Most mostam fogat.-Juuj,én meg most jöttem le a falvédőről!
Jól láthatóan meglóbáltam a kezemben a melltartómat.Adam valami utánozhatatlanul cuki fejet vágott,és nyitotta is a fürdőszobaajtót.
-Megigazítom a sminkem.
Még magára is zárta az ajtót.Csúcs!Lehet,hogy túl szégyenlősnek tűnök,vagy gyerekesnek,mert ő nem biztos,hogy lázba jönne egy ilyentől,de engem úgy neveltek,hogy ha nagyon muszáj,akkor öltözzek mások előtt.Neki tudomásul kell vennie.Felöltöztem,és bekopogtam a fürdő ajtaján.Gyorsan nekiálltam fogat mosni.Éppen kilépett az ajtón,kezében egy szájfénnyel(Ez durva :O),és egy jó adagot nyomott a szájára,aztán elkente.Gyorsan megmostam a fogam,aztán...
-Mondd,hogy nem rózsaszín.-hörögtem.
-Nem rózsaszín.
Huh,már megnyugodtam,de csak egy fél másodpercig.Láttam,hogy rá van írva a szájfényre a szín angol megfelelője(pink).
-De még is,rózsaszín!-sikítottam.
"Lambi Bambi" fújt egyet.
-Idézem, "Mondd,hogy nem rózsaszín".Én meg mondtam,hogy "Nem rózsaszín".Ja,és nincs esetleg Dior szemfestéked?
-Hahaha,rohadt vicces.-fújtam én is egyet,és szó szerint bevágtam a bőröndömbe a fogmosó készletemet.
-De van,és pont rózsaszín!Kéred?-lóbáltam az arca elé a táskámból előkotort szemhéjfestéket.És pont Dior volt,pedig véletlenül szedtem ki.
-Nem köszi.Az nem kell.
Pfff...Na mindegy.Nem csináltam meg az ágyat,mert sietni kellett,meg arra van a takarítónő.Mikor kiléptünk az ajtón,Monte és Longineu rögtön közrefogtak,és lemaradtunk.Kicsit hagytuk,hogy Adam Ke$hával előre menjen.
-Nektek is jó reggel,skacok.-mondtam morózus kedvvel.
-Ne rinyálj már annyit,csajszi!Ke$ha már így is teljesen idegbeteg volt,hogy te együtt aludtál Ad-del.-magyarázta Longineu.
Van is miért féltékenynek lennie.Ami az éjszaka történt...Szegény csaj!Heh.Ó,de gonosz vagyok!
-Jól aludtál?-kacsintott rám Tommy.
Aludni nem aludtam jól,de jól érezni magam...Hát,az megvolt.
-Nem nagyon...Kicsi volt a takaró.Adam eltulajdonította,én meg majd megfagytam.Végül is találtunk a problémára megoldást.
-Úgy hallom,jól érezte magát.-kacsintott rám még egyszer Tommy.
Jól sejtette...Belül még mindig bizsergett mindenem,ahogy visszagondoltam erre az egész éjszakára.Olyan szép pár lennénk!Mert éppen ez a közös bennünk:Egymás ellentétjei vagyunk,és még is olyan jól mutatunk együtt.Ajkaim egy fájdalmas sóhaj hagyta el.A vágyakozás nem segít,ő mindig ez a fura ember marad.

***

Megint egy koncert.Már megszoktam,ahogy a képembe világítanak a fények,hiszen apám Michael Jackson.A tömeg lüktetése újra átjárt.Ismertem a menetrendet,bánatomra.
Tudtam az elsőtől az utolsóig,hogy mi jön.Sajnos,tudtam.És az a mumus,az a gonosztevő megint szerepet kapott.Fever.Hátha végre Adam visszafogná magát.Ez képtelenség.Ez olyan,mintha azt mondtam volna,hogy nem halnék meg érte.Ezen nem lehet változtatni,és sajnos,a Fever-ön sem,bánatomra.Adam most sem hagyja,hogy a közönség szájában megaludjon a tej.Üvöltöttek,sikoltoztak,harsogtak,élvezték a show-t.
Mi meg azt élveztük,hogy így örülnek nekünk.Mert mi egy csapat vagyunk,és összetartunk.Örökké össze fogunk tartani.
Sütim éppen az If I Had You-t énekelte,mikor Tommy átment a színpad egyik végéből a másikba.Adam csak úgy jól rácsapott a hátsójára.Tommy mosolygott,mi meg Monte-val és Longineu-val már haltunk meg a nevetéstől.Persze csak a mikrofonon kívül.Utána jött a Fever.
Visszafolytottam a lélegzetemet,és leütöttem az első akkordot.Néztem a közönséget és mindenkit,de...
Sajnos elkaptam azt a bizonyos meleg csókot.A közönség felhördült,én meg mindjárt hányni fogok.Vajon Longineu és Monte hogy bírják ki?Biztos elintézik egy fújjal,azt csókolom.
Ezt nem hiszem el!Újra erőt vett rajtam a méreg.Ezt minek kellett?!A show így is sikeres és eléggé zakkant,ezt miért muszáj?!Én hülye naiv,miért mondom azt,hogy szeretem ezt az elmebeteg,lökött,vadbarom,hülye balfácánt?Csak egy lökött balfácán,aki nem tud már mit kezdeni a nagy hírnevével,és feszegeti a rajongók tűréshatárát...Na meg persze az enyémet is.A tűzzel játszik...Ragozzam még?!
Ott,és abban a percben bántam azt,mikor megláttam a TV-ben először a Whataya Want From Me klipjét.Bántam,mikor megismertem,bántam mindent,minden vele eltöltött percet,mindent az égvilágon,ami hozzá kötött.Talán még azt is bántam,hogy megszülettem.De azt bántam nagyon,hogy beengedtem az intim szférámba ezt a zakkant vadbarmot,ezt az őrült pszichopatát.És ez neki semmit sem jelentett,mert túl elfogult és túl hülye ahhoz,hogy felfogja,mi van.
Nem!Szólt egy hang a fejemben.Közben tovább játszottam a Loaded Smile-t.Nem volt a kedvenceim között,de a szövege* mintha csak hozzám beszélt volna.Neked semmit sem jelentek.De aztán a fejemben egy újabb hang felordított:"Ez nem igaz!Ő nem ilyen,amilyennek be akarod állítani!"Minél hamarabb el akartam hallgattatni ezt,mert fájt hallanom.
Azért,mert tudtam,hogy igazat mond.Mert amiket most gondoltam Adam Lambert-ről,az csak egy kitalált,valótlan ember.Leütöttem az utolsó hangot is,és a koncertnek ezennel vége volt.Úgy éreztem,hogy minél hamarabb el kell tűnnöm innen.El akarok bújni,és sírni akarok.Mert az tényleg sokat segít...Mit érdekel engem Adam?Bőgnöm kell,és ennyi.

*If I say I'm sorry, it's just me sending a lie. When you're in my arms, I feel emptier inside. I never felt so satisfied. -részlet a Loaded Smile c. Adam Lambert dalból.

***

Kisétáltunk a busz elé.Senkihez nem szóltam egy szót sem.Amúgy sem tudtam volna,annyira kavarogtak bennem az érzések.Nem értenék meg...Még én sem értem magam.Ez van,Rose.Adam már csak ilyen,mindig ilyen marad.Ez várható volt,fogadd el!Még ma éjjel visszaérünk Los Angeles-be.
Nem is bántam,mert legalább meg tud nyugtatni apám,és ott lesz Marie,aki majd segít ezen túltenni magam.Adam még a turnébusz előtt osztogatta az autogrammokat.Mindenki őt ünnepelte,viszont engem leszart az egész világ.
A háttérzenekarból talán Tommy-nak volt a legnagyobb a rajongói tábora.Mikor Adam belépett a turnébuszba,betrappoltam a WC-be,és jó hangosan magamra vágtam az ajtót,meg se próbáltam elviselni megint ugyan azt.Meg se próbáltam,és nem is akartam megpróbálni eljátszani,hogy jól vagyok.Egyszerűen belefáradtam már ebbe...És különben sem vagyok színész.
Elkezdett dörögni az ég,mintha csak a dühöm tükröződne rajta.Az esőt azt szerettem,de a vihart nem.
Dörgött még egyet.Összerezzentem,de még mindig sírtam.Igen,egy huszonnégy éves nő.Ember vagyok,nem?Az emberek sírnak,ha rosszkedvük van.Hirtelen kopogtattak a mosdó ajtaján.
-Bejöhetek?-A szívembe belenyilalt a fájdalom erre a hangra.
-Ugyan miért akarnál ide bejönni?-Hangom remegett a sírástól.Na,most mit csináljak?!Mindig el fogjuk játszani ezt az összes Fever után?!
-Te minek bújkálsz a mellékhelyiségben?Nem hinném,hogy a vihartól bújtál el.-Ebben igaza volt.Közben jeges eső kezdett el esni,és nem bántam volna,ha rám is esik egy egész busznyi.
Felálltam,és kinyitottam az ajtót.
Adam szemeibe néztem,amik most smink nélkül néztek vissza rám.Szemei tükrében megláttam magam.Egy keserves arcot,amin minden percben egy-egy könnycsepp gördül le,ami vonaglik a fájdalomtól,ahányszor Adam-re néz.Biztos ő nem érti,mi a baj,és nem tud segíteni,bármennyire is akarna.És ha elmondanám,az segítene bármit is?Nem.Sőt,nagyon kétlem.Még rosszabb lenne.Érdemesebb csukva tartanom a számat,mondta az eszem minden adandó alkalommal.Belépett,és becsukta az ajtót,hogy senki se kavarasson közbe.Ki mondta,hogy egyáltalán akarok vele beszélni?!Semmi kedvem hallgatni megint,hogy "De Rosie,ez csak a show kedvéért van."
-Valami baj van?-Tyhűűha!Ha rám nézel,nem látszik?!
Túlságosan is türelmetlen voltam,és túlságosan is fájt,hogy egy ép mondatot alkossak.Talán olyanokat mondanék neki,amiket később nagyon megbánnék,úgy,ahogy nem érdemelné meg.Mert bármennyire is rosszat tett ezzel,igyekszik mindig a kedvemben járni.Bólintottam egyet.Neki leesett minden.Végre!Elcsukló hangon csak annyit mondott,hogy:
-Fever.
-Igen.-leheltem,egy könnycseppel kísérve a szavamat.
-Nem is értem,mi bánt ebben ennyire.Hiszen csak barátok vagyunk,akkor meg mit számít?-Na látod,itt a hiba.Én nem sima baráti,hanem erős szerelmi kötődést érzek hozzád.
-Viseld el a kitöréseimet,legalább csendben maradok,és nem akarlak téged megváltoztatni,mint Lisa.-Vagy legalább is magamban fogom tartani a dolgokat.-De nekem ez teljesen más,mint neked.
-Igen?Akkor mondd ki,mi a baj!Gyerünk!-Kezdett fogyni a türelme.Utáltam,ha felemelte a hangját...
Nem mondtam semmit.Végre befogtam a számat.Egyszer végre.
-Ne akarj belelátni a fejembe.-Főleg nem este...
-Nem érdekel!-hadonászott a kezeivel.-kíváncsi lettem,na mondd ki,hogy mit gondolsz rólam.Add ki magadból,hátha utána nem leszel ennyire rosszul.Mit gondolsz erről az egészről?-nézett rám áthatóan kék szemeivel.
Ezt nem gondolja komolyan.Csak heccel...Nem,Rose,most a saját érdekedben maradj csöndbe.Csak magamban mondtam el ezerszer,hogy undorító,buzis és természetellenes,amit csinál.Még szerencse,hogy ezt nem hallotta.
-Felesleges...-szólaltam meg végül.
Adam arca ellágyult.De kapta is a kövi adagot...
-Felesleges,mert a közönség így is imád téged.És nekik ez rossz.Ők ezt nem várják el tőled.
Végre megjelent egy mosoly az arcán.Mégpedig egy bájos mosoly.
-Rosie,ha úgy vesszük,ez nem igazi csók,csak nya...
-Ne!!-vágtam közbe.
-...la...
-ADAM!Ne mondd ki,légyszi!Csak azt ne!-Így is elkaptam a pillantását,amiből rögtön tudtam,hogy ezt minek határozza meg.
Közben újra megdördült az ég,én meg összerezzentem.Adam szokás szerint roppant jól szórakozott rajtam.Jellemző...
Csak nem félsz a vihartól?-kérdezte bohókás hangon.
Még mielőtt válaszolhattam volna,egy tényleg rohadt nagy dörgés hallatszott.Odafent valaki nagyon dühös lehet...Olyan váratlanul ért mindkettőnket,hogy ijedten kaptunk egymásba.
Vagyis én Adam-re estem rá(egész pontosan beleugrottam az ölébe),ő meg ijedten kapott belém.
-Bazdmeg!Ez tényleg ijesztő volt!-nevetett.
Én is vele nevettem,miközben még mindig az ölében ültem.
-Akkor nincs hari?No para?
Bevetette a legszebb nézését,a legbájosabb mosolyát,és a legcukibb arcát komponálta.Ez megvesztegetés,hékás!Már megint.De a szerelmem megint legyőzött.Gyorsan kiugrottam az öléből,és a szemébe néztem.
-Nincs.-mosolyogtam rá.
-Ne nézz már rám ilyen Lambi Bambisan!-nevettem el magam.
-Oh,az ártatlanság és én...Két külön fogalom.-mosolygott titokzatosan.-Viszont te és az ártatlanság...Nem vagytok ti véletlenül rokonok?
Ez nem igaz...Ha hallottad volna a tegnapi gondolataim!Akkor bizony nem gondolnád ezt rólam.
-Nincs "örihari",se "para".De ki kell valamivel engesztelned.-utánozott Adam engem.
-Bocs,de nem szándékozom új Dior nacikat venni.Szóval...-Gyűjtöttem a bátorságom,majd közelebb hajoltam az arcához,és megpusziltam.Éreztem,hogy kivörösödöm.
-Jaj,de cukii!Zavarba hoztaam!-nyávogott viccesen.Idióta...De ezért szeretem.És ezen nem tudok változtatni.Mielőtt lebuknék,kitaláltam valami jó kis alap hazugságot.
-Nem te hoztál zavarba,csak nem túl gyakran puszilgatok ilyen jó pasikat.-Ez igaz is.De az már nem,hogy nem ő hozott zavarba.
-Most újra százra felpörgött az egóm.-csavarta el ajkát,és emelte fel a szemöldökét.Ohh!
-Tévézünk?-váltott témát.
-Ha nem Ghost Whisperer-t kell néznünk,akkor.
-Nem,hoztunk egy csomó DVD-t.-mosolygott rám.
Végül a választásunk a Tükrök-re esett,egy nagyon félelmetes,sok vérrel teli horrorfilmre.

Szólj hozzá!

 Mikor már az üzletben válogattuk a megfelelő hajfestéket,elgondolkodtam.Milyen is lehet az eredeti hajszíne?

-Hé,Adam,ez elvileg ammóniamentes!-kiáltottam a hátam mögé,mert jó messzire eltávolodott már tőlem.Majd mikor mellém ért,rámutattam az egyik elfogadható árú kenceficére.
-Jó,de az nem ősz hajra való.-Úristen...?!-Ami arra való,az tovább tart.-Húú,már megijedtem.
Mennyi bajod van neked...Akkor keressünk ammóniamentes és ősz hajra való festéket.
-Milyen az eredeti hajszíned?-kérdeztem kutakodás közben.
-Szőkének születtem,vörös vagyok,fekete lettem.-énekelgette.
Vörös?!Miért nem láttam még a vörös hajszínét?Biztos,hogy kiült arcomra a jól ismert értetlenség,mert egy jelentőségteljes pillantással nézett felém.
-Utálom az eredeti hajszínem!Pfúj.Amint megtehettem,befestettem.Tizenhat évesen már barna volt a hajam.-vigyorgott rám.Hahaha,nagyon vicces...-Aztán volt mindenféle.
Ne is mondd,Adam,vak nem vagyok.Internet...volt már lila,zöld,rózsaszín,de még kék is.
-A kék haj kiemeli a szemed...-tettem egy megjegyzést,ami kicsit csípősre sikerült.
-Mondtam már,hogy néha megijeszt,mennyire ismersz?-Hogyne mondtad volna!Folyamatosan ezt szajkózod,Sütikém.-Legtöbbször,amikor nem természetes színű a hajam,pl. lila,akkor az vagy kimosható,vagy paróka.
Ja igen,a jelmezes bulik.A legjobb,mikor vámpírnak öltözik be...Még fehér kontaktlencséje is van hozzá.Hát nem röhejes?Vajon elcsodálkozna azon,hogy még ezt is tudom róla?Valószínű,hogy nem.
-A fekete a te színed.-nyugtáztam.Nem tudtam másképp gondolkodni,hogy hogy nézne ki máshogy,mert ezt szoktam meg,és csak ezt tudom elképzelni.Nem tudom,milyen lenne vörösen,szőkén meg végképp nem.Barnán csak azért,mert az American Idol válogatóján valami olyasmi volt a haja.
-Egyébként azt hittem,hogy fodrásszal készítteted a hajad.
-Azzal is fogom,de a festéket én szerzem be.
Pfffff,mert a fodrász feketéje nem ugyan az a fekete,mint amit te veszel?!Úristen...De hirtelen rájöttem,hogy a kényes kis ízlését milyen nehéz kielégíteni,és inkább nem szóltam egy szót sem.
-Ez jó?-lóbáltam meg az orra előtt egy kicsit drágább,de jó márkájú festéket.
-Ja,igen,ez jó,köszi.-Kivette a kezemből,és bedobta a kosárba.
De jó,végre egy hajfesték,ami megfelel neki!Pfff...Átsétáltunk az üzlet napszemüveges részébe.Közben kétszer adott autogrammot Adam,pedig megint a fejére húzta a baseball satyóját.Mikor odaértünk,Adam rögtön kiszúrt egy csúf rózsaszín napszemüveget.OMFG!Feltette magára...És várt.De várhatott...
-Na,milyen??
Most komolyan,ha engem kérdez...Akkor túlságosan is buzis.
-Hazudjak,vagy az igazságot akarod most hallani?
Erre elmosolyodott,de most a szemei nem kékek voltak a rózsaszín üveg miatt,hanem lilák.Ó,ez az...!
-Amikor ezt kérdezed,miért teszed?
-Mert nem akarok a lelkedbe gázolni.Akkor megmondom neked,hogy ezzel a szemüveggel úgy nézel ki,mint egy elfuserált...-Már majdnem kimondtam,hogy homoszexuális,de szerencsére fékeztem magam.Ez tényleg nagyon szemtelen lenne azok után,hogy bevett a csapatba.És pont tőlem!
Erre Adam csak felnevetett.Jobb ötletem nem volt.
-Nem inkább,mint egy elfuserált Barbie-baba?-kérdezte csipkelődve.
-Nem.-válaszoltam,majd levettem róla a napszemüveget direkt úgy,hogy kicsikét megsimogassam az arcát.Jujj,de jó érzés volt!Aztán a napszemcsit visszatettem a helyére.
Fizikai kontaktus!Ujjaim bizseregtek.Kicsit szakadozott bennem a levegővétel,de próbáltam nem zihálni,nehogy túl feltűnő legyen.
-Vedd inkább ezt.-Szedtem le az állványról egy fekete keretes sötét lencséjű szemüveget.-Meg aztán minek neked még egy szemüveg?Ott van még a másik kettő.
Adam kivette a kezemből,és magára tette.
-Mindkettő tavalyi...
Hűűha!De sok gondod van neked...Nekem egy napszemüvegem van,és az már három éve megvan.Megtehetném,hogy minden nap vásárolok egyet,de egyszerűen nem kell,nincs rá szükségem.És csak kis márkás...
-Amúgy ez tök jó.Kár,hogy nem márkás,abban jobban megbízom.
-Glambi,a márka nem garancia a minőségre!-Miután kimondtam,rájöttem,hogy nem kellett volna.Tudatosult bennem,hogy ezzel nyakig vagyok a szarban.Mekkora egy rakás szerencsétlenség vagyok!Azt mondtam,hogy Glambi!Jézusom...Most mit gondolhat rólam?!
-Honnan veszed,Rosie,hogy a márka nem garancia a minőségre?Azért olyan drága.
Minek nevezett?És még meg sem kottyant neki az,hogy leglambiztam?
-Várj,álljunk csak meg!Mi ez a Rosie?!-kérdeztem összezavarodottan.
-Mi ez a Glambi?-vonta fel a szemöldökét.Ahvn!Ezt tudom,hogy direkt csinálja velem!
Legyél vele őszinte.Az őszinteség néha fáj,néha kínos,de...Legyél őszinte.
-Hát...A Glambert-ből jött ez a név.Megtetszett.De ez most formálódott meg az eszemben,és kicsúszott a számon.-Próbáltam a szemébe nézni,de nem ment.Egyszerűen nem tudtam.A gyomrom már így is görcsben volt,ment egy elhasznált rongy.A fejemben petárdák,és egy ép sejt sem maradt az agyamban,amivel gondolkodhatnék.
-Nekem tetszik.-nyugtázta.Végül is,nem olyan nagy ügy!-Eredeti.
Huh!Ezt megúsztam.Ez meleg helyzet volt.
-Jó,de honnan jött az én becenevem?
-Én mindenkinek adok egy becenevet.Pl. Tommy egyenlő Glitter Baby.
Ááá,Meg egy rakat felkiáltójel.Óó,te jó ég!Bár ne mondta volna el nekem ezt.Eszembe jutottak a Los Angeles-i koncertesemények,és a hányingertől már össze is szorult a gyomrom.
-Na,és szerinted ki találta ki azt Longineunak,hogy Lolo?
Kétség sem fér hozzá,hogy te.De ez a Rosie...Marie így szokott velem gúnyolódni.De Adam-nek elnézem.Végül is,nem is olyan rossz...Sőt,egész aranyos.
-Te?-kérdeztem meg félszegen,miközben próbáltam az undorom a nyállal együtt lenyelni.
Olyan vagyok,mint az elefánt,nehezen felejtek.Még jó,hogy Vegasban nem volt Fever.De mi lesz majd San Franciscóban?!Ne is gondolj erre,jobb elfelejteni,Rose!Már megint éreztem,hogy felfordul a gyomrom.Lehet,hogy szerelmes és elnéző vagyok,de a gyomromnak még kell egy kis idő.
-Én.-trillázta jókedvűen.Lehet,hogy neki tök természetes,hogy lesmárol egy pasit,de nekem és a többi heteroszexuálisnak nem.De megígértem,hogy nem akarom megváltoztatni,és inkább hallgattam.
Próbáltam a koncert utánra gondolni.Neem,nem a veszekedésre.Arra,hogy megpuszilta az arcom.Újra bizseregni kezdett az a pont,ahol megpuszilt.Én már csak ilyen vagyok...Egyik pillanatban már hozni kell a vödröt,mert hányni kell,másikban pedig már le kell hűteni,annyira fűt a szerelem.
-Asszem,ezt megveszem,egész jó napszemcsi!-mondta,és rám vigyorgott.
-Várj,nézd meg,hogy mennyire véd az UV fénytől!-kaptam ki a kezéből a szemüveget.
Ugye,tudjátok,hogy a káros sugarak okozzák öregkorban,vagy egy kicsit az előtt a szürke hályogot?Nem akarom,hogy Adam gyönyörű kék szemeit ronda hályog fedje el öregkorában,úgyhogy inkább vigyázok rá.Megnéztem a szemüvegen az UV-szűrőt.Ötös.Húú,ez a legjobb!Aztán fél szemmel ránéztem az árára is.Jézusom!Ennyit elkérni!Ez rablás.
-Cseppecskét drága...-sziszegtem fogaimon keresztül.
Adam kérdőn nézett rám.
-Ezt úgy mondtad,mintha nem kaptál volna a koncertek után egy kis zsozsit...Meg amúgy is,az apád rohadt gazdag.
Ez igaz,de én...Nem szeretek sokat költekezni.És a pocséklást sem szeretem,de ha Glambinak ez kell...
-Ötös,a legerősebb.És illik a szemedhez.Ez jól áll!
-Kösziii!
Húúú!Ez tök cukin hangzott.Minden esetre jól éreztem magam vele.A hülyeségeivel együtt,meg a hányingerrel is.Szeretek nagyon vele lenni,mert általában jókedvű,sokat viccelődik,és jó hatással van rám.De vannak rossz pillanatai is...Meg nekem is,mert mi is emberek vagyunk,ugyebár.Magamban elmosolyodtam.Még szép,hogy ember vagyok,egy nagyon szerencsés ember.Mert vele lehetek,itt,vele.
 
***

Az ágyamban heverésztem.Mivel jobb dolgom nem volt,és egyedül voltam itthon,mert apám elment dolgozni,hülye fejjel rákerestem a google-ban Lambertre.Nem is tudom,mi vezetett rá.A végeredmény persze kirobbanó volt:dühösen lecsaptam a laptopom fedelét,hogy ne is lássam.Csak szavak,lehetne mondani.De akkor is,eléggé durván felkavartak.Na de mindegy,mostmár tudom,hogy nem csak Tommynak szokott nekiesni.Vagy éppenséggel mindenkivel,aki meleg,ezt teszi?Megint gyarapodott a féltékenységi listám vagy fél tucatnyi ismeretlennel,akik maguk sem tudták,mibe keveredtek akkor.újra felkavarodott a gyomrom.Ezt most miért kellett megnéznem?!Még jó,hogy nem én voltam már akkor is.De nem tudnék neki megbocsátani,még akkor sem,ha azokkal a gyönyörű kék szemeivel néz rám,és lefelé csücsöríti az ajkát,és azt mondja nekem,hogy "Rosie,bocsáss meg!".Cirmire néztem.
-Szerinted igaz lehet,vagy csak kamu?
Cicuskám úgy nézett rám,mint az előbb.Majd hirtelen nyekkent egyet,ami annyit jelenthet nála,hogy "Járj utána te magad!".Hát persze!Miért mindig Cirmit kérdezem?Tommy megölne,ha csak ezért felhívnám?Lehet,de ha nem derítem ki,akkor nem tudok egész este nyugodtan aludni.Éreztem,hogy a gép melegíti a csípőmet.Újra felhajtottam.
-Ha tudnád,hogy minden egyes rosszul elsűlt dolgoddal összetöröd szegény szívem,akkor is megtennéd?-szegeztem a kérdést a képernyőn lévő szövegnek.
Döntöttem,és már tárcsáztam is Tommy számát.Csak tudja,hogy igaz-e!
-Halló?-szólt bele a telefonba a jól ismert kedves hang.
Elmeséltem neki a délutáni kutakodásom eredményét,és megkérdeztem,hogy nem gond-e,hogy felhívtam.A válasza az volt,hogy nem gond.
-Úhh!Arra emlékszem.-nevetett Tommy.-Adam jól beba...Öööhm,berúgott.Tudod milyen,ha sokat iszik.Szerencsétlen emberek,láttad volna utána a fejüket...-kapkodta a levegőt a röhögéstől Tommy.
Örülök neki,hogy ennyire jól szórakozik azon,amin én mindjárt sírok.
-Tök jó,hogy te élvezed a helyzetet,de egy percre gondolj rám is...
Tommy fújt egyet.
-Figyelj,Rose.Az már nagyon rég volt.És az nem az az Adam,akit te ismersz.Az egy gonosz énje,amelyik parókát húz fel,és partyzik ezerrel.
-Csak azt ne akard velem elhitetni,hogy skizofrén,jó?-ziháltam.
Próbálnék nyugodt maradni,ha ez a hülye sírás nem fojtogatna.Ha elfajul a haragom,lehet,tárcsázom Glambi számát,és jól beolvasok neki.Nem,azt nem kéne.
-Rose.Ne tégy úgy,mintha nem ismernéd a másik oldalát is.Ha nem tetszik,is ez van.Ő nem ismeri a titkodat,ami róla szól.Ugye,érted?
Persze,hogy értettem,de engem akkor sem tanácsos felhúzni.
-Nem hinném,hogy változtatna valamit is a helyzeten,ha elmondanám neki.Én nem vagyok képes csodákat véghezvinni.Én ember vagyok,csak egy sima ember.
Hallottam,ahogy Tommy közelében elrobog egy motor.Biztosan éppen most jött ki egy boltból,és úton van hazafelé.
-Azt sem feledd el,hogy milyen ember vagy,Rose.Megmondom én neked,hogy hozzád hasonló jóindulatú,és kedves ember nagyon durván kevés van.Ami ugye eléggé értékes.Több ilyen ember kellene,mint te.Megértő,kedves,vicces,jószívű,tökéletes barát,aranyos...
-Megértő...-ismételtem meg elhaló hangon.-Igazad van,rég volt.Én sem vagyok tökéletes,néha kiborulok,főleg,ha Adam-ről van szó.Bocsánat,hogy egy ilyen hülyeség miatt felhívtalak.
-Semmi gond,legalább nem unatkoztam,míg jön a buszom.De most megyek.Szia!
-Szia,és köszi!

***

A következő nap a próba aránylag jó volt.Nagy volt a feszültség,éreztem,hogy a többiek olyat tudnak,amit én nem...Végül a próba végén meg is tudtam,mit tudnak.
Egyáltalán nem örültem neki.A hajamat téptem,és legszívesebben az illetőt,aki velünk fog turnézni,felpofoztam volna.Mert az az illető Ke$ha volt.Mindenütt velünk lesz,mindig követni fog minket,Adam-nek úgy fog köszönni,hogy "Szija drágaa!".És ami a legrosszabb...Jön San Franciscóba is.
-Nyugodj meg,Rosie!Csak két hónapig lesz velünk!-próbált lenyugtatni Adam.
-Nem nyugszom meg!Ki nem állhatom azt a lepcses szájú nőszemélyt!-Ordítottam neki vissza.
-Héé,Rose,ha ordibálni fogsz,kirúglak innen,és majd nézhetsz,mint...
-Nem érdekel,hagyj engem békén!-És elrohantam dühösen.
Később Adam be akart jönni az öltözőmbe.
-Hé,Rosie,engedj be!Tudod,hogy nem gondol...-De,még mindig dühösen,félbeszakítottam.
-Nem engedlek!Menj innen!-Hirtelen elfogott a bűntudat,hogy a szerelmemmel kiabálok.
Hallottam,hogy eltávolodik,így elkezdtem bőgni.Kis idő múlva Adam finoman kinyitotta az ajtót.Aggódó pillantással végignézett rajtam,aztán elém guggolt.Már megint ismétlődik az egész...De most ki fog rúgni.Érzem.
-Ne haragudj rám,Adam!Nem akartam a lelkedbe gázolni!-Nem bírtam ki,a nyakába ugrottam.Nem is bántam meg.Ha ez lesz az utolsó ölelésem...
-Nem haragszom,Rose.Tudom,milyen fájdalmas lehet most neked ez.-Ölelt át,de nem éreztem ugyan azt.Ez,hogy megsértettem Adam-et,sokkal rosszabbul esett,mint a multkori,mikor ő sértett meg engem.
-Csak az fáj,hogy megint csalódást okoztam neked.-Zokogtam,ő meg próbált megnyugtatni.
-Nem baj,csak nyugodj végre meg!
Pár perc eltelt így.Végre megnyugodtam,és elmentünk fagyizni.Végre megint boldog voltam,hogy vele lehetek.Csak vele.

***

Ha valaki kívülről nézte volna a turnébuszunkat,annyit látott volna,hogy döcögősen áll a forgalmi dugóban.A sors tette ezt velünk talán,hogy a koncert miatt ekkora a dugó?És Sütike meg elkésik a saját koncertjéről.De Adam egyáltalán nem strapálta magát,hozta a formáját,azt,amibe én is őrülten beleszerettem.Allison is adott neki egy CD-t ajándékba,mint az a nyomi Lótetű.A hifiből üvöltött a Beat Me Up,Adam meg röhejesen,elnyújott mozdulatokkal léggitározott.Én csak röhögtem rajta,meg közben próbáltam nem hülyén táncolni.
-Érzed a ritmust,baby???-ordított Adam,és túlharsogta a zenét.
-Igeeeeeeeeen!!-ordítottam vissza.
Tök jól el is lettünk volna,ha Ke$ha mondjuk,beszorult volna a WC-be és addig,amíg meg nem érkezünk,nem tud kijönni.De sajnos nem volt elég telt a hátsója,hogy beragadjon a mellékhelyiségbe.Longineu Monteval értetlenül bámult minket,hogy mi ütött belénk...Vagyis inkább csak belém.Őrülten ráztam a hajam,mintha egy metál koncerten lennék.Közben szegény Tommy-t ott csapkodtam.
-Haver,hogy nyomja már a kiscsaj!-jegyezte meg Longineu Montenak.
-Ezek szerint ilyen is tud lenni!-ordított vissza Monte.
-Öcsém,mi a fene folyik itt?-kérdezte fennhangon Lótetű Sebert.
Adam nem válaszolt semmit,csak fogta a kezét,és odahúzta,hogy táncoljon vele.Megadnám neki az esélyt,hogy megváltozzon,de az a fintor,amikor meglátta a táncomat...Mindent elvesztett vele.Aztán a hifi váltott,de Adam visszakapcsolta.
-Ez nagyon zsír!Allison tök király CD-t készített!-harsogott Tommy.
Aztán Adam hátának vetette magát Ke$ha,és úgy táncoltak.Tudom,hogy ezt direkt csinálja!Csinálja csak.Majd megtudja,hogy mi lesz vele.Éreztem,hogy elsárgulok az irigységtől.Tommy is valahogy így érezhetett,mert bámult,mint borjú az újkapura.Próbáltam nem tudomást venni Lótetűről,és elkezdtem a szöveget énekelni Allisonnal.Többszöri hallgatásra már egész jól tudtam a szöveget.Közben kiértünk a városból,és kezdődött az autópálya.Királyak voltunk,száguldottunk,léggitároztunk,őrjöngtünk.Ha harc,kedves Lótetű,hát legyen harc!Gyorsan odalöktem csípőm Adam oldalának,ő meg vette a lapot,és megcsináltuk sokszor ugyanezt.Miután végigment a CD kb. tízedszerre,Ke$ha betett a hifibe egy válogatás lemezt.Talán egy kicsit sikerült felbosszantanom végre!Meghallottam egy gyors ütemű kezdést,aztán egy kellemes női hangot.
-Ez mi?
-Innától a 10 minutes.-válaszolt lenézően Lótetű.
Soha nem hallottam még Innáról,de a szám tetszett,így folytattuk az ökörködést.A végén még Longineuval és Tommyval is táncoltam.Éppen Adam megpörgetett a saját tengelyem körül,mikor fura hang,ilyen pukkanás hallatszott,és megálltunk.
-Mi a szar?-kérdezte Adam,de senki sem tudta a választ.
A sofőr kiszállt,és bejött a mi részünkre.
-Defektet kaptunk.Mr.Lambert,van a buszban pótkerék?
Kuncogtam egyet.Mr.Lambert?Ez mindig megnevettetett.
-Pótkerék?-Gondolkodott el Glambi.-Nem t'om,kell lennie,nézze meg a csomagtartóban.
A sofőr elbattyogott a csomagtartóig,felnyitotta,mi meg utána mentünk.A sofőr végigtapogatta a kereket.
-Ohh,ez szintén defektes!-válaszolt végül.
-Mi?!-vágtál rá a srácok,csak én mondtam azt,hogy "Tessék?!"
-Jól hallották,uraim.-tekintete rám meg Ke$hára siklott.-Khhm,és hölgyeim.A pótkerék szintén defektes,használt,lyukas,használhatatlan.Ragozzam még?
Király,szóval itt vagyunk egy Isten tudja helyen valahol San Francisco és Los Angeles között.Remek...Mindenki Adamre szegezte a tekintetét,mintha ő lenne a legérettebben gondolkodó ember közülünk.Ez nem megjegyzés volt csak...Tény,hogy néha ő is egy ötévessel vetekszik.
-Felhívom a menedzseremet,hogy intézkedjen a koncert elnapolásáról,és a pótkerékről.A rajongók nem fognak örülni,de...Nem mondhatom le,mert fontos.Csak elnapolom.Intézkedem már,nyugi,ne kusizzatok már ilyen csúnyán rám!-biggyesztette le ajkait.
A sofőr tuti,hogy született vesztesnek gondolta.Adam telefonált,addig meg végignéztem a helyet,ahol elakadtunk.Az út másik oldalán volt egy motel.Nem is tudom,akkor mi most szerencsések vagy szerencsétlenek vagyunk?(Mert szerencsések biztos nem vagyunk.)

***

Kivettük bőröndjeinket a buszból,és besétáltunk a motel "recepció"-jához,ha azt a kis helyiséget recepciónak lehetne mondani.De mindegy.A recepciós nő szeme elkerekedett.Kicsi hiányzott,hogy el ne sikítsa magát.Megértem,mert Adam nem mindennapi látvány,és ezt váltja ki a nők többségéből,akik persze értékelik a kinézetét.
-Uramatyám!-mondtam meglepetten a nő.-Te,te,te!
-Én,én,én vagyok,igen.-viccelődött Adam.Valahogy most még ez a defektes ügy se lombozta le a kedvét.
-Kaphatok egy aláírást?-kérdezte a nő,és zihálva,remegő kézzel Adam elé tolt egy papírt.
-Ja,de akkor adnod kell nekünk egy szobát.
-Fizetés nélkül?-ráncolta a homlokát a nő.
-Fizetéssel.-forgatta a szemét Lótetű.
-Persze,itt írd alá.-tolt a nő még egy lapot Adam orra alá.
Glambi gyorsan aláfirkantotta kacifántos betűivel a nevét,aztán ránézett a hölgyeményre.A nő vette a lapot,és valahonnan előturkált egy jegyzetfüzetet,és elkezdett benne keresgélni.Aztán megszámolt bennünket.Csak hatan voltunk,mert a sofőr elment egy kocsmába,hogy lehiggadjon.Jellemző!A férfiak mindig a piában keresik a megnyugvást?!Mindegy,annyira nem is érdekelt,hogy leissza-e magát a sofőrünk.Holnapra úgy is elpárolog.
-Van szabad szoba,három kétszemélyes.Az egyik két személyes franciaágyas.-magyarázott nekünk a banya.
-Jó,akkor mi alszunk az egyik nem franciaágyas szobában.Mindketten horkolunk.-magyarázott Monte,majd Longineu-ra nézett.
-Bizony,haver,majd éjszaka összehozunk egy jó kis horkolás-szimfóniát.-nevetett Longineu.
-Tommy,szerintem te menj Ke$hával a másik nem franciaágyasba.-nézett le a "törpére" az óriás Longineu.
-De miért én?-kérdezte Ke$ha sértődött hangon.
-Szeretnél Rose-al a franciaágyas szobában aludni?-csipkelődött Monte.
Mi??!Hogy én ezzel...A büdös...Inkább alszom kint az utcán télen,mint hogy ezzel!Az ki van zárva.Ezt elborítékolom,és punk-tum.
-Mi?!Én,vele?!Nem!-kiáltottuk egyszerre Lótetűvel.Még a mozdulatainkkal is,mintha egymás tükörképei lettünk volna.
-Megéltem,hogy ezek ketten valamiben egyet értsenek!-nézett elkerekedett szemmel ránk Adam.
Hoppá,várjunk csak!Ha Tommy Ke$hával alszik,és a srácok meg...JÉZUSOM!Én alszom Adammel!Cikázni kezdtek a hülyébbnél hülyébb gondolatok a fejemben,akaratlanul is gyorsabban vettem a levegőt,és a pulzusom...Hát,az durva volt.Ilyen közel hozzá!Ennyire közel!Nem hiszem el!Megint csak azt mondanám,hogy JÉZUSOM!Ááá,milyen jó,hogy lerobbantunk...Hmm.Rossz kislány vagy,Rosie!
-De miért nem aludhatok én Adammel?-szűkölt Ke$ha.
Mindenki ránézett.Ő elpirult,és zavartan babrált a körmeivel.Adam hülyén,Longineu,Tommy és Monte értetlenül,míg én bosszankodva néztünk Lótetűre.
-Csak vicceltem!-Legyintett a kezével.
Most már biztos,hogy én meg Süti együtt fogunk aludni!Ó,te jó ég!Ohh!Ezt még mindig nem bírom elhinni.Longineu mellett elhaladtam egy bizalmas pillantással,és vittem volna fel a cuccom,mikor Longineu odasettenkedett hozzám,és a fülembe súgta:
-Aztán meg ne rosszalkodjatok!
Máskor már rég lekevertem volna egy pofont,de most túlságosan is a padló felett szárnyaltam.Trillázva válaszoltam kedves maci friendemnek.
-Esélytelen.
-Csak annyit mondok,kí-ván-csi-ság.-szótagolta.
-Én meg annyit mondok:E-sély-te-len.
Longineu felvonta a szemöldökét.
-Igazad van,jó kislányok nem szoktak rosszalkodni.
Ez nagyon nagy marhaság!Én is szoktam huncutkodni,vegyük például,mikor múltkor megszivattam Sütit azzal a folttal.Ja,meg az éneklés!Majdnem elfelejtettem,De nem,most komolyan...Tényleg semmi esély.De nekem már annyi is elég,hogy vele fogok aludni.Egek,óó,áá!Még mindig olyan jól hangzik.Adam Lamberttel fogok aludni!

Szólj hozzá!

 Ki akartam nyitni a próbaterem-öltöző-stúdiónk ajtaját,de csukva volt.Mi az,hogy zárva van?Eddig mindig nytiva volt,ahányszor jöttem.Lehet,hogy valamit elnéztem?Kicsikét kutattam a táskámban,mire megtaláltam a mobilom.Ránéztem a képernyőre,és megállapítottam,hogy negyed órával előbb érkeztem a megbeszélt időpontnál.Na,ez remek...Miért van mindig olyan érzésem,mintha késésben lennék állandóan?

És most ez lett az eredménye.Na,de mindegy...Tovább kutattam,és kihúztam a kulcsokat.Azon volt egy kulcs,amit még akkor adott nekem Longineu,mikor bekerültem.Jó sok kulcsom volt,hiszen Neverland nagy hely,plusz volt sok más kulcsom is.Megtaláltam a kulcsot,ami nyutja az épületet,és beledugtam a zárba.Kattant egyet a zár,és kinyílt az ajtó.Most azt hihetnéd,hogy ez egy tök átlagos zár,amit hajcsattal is meg lehet bolondítani.Nos,ki kell,hogy ábrándítsalak:Ez egy kicsit bonyolult zár,és a hozzá való kulcs is elég hülyén néz ki.De az óvatosság soha sem árt.Volt még egy kis időm,én meg nem tudtam,mit kezdjek magammal így,egyedül.Beraktam táskám az öltözőmbe,és nézegettem magam a tükörben.A sminkem makulátlan volt.Egy kis fekete szemhéjtus,fekete szempillaspirál,átlátszó szájfény.Idén az úgy nevezett "naked face" volt a divat,vagyis magyarul "csupasz arc".Fő a természetesség,mondjuk én egyébként se készítettem extravagáns sminkeket,csak különleges alkalmakkor.A körmeim más tészta.
Az nekem is fekete.Hogy nézne már ki,hogy két férfi fekete körmökkel mászkál,én meg nem?Igen...Tommy is festi a körmét,hiába azt mondja,hogy egyenes.Meglepődtél?Hát,a Los Angeles-i koncert eseményei után én aligha lepődnék meg.Besétáltam a terembe,ahol a próbákat tartjuk.A hangszerek már a helyükön álltak,ott volt a mikrofon is,a szintetizátorom is.
Már megjárta Las Vegas-t is,mert mindenki a saját hangszerén játszik.Még jó,hogy vettem egyet.Egyébként kaptam volna szintit,ha akartam volna,de mondtam,hogy elhozom az otthonit.Apám úgy is tud venni bármennyit.Minden megvan rajta,ami a fellépéseken kell.Körbeséltáltam,és jól megnéztem mindegy egyes hangszert.Mikor megláttam a csillogó,flitteres gitárt,egy picikét elfogott a hányinger.
Az a gitár Tommy-é volt.Egy férfinek csillogó,flitteres gitár?!És még ő az egyenes?!Na mindegy...Persze megint eszembe jutottak a Los Angeles-i koncert események.Pedig már lassan egy hónapja történt...Odasétáltam Adam mikrofonjához.Neki mindig más mikrofon jutott,nem kellett magával cipelnie ezt,meg az erősítőket,blablabla.Belém bújt a kisördög,megint én lettem az ötéves.Közelebb sétáltam,és próbáltam felérni a mikrofont,de hasztalanul.Túl magasan volt nekem.
De ez persze nem jelentett gondot,megfogtam,és oldalra döntöttem,és úgy kezdtem bele énekelni,örökölten csodálatos,képzett hangomon,hogy:So I got my boots on,got the right 'mouth of leather....Jól elszórakozgattam magammal,és már jött volna a refrén,mikor meghallottam a hátam mögött,hogy:
-If I had you,life would be a party it'd be ecstasy...
Már kicsit sokszor hallottam ezt a hangot.Túl sokszor.Eltéveszthetetlen.Hoppsz,lebuktam!Hirtelen megfordultam.Ott állt Adam fenséges nézéssel,hátát az ajtófélfának flegmán nekilökve.Én azt hittem,hogy ott ejtem ki a kezemből az ő mikrofonját.Megráztam a fejem,hogy kisuhanjanak a fejemből a zavaró gondolatok,és visszaállítottam a helyére a mikrofont.
Ez nagyon kínos volt.Éreztem,hogy zavaromban teljesen elpirulok.Soha többé nem engedek annak a kisördögnek ott,bent!Megmukkanni sem tudtam,ilyenkor mondja az ember,hogy OMG.
-Tudtam én,hogy egyszer ráfanyalogsz az éneklésre.Ember,kezdjek félni?-nevetett rám kisfiúsan.
-Hömm...Én és az éneklés két külön dolog.Jó vicc.A vokállal is csak eltolom a koncertjeid...-legyintettem szégyenlősen.
-Ne mondd már,hiszen nagyon szép hangod van!
Hagytam,hogy egy kicsit elveszítsem a fejem.Szemeimet rajta legeltettem.Mi a szösz,új naci?És feszülős?!És bőr?!?!?!
Az új pedikűr most eltörpült emellett a nadrág mellett.(Amúgy megunta a fekete színt,és átfestette a körmeit ezüstre).Általában nagyon ízléses az öltözéke,de van,mikor nagyon beletrafál.Mármint nem azt mondom,hogy rossz ruhákat vesz fel,csak olyat,ami nekem nem tetszik annyira.Várjunk csak...Engedjek a kisördögömnek,vagy ne?
Egyszer élünk,hát engedek neki,na.
-Várj csak!Mintha láttam volna valamit a hátadon,megfordulnál egy pillanatra?-Próbáltam meggyőzőnek tűnni,és el sem mosolyodni.Sikerült,és nem röhögtem szét az agyam.-Lehet,hogy egy folt!
Tudom,mennyire ki tud akadni a foltoktól.Ez gonosz volt tőlem,de na...
-Egy folt?Egy foolt?!-kezdett kiakadni.-Hoool?!-nézett végig a pólóján gyanakvó képpel,majd megfordult.
Mamma miaaaaaa!!!Nem is rossz...Lájkolom!Bocs,én is emberből vagyok...Egy ideig csak,khmm,khmm,élveztem a kilátást,aztán szólásra nyitottam a számat.
-Nem,nincs semmi a hátadon...Bocsi,félre néztem.
Adam már megnyugodott,és egy sóhajtás kíséretében kifújta a "stressz"-t.
-Ha nem ismernélek,még azt hinném,hogy a seggem bámultad meg.-mondta nyugodt szívvel.
Én megfordultam,és úgy tettem,mintha valamit keresnék a tatyómban.Majd elvigyorodtam,de nem feltűnően.Aztán letöröltem arcomról a vigyort,és visszafordultam.Egyébként lehet,hogy nem ismersz eléggé,Adam...Próbáltam nem elpoénkodni magam,de ez nagyon vicces volt.Ha nem ismernélek,még azt hinném,hogy a seggem bámultad meg.Mindenesetre,többet nem szándékozom visszaélni a bizalmával,de...Ma ilyen huncut kedvem van.Először az éneklés,most meg ez.Glambert mellém sétált,és leültünk a sarokkanapéra.
Amíg nem jönnek a többiek,minek álljunk?Ülni sokkal kényelmesebb.
-Na,és hogy megy a tanulás a magántanárral?
Elgondolkoztam.Igazándiból ugyan olyan,mint a suliban,csak tömörebb az anyag.Blöahh,okádnom kell.
-Sokat kell tanulnom...Egyébként ugyan olyan,mint a sima suli.
Adam nem válaszolt,csak elmosolyodott.Mennyiszer láttam már ezt a vigyort!De még mindig nem untam meg.Még mindig gyorsul a pulzusom,és tágul a pupillám,ahányszor ezt megteszi.Pupillatágulás akkor jön,mikor érdekel valaki,szóval,már tuti,hogy erősen beleestem.
A kanapé alól előhúzta a kis jegyzetfüzetét,amibe mindig körmölgette szorgalmasan az új dalok szövegeit.Micsoda rejtekhelyei vannak!Lehet,hogy a mosdóban is van egy ilyen füzet?Hálás voltam neki,hogy nem szidott le,amiért rongáltam a tulajdonát.De értette a viccet.Még ha nem is akartam,hogy meglásson,pont Ő.
Mondjuk,azt tudhattam volna,hogy ritkán,de ő érkezik meg elsőnek.Aztán van,amikor a rajongók rátámadnak,és olyankor aztán fél órától egy és fél óráig is terjedhet a késés.Ez szokott gyakrabban előfordulni.
-Mit gondolsz erről a szövegről?-kérdezte,miközben a kezembe nyomta a jegyzetét.
El is kezdtem olvasni.Áá,óó!Aztán,mikor a szöveg végére értem,úgy voltam vele,hogy ha nem ismerném a kézírását,el sem hinném,hogy ő írta.Ráadásul nekem mutatja meg,pont nekem,akiről tudja,hogy érzékeny az efféle hülye dolgaira!
-Nos,vélemény?-nézett rám kérdően,és felhúzta a szemöldökét.Gyorsan kezdett dobogni a szívem.Hé!Ez megvesztegetés!
-Hazudjak,vagy mondjam az igazat?-Ütődött,ezt nem szokták megkérdezni!
Ad nagy levegőt vett,majd kifújta és rám nézett újból.
-Először hazudj.
Oké,ha ez kell neked...
-Ez a szöveg zseniális!Ezek az érzések,amik minden egyes tollvonásodban érződnek,és ez a hangulat,ami az egészet áthatja...Leírhatatlanul mély érzések!Ebből tuti,hogy nagy sláger lesz!
Adam erre a jellegzetes Pick U Up-os nevetésével válaszolt.
-Jó,most mondd el komolyan,mit gondolsz róla!
Ne kérj ilyet tőlem...!Inkább befogom a szám,és elviselek mindent,de ezt,csak ezt NE KÉRD TŐLEM!Még is hogy érezné magát,ha azt mondanám,hogy minden sorától hányingert kapok?!Sóhajtottam,és már nyitottam volna a szám,de leintett.
-Ne is mondd,tudom,mire gondolsz.Tudom,túl buzis lett.
Hát én nem ezeket a szavakat használtam volna,de a lényeg ott van benne.Csoda,hogy nem jöttek be a fejembe azok az új emlékek,amiket inkább kitöröltem volna.
-Ja.-leheltem egyszerűen.
Glambert összevonta a szemöldökét,és így újra előtűntek homlokán a ráncok.Mikor mérges volt,vagy nagyon koncentrált,akkor volt ilyen a homloka.
-Talán oda kéne valakinek adnom.Egy nagyon komoly pillanatban pattant ki a fejemből.De túl buzi ahhoz,hogy felénekeljem...-nevetgélt szórakozottan.
Hálát adtam az égnek,hogy nem énekli fel.Köszönöm!Közben betoppantak a többiek is.

***

A próbán minden tökéletes volt,minden úgy zajlott,ahogy kellett,bár én nem is értem,miért kell próbálnunk ennyiszer.Hiszen rajtam kívül mindenki tökéletesen játszik.
Egy miracle-re lenne szükségem,hogy megváltoztassam Adam szexualitását.És persze Tommy-t is megváltoztatnám,megpróbálnám elérni,hogy egyenes legyen,ne Adam-et szeresse.Nem jó ez neki se,meg Adam-nek se!Kihúztam az erősítőt a szintetizátoromból.Indultam volna haza,mikor...
-Srácok,hova ez a rohanás?Szeretnék valamit mondani nektek,úgyhogy várjatok már egy picikét!-Óóó!Jól van,várok,Süti,de csak miattad.
Mindenki visszafordult,és Adam-re szegezte tekintetét.Szerette a fontos bejelenteni valókat a próba végén elújságolni.Ez is egy szokása.Mondjuk,van benne némi logika,mert ha valami rosszat közölne velünk az elején,akkor több,mint valószínű,hogy elrontanánk a próbát.Ez egyszerű pszichológia.
-Szóval...Az előző koncertünk rohadt nagy siker,és Rose is remek volt!-mosolygott rám,miközben beszélt.Tűzijátékok pattogtak a gyomromban.Nyugi,kislány!-Elvállalunk egy San Francisco-i koncertet?Akkor még csak át sem megyünk egy másik államba,itt maradunk Kaliforniában.
Kérdőn Monte-ra néztem.Ő volt a mi kis "idő"jósunk.
-Jó forgalom mellett kb. hat óra utazás,rossz forgalomnál akár nyolc óra is lehet.-Te jóó ééég!Nem sok az egy kicsit?!-Attól is függ,hogy hol megyünk,vagyis melyik úton.
Nekem aztán mondhatnak útneveket,én azokat max. a hírekben hallottam.Tudom,elég pudingnak tűnök.Mindenesetre én a szülővárosom és Los Angeles annak a részét ismerem jól,ahol már éltem vagy sokat jártam.Longineu egy bátorító pillantést vetett rám,Monte arca várakozással teli volt.Adam úgy nézett ki,mint egy besózott ötéves,Tommy meg megint hozta a formáját,vagyis ült,és nézett rám mosolyogva.Szeme szinte beszélt hozzám.Vállald el a munkát,kedves Rose!Ha barátok vagyunk,elvállalod!Sóhajtottam egyet.Ennyire még nem készültem fel.Még Adam aranyos kiskutya-tekintete sem elég most nekem.
-És mikor lenne?-kérdeztem rekedt hangon.
-Ebben a hónapban,huszadikán.-válaszolt Adam.
Arra gondoltam,csak kibírom az utat...A szállodai alvással is csak megbirkózom valahogy.Nem akarom,hogy csalódjanak bennem,hogy miattam ne menjünk el.Tartozom nekik ennyivel,nem alkalmazkodhatnak az én kényem-kedvemhez.Hiszen,ha úgy vesszük,már két hónapja bent vagyok a háttérzenekarban,egyszer eljutunk majd oda,hogy már senki se fog semmit kérdezni,csak bejelentik,hogy megyünk,ekkor és ekkor,és az így is lesz.
-Jól van,fiúk,vágjunk beleee!-ordítottam,miközben körbejártam mindenkit egy pacsival.
Erre Longineu és Monte két oldalról megölelt.Komolyan,mellettük az ember kicsinek érzi magát.
De az egyszer biztos,hogy a két nagy test,nagy szíveket is rejt.Ők az én "kis" mackóim,a két bolondos medve.Adam a vaníliás süti,Tommy a mosolygó barack.
-Köszi!A rajongók hálásak lesznek neked,virágszálam.
Óó,egek!Szóval már virág is vagyok.Biztos azért,mert a "Rose" magyarul és kisbetűvel rózsát jelent.
Közben kiszabadítottam magam a két nagy macika közül,és ránéztem Tommy-ra.A szeme csillogott a büszkeségtől,és szinte beszélt,már megint.Hogy nekem milyen király friend-em van!Mindenki büszke lehet rá!Emberek,mit utál a sok idióta ember rajta?!Hiszen olyan kedves!Ha nem is pont erre gondolt,köbö ez volt a lényege.Biztos voltam benne,hogy valami hasonló jár a fejében.De Ke$hát sem utálja,és ez viszont már bánt.
Bocsánat,nem én nyomok folyamatosan puszikat Adam arcára,és nem én hívom őt a középső nevén,mint Ke$ha.Az nem én vagyok.Számomra ő egy kiismerhetetlen nőszemély,akit talán soha nem leszek képes szeretni.De ez mindegy már.
-Na skacok,most tiplizzünk.El kell mennem vásárolni,kellemes lazítást,holnap ugyan ekkor,ugyan itt.
Mindenki kiszállingózott a próbateremből,csak én nem.Teljesen a gondolataimba merültem.Ugyan mit vehet akkor,amikor vásárol Adam Lambert?Ételt,italt,vagy sampont?Hajzselét,körömlakkot?
-Hát te itt fogsz éjszakázni?-nézett rám,már szinte sértő kérdezősködéssel Ad.
Lehetséges,ha itt maradsz te is,egész este bámulhatnálak.Nem,nem jó ötlet.Van egy olyan érzésem,hogy a bámulás felfokozná a vágyaimat,és tettlegességgé fajulna.Amit te nem szeretnél,Adam.Meg nem is akarom leleplezni magam.Már megint másféle gondolatok járnak az agyamban,mint kellene.Vagyis csak ő jár az agyamban...Csoda,hogy még nem fáj a lába,már annyit járt a fejemben.Egyébként kezdem megszokni a helyzetet,de azért néha még megijeszt,hogy mennyire elkalandozik a tekintetem és a figyelmem.
-Nem,csak tudod,titokban gyúrok az éneklésre,és használom a mikrofonod is.-nevettem el magam.Azt a mikrofont,amit néha túl közel teszel a szádhoz,és...Hagyd már abba,Rose!Nem vagyok képes egy percig normál ember módjára gondolkodni?!Vagy épp ez a bajom,hogy túlságosan is normálisan viselkedem?
-Ja,már mindent értek.Figyelj,ha befejeztet a titkos próbád,nincs kedved velem eljönni hajfestéket venni?A nők úgy is jobban értenek az ilyesmihez.-forgatta a szemét egy vigyorral fokozva.
Hajfesték?Minek neki az?Amúgy,nané,hogy van kedvem vele menni.Bárhova elmennék vele!Nem,mégsem.Egy melegbárba azért nem tudna elráncigálni,semmi pénzért,érthető okokból kifolyólag.
-Mert én aztán profi kémikus vagyok,aki kívülről fújja a fekete hajfestékek molekulaszámát,nem?-vontam fel kérdőn a frissen kiszedett szemöldököm.Tök jó lett!De mindegy most.
-Hogyne.-Ajándékozott meg egy részecskepattogtató mosollyal.
Úgy döntöttem,hogy miért is ne?!

Szólj hozzá!

 Éjszaka volt,talán már hajnal is,de nem tudtam aludni,pedig tényleg fáradt voltam.De amint levetettem magam az ágyamra,nem éreztem magam otthonosan.Nem volt velem a cicám,nem volt velem Marie,és nem hallottam apám megnyugtató horkolását sem.Nem voltak itt a posztereim sem,amik mindig úgy néznek rám,mintha jó éjt kívánnának.

Meg jó reggelt is.Tudom,beteg gondolat,de az egészben az adott némi nyugalmat,hogy tudom,hogy az igazi Lambert a szomszédos szobában alszik.De így sem tudtam elaludni.Még csak a rajongókra sem foghattam álmatlanságom,mert nem voltak a közelben rajongók,akik zajonghattak volna.Ugyan is Adam az egész emeletet lefoglalta nekünk.Én azért ezt soknak találtam,de rájöttem utána,hogy igaza van.Elmosolyodtam,ahogy visszagondoltam erre az egészre.Mikor megérkeztünk a hotelbe,és letettük a cuccainkat,megkérdeztem,hogy mindenkinek lesz-e saját szobája.Ezzel nevetség tárgyává váltam.De utána nyugodt hangon válaszolt nekem Adam,hogy persze,mert az egész emelet a miénk lesz.
Most meg itt állok az erkélyen,és bámulom a nyüzsgő várost,ami még este is olyan,mintha nappal lenne.Sőt,talán még forgalmasabb is.Az erkélyen egy élettelenül száraz növény volt egy száz évesnek tűnő edényben.Szegény növény...Vajon miért nem gondozzák?Talán az emberek észre se vennék a sötétben,de én észrevettem.Halk lépteket hallottam a folyosó felől,amelyek egyre hangosabbak lettek.Az erkélyhez közeledtek.
Megfordultam,és szemben találtam magam Allison-nal.Hosszú,tűzvörös haja szép simán omlott le fehér hálóingére.Most ő is velünk maradt,holnap indul vissza,de nem a mi turnébuszunkkal.
-Még egy Sleepwalker?-próbáltam poénkodni.
Mellém állt,és ő is végignézett a nagyon nagy városon.Hatalmas neon reklámok,villanó fények,gigászi építmények...
-Nem tudok aludni.Kényelmetlen az ágyam.-Panaszkodott.-A tiéd is az?
Igazából,az ággyal semmi bajom.Csak egyszerűen a gondolataim nem hagytak békén,meg az idegen hely sem volt ínyemre.Bezzeg Adam...Ő imádja a szállodákat!És akkor most lerombolom a leányálmaidat,miszerint a For Your Entertainment-et egy titkos bulihelyen forgatták.
A-a.Az is egy szálloda volt,mert mint már mondtam,Adam szálloda rajongó.
-Nem,az enyém nagyon jó,csak nem tudok aludni,pedig tényleg fáradt vagyok.
-Tudod,vannak olyan emberek,akik,mikor már nagyon fáradtak,a fáradtság miatt nem tudnak aludni.Lehet,hogy te is ilyen furcsaságban szenvedsz.
Talán - futott át az agyamon a bizonytalan gondolat.
-Lehetséges...-szólaltam meg a nagy csöndesség után.Illetlenség nem válaszolni,és Allison tudtommal nem gondolatolvasó.-Akkor,ha már mindketten itt vagyunk,beszélgessünk valamiről,hátha majd annyira fáradt leszel,hogy kényelmesnek találod az ágyadat.-mosolyodtam el a sötét erkélyen.
Bár lent világosság honolt,a szállodára nyugalom és sötét szállt.
-Jó,de miről?
Hát ő...Mondjuk,Adam-ről.Tudom,unalmas vagyok...
-Hogy lettetek barátok Adam-mel?-kérdeztem félénken.
Allison felnevetett,átfésült kezével a haján,és rám nézett.
-Két ilyen hülye eléggé jól kijön egymással.Neki nem számít,hogy lány,vagy fiú vagy-e,tizennyolc,vagy ötvenhat éves.Mindenkivel jól meg tud barátkozni.Tényleg annyira...más.És nem úgy értem.Neki még most sem szállt a fejébe a hírnév.Még mindig nem tudja felfogni,hogy Pink-kel meg Gagával dolgozott együtt.Olyan sokat bolondoztunk!Eredmények az interneten...-kuncogott a lány.-A sajtó meg a valóságot lecsupaszítja és hozzátesz egy csomó hazugságot is.
Mondtam,azt pletykálták,hogy járnak.Most komolyan,tíz év korkülönbséggel?Jó,mondjuk nem vészes,de...Akkor is,Adam más.
-Aztán meg mikor megtudták az igazat,mert a "kedves" bloggerek addig buziztak,míg Adam kénytelen volt bevallani,akkor meg azzal voltak elfoglalva.És persze a cikkek fele,ami megjelent ezzel a témával kapcsolatban,még mindig kamu.-sóhajtott Allison.
Talán titokban ő is azt érzi Adam iránt,mint én?Vagy csak tényleg barátságot érez iránta?Ő lenne az első,akire nem lennék féltékeny,mert tényleg egy nagyon kedves lány.
-De mi tényleg csak barátok vagyunk.-sandított rám.
Mosolyognom kellett,de nem a káröröm miatt,hanem a hangsúly miatt,ahogy Allison kiejtette ezt a mondatot.-Na,most pedig,mesélj valamiről te.
-Hát,ööö.Michael Jackson lánya vagyok,de nem nagy dícsőség.
-Tudom.Pedig ő tényleg a lehető legjobb előadó,szóval nagy dícsőség!
-Hát ööö...Adam-mel meg voltam játszótéren.
-Látod,erről beszéltem.-nevette el magát Allison.-Egy édes gyagyás.Bár,azt nem hiszem,hogy bármeddig képes elmenni hülyeségben,de az tény,hogy a tűréshatára elég messzire nyúlik el.
-Igen.-helyeseltem mosolyogva.
Úgy éreztem,valakinek muszáj elmondanom,mit érzek,mert szétrobbanok,ha még mindig magamban kell tartanom.Marie most nem díjazná,ha zargatnám.Meg amúgy is,csak annyit tudna mondani,hogy majd,idővel kigyógyulok belőle.De én nem akarom őt elfeledni!Longineu még az,aki tud róla,de ő meg nem egy lány,akivel órákig lehetne elemezgetni azt,hogy igazából mi az,amit most érzek,miért,és hogyan.
-Allison...-kezdtem sóhajtva.-Elmondhatok neked valamit?De ígérd meg,hogy senki nem fogja megtudni!Az kéne még,hogy megtudják a többiek...Vagy még rosszabb,a média!
-Persze,bízhatsz bennem,még akkor is,ha embert öltél,hogy te lehess az új szintis lány.
Ó,nem.Még én nézek sok TV-t,ugye?
-Nem,nem vagyok gyilkos...Csak őrülten szerelmes.-leheltem.
-Hmm...-Ez volt az első reakciója.-Ez nem túl meglepő.Végül is,elég sármos.De biztos,hogy az vagy?
Hogy lehet ezt megkérdőjelezni?!
-Nem elég annyi,hogy minden gondolatom körülötte forog?Nem elég annyi,hogy majd összeesek,ha meglátom,még abban a gagyi háremnadrágjában is?Vagy az,hogy még mindig róla álmodok?Ahányszor arra gondolok,hogy milyen lehetne,ha megérintene,a bőröm ég ott,ahol elképzelem az érintését,és libabőrös leszek?Vagy az,hogy mikor vele vagyok,a legrosszabb napjaimon is mindig jókedvű leszek?Esetleg még az,hogy nem tudok rá egy nagyon maximum,fél óránál tovább haragudni?Ez nem rajongás,és nem puszta testi vonzalom.Ez valami teljesen más.Valami több.Soha nem tekintettem úgy rá,mint barát,vagy munkatárs.Már a kezdetektől fogva több volt nekem.De nem tudhatja meg,mert félek,hogy akkor nem bízna meg bennem,sőt,ha tovább megyek,talán viszlátot is intene nekem.
-Ááá,nem hinném,ő nem olyan...-kezdte Allison.
-Egyszerűen nem bírom nélküle!Ez annyira beteges,ugye?-néztem a lányra kétségbeesetten.
Tudálékos fejet vágott,aztán válaszolt kérdésemre,hevesen gesztikulálva.Ebben is hasonlítanak.
-Tudod,mi a beteges?Megmondom én neked!Az,hogy Adam hivatalos honlapján egy tizenöt éves lány öngyilkossággal fenyegetőzött,ha Ad nem veszi el feleségül.
Na,ez durván beteges.Talán van benne valami...
-Figyelj,Rose!Jó,elhiszem neked,hogy nagyon szerelmes vagy egy eléggé...
-Lehetetlen személybe.De nem érdekel,én nem akarom őt megváltoztatni,de néha elfeledkezem a dologról.Egyszerűen elsiklik felette a gondolatom.
-Igen.-intett le Allison,hogy hadd folytassa már végre.-De szerintem nem beteges.És nagyon megtisztelsz vele,hogy elmondtad.Én hiszek neked,mert te más vagy.Olyan jóságos...-nevetgélt.-Elhiheted,hogy nálam biztonságban lesz a titkod.És nem fogok féltékenykedni sem,mert nekem Adam olyan,mint egy bátyó.
Kacsintott rám,utána ásított egyet.
-Igazad van,most már biztos kényelmes lehet az ágyam,megyek,megkukucskálom.Úgyhogy magadra hagylak a gondolataiddal,ha nem baj.Jó éjt,Rose!Álmodj szépeket!
-Szia,Allison,szép álmokat!
A lány eltűnt,de én még ott maradtam,ahol eddig is voltam.Hagytam,hogy a szellő belekapjon az egyenes hajamba,és megráncigálja a hálóingem.Kezdtem kicsit fázni,ezért úgy döntöttem,bemegyek fedél alá,bár még nem éreztem magam álmosnak.Megláttam,hogy az egyik szoba ajtaja nyitva áll.Tudom,megsértem a magánélet fogalmát,de bekukucskáltam rajta.Süti aludt,mint a tej.Elszorult a szívem,és nem engedett vonzereje el az ajtóból.Csak bámultam,ahogy édesdeden alszik,magához ölvelve a párnát,hason fekve,mint egy kisgyerek.Ámuldozva gyönyörködtem benne.Úgy éreztem,mintha minden egyes porcikáját ismerném.A fekete haját,az ívelt szemöldökét,azokat a lehetetlenül kék szemeit,a füleit,az ajkait,a szeplős vállát,a kezét,a tetoválásait,a fekete körmeit...És én csak így tudom elképzelni,Csendben elengedtem egy sóhajt,majd éreztem,hogy párásodik a szemem.Soha nem lesz az enyém,és ez valamiért mindig kimegy a fejemből.
A következő pillanatban még mindig az ajtóban állva lefolyt arcomról egy könnycsepp.Olyan édes volt,mikor aludt!
-Szia,Rose!-tette vállamra a kezét egy ismeretlen valaki.-Te meg mit csinálsz itt?
Először úgy megijedtem,hogy hangtalanul felugrottam.Aztán hátra néztem,és megláttam Tommy-t.Semmi gond,Tommy-val jól kijövünk,szóval...A következő pillanatban,mikor felé fordultam,éppen megcsillant a könnycsepp húzta csík az arcomon.Ő ezt észrevette,és...
-Hát te sírtál,Rose?Gyere csak velem,kérlek!
Ó jajj,most fogok Tommy előtt lebukni.
-Szia,Tommy.-mondtam rekedt hangon.-Nem tudtam aludni,és kimentem az erkélyre.Aztán jöttem visszafelé,és...-nem fejeztem be a mondatomat,mert Tommy ekkor bevezetett a szobájába.
Mikor beléptünk,rögtön leültetett az ágyára,és mellém ülve megfogta a két kezemet.Komolyan,mint két legjobb barát!
-Mondd csak,Rose...Te szerelmes vagy Adam-be?Ígérem,nem mondom el neki,ha igen!-faggatott kíváncsi arccal.
Belenéztem barna szemeibe,és még egy könnycsepp folyt le arcomról.
-Nem elég,ha annyit mondok neked,hogy minden gondolatom éjjel nappal,csak körülötte forog,és minden álmomban ő jelenik meg?Vagy az,hogy mikor a közelemben van,legszívesebben összeesnék,mert annyira szeretem?Ebből már érted,mit érzek?Esetleg az,hogy akárhányszor arra gondolok,hogy meleg,elönt a bánat,mint most is,és sírok?-zokogtam,sokkal több könnycseppel.
-Ohh...Nyugodj meg,drága Rose.-ölelt magához Tommy.-És mióta szereted?
-A kezdetektől,amióta megismertem.Az American Idol selejtezőjét láttam,azóta.-tájékoztattam barátom.
-Ohh,akkor elég rég óta szeretheted.-Beszélgettünk tovább.
Nem tudom már,mikor mentem vissza a szobámba,de az tény,hogy sokat beszélgettünk.

***

-Jaaaj,de hiányzott nekem valakii!-rohant hozzám Marie,és szorongatott meg,amint hazaértem.
Igazság szerint hulla fáradt voltam,mert miután Tommy-val dumáltunk,és elmentem a saját szobámba,még akkor sem voltam álmos.
Aztán beindult az igen élénk képzelőerőm,ami éjszakánként még jobban kínoz.Még most is beleborzongtam,ahogy visszagondoltam arra,hogy mik jártak a fejemben.Jobb talán,ha nem is gondolok vissza a dolgaimra,akkor majd talán elfelejtem.Meggyötörten haraptam ajkaimba,miközben viszonoztam Marie ölelését.A nyakamon bizseregni kezdett a bőr.Fenébe már!Nem most zsíroztam le magammal,hogy nem gondolok vissza a tegnap esti agymenéseimre?!
Az agymenéseim csak felerősítette,hogy a párnámnak,esküszöm,vanília illata volt.Most már sejtheted,hol jártak a gondolataim.De nem akarok tényleg többet erre gondolni.
-Ohh,Marie,pedig csak egy napot voltam távol tőled.
Barátnőm megcsóválta a fejét,és hitetlenül nézett rám.
-Mikor itthon vagy,ki sem dugod az orrod jóformán.Megsértődök,ha hanyagolni fogsz Adam miatt!-Jól tettem,hogy Allison-nak mondtam meg az ügyeim.
Szinte láttam magam előtt,ahogy azt bizonygatom barátnőmnek,hogy nem,ez nem túlzásba vitt rajongás,és nem is testi vonzalom,hanem szerelem.Még ha egy kicsit egyoldalú is...
-Ne aggódj,most szombaton mindent bepótolunk.
Ennek jó ötletnek kellett volna lennie,de Marie morfondírozva bámult bele a szemeimbe.
-Nem jó,szombaton dolgozom,Rose.-Ezt el is felejtettem...
-Akkor vasárnap.Akkor szabadnapos vagy,nem?
-Igen,persze,jól van,megbeszéltük.De mesélj,elemészt a kíváncsiság.Na,milyen Vegas?Sok lóvét kaptatok a koncertért?Voltak dilis rajongók?Kértek tőled autogrammot?Milyen volt a szálloda?
Marie aztán nem fogta vissza magát,egyenesen bombázott a kérdésekkel.Éppen válaszolni akartam,mikor meghallottam egy szívbe markoló nyávogást.Cirmi!Cicusom!Nagyon megörültem,hogy előjött.Ő is rettentően hiányzott.Lehajoltam hozzá,hogy megsimogassam.Legszívesebben az ölembe kaptam volna,de ahhoz túl nehéz volt.Egy keveset elkényeztettem,de nem egészségtelenül kövér,csak van rajta egy kis felesleg.
-Cirmi is nagyon hiányolt téged.-nézett le a cicusra Marie,és ő is megsimogatta a macskát.
Mosolyogni sem volt erőm,úgy éreztem,a pilláim ólomból vannak,és erőszakosan húzzák le a szemhéjam.Minden pislogás egyre hosszabb ideig tartott.Persze fejemben voltak még kérdések.Nem szabad elaludnom!Még nem.Leültem az ágyamra,és megütögettem a pokrócot,jelezve barátnőmnek,hogy üljön le mellém,mert ez hosszú lesz.Készségesen válaszoltam kérdéseire,amikből még nem fogyott ki.Végül már nem is kérdezett,csak én meséltem.Néha egy-egy percre megálltam,és ásítottam egy nagyot.Miután elmeséltem a Tommy-s éjszakai beszélgetést,és hogy utána nem tudtam aludni,nem volt több mondanivalóm.Legyőzött a fáradtság,és azokat is elmondtam neki,amiket Allison-nak is.
-Miért lenne gáz,ha megtudná?-értetlenkedett Marie.-Mondjuk,én még mindig nem hiszem,hogy ez egy szerelem.egy szerelem akkor az,ha van egy fél,aki viszonozza.És még mindig nem ismered annyira.Ez nem szerelem,Rose,csak beképzeled magadnak!Csak a saját lelked keseríted azzal,hogy utána vágyakozol,mert ő egy...
-Tudom!-kapcsoltam,talán túl gyorsan.-Tudom mi,de nem ez a szép a szerelemben?Hogy elnézed a másik hibáit.
-De Rose!Ezt a hibát nem lehet a szőnyeg alá seperni!
-Ezt nehéz elmondani,ha átélnéd,jobban megértenéd.-sóhajtottam.-Azért nem akarom,hogy megtudja,mert ki tudja,mi történne utána?Nem bízna bennem úgy,mint most.Vagy félne,hogy csak azért vagyok velük,hogy az ő közelében legyek.Talán ki is tenne a háttérzenekarból.
-Miért,nem azért vagy ott?-Marie szemei szinte beszéltek hozzám."Féljél is,egy ilyen hominak te egy pótolható valami vagy."
-Nem csak azért.Mindig is szerettem volna saját szemmel megtapasztalni a híres életet.Eddig mindig apám árnyékában voltam,ezért nem tudhattam,milyen az igazi híres élet.Ez sokaknak egy messzi álom...
-A végén még meg fogod változtatni Adam szexualitását.Annyira elszánt vagy,hogy nem is ismerek rád.Figyelj,én még mindig nem hiszem,hogy szerelmes vagy,de ez csak az én véleményem.ettől függetlenül,a te jóságod sok mindenre képes.Határ a csillagos ég,és én azt mondom,hogy Adam egy roppant szerencsés ember,ha nem is tud róla.Mert te egy nagyon remek ember vagy.-mosolygott rám barátnőm.
Na,ez a sok dícséret igazán jól esett.És annak ellenére,hogy Marie nem hiszi,hogy Adam-be belézúgtam,ez a monológ olyan volt,mintha csak annyit mondott volna,hogy "Semmi sem lehetetlen,csajszi!"
Miután már semmi mesélnivalóm nem volt,rendbe szedtem magam,és igaz,még csak dél volt,de lefeküdtem,hogy jól ki tudjam magam aludni.Cirmi mellém telepedett,és megnyugtatóan dorombolt,ahogy már megszoktam.Hálából megsimogattam a buksi fejecskéjét.
Belebámultam Cirmi sárgászöld szemeibe.Mindig olyan okosan tudott nézni,mintha mindent tudna.Most erre lehetne azt mondani,"csak egy macska,hogy szöszben értene bármit is a nagyvilág történéseiből?"
-Mit gondolsz,Cirmoskám,Isten* tényleg rám mosolygott?-Bocs,a vallást szeretem,Isten-t meg örökké tisztelni fogom.
Cirmi szemei csillogtak,ahogy annak lencséjén megtört a fény.Nyávogott egyet,ami valami olyasmit jelenthetett,hogy "Ne engem kérdezz,én csak egy macska vagyok".
-Igazad van,cicuskám,ez neked már túl bonyolult...-öleltem magamhoz a szőrös állatkát.
Végre gondolataim nyugton maradtak,fejemet megtöltötte a monoton dorombolás.Nem sokkal később teljesen ellazultam,és elaludtam.

*A keresztény hit istene

Szólj hozzá!

 Robogott a turnébusz,egyenletesen,unalmasan."Ha jó a forgalom,akkor csak négy és fél óra Los Angelestől Las Vegasig az út".Bizony,csak hogy ki a fene gondolt arra,hogy ilyen uncsi ez az idő is?Rettentően unalmas.Ezen még az sem segít,hogy meg van minden a buszban,minden luxus,ami a kényelmünket szolgálja,de ez sem segít.Egyszerűen nem megy.Unottan dobtam az ágyra az egyik könyvet,amit hirtelen lekaptam a polcról otthon.Érdekes volt,mikor otthon olvastam,de itt,a turnébuszban,ahogy neki álltam olvasni,csak üres szavakat láttam magam előtt,ami tőlem eléggé szokatlan.

Nekem elég erős a fantáziám,és még olyanokat is képzelek,amelyeket jobb lenne inkább elfelejteni.Unott arccal lezuttyantam az ágyamul szolgáló kis heverőn fekvő pokrócra.Unatkozom,de nagyon!Az órára pillantottam,és megállapítottam,hogy most már muszáj egy kis szórakozás,kezdődik a kedvenc műsorom!Átsétáltam a buszon oda,ahol a TV és a kényelmes nagy kanapé volt,és szórakozottan vágtam le magam az ülőalkalmatosságra.
Éppen nyúltam volna a távirányítóért,mikor lepattant mellém Süti,és elcsente tőlem a kapcsolót.
-Végre,valami érdekes,kezdődik a True Blood.-lelkendezett.
Na ne már!Most én akarok tévézni,ennyi unatkozás után!Kivettem kezéből a távirányítót,és rákapcsoltam az éppen menő kedvencemre.
-Nem,mert most én fogok Vampire Diaries-t nézni.
-Ne máár,az olyan szaar!-nyafogott.
Közben odasétált valaki hozzánk.Könnyed lépteiből rögtön tudtam,hogy csak Tommy lehet.Longineu és Monte járása sokkal öblösebb,több hang volt bennük.Adam persze még mindig mellettem hőbörgött,hogy a Vampire Diaries unalmas neki.Szerinte túl kevés benne az akció,és túl sok az enyelgés.
Most ez nagyon durván hangzik,de abban egyet értettünk,hogy Damon* jobb pasi,mint Stefan**.Stefan egy olcsó Edward Cullen*** utánzat.
-Akkor most én döntöm el,mit nézünk,srácok!Bocsi,de nem akarok veszekedést...-kérlelt minket nagy,cuki,barna szemeivel.Persze,hogy mi beleegyeztünk,hisz olyan megbabonázó nézése volt,uhh...Borsódzik tőle a hátam.
-Semmi vámpír!-jellentette ki ellentmondást nem tűrve.
Erre mindketten kiábrándultunk,és felhördültünk.Tommy átváltott vmi ismeretlen csatornára,és elkezdtük nézni a Ghost Whisperer-t.Könyörgöm,a szellemek miért is lennének jobbak a vámpíroknál?Érthetetlenek Tommy TV-nézési szokásai számomra.
-Ó haver,ebben egy csomó bőgés van...Fújj.-fanyalgott Süti.
Engem meg nem tudott lekötni ez a sok hülyeség a sorozatban.Ide-oda megy a nő,ha meglát egy kísértetet,az eltűnik,majd újra feltűnik,blablabla...Ez olyan hülyeség,nem is illik Tommy-hoz.Mikor vége lett a műsornak,úgy éreztem,hálát kell adnom az égnek,hogy nem kétórás részei vannak.Nem volt olyan szörnyű,de...Most még inkább utálni fogom a Ghost Whisperer-t.
Longineu odalépdelt hozzánk.Ő és Monte úgy gondolta,erőt gyűjtenek a koncertre,és aludtak.Álmosan nézett ránk,ahogy ott ültünk a kanapén.Két szőke törpe meg egy fekete óriás.
-Miről maradtam le?
-Egy rettentő izgalmas részről a legrosszabb sorozatból,a Ghost Whisperer-ből.-válaszolta Ad unottan.
-Jobb,mint az a sok vámpír...Ugyan már,Adam,annak mi értelme van?Csak ölnek,csajoznak,pasiznak,nagyon dögösek,azt csá.Sok az enyelgés,meg szarok is a részeik.
-Kimondtad a varázsszót,öreg.A vámpírok dögösek,azért tapadunk miattuk a képernyőre.
Longineu figyelte,ahogy tárgyaltuk ezt.Most egész nyugodtak voltunk,egyelőre még senki sem szólogatott be senkinek a kedvenc sorozata miatt.Egyelőre.Talán van rá esély,hogy ne cikizzük a másikat?Neem,vicc volt.Nem szoktuk egymást cikizni,amúgy.
Úgy éreztem,rá kell pillantsak Glambert-re.Egy gyengéd pillantást küldtem felé,és ő pont elkapta.De mivel nem tudta,mit érzek,egy baráti pillantásnak vette és rám mosolygott.Biztos Longineu is látta,de ő sokkal többet értett belőle,mint Lambert,mert vele már az elején letisztáztam,hogy állok.
-Haver,nincs kedved kártyázni?Úgy is jön a The Listener,amit te nem szeretsz...-érvelt Longineu,miközben lenézett Tommyra.
Mit tervez a "nagy maci"-barátom?Várjunk csak...!Elcsalja Tommy-t,hogy kettesben lehessek Sütivel.Hálával tartozom dobos barátomnak,ez igazán rendes tőle!
-De.Végül is,a TV előtti punnyadás a pudingoknak való.
-Kösz,Tommy,én is szeretlek!-szólalt meg gúnyosan Ad azóta először,hogy TV-t nézünk.
Átjárta testem a hideg.Tudom,ezt a mondatot nem kellett volna félreértelmeznem.Minden esetre borsózni kezdett a hátam,és elfogott a hányinger,ahogy visszagondoltam a Los Angeles-i koncertre.
-Csak poén volt,Ad.-Talán fél,hogy nem kap majd puszit Adam-től?!Nem tudom.Blöah,hányingerem van.Most már úgy érzem magam,mintha gyomorszájon vágtak volna ököllel.Fúj!Most kéne abbahagynom,mert még a végén kitaccsolok ide,helybe.Leálltam,és arra koncentráltam,hogy meghallottam,hogy Monte ébredezik.Biztos inkább ő is kártyázni megy,mint TV-zni.Mikor elment Tommy,a helye még ott maradt közöttünk.
A biztonságos távolság.Azért kicsit közelebb ültem Adam-hez,mert már nem voltam felnyomva a karfára,ahogy Tommy beült közénk.
-Istenem,most mit tegyek?Lemaradtam a kedvenc sorozatomról...-nyöszörgött.Az volt a benyomásom,hogy olyan,mint egy kisfiú,aki elől elvitték a boltból azt a játékot,amit kinézett magának.
-Én is...-mondtam tettetett sértődöttséggel.
-Ááá,csúcs,most bámulhatjuk azt a pasit,aki hallja az emberek gondolatait.
És kék szemű meg fekete hajú.Még a tetkója is azon a kezén van,mint Adam-nek.De egyáltalán nem maga a megtestesült vágy,mint Adam.És nem is olyan vonzó,mint a mágnes,vagyis Adam.Tévéztünk.Vagyis inkább én tévéztem.Adam egyre laposabbakat pislogott.Mikor vége volt a The Listener-nek,már el is aludt.Azt hiszem,én sem a filmre koncentráltam,hanem arra,hogy figyeljem az alvó Lambert-et.Amit a legjobban élveztem,hogy a fejét a combomra hajtotta.
És ezt nem én csináltam.Elaludt,aztán egyik pillanatban álomtól mámorosan kissé magához tért,jól meglapogatta a combom,mintha egy párna lenne,és ráfeküdt.Egyáltalán nem bántam.Óvatosan megsimogattam a szemöldökét.Minden egyes érintés egy fényévnek tűnt.Nem volt bűntudatom,mert aludt,és a kutya sem emlékszik rá,mit csináltam vele,miközben szunyált.A többiek nagyon lefoglaltak,nem vesznek észre.
Furcsa érzés kerített hatalmába,ahogy egy pillanatra azt éreztem,hogy ő tényleg már csak az enyém.Aztán hatalmas bánat uralkodott el rajtam,mikor belegondoltam abba,hogy ez soha nem fog összejönni.Mindenesetre azért végighúztam ujjam az arcán.Mikor alszik olyan,mint egy angyal.De tényleg...

*Damon Salvatore,Vampire Diaries szereplő
**Stefan Salvatore,Vampire Diaries szereplő
***Edward Cullen,Twilight szereplő

***

Itt volt a show ideje.Az óra mutatója lustán kúszott fel a hatosig.Fél tíz volt.Vettem egy nagy levegőt,és egy percre kikapcsoltam az agyam.Csak a saját szívverésem hallottam a fülemben dobolni.
Szinte éreztem,ahogy a vért többszörös erővel pumpálja szívem a vérkeringésembe.Még egy utolsó levegő,és kezdődik.Leütöttem a kezdőhangokat,és elkezdődött minden.Sokkal többen voltak,mint a Los Angeles-i koncerten.Nem hátrálhatok meg!Nem szabad,nem szabad!
Alig vettem lélegzetet,a zene üteme összezavart.Nyeltem egy nagyot,megráztam a fejem,és hagytam,hogy süti hangja vezessen,hogy csak ő legyen a fejemben,és nem a pánik.Éppen a Strut-ot énekelte.A közönség imádta,és volt is miért!Remekelt hangjával,pluszba még táncolt is.Már mióta gyakoroltak a táncosokkal...!
A színpad szélén a szám végén kigyúltak valami pirotechnikai izékék,és olyan volt,mintha június 4-e* lenne.Sok fény,hang,dübörgés.Tetszett kezdeni minden,a közönség mindenkinek tapsolt.Elismerték a munkánkat,mindenki kapott egy csomó tapsot.És ez még csak az első dal volt!Most már átéreztem,min megy keresztül Adam,és miért esik minden koncertje után eksztázisba.
Az,hogy elismerik azt,amiért dolgoztál annyi ideig,egyszerűen megrészegít,jobban,mint a barna sör pezsgővel és pálinkával keverve.Mert ez,ez a lelked fertőzi meg,nem a tested.Utána következett a 'Sure Fire Winners".Mikor ez is véget ért,Adam magához vette a mikrofont,és beszélni kezdett a közönségéhez.
-Először is,köszönöm nektek!Remek rajongók vagytok,nagyon jól nyomjátok!De most egy kis meglepetéssel is készültem nektek!Remélem,élvezni fogjátok!Fogadjátok szeretettel!
Ne!Egy ideje elegem lett Lambert meglepetéseiből.viszont most a színpad mögül besétált egy hosszú,festett vörös hajú lány.Hol láttam én,vajon hol?Az Idol-ba.Ő Allison.Igen,Allison Iraheta.
Süti összebarátkozott vele az Idol alatt.Duettet is énekeltek már.Sokan meg pletykálták is,hogy járnak...Utána meg kiderült az,amit szinte már mindenki tud.A média már csak ilyen,először terjesztgeti a híreket,aztán jól beég.Szörnyű.
-Helló,Vegas!-szólt bele Allison egy olyan mikrofonba,amit azt sem tudom,honnan szerzett magának.-És persze szia,Adam!-mosolygott Adam-re Allison.
-Szia,Allison.Tulajdonképpen miért is vagy itt?-Most azon gondolkozol,hogy tényleg szellemi fogyatékos Ad vagy sem,ugye?Nem,nem fogyatékos.Csak ez egy begyakorolt közönségbolygató szöveg.
-Hát,nem tudom,jöttem feldobni a hangulatot,mert itt mindjárt elalszik mindenki,még ti is.-viccelődött a lány,de közben a közönség túlkiabálta,hogy nem rossz a hangulat.
-Ááá,Allison,szóval azt mnodod,rossz a hangulat?Kimondtad már a nevem?
Erre Allison elordította magát,hogy Adam Lambert,és mindenki,túlharsogva Allison mikrofonos ordítását,elkezdett sikítozni,ordibálni.
-Na jó,nem is rossz a hangulat.De azért,ha már ide jöttem,hadd énekeljek valamit!Mondjuk: Hey,slow it down...
-Ó,bocsika,hogy félbe szakítalak,Allison,de az az én dalom.Van egy jobb ötletem!Énekeljük a Slow Ride-ot.
Én nem is tudtam erről a kis malőrről.Longineu elkezdett dobolni,Monte meg Tommy meg a húrok közé csaptak.Ismertem ezt a dalt,de még jó,hogy nincs benne szintetizátor.Ez nekem is meglepetés volt,nem csak a közönségünknek.Szóval,ez egy kellemesebb dolog volt a vártaknál.Sokkal kellemesebb.Aztán következtek utána a dalok,amiket már jól begyakoroltam.A koncert elmaradhatatlan dala volt a Whataya Want From Me,amivel Glambert nemzetközi sikereket ért el.Bár megint kisebb változtatásokkal adtuk elő,kicsit össze lett gyúrva a Time For Miracles-szel.
Adam nagyon okosan gondolkodott,hogy mindig változtatott a számokon,hogy az emberek ne unják meg az újabb és újabb koncerteken.Fél tizenkettőre be is fejeztük,röpke két órát voltunk színpadon.Ez vagy egy órával hosszabb volt a LA.-ben adott koncertnél.De hát,Vegas az Vegas.Fáradtan,szinte már félholtan estem be a limóba,és legszívesebben elnyúltam volna az üléseken,hogy aludjak.De másnak is kellett hely,nem csak nekem,így nem tehettem meg.Miután az összes bandatag bezuttyant,Allison is közénk ült.
Ő volt a mai est nagy meglepetése,az a meglepetés,ami jól sült el.Bár rajta is látszott,hogy vad,szabadlelkű,valahogy jobban megszerettem őt a koncert alatt is,mint Lótetűt.Valahogy...Ez most gonosz célzásnak fog hangzani,de Allison értelmesebbnek tűnik.Minden esetre,nem akarok Adam lelkébe gázolni,és nem mondom neki,hogy Ke$hát túl hülyének tartom hozzá.Meg aztán,ha iszik,ő is olyan ütődött lesz...
-Szia,Allison Iraheta vagyok.-nyújtotta a kezét a lány.Jól megnéztem azt,és láttam,hogy olyan kesztyűket hord,mint Adam,és a körmei is feketék.De legalább nem bunkó,magától bemutatkozik...És nem büfög a képedbe.
-Szia,én Rose Jackson vagyok,az új...
-Tudom,tudom.Adam már sokat mondott rólad.
Éreztem,hogy elpirulok.Miket mondhatott rólam?Jó dolgokat,vagy rosszakat?
-Neked is meglepi voltam.Meglepődtél?-mosolygott rám,miközben én tűnődtem.
-Persze,én nem tudtam semmiről.Örülök,hogy megismerhettelek végre.
Közben kotyogott az autó a rossz út miatt,de csak egy ideig.Mindenki teljesen kimerült volt,már alig vártuk,hogy valahol tudjunk aludni.Tommy az üvegnek támasztva az arcát,elaludt,nem is zavarta álmát,hogy rászkódik a kocsi.Helyre igazgattam szőke fürtjeit,de még arra sem ébredt fel.Monte lapos pillantásokkal nézegetett ki az ablakon.Az őrült rajongókat is,akik meg akarták rohamozni a kocsit,azokat is megnyugtató látványnak vélhette.Igazából engem se érdekeltek a sikítozó tinilányok,úgy se tudnak a kocsi közelébe sem jönni.
Longineu ásított egyet,majd megszólalt:
-Hát nem aranyos?Rose örül.Őt olyan könnyű boldoggá tenni...
Mindig ezzel jött,de jól esett,hogy aranyosnak talál.
-Ügyes voltál,Rose,azt hittem,megijedsz a nagy tömegtől,de megcsináltad.Ez a koncert nagyon kafa volt.Köszönöm,hogy itt vagy velünk!-mosolyodott el Adam.
A vérem még folyékonyabbá vált,felolvadt a testem.Úgy éreztem,újra tele leszek energiával.
Az ő jelenléte feltölti a testem újult erővel.Mikor izgultam,akkor is a hangja segített leállnom.Csak a zenére koncentrálnom,a hangjára koncentrálnom...Ez volt a fontos.Életemet másképpen nem tudtam elképzelni...Koncertek,próbák,Ő,magántanár...A magántanárt el tudnám szívesen felejteni,de nem maradhatok analfabéta,ez is egy szempont.Visszamosolyogtam Adam-re.Ha eddig nem lettem volna teljesen belé zúgva,akkor most már biztosan állítom,hogy az lettem.És nem érdekelt semmi az égvilágon,csak ő.
Nem érdekel,hogy mi,és hogyan él,kik a barátai.Ebben a percben csak ő létezett számomra.Hoppá,milyen ironikus voltam,azon kaptam magam,hogy fáj a nyakam.Kinyitottam a szemem.Elaludtam volna?Lehet,hogy a mosoly is már csak egy álom volt.Végignéztem a limuzinbeli személyeken,mindenki húzta a lóbőrt,csak Allison hallgatott zenét az IPhone-ján.Most komolyan,mindenkinek ilyenje van?És nekem is.
-Felébredtél?-suttogta kedves mosollyal az arcán Allison.-Tényleg aranyos voltál,visszamosolyogtál Adam-re,és hanyatt vágtad magad,és aludtál.
Szóval a visszamosolygás még nem volt álom.
-Te nem vagy álmos?-kérdeztem tőle álomittasan.
-De,egy kicsit,de kibírom a szállodáig még.Tudod,én csak egy dalt énekeltem.Ezzel szemben ti egész két órán át nyomtátok.Szóval nem csoda,hogy kifeküdtetek.Elképesztő,hogy az én zakkant Idol-os barátomból mekkora híresség lett.Tudtad,hogy világszerte több,mint egymillió példány kelt el a lemezéből?-vonta fel a szemöldökét értetlen fejjel Allison.-És még csak nem is ő nyerte meg a versenyt.Mit nem adnék azért,ha nekem is ilyen sikerem lehetne...-nézett ki az ablakon vágyakozva.
-Ha ilyen tehetséhes,miért nem ő nyerte meg az Idol-t?-gondolkoztam hangosan,bár voltak sejtéseim,miért is.
-Én azt hallottam,hogy azért Kris nyerte,mert látták,hogy Adam így is híres lesz,és nem lesz szüksége a pénzre a befutáshoz.
-Tényleg?Ez szerintem hülyeség.Szerintem a szexualitása miatt...Áhh,semmi.Gondolom,tudod,hova akarok ezzel kilyukadni.-forgattam dühösen a szemem.
Egy tehetségkutató,ahol nem egy tehetség nyeri meg a versenyt.Most komolyan,valaha hallottál Kris Allen számot menni a rádióban?Játsszák a videóit a TV-ben?Nem.Sokan még le sem tudják helyesen írni a nevét,mert nem tudják,ki ez az ember.
-Van benne valami...-helyeselt suttogva a lány.-Amúgy tudtad,hogy Kris és Adam szobatársak voltak?
Ó,kérem,ez már sértés.Sok mindent tudok Adam-ről,természetesen ezt is.
-Hogyne tudnám?!
Közben a limuzinunk megállt a szálloda előtt,és a sofőr dudált egyet.Mindenki felpattant az ijedtségtől.Tommy és Adam káromkodtak,mert mindketten bevágták valamilyüket,nekem meg a szívem kiugrott a helyéről.
Akár hogy is,az Idol igazi és egyetlen győztese Adam Lambert.

*amerikai ünnep

Szólj hozzá!

 A fényképezőgép minden századmásodpercben kattant egyet.Katt-katt,katt-katt...És még tovább.Sokszor voltam ilyen fotózáson,de ez valahogy más volt...Adam-et nézni valahogy szórakoztatóbb.Mindig más háttér,más póz,más ruha,más kellékek,nem a megszokott jó kis borítótervek.Nekem a kedvencem a motoros képek voltak.Süti motorral nem egy glam-rock énekesnek tűnt,hanem egy amolyan "szelíd motoros"-nak.Mikor az utolsó képek elkészültek,Adam elment sminket és hajat változtatni.Mikor készen volt,és megláttam,az első reakcióm rögtön a röhögés volt.

-Mit szólsz a frizurámhoz?-mutatott rá csábító mosollyal a hajára.
-Olyan vagy,mint egy kakadu...-prüszköltem a nevetéstől,és már a könnyem is kicsordult.
-Tudom.Direkt ilyen,mert egy kakaduval fogok fényképezkedni.
Ez most komoly?Mintha csak a kérdésemre jönne a válasz,egy nő behozott egy kakadut,és Adam vállára helyezte úgy,hogy a madár ne tegyen kért az ideálomban.
-Légy jó,picinyem...-súgta a madárnak.
A kakadu érdeklődve bámulta Ad fülét.Valami itt nekem bűzlött...A madár túlságosan is érdeklődik Ad füle iránt.Aztán hirtelen belecsípett csőrével,de nem fájdalmat okozva,hanem csak úgy,ismerkedés céljából.
-Aú!Azt hiszem,megkedvelt...-nevetett süti.
-Lehet,azt hiszi,hogy a fajtársa vagy...-fogtam a hasamat nevetve.Bocsi,Ad,de ez a haj már tényleg nagyon röhejes...
-Jaj,de vicces kedvében van valaki!-vágott egy tettetett sértődött arcot,majd velem együtt nevetett Adam.A madár eközben a fülbevalóját nézegette érdeklődve...
Vajon a kakaduk is szeretik a fényes tárgyakat,mint a szarkák?Ezen gondolkoztam,miközben néztem az újabb fotósorozat készülését.Vajon azok az emberek,akik csak a fotókat látják róla,és nem is ismerik,mit gondolhatnak róla?Azt,hogy egy milliárdos kis senki,akinek,Ke$hához hasonlóan,agyonszerkesztik a hangját,és ezzel fut be?Vagy egy Lady Gaga férfi változatban?Vagy egy buliőrült,beképzelt majom?Szomorú lenne azt hinni,hogy ezt gondolják.Mert Adam több.Sokkal,sokkal de sokkal több.
A szülőknek biztosan rossz példa,de a gyerekek tanulhatnának az elszántságából.Ha nem lenne ennyire alázatos,és nem dolgozná szét az agyát éjjel-nappal,most nem tartana itt.Tudom,megint azt hinnétek,hogy a naivitás beszél belőlem,de ki kell,hogy ábrándítsalak;Ezek a tények.Ez a színtiszta igazság.Újra katt-katt,katt-katt...Már vége is a fotózásnak.
Ránéztem a telefonomra,és megnéztem az időt.Kis fejszámolás után kikövetkeztettem,hogy nem tartott többet két óránál.Abból egy és fél Adam öltöztetésével és sminkjével telt el.Nem viccelek,ez komoly.
-Srácok,köszi mindent,remek volt ez a nap!-hálálkodott Ad.
Miután mindenkitől elköszönt,lemosta magáról a sok festéket,és átöltözött hétköznapibb ruhába.A végén meg a fejére húzott egy kék baseball sapkát.Pedig most jó állapotban volt a haja...Csak úgy nézett ki,mint egy kakadu,még mindig.De a sapka eltakarta madári frizuráját.Odalépdelt hozzám.A szemébe néztem,és ő is az enyémbe.A szívem ki akart ugrani a helyéről,de nem árultam el az érzéseimet.
-Neked is nagyon köszönöm,hogy elkísértél,mikor a többiek val'szeg az ágyat dagasztják.Eléggé kifárasztottak a próbák...Dehát Vegas az Vegas,mit tegyünk?És ha ott van show,akkor annak akkora ásznak kell lennie,mint maga a város.
Szinte ittam a szavait.Imádtam a hangját,mert olyan kellemesen mély,és nem magas.Ez gondolom,érthető.Féltem,hogy lebukok,ezért gyorsan bólogatni kezdtem.
-Ja.Las Vegas,a bűnök városa.
-Bizony,bizony...-emelte meg sokat sejtetően a szemöldökét.Ó,édes jó Istenem,mindjárt itt ájulok el...Ezt sohasem fogom megunni!-Meghívhatlak egy jégkására?
Megint meghívott,csak most nem fagyira,hanem jégkására.Hogy meghívhat-e?Ez csak természetes.Bár lehet,még az sem lesz elég hideg,hogy lehűtsön.És nem a kinti harmincöt fokra gondoltam.
-Igen!-csicseregtem.Válaszul egy huncut mosoly járt nekem.Ez most direkt volt?Ha így haladok,a nap végére a kardiológián kötök ki.
Sétáltunk az utcán,és néha Ad-et felismerték.Ilyenkor kihúzott a farzsebéből egy fekete filctollat meg posztereket vagy CD-ket,vagy a rajongók kezét dedikálta.Épp egy kezes autogramm után mentünk tovább,mikor Süti felhozott egy másik témát.
-A leghülyébbek már magukra varratták az aláírásom.Most mondd meg...néha megijedek attól,hogy az emberek ilyenekre képesek miattam.Sőt!Olyan is van,aki a hátára tetováltatta a szemeim.Juj!Milyen lehet már?!
-Utána mondhatja,hogy neki hátul is van két szép szeme...-mondtam komolytalanul.
-Tényleg szép a szemem?-játszotta a meglepettet.
-Mintha nem tudnád...
És nevetgéltünk egy sort.Mikor folyamatosan beszélgettünk,nem voltidőm arra,hogy elájuljak miatta.Olyankor "csak" egy barát volt.
-Tudod,senki sem kísért még el fotózásra a zenekarból.Kivéve,mikor tényleg nagyon-nagyon muszáj volt.Sz'al tényleg mégegyszer köszi!
-Tényleg nincs mit.Úgy is egész nap csak unatkoznék...-Nélküled,drága.
-Hát,de azért nagyon király tőled.
-Hogy hogy nincsenek most itt a testőreid?Nem félsz,hogy valaki letámad az utcán?
-Ó,minek nekem testőr,ha itt vagy te?-nevetgélt.-Ja,viccet félretéve,van,mikor nem kellenek.Egy jégkása ivásához pl. nem.
Szerettem volna megosztani véleményemet,de Adam IPhone-ja éppen csörgött.
-Pilla',ez az enyém.
-Halii,drágáám!-nyávogott a telefonba Lótetű kisasszony.
Ezt lassan már a szomszéd utcában is hallják.Brr!Kiráz a hideg egy ilyen...Lotyótól,mint Sebertke.
-Szia,Ke$ha!-Bár megbocsátottam neki a történteket,azért rosszul esik,hogy ezzel a senkivel beszélget.
-Képzeld,Ririvel turnézom együtt.Tök kafa!N'on bírom a csajszeet.Már buliztunk is együtt.-Ebből sokat tudtam meg...Ki a franc az a Riri?Csak nem olyan hülye,mint Lótetű...
-Ki az a Riri?-suttogtam Ad fülébe.
-Rihanna.Együtt turnézik Ke$hával.
-Kivel sutyorászol,galambom?-majd adok én neked olyan galambomat...
-Ja,csak Rose is itt van.Nem tudta,ki az a Riri.-Csak?Hát köszi,ilyenkor úgy tudlak imádni...
-Jahm,ok.Még mindig olyan uncsi?-Kicsi hiányzott,hogy ne landoljon Ad telója egy kamion alatt.Pedig azt nem kellene.
-Nem,már megváltozott.-falazott Ad.
Hálásan néztem rá,de ő most Zizit bámulta.-Amúgy mi ez a szerelés rajtad?Szöges nyakörv,Mettalica felső?Pályát váltottál?
-Öhm,nem,csak Riri rockos hangulata átragadt rám is.Meg tök jók a szögek,nem?Na,de most lépek,majd dumcsizunk,pusszantalak,csáó bébii!
-Pápá!-integetett neki Ad.
Hála az égnek,végre elment az a lotyó.Ha még tovább hallgatom,tényleg egy kamion alatt landol szegény Ad készüléke.
Folytattuk hát sétánkat egy kis cukrászdáig,ahol megkaptam a jégkásám,meg Adam is az övét.A jégkása ezerszer jobban állt a kezében,mint a sörösüveg.Igen!Jégkása örökké!
-És most merre?Nincs kedvem le-fel emelgetni a jégkását a rajongók miatt.-kérdezte,miközben gyönyörűszép kék szemeit rám szegezte.A gyomrom liftezni kezdett,még jobban összerázva a jégkását.
Melyik az a hely,ahol nem vagyunk feltűnőek,nincs sok ember,és még is jó ott lenni?És nem kerül pénzbe.Mert ugyan van nálam pénz,és Adam-nél is,de az nem jelenti azt,hogy csődbe akarom vinni az apámat is,és az ideálomat is.Hirtelen eszembe jutott a jó hely.Vajon megkockáztassam-e?Volt egy olyan érzésem,hogy ki fog nevetni...Egye fene,nem érdekel,kimondom:
-Játszótér?
Nem tudom elmondani,milyen fejet vágott.Elég furán nézett rám Adam.De a szemében láttam a gyermeket.
-Ezt komolyan is gondoltad?A szülők még ki fognak tiltani,mert állatokat behozni tilos...
Ez nem az a reakció,amit vártam,de nem rossz.Nevettünk egy sort,és én folytattam is mondókám.
-Van egy,ami jól eldugott,és mindig üres...Csak én szoktam arrafelé járni,mikor egy kicsit egyedül akarok lenni.Tudod,így van,mikor bánatod van,és ott az apád,meg a személyzet,akik mindig zaklatnak,még olyankor is.
-Hokés...-mondta.-Hoppá,bocsi,beleakadt a hát-ba az okés.
Széles mosolyt villantottam rá.Szóval vagy annyira dili,mint én,hogy egy játszótérre menjünk.Hát igen,néha még kisgyermeknek érzem magam.Elvezettem őt a játszótérre,aminek igen jó hangulata volt.Volt két hinta,egy csúszda,egy mászóka és egy focipálya.Leültem az egyik hintába.Ad tanácstalanul álldogált előttem,mert ott volt a szemetes.Én,amikor nem látott,mindig néztem őt.Mikor pedig már kiitta az utolsó cseppeket a poharából,végre leült mellém a hintába.
-Ha akarsz,menj mászókázni...-forgattam a szemem egy széles vigyorral.
-Persze,hogy majomnak nézzenek,mi?
Röhögtünk egy sort,majd egy pici hallgatás után újra kérdeztem tőle valamit.
-És nyugodtan menj csúszdázni...-nevettem mostmár teljesen átszelleműlt arccal.
-Persze,még csak az kéne!Hogy tönkretegyem a kedvenc nacim,mi?
Óó,igen...Tudnod kell,hogy a sminkes cuccok és a ruhák nála a legfontosabb dolgok.Nos,ezeknek vannak előnyei és hátrányai is.
-Nem,nem vagyok én annyira gonosz...-támasztottam homlokom a lánchoz,és meglöktem magam.
-Nekem miért nem megy?!-hőbörgött,miközben valahogy egy centit mozdult a hinta.
-Túl magas vagy.Húzd össze magad!
Meglökte magát,és hintáztunk,mint két kisgyerek.Két kis ovis gyerek,ezt muszáj volt hozzátennem.

***

-Na,és mi a helyzet a szerelmileg?-mondta bele a csendbe Adam.-Nem is mesélsz nekünk ilyenekről.
Arra még nem gondoltál,hogy azért,mert nincs mit?Vagyis elmondhatnám,hogy a szerelmi életem most kimerül abban,hogy téged bámullak.Most is.Húú,ne bámuld már!
-Hát,utoljára egy éve volt barátom.
-Egy éve?!-Nem hitt a fülének.-Hogy a picsá...Bocsánat.Szóval,hogy a francba bírod ki?
Egész jól,ha itt vagy velem.Mert szeretlek,csak te ezt nem tudod...
-Vannak dolgok,amik segítenek nem erre gondolni.Például a barátok,a munka,a cicám,Te...-magyaráztam.Hoppá!Elszóltam magam.
Adam egy értetlen fejet vágott,és rögtön meg is kérdezett engem,hogy...
-Hogy érted azt,hogy Én is segítek neked elfeledni a szerelmet?Csak nem vagy belém zúgva??-kérdezte fájdalmas arccal.-Mert én azt nem tudnám viszo...
-Nem,dehogy is,hülye vagy,Adam?!-szakítottam félbe,még éppen idejében.-Csak te vagy az egyik legjobb ember,akit ismerek.
-Nahát,köszönöm.Csak hogy tudd,én is ugyan ezt gondolom rólad.-Nézett rám hálás tekintettel.Ezt csinálhatná többször is!Annyira aranyos...
-Amúgy,a témához visszatérve...Néhány egyéjszakás kaland...Dehogy is,csak viccelek.Belőled nem nézem ki ezt a hülyeséget!-Még jóhogy...Nem Ke$ha vagyok,egy olcsó lotyó a sarokról.Most ez egy kicsit szemét gondolat volt,de nem vettem a szívemre.Felbámultam az égre,és megláttam az ünneprontókat.Esőfelhők...Még ki sem mondhattam,hogy Jéé,milyen nagy fekete felhők!,máris rázendített.
-Csúcs!-hördültünk fel egyszerre.
-Valami ötlet?Mire hazaérünk,csurom vizesek leszünk,és ez a hely tényleg eldugott,szóval mire visszaérnénk az utcába,és beülhetnénk valahova,addigra...
-Gyorsan,a csúszda alá!-szakítottam félbe.
Adam szemei elkerekedtek.Most még nagyobbnak tűntek.Gyerünk,dilikém!Legyél gyagyás a kedvemért!
-Hoké...
Bekúsztam a csúszda alá.Még jó,hogy nő vagyok,és kb. százhetvenöt centi.Ad csak tíz centivel magasabb nálam.Egyébként még jó,hogy volt állvány is fából,mert egy kis menedéket adott az eső ellen.Adam meg bevágta a fejét.
-Aúú!Mi a lószar?!Miért kell ennek ilyen kicsinek lennie?!-mérgelődött,és leült mellém.
-Mert gyerekeknek tervezték...Egyébként meg,Süti,én sem vagyok olyan kicsi,és még is gond nélkül befértem ide.Egyébként figyelhetnél is akár!-feddtem meg.
Mindezekből csak egy szót fogott fel.
-Süti?De rég használtad már ezt a becenevet!-csodálkozott.
Bámultam,ahogy az eső szüntelenül ostromolta az immár pocsolyás aszfaltot.Nem kellett volna,hogy váratlanul érjen minket,mert a hőség után sokszor esik.De nem gondolkodtam előre...Na de mostmár mindegy.Bizarr felfogással akár még nézhettek volna minket egy néhány napos szerelmespárnak.
Viszont a lehűlés is fokozatosan jött,és fázni kezdtem a toppomban.Először még egész elviselhető volt,de végül már szabályosan elkezdtem vacogni.Már megint ugyan azt élem át,mint mikor az elején a csapatba kerültem.
-Ilyen ijesztő vagyok a félhomályban?-viccelődött Adam.
Próbáltam nevetni,de nem ment,mert fáztam nagyon,így csak vacogtam.
-Nev-em,csa-vak fává-zovom.
Erre ő felsóhajtott.
-Ha lenne kabátom,odaadnám,hidd el,de én is csak egy rövidujjúban vagyok.
Végignéztem a karján,és láttam,hogy libabőrös lett ő is.Agyam azt súgta:Hé,csajszi,itt az alkalom!Bújj hozzá,és még csak nem is kellesz magyarázkodnod!Óvatosan közelebb csúsztam hozzá,és a karom az övéhez ért.Felszisszent a hideg karomtól.
-Tisztára mint a pingvinek.-mondta.Hú,akkor nem buktattam le magam!
Ha nem fagyoskodnék ennyire,akkor még élvezném is a helyzetet.De most minden gondolatom e körül forog: fázom,fázom,fázom!
-Mé-vég mivin-divig fá-vá-zovom.
-Tudod,azt,hogy meleg,nem kell mindig szó szerint érteni.
-Ne-ve né-vézz má-vár eveny-nyivi-reve szővő-kévé-nevek!
-Bocs,ez csak egy hülye szóvicc.
Próbáltam megállni,hogy ne csikorgassama fogaimat,mert úgy beszélek vacogás közben,hogy már az nagyon röhejes.
-Glambert...-kezdtem bele sóhajtva egy újabb mondatba.-Te soha...Soha nem voltál szerelmes lányba?
Végre már nem vacogtam annyira.
-Még soha nem hívtál így.-Eltereli a figyelmemet a témáról...
-Hát de most mit mondjak...Ez a hivatalos beceneved.
-T'om,Rose.-nézett a szemeimbe.-Nem tudom,hogy voltam-e.Csak azt tudom,hogy nagyon bénán csókolóztam,és egy lány tanított meg jól.
ó,ez remek!Egy új idegen,akire féltékeny vagyok.Csendesen elmulattam gondolataimban,és arra eszméltem,hogy már abnormálisan rángatózik a testem és a fogaim össze-össze koccannak.
-Rosszabb vagy,mint a mobilom rezgőn...-sóhajtott.
Nem tehetek róla,hozzá vagyok szokva a luxushoz.Végül is apám egyike a leggazdagabb világsztároknak.Tüsszentettem egyet.
-Meg ne fázz nekem,mert mi lesz a Vegas-i showval?Papírzsepi-szolgáltató személyzetem még nincs.
Újra tüsszentenem kellett.
-Akkor itt az idő,és szerezz be egyet!Nem is olyan nagy hülyeség...
-Mindjárt eláll az eső.Aztán majd szépen hazakészélódunk valahogy,és estig otthon a forró vízben áztatjuk magunkat.Akkor nem kell zsepi-személyzet.Addig is...-magyarázott,miközben átkarolta a vállam.
Most felolvadt a szívem is,és a megszokott gyors tempóban pumpálta a vért jeges testembe.Igen!Többször kéne magam a fagyhalálba taszítanom.Persze mikor itt van Adam is.Érzelmeim egy sóhajjal kitörtek belőlem...
-Bocs,ha ez neked kellemetlen,de még mindig jobban bírom a hideget,mint te.
Ugyan már,nem lát a szemétől?Nem látja a kéjes vigyort az arcomon?Ja,bocsi,az is lefagyott,úgyhogy magamban vigyorgok.
-Ne-vem i-vis o-volya-van rovossz.
Elmosolyodott.Még ezen meglepődik!Megáll az eszem.Mintha nem lenne tudatában annak,hogy az ég milyen kis csinos pofival áldotta meg...És ezt nem csak én gondolom így,mint már tudjuk.Sajnos.Fenébe is,miért vagyok ennyire önző?!De akkor is,a keze most az én hátam támasztja,és csak az enyém,velem van,és velem beszélget.
-Te soha nem...A,hagyjuk,hülyeség.
Sejtettem a gondolatmenetét.
-Mire akarsz kilyukadni?Hogy én soha nem éreztem-e,hogy más lennék?-finomkodtam.Mert ha azt mondom,hogy lezbikus vagyok,megcsókolsz?Jujj,ez aztán durva elmélet volt!Soha nem lenne ilyen.
-Ja,de aztán rájöttem,hogy ez egy hülye elmélet.Mert te...annyira kiismerhető vagy.És ezt nem nézem ki belőled.-Akkor,ha kiismerhető vagyok,hogy nem vette még észre,hogy imádom őt?
-Akkor is kiismerhető voltam,mikor orra buktam a bulidon?-kérdeztem kissé megsértetten.Enyhe célzás,hogy ez miattad volt,Adam.Első és remélhetőleg utolsó alkalom,hogy leittam magam.
Semmi jó nem sül ki belőle.Egy héttel a buli után is,egy sörös reklámtól is kész voltam hányingert kapni.
-Tudod,nagyon nem értelek.
-Hát,azt mondtad,unalmas társaság vagyok,én meg a szívemre vettem.-magyaráztam neki,miközben közelebb bújtam hozzá.A finom Süti illat megcsapott...Egyébként azt mondtam már,hogy Loree Rodkin parfümöt használ?Ami persze kivételesen nem Dior.
-Mióta te vagy az új billentyűsünk,két kilót fogytam.Nem gondolod,hogy túl nagy darabokat veszel belőlem?-kérdezte kuncogva tőlem.
-Ez most komoly,Ad?
-Dehogy is!Csak vicceltem.Nem fogytam,csak ezt olyan gyakran teszed.Miért amúgy?
Hazudj,Rose!Hazudj,hazudj és hazudj valami jót!
-Mert szeretem a parfümöd illatát...-Ez nem is nagy hazugság,sőt!Ez igaz is.
az esőcseppek elkezdtek ritkulni,majd végül elálltak.Adam életerősen pattant fel,még mielőtt bármit is szólhattam volna.Persze ennek meg is voltak a következményei...
-Francba már!Miért kell ennek ilyen kicsinek lennie?!
Vagy is,megint csak bevágta a fejét.Szomorú voltam,hogy semmit sem jelentett neki,hogy egy lány volt a közelében,hogy a bizalmába férkőzött.Mert neki én csak egy barát vagyok.Csalódottan fújtam egyet,és gondolataimba merülve kikászálódtam én is az immár ragyogóan sütő napra.

Szólj hozzá!

 

Az emberek őrülten tomboltak.Már csak egy perc,és kezdődik a Glam Nation Tour legújabb koncertje újra itt,Los Angelesben.Egyszer már volt itt Adam-nek koncertje,de most,aki lemaradt róla,újra próbálkozhat.Kis különbség,hogy már én vagyok a billynetyűs,nem Lisa Harriton.Remélem,nem dolbálnak meg tojásal és rohadt paradicsommal.

Én próbálom kihozni magamból a maximumot,és remélem,elég is lesz.Mi,a háttérzenekar már fent álltunk,és vártunk.Szívem a tömeg hangjára lüktetett.Mindeki csak Adam nevét ismétli.Adam most egy ugyanolyan óriási show-val készült,mint azelőtt.Pár másodperc a kezdésig...Tíz...Kilenc...Nyolc...Hét...Hat...Öt...Négy...Három...Kettő...Egy...

Lenyomtam a kezdő hangokat,és a nagy füstből egyszer csak megjelent Adam,ahogy énekelni kezdi a Whataya Want From Me-t.

Az elejét kicsit megváltoztatta,lassabb lett.Majd a refrénnél mindenki hangszere megszólalt,és így a szokásos hangzást értük el.A koncert hatalmas siker lesz,érzem.Eddig nem rontottam semmit sem.Mikor az Aftermath-et énekelte Süti,egy tárgy landolt a színpadon.

Ahhoz gondolom,már hozzászokott,hogy plüssmacikat,női bugyikat dobálnak fel a színpadra,de ez...Ez más volt!Adam-et annyira lesokkolta,hogy még énekelni is elfelejtett.Jeges tekintettel nézte azt a tárgyat.És azt hiszem,párszor én is félreütöttem,mert nem hittem,hogy ilyen egy koncerten megtörténhet.Akkor most tisztázzunk valamit:Mindenki azt hiszi,hogy egy Adam Lambert koncerten a legőrültebb személy maga Adam Lambert.

Én is így hittem...Eddig a pillanatig.És hogy mi volt az a tárgy,ami ennyire megdöbbentett minket?Hát izéé,olyan...mű...bigyuszka.Kényszerítened kell,hogy kimondjam,mi landolt a színpadon.Hát izéé...A férfiaknak van ilyen,csak nem mű.De ez mű volt.

-Jézusom!-hallatszott Adam kétségbeesett hangja.-Most komolyan,ezt hogy képzeltétek?!

Nem is törődött azzal,hogy mindjárt vége a számnak,még mindig csak csóválta a fejét.Végül odament,és undorodva lerugdosta a színpadról azt a sokkoló tárgyat,és minden úgy folytatódott,ahogy lennie kell.Próbáltam kitörölni fejemből a rossz emlék képeit.Te jó ég,most a sajtó egy hétig ezen fog csámcsogni,és gondolom,mi sem felejtjük el egyhamar...Ezt nem bírom elhinni!Milyen elmebeteg barom emberek vannak a Földön?!

Közben váltottunk a Voodoo-ra.Süti elrohant átöltözni.Amíg öltözött,Tommy és Monte adtak egy gitárszólót a közönségnek.Majd a színfalak mögül berohant három táncos,két férfi és egy nő.Utánuk jött ilyen izé,sámán ruhában Glambert.Az egyik táncos feje fölé tette a kezét,és mintha zsinórokon rángatná,a táncos bábuként mozgott.Majd,mintha eldobná a bábu zsinórjait,Ad úgy tett,és a táncos,mintha egy élettelen test lenne,összerogyott.Ezt megcsinálta a másik két "bábuval" is,majd mikor az összest "megunta",a táncosok maguktól táncoltak.Ezt a dalt a sötét erők,a fekete mágia,a jövendőmondás és a vudubabák ihlették,azt hiszem.Aztán következett a Fever .

Egyszerre szerettem és utáltam ezt a dalt.Mert jó szám,de nehéz eljátszani.De valamiért rossz előérzetem van...Valami történni fog,biztosan tudom.Csak nem rontom el?!Mindenesetre megfogadtam Monte tanácsát,hogy ha el is rontom,ne álljak meg,mert a közönség észre sem fogja venni.Közben Ad megint átöltözött.Hogy tud pillanatok alatt átalakulni?!Egy ronda háremnadrágot meg egy mellényszerű felsőt vett fel.

Természetesen a flitter se maradhatott le az arcáról...Mindegy,megbocsátom neki,mert ez egy show.Az ő show-ja.Süti átkarolta Tommy-t,és úgy énekelte a dalt.Nekem valami itt nagyon bűzlik...Egyébként már biztos sárga lehettem az irigységtől,jó,hogy Tommy nem látta.Majd beigazolódott minden félelmem;Nem,nem nyomtam félre a Fever végét.

Csak azt hittem...Azt hittem,hogy ott helyben kapok agyvérzést.Egyszerre kerülgetett a hányinger és a sírógörcs.Istenem,ennek most mi haszna volt,ezt most miért kellett?!Nem volt még így is elég őrült a koncert?!És meg ne kérdezd,hogy mi történt...Ááá,semmi extra,csak Adam nekiesett Tommy-nak...Nem verekedésről beszélek.

Bocs a megfogalmazásért,de én most nagyon szomorúnak érzem magam.Valahogy máshol vagyok most.Hogy képzelte ezt?!Ezt most minek kellett?!Mindenki tudja enélkül is,Adam,hogy meleg vagy,miért kell még fitogtatni is?!Mondjuk,ez nem ért annyira váratlanul,mindig ezt csinálja...Meg csak annyit mondok,hogy internet .De nem hittem volna,hogy megmeri ezt tenni úgy,hogy ez az első koncertem velük.

Visszafoghatná magát...Azt ígérte,nem dob be a mélyvízbe,hát most mit tett?!Egyenesen beletaszított!Próbáltam kiüríteni a fejem,csak a dallamra koncentrálni,és valahogy túléltem a koncertet is.

-Köszönöm nektek!Nélkületek nem lett volna ilyen király a hangulat!Jó éjt,Los Angeles!-köszönt el,majd a színfalak mögé mentünk mindannyian.

Most már hagytam,hogy kitörjenek belőlem az érzéseim.Az a hülye segédeszköz már nem dühített annyira,mintsem a...Áá,nem mondom,mert esküszöm,a végén még idetaccsolok.Pedig próbálok naiv lenni,szemet hunyni a hülyesége felett,de ez most nagyon,nagyon-nagyon nehéz!Mikor a skacok elmentek kaját szerezni,csak én maradtam,és a drága "jó" Adam.Éppen a sminkjét szedték le róla,én már teljesen készen is voltam,át is öltöztem.

-Na,hogy tetszett az első koncerted?-mosolygott rám barátságosan.

Én meg sem próbáltam jópofizni,még mindig hidegen néztem a szemébe.Arcára ráfagyott a vigyor.

-Amúgy,Adam...Gyakran dobálnak fel ilyen izéket a színpadra?

Ahogy visszagondolt erre,Glambert fújt egyet.Ebből tudtam,hogy...

-Nem,ez teljesen egyedi eset.Soha nem történt még ilyen,és remélem,még egyszer nem fordul elő.

Elegem volt a félrebeszélésből.Engem a másik dolog majd' szétdurraszt,olyan dühös vagyok!Hogy tehette ezt velem?!Felálltam,mert úgy éreztem,mondandómnak nagyobb hangsúlyt kell adnom.

-Beszélhetnénk négyszemközt?

-Persze.Mondd csak.

Adam kiküldte a hölgyet,aki mosta le róla a sminket,és már csak ketten voltunk.Ő ülve maradt,én meg állva.Meg se próbáltam nyugodt lenni,úgy éreztem,elegem van már nagyon Adam-ből.Belefáradtam abba,hogy mindent elnézzek,és mindenhez vágjak jó pofát.Miért nem tud a koncerteken is olyan lenni,mint szokott?!Az az aranyos srác,aki poénkodik,sokat mosolyog és normális?Miért kell az embereknek az ennyire nagyon őrült arcát mutatnia?!

-Ezt miért kellett,Adam?Miért?-kérdeztem kissé hangosan.

-Mit?-vágott egy értetlen fejet.

Nem,még mindig nem tudom kimondani.Egyszerűen felfordul tőle a gyomrom.Mert ez...Ez már tényleg sok egy napra,főleg egy ilyen stresszes típusú lánynak,mint nekem.

-Csak annyit mondok neked,Adam,hogy Fever.Még ha a szövegben az áll,hogy "he".Ez mire volt jó,mondd már meg nekem?!

-Oh...-esett le neki.Nahát,csoda,megértetted végre?!-Ez csak a show miatt van,Rose.Ez tök komolytalan.

Mondd ezt Tommynak is...Ő is komolytalannak gondolja vajon?!

-Azt hiszed,bármit megtehetsz,mert egy hatalmas rocksztár vagy?Ne,ne is válaszolj nekem,tudom,mi jár a fejedben!Oh baby,I'm a rockstar.I'm a rockstar...*-énekelgettem bosszúsan.

Erre ő már komolyan vett,felpattant,így akaratlanul is fel kellett néznem rá.

-Ezt most hagyd abba!-ragadta meg a csuklóm,és közelebb húzott magához,hogy a szemébe tudjak nézni.-Akkor elmondom neked Lisa történetét.Lisa a barátom,de már nagyon meguntam,hogy meg akart változtatni.És most ezzel jösz te is.A tűzzel játszol!Még egy szó,és esküszöm,kiraklak téged is,nem érdekel,ki az apád,és ki nem!

Talán kicsit túlzás,amit mondtam neki,de akkor is...Hogy tehette meg ezt velem?!

Ezzel már igazán a lelkembe gázolt,még ha nem is tud róla.Ez nagyon szörnyen esett.Hol van ilyenkor az a kedves,szerény és aranyos srác,akit megismertem?Eltűnt a süllyesztőbe,vagy mi van?!Már nyitottam volna a számat,hogy megint a fejéhez vágjak valamit,de inkább befogtam,még ha nagyon rosszul esett is.Nem akartam eltűnni a közeléből.Ő tud komoly is lenni.Kirángattam kezemet a szorításából,és el akartam tűnni előle.Örökre.El akartam tűnni,csak bőgni,mint egy kis ovis.Igen,sírni akartam,sokat.El is rohantam,hiába kiáltozta utánam,hogy Várj,Rose!


***


Az öltözőmben kuporogtam.Az autóút visszafelé szörnyű volt.A hangulat a limuzinban fagyos volt.Legalábbis én annak éreztem.Nem volt egyáltalán feltűnő,hogy én mindig az ellenkező irányba néztem,mint Adam.Monte meg is jegyezte,hogy olyanok vagyunk,mintha járnánk,és összevesztünk volna.Kár,hogy ez soha nem fog összejönni...Ráadásul utáltam magam,mert ilyen durva dolgokat vágtam a fejéhez.

Pedig megígértem neki,hogy egy rossz szavam se lesz...És erre,mi történt?De túl nagy volt a büszkeségem,hogy bocsánatot kérjek tőle.Meg magamat is emészteni akartam egy kicsit,aztán majd utána eldől,mi is lesz velem.Két forró könnycsepp folyt végig felhevült arcomon.Hirtelen valaki majdhogynem beszakította az ajtót,úgy dörömbölt rajta.

-Rose,azonnal engedj be!-Kétségtelenül Adam az.Nem vagyok rá kíváncsi cseppet sem.Igazából nagyon félek,hogy kidob a csapatból.

-Öltözködöm!-ordítottam.

-Nem hiszem el...

Te bajod.Nem akarom,hogy most begyere,és láss ilyen rossz állapotban...

-De igen.És nincs rajtam melltartó sem!-fenyegetőztem,bár szerintem elég gyenge próbálkozás volt.

-Aha...Fél órája is ezt mondtad.Most szórakozol velem?Amúgy sem tudnál olyat mutatni,amit még nem láttam.Légyszíves,engedj be!

Na jó...Hát ha ennyire be akar jönni,hát jöjjön.Kinyitottam az ajtót,és nem néztem a szemébe.Anélkül is sejtettem,most mit lát rajtam.

Az arcom hevült a sírástól,és még mindig nedves.

A szemeim szomorúak,nem mosolygósak.Mert amúgy mosolygós nézésem van,örököltem apámtól.De most csak a szomorúság tükröződött benne.Adam belépett,és becsukta a háta mögött az ajtót.Féltem,hogy azért jött,hogy elmondja,ez egy gonosz húzás volt tőlem,és olyanokat vágtam a fejéhez,hogy fel is út,le is út,ne jöjjek vissza többé.Nem bírták már lábaim a súlyomat,és lekuporodtam sírva az ajtónak támasztva a hátam.Adam elém guggolt,és megfogta a kezem.Nem volt erőm kirántani kezei közül az én kezemet,ezért hagytam,hadd fogja meg.

Vártam,mikor mondja ki a szavakat: Isten veled... .De nem mondta.Csendben szipogtam egyet,és újjabb könnycseppek gördültek le arcomról.

-Ilyenkor az ember egy született szemétnek érzi magát...-törte meg a csendet Adam hangja.

Van még remény rá,hogy a kedves ember,akit valaha megismertem,előkerüljön?Éreztem ujjait az állam alatt,gyengéden felemelte az arcom,hogy végre ránézzek.Pislogtam egyet,mert elég homályosan láttam a könnyektől.Rögtön a szemeit pillantottam meg.Most nem dobolt őrülten a szívem,és nem éreztem úgy,hogy el fogok ájulni.A szomorúság minden egyéb érzést felemésztett.

-Sajnálom,tényeg.Nem is értem,miért mindig te vagy a céltáblám.Már sokadszorra gázolok bele a lelkedbe.Pedig ezt nem kéne...-Most azt várja,hogy helyeseljek?Na,arra várhat évekig.

-Látom,a bocsánatkérés nagyon megy.-Ezt szúrásnak szántam,de ő nem fogta fel.

-Nem túl nagy dicsőség.-nézett bizonytalanul rám.-De ugye tudod,hogy komolyan gondoltam?-Szemeivel könyörgött nekem,hogy bocsássak meg.-Elég nagy fasz voltam...Ezt akartad hallani?

Nem szerettem,ha az emberek így szidják magukat vagy a másik embert.Kifejezhette volna ezt más szóval,de mindegy.

-Nem,Adam,nem vagy az.-bizonygattam,és megfogtam a kezét.

-Túl hamar felkaptam a vizet,nem lett volna szabad.Hiszen ez volt az első koncerted,és nem tudhattad,mi lesz.Meg azt sem várhatom el,hogy mindenhez jó képet vágj.-Hát,ebben igazad van,Süti.

-Én is nagyon sajnálom,mert megígértem,hogy nem vágok a fejedhez semmit,és nem tartottam be...

-Akkor most megbocsátunk egymásnak?-Csillant fel a szeme.Már újra bele mertem nézni áthatóan kék szemeibe.

-Te?-kérdeztem vissza.

Szórakozottam megrebegtette szempilláit,és utána már válaszolt is.

-Persze.

-Akkor minden okés.-mondtam,majd rámosolyogtam.Ő visszamosolygott.

Utána hallgattunk,nem volt semmi mondanivalónk.Egyébként is,nekem leszívta az életerőm a bánat.Hogy Ad-del mi a helyzet,azt csak ő maga tudja.

-Mivel engesztelhetnélek ki?Azt hiszem,ehhez nem elég egy baráti ölelés.

Vannak ötleteim,amiket muszáj magamban tartanom...

-Nem tudom,nincs szükségem semmire...-Csak rád.

-Semmire?Tényleg semmire?

De,elég sok minden jól jönne,de azokat nem pénzen kéne venni.Meg sem várta,hogy reagáljak,közelebb hajolt hozzám,és megpuszilta nedves arcom.

Ó!Hát ha így haladunk,mindig felhúzom egy kicsit,ki tudja,meddig jutnánk el...Val'szeg kitenne a csapatból.Úgy éreztem,hogy elvörösödök.Te nem lennél az?Ezt csinálhatná többször is.Tudom,most azt gondolod,hogy egy telhetetlen kéjenc vagyok.Hát bocs,Ámornak vehetnétek szemüveget.Fejem a vállára hajtottam.Ez annyira jó érzés!Istenem,köszönöm!Nagy,rikító,vastagon szedett betűkkel köszönöm!

-Még mindig jól jönne egy rész belőlem?

-Erre még emlékszel?-kérdeztem meglepetésemben magas hangon.

-Kezdenek előjönni az emlékeim...-Hát,mivel már semmi sem blokkolja az agyad,ez normális.

-Válaszolok:Igen,jól jönne egy rész belőled.-hunytam le a szemem,és az illata elcsábított.Jól jönne mindig egy újabb és újabb rész belőled,de sosem lenne elég nekem.


*részlet Rihanna Rockstar 101 című dalából


***


-Szia kicsim!Úgy örülök,hogy végre van időd beszélgetni!-szólt édesanyám a Skype-on keresztül hozzám.

Néha átkozom a technikát,de most éppen áldom.A webkamerán keresztül is látszott,hogy anyám rettentő boldog,hogy láthat.Én is örültem,hogy beszélhetek végre vele.

-Szervusz,anya!Mesélj,hogy mennek a dolgok?

-Jól,köszi!De ne én meséljek a dolgaimról,hanem te!Apáddal mi újság?Az egész TV-ben csak az új turnéját reklámozzák.

-Á,semmi különös,el van magának...-És elmeséltem anyámnak mindent,mert tudtam,hogy nem tudom ennyivel kielégíteni kíváncsiságát.

Azt azért nem mondtam el neki,hogy betegesen szerelmes vagyok az énekesünkbe,Adam-be.Igen...Tényleg nagyon szerelmes vagyok belé.Mielőtt a csapat tagja lettem,egy sztárba voltam szerelmes,de most...Most egy emberbe vagyok.És nem bánom.

-És,hogy néz ki?

Ó,anya!Mintha nem mondanám magamban elégszer,hogy "gyönyörű szép".Ő engem úgy vonz,mint a mágnes a vasat.Gyönyörű kék szemek,fekete haj,ami kihangsúlyozza,milyen vad.Csíntalan tekintet.És a mosolya!Imádom,mikor mosolyog.Az ajkai! - Már pusztán a gondolatától is bizseregni kezdett a szám.Huhú!Most kéne leállnom.Bármennyire is tökéletes,egy "kis" hibát képes vagyok mindig elfelejteni.

Csalódottan sóhajtottam egyet.

-Átmegyek író módba.És küldök egy linket.Majd katt rá,és meglátod,milyen.

Anya beletörődően bólintott,én pedig elkezdtem keresgetni a neten.Utáltam beütni a nevét a Google-ba,de kénytelen voltam.(Miért?Egyszer próbáld ki,és nézd meg,hogy minden második kép milyen...Majd megérted.)

Végül rátaláltam a tökéletes képre,és kimásoltam a HTML-jét az író módba.Ezt a képet választottam:




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vártam egy kicsit.Anya üzent,hogy megnézte,és utasított,hogy kapcsoljam be újra a webkamerát.Bezártam az író mód ablakát,és visszaléptem beszélő módba.

Anya fejét fürkésztem kíváncsian.Vajon mit gondolhat róla?Hogy túl sötét?Vagy valami mást?Láttam a webkamerán keresztül,hogy anya körbenézett,mintha keresne valakit.

-Ezt miért csináltad?-kíváncsiskodtam.

Még egyszer átnézte a szobát,majd a kamerába nézve válaszolt.

-Megbizonyosodtam róla,hogy James a másik szobában van-e.

James anyámnak a második férje volt.Miután apámmal elváltak,én apámnál maradtam,és ő röpke fél évre rá feleségül ment James-hez.Szerettem James-et,jó fej volt,és mindig vicces.Ha pedig elkezd TV-zni,úgy sem tudja abbahagyni,mert nagyon szereti a sportot,és állandóan arra van rákattanva.

-Szóval...Mi a véleményed?-tettem fel félve a nagy kérdést.

-Hát...-Sóhajtott anya.Ajaj,már jól kezdődik...Nehogy megkérdezze,hogy meleg-e,mert akkor mit mondjak neki?Az anyámnak csak nem hazudhatok...

-Nem dobnám ki az ágyamból!-Hoppá-hoppá!Ezt pont nem vártam anyámtól.Azta!Az alma nem esett messze a fájától.

Nevetnem kellett,és anya is nevetett.Huh,ez az egész könnyen ment!

-De hány éves?Elég fiatalnak tűnik,olyan tizenkilenc körülinek...-Ha!Hallanád ezt,kedves Adam Lambert!Nem innád literszámra a folyákony klorofilledet.

-Öt évvel idősebb nálam.-adtam meg a választ,hogy fokozzam a hatást.Hihi,szembesítettem anyát a tényekkel,hogy Adam kétezer-tizenegy januárjában lett huszonkilenc éves.Ha egész pontos akarok lenni,akkor január huszonkilencedikén.

Anya álla szinte leesett,ahogy láttam.Csoda,hogy nem hallottam puffanást is mellé.

-Fiatalos.-csukta be a száját anya.-És kedves veled?

Hát,nézzük csak.A naivitásomat nézve,vagyük le belőle,hogy sértődékeny vagyok...Csak viccelek.Persze,hogy kedves.Ő is emberből van,neki is vannak rossz pillanatai.De azóta,amióta megsértettem azzal,hogy hatalmas rocksztárnak tartja magát,nem volt veszekedésünk szerencsére.

-Igen,kedves.Sokat szoktunk dumálni,viccelődni,meg a többiek is aranyosak velem.

Anyám kicsit habozott,majd kivágta...

-Tetszik neked,igaz,kicsim?-nézett rám,mintha olvasna a gondolataimban.

Megint kiismerhető vagyok.Holnap veszek festéket a hajamra,mert átlátszó vagyok.Szörnyű...Emiatt fogok lebukni Ad előtt is.Éreztem,ahogy akaratlanul is elpirulok.

-Egy kicsit.-pihegtem.

-Szólj,mikorra szervezzem az esküvőt.De most mennem kell.James most szólt,hogy éhes.Szia,kincsem,puszi,szeretünk!

-Szia,anya,nektek is puszi,szeretlek titeket én is!

Bezártam a Skype-ot.Ó,anya,ha tudnéd...Annyira nem értesz még semmit.A mai világ nem olyan már,mint amiben te éltél.Huszonnégy évesen az ember amúgy sem házasodik,és még ott az a másik dolog is.

Cicám odalépdelt hozzám az ágyra,majd az ölembe feküdt.Én lecsuktam a laptopom fedelét,megfogtam a cicám,és nemes egyszerűséggel leültem az ágyra,ölembe téve őt.Simogattam a cicámat,és közben gondolkodtam anyám beszédén.Végül álomba zuhantam,és ott folytattam a gondolkodást róla.


***


Riadtan keltem fel,már vagy négy óra is lehetett.Te jó ég!Délután alszom,mint az öregek?!Öh,mentségemre legyen,hogy tegnap nagyon sokat próbáltunk,mert nemsokára itt az ideje a Vegas-i show-nak.

Gőzerővel próbálunk,hogy minnél látványosabb és sikeresebb legyen a műsor,király legyen a show.Ez gondolom,nem is kérdéses,ha már egyszer Las Vegas-ról van szó.Ma szombat van.Ez a pihenés napja,a halandó embereknek.De Süti-nek ma fotózásra kell mennie.Bakker!Én még meg is ígértem neki,hogy elkísérem.Mikor is van a fotózás?...Ötkor.

Király...Ha egy órával tovább alszom,akkor elaludtam volna,és akkor mit gondolna rólam?!Gyerünk,valami normális ruhát kell néznem,mert nem hiszem,hogy egy elnyűtt,kikopott farmer meg egy ronda színű póló olyan jó lenne...Brüh - prüszköltem magamban,és elkezdtem kidobálni sorjában a szekrényemből a ruháim.

 

Szólj hozzá!

 Nem emlékszem,mikor kerültem oda,de annyit tudok,hogy már egy ideje a kényelmes fehér szőnyegen fekszem.A kanapén kéne lennem,de nem ott vagyok!Kissé kótyagos vagyok,nehezemre esik visszaemlékezni a történtekre.

-Kényelmes a szőnyegem?-szólt egy hang a fejem fölött.Nem tudtam megállapítani,ki az,mert most semmim se működött.
Ránéztem az illetőre.Hát vajon ki lehetett az?Adam.Az első kedves mondata hozzám...Ez már haladás.Mert hogy akármennyire is kótyagos voltam,még emlékeztem arra,hogy mennyire megsértett.Adam elnyúlt hatalmas kanapéján,és cipőstül fetrengett rajta.
Közben meg engem nézett,aki a szőnyegen nyúlt el.
-Rettentően...-préseltem ki magamból valamit.Ez is haladás...
-F*sza.-válaszolt nekem.
-Tudod,nem is vagy olyan uncsi.
Jaa,értem már.Ha az ember vele együtt piál,akkor az már szórakoztató személyiség.De mindenesetre már nem fájt,hanem jól esett,hogy ezt gondolja a hótrészeg Adam Lambert.
-Kösz.Nincs kedved táncolni?-Tudom,hülye ötlet,de nekem is kedvem támadt táncolni.
-Höh.-horkant fel,majd fojtatta:-a táncosaim kijelentették,hogy nincsen ritmusérzékem.
Aha.Érdekes...
-És nekem meg nem az erősségem a tánc,hiába jártam négy évig táncolni.-Igaz,az még nyolc évesen volt.
-Milyen táncra jártál?
-Néptánc.
Adam erre elég erőltetetten röhögni kezdett.
-Néptánc.Nem az én stílusom.
Szerinted miért hagytam abba,nagyokos...?
-Ja...Én sem szeretem,azért hagytam abba.De tudtam szabályos kör alakban pár nélkül bokázókat csinálni,izé,megmutatom,hátha még meg tudom csinálni.
Nem is tudom,hogy pattant ki ez a hülye ötlet a fejemből,egyszerűen bizonyítanom kellett.Hogy mit,nem tudom.
Valahogy felnyaltam magam a földről.Úgy éreztem magam,mint akit hatszázszor pofon vágtak egy hatalmas lábossal.Ráadásul még mindig szédelegtem.Mikor meg tudtam állni úgy-ahogy,ellenőriztem,figyel-e rám Ad.
Rám nézett,vegyük úgy,most figyel rám,és nem csak néz ki a fejéből,mint egy álmos gyerek.Közben megpróbáltam a lépéseket,de a szédelgéstől hasra vágódtam.Azt hittem,majdnem mindenki rám néz,de a bulit mintha meg sem zavarták volna.Elég hülyén éreztem magam.
Sőt,egy vesztesnek.Most jól beégtem Adam előtt,mire is volt jó ez az egész néptáncosdi?!Francba már a hülye ötletekkel!Nem mertem felnézni,féltem,hogy szánalom lesz Lambert tekintetében.Tényleg egy rakás szánalom vagyok,de ezt az ő szemében látni még rosszabb.
-Jól vagy,Rose?Nem ütötted meg magad?-aggódott egy hang.Aztán hirtelen megfogott,és felemelt a földről.Mikor szemben találtam magam vele,részegségemben megöleltem.Ő nem húzódott el tőlem,mint ahogy a piásoktól szokás,hanem tartott álló helyzetben.Egyébként Tommy volt az.
-Te aztán jól teleittad magad,csajszi!Nem bírod a piát?-kérdezett Longineu is.
-Jól vagyok köszönöm,Tommy...Hát,Longineu,először vagyok részeg életemben.-magyaráztam kettőjüknek.
-Bocs,hogy megzavartam a kártyázást,srácok,többet nem fordul elő...-szabadkoztam,mire a két fiú csak legyintett.
Vesztesként lerogytam a kanapéra.Nem érdekelt,hogy ráültem Adam kinyújtóztatott lábaira.
-Aúú!Én is azokon járok,szivi.Egyébként jó puha...
A hányinger elkapott,hogy Adamből a pia miket tud kiváltani.
-Ha kellenek még a lábaid,akkor húzd össze magad.
Tökre kivoltam,egyrészt a piától,másrészt az idegességtől.Alig bírtam tartani a fejem,így tudomást sem véve a világról nekidőltem Süti vállának.Éreztem,ahogy végigfut rajta a remegés,de nem szólt semmit.Engem már semmi sem érdekelt,már csak arra vágytam,mikor lesz vége a bulinak.
-Na jól van,rávettél,táncoljunk.
Ez meg van zakkanva.Tényleg ennyire piás,vagy csak én vok teljesen hülye ehhez?!Ja igen,évekkel ezelőtt megkérdeztem tőle,hogy táncolunk-e.Süti elkezdett a kanapén kutakodni,aztán valahogyan megtalálta a CD-t,amit Ke$ha adott neki.Óóó,hogy tört volna ketté,mikor ráültem még józanon!
Felállt,de nekem semmi erőm sem volt már,ledőltem az átható pia szagú kanapéra.Teljesen ki voltam ütve.
-Naaa,ne legyél már ilyen papucs!Gyere!-ráncigált fel a kanapéról.
Ez hülye.Most komolyan,milyen papucsnak lenni?Adam átfurakodott a csajokon,kivette azt a CD-t,ami éppen a hifiben szólt.A lányok hőbörögtek,azt hitték,a bulinak vége.
-Nyugalom,hölgyeim,csak kicserélem a lemezt.
Erre a csajok örültek megint.Hirtelen felhangzott a "Take It Off",és Ad beállt a csajok közé táncolni.A csajok nagyon nyomultak Sütire,de ő tudomást sem vett róluk,pedig majdhogynem leszaggatták róla a ruháját.Látszik,hogy mennyire piás...Olyan volt ez az egész,mint a "For Your Entertainment" újraforgatása.Várjunk csak?!Én meg mi a szart álldogálok itt?Utat törtem magamnak,és beálltam a csajok közé táncolni.Megtaláltam a csípőm,és ráztam a rázhatót.Na,ilyet sem látni minden nap!
Nem hiába mondtam,hogy Adam maga a kísértés.A szám végére szinte szétszedték a csajok Ad-et.Azért én ennyire piás még nem votlam,én csak szépen eltáncolgattam mögötte,néha a hátam odanyomva az övéhez.Aztán a zene elhallgatott,és mindenki lenyugodott.
-Húú,gyaah!-ez volt az első reakciója Glambert-nek.-Ez nem semmii!Durva volt,jobb,mint a F.Y.E. forgatása!
-Táncoljunk még egyeeet!-nyávogott az ideálomnak egy lány.
-Bocsi,de nem megy...Tényleg bocsi!-simogatta meg a lány arcát barátságosan.
Mi a franc?!Engem bezzeg nem simogat.Most már erőt vett rajtam a féltékenység.Féltékeny voltam Ke$hára,ezekre a csajokra,és most még erre a lányra is.Mit képzelnek?!Ő az enyém,csak az enyém!Na jó,Rose,most állj le!Nem sajátíthatod ki őt.Nagyon nem a tiéd,ő mindenkié.
A részegség velejárója a felerősödött érzelmek is?Val'szeg igen,mert részegen több a veszekedés is.Pff...
-Még hogy nem tudsz táncolni...-húzott maga után Adam.
Leültünk a kanapéra.
-Spontán tánc.
-Az jó.Néha kell őrültnek is lenni...-Mintha a te életed nem lenne elég őrült,kedves Adam Lambert...
-Aha.Az őrültség az király.
Most nem éreztem a fejem nehéznek,a gátlásaimnak is annyi volt.Újra a fejem ráhajtottam a vállára.Bocsánat ezért,de olyan jó érzés volt!Mintha tűzijátékokat röptettek volna fel a gyomromban,úgy éreztem magam.
-Ilyenkor mit csinálsz?
-Élvezkedem.-Úú,ez már tényleg nagyon durva!Ilyet soha nem mondtam volna józanon!
-Velem?
-Persze...ki mással?Mindenki egy részt akar belőled.
-Khmm,khmm,én nem Britney vagyok*.
Úgy éreztem,mindjárt szerelmet vallok neki.Pedig azt nem kéne.Nagyon nem.De éreztem,hogy a szóhányás kerülget.
-Adam...-kezdtem bele a mondandómba.
-Hmm?
Ne!Már tényleg szóhányásom lesz,érzem!Várjunk csak,ez...
-Hol van a mosdó?!
Ajajj,kellett nekem annyit innom...
-A konyha mellett balra.Tök király WC-m van,olasz márvány...-mondta,bár hangját már nem hallottam,mert elrohantam a mondott irányba.
Nekem egyébként tök nyolc,tőlem lehetne akár kínai porcelán is,hányásra tökéletes...

*Britney Spears - Piece of Me

***

Mintha barátnőm megérezte volna,hogy ez lesz.Mintha tudta volna,hogy mi fog történni,és szükségem lesz a fogkefére meg a fogkrémre.Kissé ijesztő,hogy sok mindent megérez,de rettenetesen hálás vagyok neki azért,hogy rám tukmálta a fogkrémet és a fogkefét.Kikotortam mindkettőt a táskámból,és jól kisikáltam a számat,amíg végre el nem tűnt a rossz íz belőle.
Hát Adam,tartoztál nekem annyival,hogy használtam a wC-det meg a mosdókagylódat,ha úgy vesszük miattad,mert te itattál le...Kimostam a fogkefém és visszapakoltam a fogápolási eszközöket a táskámba.A tükörben mikor megláttam magam,szinte gondoltam,hogy így nézek ki.Tekintetem nagyon zavaros volt,és a fejem is rettentően fájt.
Azt hiszem,én már most másnapos vagyok.Megnéztem a telefonomon az időt,és meglepett,hogy már is hajnali két óra van.Te jóó ég!Ennyire eltelt már az idő?!Mondjuk,a buli egy része teljesen rossz volt számomra,azt hiszem,akkor igazán ki voltam ütve.A többi emlék is nagyon homályosan,de megmaradt.
A tánc,a hasraesés,stb...Sóhajtottam.Nem hiszem el,hogy ennyire hagytam magam befolyásolni.Sőt!Azt nem hiszem el,hogy miért nem törődtem bele,hogy Ad szerint unalmas vagyok.Ehelyett mit tettem?Bepiáltam,és leittam magam az ő szintjére.Ez igazán érett,nőies gondolkodás,mondhatom...
Hallottam,ahogy a zene elhalkult,majd elhallgatott.
-De még csak most kezdünk belejönni...-háborgott egy ismeretlen nő.
-Ha így haladunk,kihívják ránk a rendőrséget a szomszédok,Adam már így is eléggé kivan.Azt hiszi,az alkohol bármit megoldhat.-Ez talán Monte hangja.Sőt,biztosan!
-Ja igen,úgyhogy hölgyeim,záróra,menjetek a dolgotokra!-szólalt meg Longineu is.
Újra felmorajlott a tömeg.Hisztis picsák,ki hívta ide őket?Sosem elég nekik semmi.Így is már átbuliztak csak nem hat órát...Na mindegy,ez örök rejtély marad.Zavarodottan úgy-ahogy kimásztam a mosdóból.Úgy éreztem magam,hogy instabil állapotban vagyok.
-Rose,megvagy még?-nézett rám barátságosan Tommy.
Hát,nem tudom.
-Ha nagyon rá akarjuk erőltetni,talán.Életemben nem éreztem magam ilyen szarul.-Miközben ezt mondtam,fél szemmel Adam-re pillantottam.Úgy tűnt,elaludt a kanapén.Hát nem is csoda...
Vajon mire értette azt Monte,hogy "Azt hiszi,az alkohol bármit megoldhat"?Elgondolkodtam ezen egy percre,aztán végül nem jöttem rá.Mindegy,most nem fog az agyam.
-Hát,ez nem is volt kérdéses...-nézett Tommy is Adam-re.
-Én mondtam,hogy szegény csajszi nem bírja a piát...-sóhajtott fel szomorúan Longineu,miközben kihajtotta a népet az ajtón.Végignéztem a lakáson,és a szívem összeszorult,ahogy láttam.
Valóságos szemétdomb.Mindenhol italos üvegek,alumínium dobozok,konfetti a földön,meg chipses zacskók.Mindenki nyugodtan hazasétál és maga mögött hagy romosan egy ilyen szép lakást.Nagyon kedvesek,mondhatom.
-Ki fog összetakarítani?
-Na látod,ez jó kérdés...-válaszolta Longineu.
Csúcs.Nem volt szívem itthagyni ezt a szép lakást,ilyen romos állapotban.
-Majd én megcsinálom,ti menjetek nyugodtan haza.
Longineu rám mosolygott,Tommy a vállamra tette kezét.
-Hát akkor,jó takarítást!-ölelt át Tommy.-És vigyázz magadra,el ne ess!-tette hozzá aggódva.
-Nyugodj meg,Tommy,már nem fogok.Már másnapos vagyok.-mosolyogtam rá,mire ő is mosolygott.Annyira aranyos...De Adam az én ideálom,nem Tommy.

***

Az utolsó sörösüveget is kidobtam a szemetesbe.Készen vagyok,és még csak negyed négy.Egész jó idő alatt kész lettem vele.
-Mi van,vége van már a bulinak?-Tápászkodott fel zavarodott arccal a kanapéról Adam.
Végre,csak hogy felébredtél.Jó reggelt,álomszuszék...
-Aha,képzeld.Jó reggelt.
-Ő,kösz.Te ki vagy,a takarítónő?
Nahát,most már nem senki vagyok,hanem a takarítónő.Adj rá okot,és esküszöm,felpofozlak...
-Nem,én Rosalie Jackson vagyok,az új csapattag a háttérzenekarodban,aki volt olyan drága,hogy nem hagyott itt neked egy hatalmas disznóólat a bulid után,és aki leitta magát,mert azt mondtad,unalmas vagyok.
Nem úgy tűnt,mintha egy szavamat is felfogta volna.Túlságosan máshol volt,láttam rajta.
-Pörögtek az események,az tuti!Remek volt a buli,látszik,ki szervezte.-mosolyodott el beképzelten.Fuu,már csak ez hiányzott...Iiigen,legyél beképzelt,tee...Na jó,nem folytatom,mert olyat gondolok,hogy még nekem is fájni fog.
Sóhajtottam,hogy lenyugodjak.Miután kiadtam magamból minden rossz érzésemet,úgy döntöttem,rendbe szedem Adam-et.
-Gyere.-húztam fel kezénél fogva.-Irány a fürdőszoba.
Adam annyit ivott,hogy talán még neki is sok volt.Alig bírt megállni a lábán,éppen ezért rám támaszkodott,és én meg majdnem összeestem,de azért küzdöttem,hogy ne essek el másodszorra.
-Hihi...Nagyon durvák lehetünk...A kicsi és a nagy.Nem félsz,hogy a földbe döngöllek?
Ez annyira hülye...Beteg.Nagyon beteg.
-Kicsi a bors,de erős.-bölcselkedtem.
A fürdőben leültettem a kádja szélére.
-Hol van a sminklemosó és a vatta?-kérdeztem tőle.
-A...mi?
Ez reménytelen eset.Magamra vagyok utalva.Körülnéztem,és tekintetem megakadt egy tükrös szekrényen.Ki is nyitottam,és lám!Ott volt előttem a sminklemosó és a vatta.Kinyomtam egy kevés sminklemosót egy vattadarabkára.
-Csukd be a szemed.-adtam ki az utasítást.
Érdekes,most nem tett semmi idióta megjegyzést...Haladás.Egyébként meg engedelmeskedett,mint egy jó kisfiú.Elkezdtem lemosni a szemhéjáról az elkenődött fekete festéket.
-Jól jártam veled...Takarítónő és csicskás is vagy egyben.
Na jó,nevezd a drága Lótetűdet csicskásnak,oké?!Esküszöm,mindjárt megpofozom...Csicskás a fene!Miért nem tudja felfogni,hogy ezt csak miatta teszem?!Lehet,hogy kicsit erősebben nyomtam a vattát a szemhéjára,mint kellett volna,mert felordított.
-Aú!Ne már,a szemeim még kellenek!
-Nekem meg még szükségem van az önbizalmamra és a lelkemre,úgyhogy jó lenne,ha nem gázolnál bele mindegy egyes mondandómnál!-fújtam rá,mint egy macska.
Erre nem szólt semmit.Bevágtam a két vattadarabot erőteljesen a kukába,és elkezdtem kigombolni az ingét.
-Hé,hé!-ragadta meg a csuklóm.-Bocs,de ehhez még elég sokat kéne innom.Nem a csajokat szeretem.
Ó,te jó ég!Ez most  azt hiszi,hogy én...Na,mindegy.Úgy hülye részegen,ahogy van!Pedig csak a zuhany alá akartam belökni...
-Olyan,de olyan hülye vagy,Adam Lambert!-hangsúlyoztam ki az "olyan hülye vagy" részletet.-Zuhanyozz le,bűzlesz a piától,nagyokos...
-Jó' van már,na...De kimennél még ma?-vitte fel a hangsúlyt.-Vagy inkább hazamennél végre?!
Hidd el,otthon szívesebben lennék...Annyira kiszolgáltatottnak érzem magam...Segíteni akarok,próbálok is,de ezek után ne érezzem magam rosszul,amiket mondott?Az élet egy nagyon nagy szívás!
-Addig nem megyek el,amíg rendbe nem szeded magad.
-Nincs szükségem bébicsőszre...-sziszegett rám fogain keresztül.
-De egy alapos fogmosásra és zuhanyra igen!
Erre felsóhajtottunk mindketten.Gondolom,megérezte,hogy csak jót akarok neki,és nem tud egykönnyen lekoptatni.
-Oké,csak még ma menj ki...-adta be a derekát.
Amíg zuhanyzott,megnéztem a hálót.Tudom,illetlenség,de annyira kíváncsi voltam rá!Szép volt,mint a lakás többi része,de ez ilyen túl Adam-es volt.Hirtelen hallottam,hogy kinyílik a fürdőszoba ajtaja.Megpróbáltam kislisszolni,de éppen szemben találtam magam Adam-mel,egy szál törülközőben.
Tudom,ez durva,de úgy éreztem,mindjárt elájulok.Mindent megbocsátottam neki.Gyerünk mondj valami értelmeset,ne sokkolj már le...És csukd be a szád!
-Mindjárt jobb.-nyögtem ki.
-Öhm,Rose...Gondolkodtam,és ma este állati szemétláda voltam veled.Ezt rohadtul unom magamban,hogy mikor piás vagyok,ilyen hülye tudok lenni.Ezt nem így kellett volna csinálnom...
-Hát nem is.-szakítottam félbe.
-Én nem is tudom,hogy valaha meg tudsz-e nekem bocsátani.Többet ittam a kelleténél,és...Elvesztettem a fejem.Ne haragudj rám,kérlek!-magyarázkodott igazán fájdalmas arckifejezéssel Adam.
Belenéztem lehetetlenül gyönyörű,kék szemeibe.Annyira átéreztem a fájdalmát,hogy sírhatnékom támadt.El is eredtek a könnyeim,ő meg magához szorított.
-Ne sírj...-mondta elhaló hangon.-Tudom,hogy goromba,szemét és bunkó voltam,kérlek,bocsáss meg...Bocsáss meg...-lehelte.
-Semmi baj,Adam,előfordul az ilyesmi.-mosolyogtam rá egy könnyes mosollyal.
Letörölte könnyeimet,és újra magához szorított.Abban a percben én voltam a világ legboldogabb embere.

Szólj hozzá!

 Már egy hete bent voltam a csapatban.Azt a hetet keményen végig is dolgoztam.Most is éppen a Fever ment.

Mikor az utolsó hangok is elhangzottak,mindenki szokásához híven ment volna haza.Kivéve Adam-et.Neki ott kellett lennie a táncosok próbáján is.Szegény...
Nemsokára lesz egy hatalmas show Las Vegasban,a bűnök városában.
Glambert nagyon cselesen kérdezett meg,hogy bevállalnám-e a koncertet.Gondolataim még mindig e körül cikáztak...
-Jártál már Vegasban,Rose?-nézett rám Adam,de olyan ártatlanul,hogy közben nekem a torkomon akadt egy sültkrumpli darabka,mert a McDonald's-ba mentünk,és vettünk magunknak egy csomó mindent.
-Hát...Egész pici koromban.Apám ott koncertezett,én kb. négy éves lehettem.-mondtam,mikor már nem köhögtem,csak folytak a könnyeim.-Mert?-néztem szúrósan Lambert szemébe.Komolyan mondom,nem fogok bírni magammal,és megcsókolom...
De egyébként ezt miért hozta fel Adam?Csak nem...
-Koncertünk lesz ott.-ettől féltem.Óó mamám...
Még csak egy hete vagyok itt,de már is egy koncert.Ráadásul még csak nem is helyi koncert!Arcomról olvasni lehetett,mert Tommy kedvesen megjegyezte:
-De csak jövő hónapban lesz,ne félj!-nyugtatott meg.
Kifújtam a felgyülemlett levegőt,és rámosolyogtam mindenkire.Csak mikor Adam-re mosolyogtam,akkor lett picikét nagyobb mosolyom.Komolyan mondom,ez már kóros,amit csinálok...
-És mennyi idő,amíg odaérünk?
Gondolkodtak egy kicsit,aztán Monte rögtön rávágta:
-Ha jól számolok,jó forgalomban csak négy és fél óra utazás.-jelentette ki.
Uhh.Kösz...Hogy fogom kibírni?Uram atyám...Én alapból izgulós típus vagyok,mi lesz,ha az izgatottságtól elájulok?Még a gondolata is megrémisztett.Gondolom,ez is látszódott rajtam.Höh,milyen átlátszó vagyok!
-Nem izgulj,minden rendben lesz!-mondta Longineu,miközben beleharapott a hamburgerébe.
Hát kösz szépen,Longi.Éld át azt,amit én fogok,és megtudod,milyen...!De amúgy is,Vegas nem túl nagy falat még nekem?Csak nem fogom leégetni az egész csapatot több tucat ember előtt.
-De...Kezdődik az év,az már szeptember...-gondolkodtam hangosan.
-Nyugodj már meg,mindent elintéztünk!Ad szerzett neked magántanárt.-tájékoztatott egy újabb harapás előtt Longineu.
-Ohh,köszi!Akkor azt hiszem,megírom az ofimnak,hogy szeptembertől ne számítson rám.-kacsintottam Montera.

***

-Hohohóó,gyerekek,hova ez az óriási sietség?-szólt utánunk Süti,miután mellette próbáltunk elsomfordálni.
Igazából tudta is a választ.Én haza apámhoz,Longineu a barátnőjéhez,Monte bevásárolni,Tommy meg az fene tudja,hova.Kiszámíthatatlan,elmondta,hova szokott menni,de nem tudtam megjegyezni.
-Ööö,izé...Ezzel csak arra akartam kilyukadni,hogy a sok strapálás után ránkfér egy kis pihi.Sz'al ma este gyertek a lakásomba,mert bulit szervezek.
Te jó ég!Látom a lakását,és egy buli vele...Tyhű,van egy gondom is!Hol lakik?És hogy jutok el oda?Ja,és azt sem tudom,mikor.És mit vegyek fel?
-Jelmezes buliról van szó?-kérdeztem lassan,artikuláltan,mint egy gondolkodó ember.Végtére is,az voltam most.
Elég,ha annyit mondok,hogy "Google képek".Néha tényleg képes vagyok megkérdőjelezni,ha "érdekes" képeket látok Adam-ről,hogy vajon épeszű ember-e.Aztán rájövök,hogy bármennyire is hülye néha (vagy mindig),nem vagyok képes haragudni rá,utálni és gyűlölni meg végképp nem.
Süti eszelős fejet vágott,és utána válaszolt a kérdésemre.
-Néha rámtör a frász,hogy jobban ismersz,mint én téged.Nem,ez most egy norma buli lesz.
Normális buli egy meleg társaságában?Az érdekes...De hát még ha ő is rendezi,akkor sem lesz normális a buli.
-Kafaa!Hozok piát!-ugrándozott körbe-körbe,mint egy ötéves gyerek,Monte.
-Hozom a kártyáimat!-lelkendezett Longineu.
-Hozok bulis CD-ket!-tapsikolt Tommy.
-Hozom a mélynyomókat!-próbálkoztam én is.
-Áááh,ez jó ötlet,Rose!-Adam már gondolatban előre szervezkedett.
-Na akkor most tiplizünk,mikor lesz a parti,Ad?-kérdeztük kórusban.
-Nyolckor nálam,gyerekek!Csááó!-köszönt el Adam.
Én nem tudom,a címet,de mindegy.Valahogy csak meg lesz.
-Ó,Rose!Várj egy percet,légyszíves!
Ah,de jól hangzik a nevem,ha ő mondja!Tudom,fárasztó az örökös "juj de édes,juj de jó" kijelentésem.Nos,várok én!Akár egész este ittmaradok,ha megkérsz rá.
Adam közelebb lépett hozzám.Azt hittem,mindjárt szökőkútként fog kilövellni belőlem a vér,mert a közelemben volt.
-Tessék,itt a címem.Bízom benne,hogy nem fogsz lesifotósokat hívni.Azok a kis mihasznák mindent elrontanak.-adott át egy papírfecnit.
-Dehogy hívok,mi hasznom lenne belőle?Mindegy,köszi!
-Húsz perc tőletek sofőrrel hozzám.
Majdnem megkérdeztem,honnan tudja.Aztán rájöttem,hogy volt már nálunk.
-Kösz,ott leszek,és hozatom a mélynyomókat is.-nevettem Sütire.
Ő visszanevetett rám,és megjegyzett még valamit.
-Ott lesz egy barátom is.Remélem,nem gond.
Persze,de attól függ,ki az.
-Kicsoda?
-Ke$ha.-Úgy éreztem magam,mint akit megpofoztak egy lábassal.Bang!
Ezt nem gondolhatja komolyan!Ki nem állhatom azt a szégyentelen nőszemélyt!Főleg azután utáltam meg,miután nyálcserét folytatott az én Sütimmel.Ki engedte meg neki?!Igaz,Adam kezdeményezett,de attól még lehetett volna ellenkeznie.Igazából a fene se akarna ellenkezni,ha egy ilyen jó pasi csókolná meg!Na jó,bevallom,nagyon féltékeny vagyok arra a csajra.Adam utána letudta annyival az egészet,hogy "Jó móka volt".De talán nem is tudja,hogy másnak ez hogy fájt.Komolyan,úgy viselkedik,mint egy lázongó tizenhat éves,közben velem egy idős!Miért kell őt is meghívnia Sütinek?!Mondjuk,a zenéjét még elviselem,de ez nem mentség arra,amit csinált...
-Remélem,nincs vele bajod...-fürkészett Ad komor arccal.Na még csak ez hiányzott!
Nekem bajom,vele...uuuugyan már,deehogy...Azután,hogy megcsókolta a szerelmemet,aa,hool,nincs vele bajoom.
-Háát,lehányta Paris Hiltont,rossz ember nem lehet...-adtam kétoldalú választ.
Az eredmény egy hangos nevetgélés volt Sütitől.
-Köszi.Tudod,sokan nem szeretik,mert kicsit zakkant.De gondoltam,ha nálam nem zavar a ziziség,nála se fog.
Tévesen ítélkezel,Ad.Az a különbség,hogy nem vagyok lezbi,nem vagyok szerelmes Ke$hába.Lehet,kicsit erőltetetten,de Sütire mosolyogtam.Csak túlélem valahogy Miss Zizzent társaságát...

***

Míg a sok idióta Ke$ha-rajongó ölni tudott volna azért,hogy találkozzon a bálványával,én addig ódzkodtam a vele való találkozástól.Azért vigasztalt,hogy nem egyedül leszek vele a házban.Az kéne még nekem!Brr...Egy idióta picsával egy lakásban...Jézusom!
Most éreztem magam a készülődés közben nem idegesnek,hanem szórakozottnak.Eltekintve a művésznőtől,nagyon felpörgetett a gondolat,hogy bulizni fogok Sütivel.Aztán lehet,hogy a bulis hangulatom rögtön elszáll,amint meglátom azt az idióta picsát.
Mindegy,csak van egy kényelmes kanapéja.Vagy egy kényelmes széke,szőnyege...Esetleg vödre,ha más nincs is szabadon.Időközben Marie az ágyamon ült,ölében cicámmal.
Mióta kevesebbet tudok lenni cicusommal,ő lett a pótmamája,nem én.Persze még mindig hozzám ragaszkodott jobban.
Halkan szólt a TV a szobámban,Marie a híreket nézte a CNN-en.
Imádta ezt a régi adót...Na mindegy,ez az ő dolga.Hajamon áthúztam a hajvasalót,és egyenes lett a hajam.Mondjuk nekem a hullámossal sincsen bajom,de ez egy különleges alkalom.Látszik,hogy most nem idegeskedtem,mert nem remegtem,és nem égettem meg a kezem sem.Azon sem idegeskedtem,hogy mit vegyek fel.
Adam szerint jó ízlésem van,szóval mindegy,mit veszek fel.Felvettem hát egy rózsaszín szandálomat,egy rikító rózsaszín toppot és egy rózsaszín-fekete kockás miniszoknyát.Aztán jöhetett egy sötét rózsaszín bőrdzseki.
-Aztaa,Rose!Megint király lett a szetted.Csak nem lesz vetélytársad?-mosolygott rajtam Marie.
Ha te azt átéreznéd,amit én,kedves Marie...
-Ott lesz Miss Zizzent.
Nem kellett ránéznem Marie-re,rögtön tudtam,hogy mi lehet a reakciója.Túl jól ismertem már.Később ennek a hangja adott nyomatékot.
-Ki a lótetűről beszélsz te?
Lótetű,hmm...Ez tetszik.Hasonlít is rá...Ezentúl így hívom Ke$hát Miss Zizzent helyett.
-Ke$ha Rose Sebert-ről.
Ja,igen,tudom a rendes nevét...Nagy cucc.Ettől még nem vagyok a rajongója.
-Nem mondod komolyan!Imádom tőle a Blow-ot.Tiszta őrült a csaj.Persze nem annyira,mint Lady Gaga,de azért keményen őrült ő is.Hozol nekem tőle autogrammot?
A barátnőm meghülyült,hogy ilyeneket mond?Úgy tudtam,apám a kedvence.Meg még az is,hogy mintha nem is tudná,hogy én a picsába kívánom Lótetű kisasszonyt.
-Jól vagy?!-vágtam olyan fejet,mintha előttem fejezték volna le Ad-et.
Marie már a hasát fogta a röhögéstől.Ezen nekem is nevetnem kellett.
-Láttad volna,milyen fejet vágtál,Rose!Tudom,hogy utálod őt.Csak kíváncsi voltam arra,hogy reagálod le.Egyébként én is rühellem...-röhögött még mindig rajtam.
-Na,és milyen fejet vágtam?-kérdeztem meg barátnőmet.
-Be...Beszarás!-visította a nevetéstől Marie.
Már épp mentem volna,mikor barátnőm utánam szólt.
-Öö,Rose,ezeket tedd el.-nyújtott át az ágyamról néhány általa oda készített holmit.
Jól megnéztem őket.Egy fogkefe volt,meg egy tubus fogkrém.Mi szükségem lehet erre,most komolyan?!Azért megbíztam Marie-ben,mert csak jót akart.Beletettem táskámba a fogápoláshoz használt tárgyakat,és már mentem is le a lépcsőn.
-Jó szórakozást,és ne vadulj nagyon!-kiabált utánam.
Ugyan már!Én és a vadság két külön dolog.Nem mindenki születik vadnak.Jó,persze,én is tudok vad lenni,de...Ott nem biztos,hogy az leszek.

***

Nagyon pontosan érkeztem.Nyolc óra lesz öt perc múlva.Jól kiszámoltam tehát az utazást,és hamarosan már hoztam egy rakat sós kaját is,mert a mélynomók elromlottak.
Már az utcán lehetett hallani,hogy buli van.Hogyhogy még nem hívta ki senki a rendőrséget csendzavarásért?Vagy az itt lakók már hozzászoktak?Becsengettem a lakásba.Vártam.Semmi válasz.Talán meg se hallották,hogy csengettem.Aztán hirtelen egy hang kiszólt a kaputelefonból.
-Ki az?-Ez Longineu.Miért ő jött,miért nem Ad?
-Szia,én vagyok az,Rose.
-Ááá,Rose!Már vártunk.Gyere be,nyomom a gombot.
Elkezdett rezegni az ajtó,és én belöktem.Akkor elém tárult a hatalmas buli.Ez a lakás nagyobb,mint gondoltam,pedig én nem is kicsire gondoltam!Kintről úgy tűnik,mintha egy sima lakás lenne.A hall tele volt kabátokkal,dzsekikkel.
A nappaliban fülsüketítően bömbölt a zene és sörszag áradt kifelé.Longineu ott állt a hallban,és végignézett rajtam.
-Húú,de csinos itt valaki!
-Köszi szépen,haver!-adtam egy pacsit a tenyerébe,mire elkezdtünk nevetni.
Hirtelen eszembe jutott még valami.
-Longineu,hogyhogy nem Adam nyitott ajtót?-Ez a kérdés egész idő alatt nem hagyott nyugodni.
Longineu hatásszünetet tartott,megvárta,amíg lesz valami reakcióm.Mire nekem lassan agybajom lett,kinyögte végre.
-Hát...Nagyon lefoglalta a bulizás.
Szóval így állunk.Gondoltam,hogy hótrészeg lesz,de azt nem,hogy már is az elején...Tök jó.
-Itt akarsz végig álldogálni,vagy be is megyünk?
Igaza van.Nem állhatok itt így,mint egy akasztófa!Elvettem a sofőrömtől a kosarat a kajákkal,és odaadtam Longineu-nak.
-Bocsi,csak a mélynyomó elromlott.Apám majdnem az egész boltot felvásároltatta,de úgy gondoltam,ennyi csak elég lesz.Ha pedig nem,visszahívom,és hozat még.-magyaráztam.
-Semmi baj,előfordul az ilyesmi.-mosolygott rám Longineu.Én visszamosolyogtam rá,és bementünk a buliba.
Longineu elvette,és elindult egy másik szobába,ahol a srácok kártyáztak,és letette.Besétáltam a nappaliba.
Volt ott egy csomó lány is,akik próbáltak minnél szexibben táncolni a hatalmas hifi előtt.Ezeket meg ki hívta meg?
Tulajdonképpen tök mindegy.Tovább nézelődtem,és megláttam Sütit,kezében egy sörösüveggel,aki éppen Lótetű kisasszonnyal beszélt.Mellettük vagy nem is tudom,kb. huszonöt üres sörösüveg.Csúcs,most mit tegyek?Nem fogok elmenni kártyázni,nem akarok táncolni se,mert a tánc nekem nem az erősségem.Úgy döntöttem,inkább elviselem Miss Zizzent társaságát,csak hogy le tudjak végre ülni.
Odasétáltam hozzájuk.
-Sziasztok,leülhetek ide?-Bunkó nem akartam lenni,ezért megkérdeztem.
Eltűnődtem azon,hogy Ad hogy készíthetett ilyen sminket...Rosszabb,mint valaha.Csak hála az égnek,most nem volt benne flitter.Helyette csillogós fekete szemhéjpúder.Fújtam egyet.Nekem tetszett,ha kiemelte a gyönyörű kék szemeit,még azt is elviseltem,ha fekete szemhéjpúder van rajta,de ez a smink egyszerűen észbomlasztóan SZÖRNYŰ!
Mondhatom,kiemeli a férfiasságát...Lótetűn meg sem lepődtem.Úgy nézett ki,mintha magára öntötte volna az összes arany sminkjét,és utána le is folyt volna az arcáról.Mindketten hülyén néztek rám,mert megszakítottam beszélgetésüket,de Ad válaszolt,hogy igen persze,leülhetek.Így leültem a legtávolabb tőlük,amennyire persze lehetséges volt.Mindkettőnek átható alkoholszaga volt.
Ez egyáltalán nem vonzó,sőt!Undorító.Máskor Sütinek finom vaníliás illata van,most meg bűzlik az alkoholtól.Fújtam megint,ezzel kifejezve az undorodásomat és nemtetszésemet.
-Na,és ezért dobott...-fejezte be mondatát Ad,amit pár perce kezdett el.
-Drága,aki téged dob,az hülye.-válaszolt Lótetű kisasszony.
Első dolog,amiben egyet értek ezzel a suttyóval.Ha már nincs jobb dolgom,hallgatom,miről dumálnak.
-Ő ki a franc?-mutatott (ujjal) rám Bunkó kisasszony.Mondhatom,nagyon kedves!Ki a franc...Kösz,te lotyó!
-Ömm.-fordult felém tanácstalan fejjel Glambert.Hát ez is olyan jól esett,hogy legszívesebben felpofoztam volna Adam-et.Nem tudja,ki vagyok?Ez nagyon fájt.
Meg sem vártam,hogy kinyögjön valamit,a kezembe vettem az irányítást.
-Tudod,drága Ke$ha,én nem franc vagyok,hanem Rosalie Jackson,Michael Jackson lánya.És az új csapattag.-nyújtottam kezem Lótetű felé.Attól még,hogy legszívesebben kitépkedném szálanként a haját,nem fogok az ő szintjére lealacsonyulni.Mert történetesen Valaki azt mondta,jó vagyok,és nem akarom,hogy mást gondoljon rólam.
-Aha,én meg...-megállt a mondandójában,mert büfögött egyet.Fúj,de undorító lotyó vagy te,Lótetű Sebert!-...Ke$ha v'ok.
Na ne mondd már,egy pillanatig azt hittem,Adam mellett Shakira ül...Ja bocsi,Shakira szokott hajat mosni,és illedelmes ember,nem úgy,mint ez a suttyó itt,Ad mellett...Lótetű Sebert meredten bámult kinyújtott kezemre,és elfordult,mintha mi sem történt volna.Meguntam,és visszahúztam a kezem.Most igazán sértettnek éreztem magam.Talán nem is kellett volna ide eljönnöm...Igen,ez felesleges pénzkidobás volt.Nem mintha apám szegény lenne.És ráadásul ez az önbizalmam eddig felépített várát is porig rombolja.
Na meg Ad-et sem akarom még egyszer ilyen állapotban látni,az tuti.A kis lotyó elkezdett keresgélni egy rongyos táskában valamit,gondolom,az övé volt a "táska".Kivett egy CD-t.Még éppen megláttam a borítóját,mielőtt kinyitotta volna.Ez a saját CD-je.
-Ajándééék...-nyávogott,amiért pofon vágtam volna legszívesebben.
A kezem már éppen emeltem,mikor nyugalmat erőltettem magamra.Álcáztam a mozdulatot,és úgy tettem,mintha a hajamba túrnék bele.
-Köcciikee...-vette át Adam a CD-t.
Ah.Ez olyan hülyén hangzott,hogy "köcciikee".Máskor tud normálisan beszélni,de mikor itt van Lótetű Sebert,akkor nem...
-Holnap kezdjük el forgatni a klipet a Take It Off-hoz.Nagyon nagy állat lesz,kivasalják a hajam,meg lesz benne tánc,egy kis seggrázás.Meg sok por.
Áá,a tied hiába vasalják,Lótetű,a zsírtól ugyanolyan marad...
-Ühüm.
-De most lépnem kell,bébi,holnap cseszekedni fog a rendező,ha hótrészegen és karikás szemmel húzok be a stúdióba.
Biztos akkor a rendező egy normális ember...Nem büfög bele a pofádba,miközben bemutatkoznak neki.
Adam hülyén nézett Lótetűre.
-Rose*,mindig te vagy az utsó,aki elmegy a buliból.Viccelsz velem,édes?
Most összedőlt bennem a világ.Ha ezek egymásnak "bébi","édes","drága",akkor mi lesz ebből?Éreztem,hogy egyre jobban kínoz a sírás.Nem fogok bőgni,nem lehet,nem szabad!Nyugodj meg,Rose!
-Bocs Mitchel**,lépnem kell,bye!-nyomott egy puszit Lótetű lotyó kisasszony Lambert arcára.
-Ne mááár!-nyávogott Adam.Ez szarul állt neki,de mindegy.Nem is tudom,mire mondta,hogy ne már.Mert a puszi biztos nem volt neki rossz...
Kicsi hiányzott ahhoz,hogy ne essek neki Lótetű Sebert-nek,aki nyugodt szívvel puszilgatja az én éppen hótrészeg ideálomat.
Minden egyes zsíros hajszálát kitépkedném úgy,hogy fájjon is neki,de nagyon.Ha Tommy itt lenne,most megvígasztalhatna.Hála az égnek,a Lótetű Sebert eltolta a biciklijét.Mert ha nem ment volna,én rugdostam volna hazáig.
Adam álomittasan nézett rám.Tekintete olyan zavaros volt,mint az éppen fővő húsleves.
-Te még mindig itt vagy?-Ez a kijelentése már tényleg nagyon szíven szúrt!
-Ja.-leheltem elhaló hangon-itt.
A földet bámultam,hátha nem látja rajtam,mennyire rosszul vagyok.De hát részegen nem is biztos,hogy lát egyáltalán...
-Kicsit uncsi vagy.Sört?
Elegem volt az egész semmire sem jó buliból.Kikaptam a kezéből a sörösüveget,és jól meghúztam.Szörnyű volt,keserű és erős.
-Mindjárt jobb.Kérsz pezsgőt,pálinkát,konyakot,valamit?-öntött ki egy tiszta pohárba valami erős alkoholt.
Bennem volt a bizonyítási vágy,éppen ezért meg is ittam.Azután sör,bor,pálinka,sör,pálinka...Utána már azt sem tudtam,mit iszom,és hanyadszorra.
 
*Ke$ha második neve
** Adam második neve

Szólj hozzá!

Már nagyon izgultam,teljesen fel voltam pörögve.Vajon mikor kapom meg azt az SMS-t Adam-től?Azóta nem járt itt,amióta meghallgatott.Lehet,hogy nem akarja elárulni magát?
Hihetetlenül izgultam.Tudod,én izgulós típus vagyok.De nagyon!Hogy lekössem magam,sokszor szerveztem Marie-vel programokat,de még így is csak pár pillanatra tudtam lekötni magam.
Egyik este kint ültünk a parkban és fagyit nyalogattunk.Merengő hangulatban voltunk mindketten,ezért komoly dolgokról is beszéltünk,nem csak viccelődtünk.
-Belegondoltál abba,hogy milyen őrültek házába fogsz csöppenni,ha még a munkát is megkapod?Nem elég,hogy apád a földön a leghíresebb és legtehetségesebb sztár?-lovagolt a témán már vagy három perce Marie.
Hát ezt nem hiszem el...Neki mindent jobban kell tudnia?!Egy sértődött fejet vágtam,és válaszoltam neki.
-Tudod,Marie,azt hittem,megérted,hogy Adam Lambert a kedvencem,és apám meg az apám.Nem tehetek róla,hogy apám a legtehetségesebb a világon,és azért vagyok én is reflektorfényben!-mondtam sértődötten.-De abban igazad van,hogy a sült galamb nem repül bele magától senki szájába.Gürcölhetek egész életemben a Wendy's-ben,akkor sem fogok annyit keresni,mint Madonna...-sóhajtottam lemondóan.
Felnevettem,miközben lenyeltem az utolsó falatokat a tölcsérből.Csöndben figyeltem a környezetet,néztem a fák sötét sziluettjét.Nyugodt város,nyugodt környék...De még is aggasztott az az egy SMS.Marie tekintete az új nadrágomra tévedt.
Fekete nadrág volt,valami olyasmi,mintha bőrből lenne.Mikor megláttam az üzletben,éreztem,hogy muszáj elvinnem.És nem is volt drága,bár nekem mi drága,ha apám egy hónapban keres millió dollárokat?
Nem is tudom,miért tetszett meg...Talán mert Adam-nek is volt valami ilyesmi?Nehéz volt rájönni,igaz?Csak annyi különbséggel,hogy ő Dior-ban vásárol,és nem C&A-ban...
-Húú,Adam-es stílusú nadrág?Tök kafaa!Dior,ugye?-mondta lelkendezve barátnőm.
Óóó,szóval ilyen ügyes utánzat.Remek!
-Neem,C&A-s!Ilyen jó utánzat?Ez tök jó!-nevettem.Marie velem nevetett.
Pár perc hallgatás után megszólalt Marie.
-A mai nap különleges.Főleg neked!-titokzatoskodott.
Én nem értettem.Mire célozhatott?Gondoltam,megkérdezem.
-Miért lenne különleges?-értetlenkedtem.
Pontosan,mikor kimondtam az utolsó betűt,érkezett egy SMS-em.Előzőleg Adam megadta a telószámát,ha valami van,hívjam fel.Most tőle érkezett egy SMS-em.
Marie most már titokzatosan mosolygott.Úgy döntöttem,felolvasom neki is az SMS-t.
-Szia,Rose!Gratulálok,mert a fiúk úgy döntöttek,velem egyetemben,hogy beveszünk!Várunk hetente ötször próbára!Puszi:Adam Lambert.-olvastam örvendezve.
Hirtelen végtelenül boldog lettem,és szó szerint Marie nyakába ugrottam.
-Sikerült!!Sikerüüüült!!El sem hiszem...Köszönöm neked,Istenem,köszönöm nagyon!-áldottam az Istent,és engedtem el az immár vöröslő fejű barátnőmet.
-Én...Azt...Kö...Szön...Öm...Hogy e...leng...edtél vé...gre...-fuldokolt barátnőm.
-Ohh,bocsáss meg,nem akartalak megfojtani.-sütöttem le a szemeimet.
Hazamentünk,és boldogan tértem aludni.

***

-Gyere,gyere,ne félj,nem harapunk!-nevetett rám Glambert,amitől majdnem elájultam.Lélegezz!Lélegezz!Nyugodj már meg!
-Ööö...Ok.-nyögtem megilletődve.
Adam megfogta a kezem,és elkezdett vezetni.Ooh,lélegezz már,te hülye!Meg fognak látszani rajtad az érzéseid!Végül sikerült lenyugodnom.
-Ez itt a te öltöződ,Rose.-vezetett be egy luxusszobának is elmenő helyre.
-Woow!Ez rohadt...Ööö,nagyon jó!-csúszott ki a számon,mire Glambert elkezdett nevetni.Huuh,ez az édes nevetés!Megőrjít...
-Na,de tedd le a cuccod,és kezdjünk el próbálni!Tommy,Longineu és Monte már itt vannak rég.Téged vártunk.-magyarázott nekem Adam.
-Ohh,bocsi...-sütöttem le elpirulva a szemem.
-Na,de én megyek,készülődj csak nyugodtan!-villantotta rám édes mosolyát.Huuh,ez a csávesz...Szeretem!
Mikor kiment,megcsapott egy nagyon finom illat.Ilyen leírhatatlanul finom,de legjobban a vaníliás süteményhez hasonlított.Süti...Igen,ez lesz az új beceneve.Nem is rossz!
Épp ekkor lépett be Tommy.Arcán hatalmas mosoly terült szét,amint meglátott.
-Légy üdvözölve a csillogás világában,Rose!Remélem,hamar megszeretsz minket,mert mi már most szeretünk téged!-Azzal leült mellém,és átölelt.De aranyos...Már ilyen hamar megszeretett!
-Köszi szépen,Tommy,nagyon kedves vagy!Egyébként én már most is szeretlek titeket.-És én is megöleltem.
-Na gyere,vár a próba!Sok szerencsét,Rose!-Húzott maga után,én meg persze mentem.
-Véégre,hogy itt vagytok!Mi tartott ilyen sokáig?-morgolódott Süti.Milyen kis aranyos volt,mikor játszotta a mérges embert!Majd' megfaltam.
-Bocsi,csak beszélgettünk,és megismerkedtünk egymással.-kértem elnézést.
-Semmi baj!Kezdjük is el!
Ahogy mondani szokás,"belecsaptunk a lecsóba".
A próba végén éppen szedtem össze a cuccomat,mikor a hátam mögül hallottam egy kellemes hangot.Elkezdett bizseregni a testem,a vérem szó szerint égette a bőrömet,és a gyomrom le-fel liftezett.
-Rose!Meghívlak egy fagyira.Jösz?-csapott meg egy finom vaníliás sütemény-illat.Hmmm...Ez akkor nem más,mint Süti.Vagyis ismertebb nevén Adam.Süti...Nem is olyan rossz név neki!
-Ööö,köszi,Adam,elfogadom.A többiek jönnek?
-Nem,csak mi ketten.Beszélgetni akarok veled.-mondta nekem.
Tyhűűűha,kettesben leszek Süti...Akarom mondani,Adam-mel.Vajon milyen lesz?
-Na,jösz már,vagy még állsz ott fél órát?-nevetett rám,és kacsintott még egyet.Hú,de szerettem,mikor kacsintott!
-Ja,bocsi,csak elgondolkoztam.-nevettem vissza,kivillantva páratlanul gyönyörű mosolyomat.
Elindultunk a fagyizóba,ami a stúdiótól kb. kétszáz méterre volt.Mikor odaértünk,Glambert kérdezte tőlem:
-Milyen fagyit kérsz?
Elolvastam az ízeket."Csokoládé,málna,barack,eper,citrom,vanília,görögdinnye,puncs,karamell,trutti-futti..."És satöbbi állt.Gondolkodtam kicsit...Milyet is vett Adam?Óó,de hülye vagyok,hogy nem figyeltem rá...
-Akkor egy csokit és egy görögdinnyét kérek.-szóltam pár percnyi gondolkodás után.
A fagyis összeszámolta az árakat,és végül mondta,hogy mennyibe kerül.Süti kifizette,és indultunk tovább.
-Merre menjünk?Tudsz valami eldugott,nyugis helyet?-nézett rám tanácstalanul a "nagyfőnök".Ez az arckifejezése nagyon vicces volt,ezért nevettem rajta.
-Hát,nem messze van innen egy játszótér.-nevettem rá,és ő is velem nevetett.Komolyan,mint az öt évesek!Játszótérre megy két húszon felüli ember...
Végül is odaértünk.Leültünk egy lócára,és éppen megettük a fagyinkat,mikor elkezdett szakadni az eső.
-Úristen,szakad az eső!Most mit csináljunk?-toporzékolt,mint egy kisgyerek,Glambert.
Körülnéztem.Találtam egy biztonságos helyet...
-Gyorsan,oda be,a csúszda alá!Siess,Adam!Nem akarok megázni!
Beugrottunk a hinta alá,és jól bevertük a fejünket.
-Amúgy...Jó a parfümöd.Fincsi vaníliás sütemény-illata van.Ezért a Süti becenév jó lenne neked...-magyaráztam Glambert-nek.
-Ohh,köszi.Akkor innentől fogva használom is ezt a becenevet,kedves.-Úristen.Kedvees?!Még soha sem szólított így!
Beszélgettünk és beszélgettünk,de az eső még jobban szakadt.Végül elkezdtem dideregni.
-Brrr...Fá-fá-fá-fázok.-vacogtam.
-Én nem annyira...Na gyere ide!-nevetett rám Süti.
Magához ölelt,hogy ne fázzak.Abban a percben azt hittem,hogy én vagyok a világ legeslegboldogabb embere!Végül sajnos elállt az eső.
"Nemáár...Még csak most ölelt meeg!"-gondoltam bosszankodva magamban.
Elbúcsúztunk egymástól,és már indultunk is haza.

Szólj hozzá!

 Uram atyám,egek,Jézusom!Uramisten,mindjárt két óra!Adam Lambert mára ígérkezett el hozzánk,hogy meghallgat.Nem tudtam mit csinálni,hogy nyugton maradjak akár egy fél másodpercig.Igazából még csak negyed tizenegy volt,de már én olyan voltam,mint egy veszett kutya.

Cirmi az ágyamon heverészett és unottan követett a szemével,miközben gondolom,jól szórakozott azon,hogy a gazdája egy ideges kisegérre hasonlít.Mit vegyek fel,hogy normálisan nézzek ki?Nem akarok túl itthonit se,de túl fanatikusat se...És még inkább nem akarok ízléstelennek,plázacicának tűnni.Mit vegyek fel?!Idegesen róttam már vagy a negyven akárhányadik kört ebben a nagy szobában.
-Hagyd már abba!Nyugodj már le egy másodpercre!Még csak negyed tizenegy,te okos!Különben is,ő nem a külsőről ítél...-rontott rám Marie,és hűtötte le az agyamat.-...Szerintem.-tette hozzá nagyon halkan.
Végül is a lehűtés bevált...Kicsit.Igaza van,úgy viselkedem,mint egy öt éves óvodás.De most komolyan,úgy izgulok,hogy menten felrobbanok!
-Segíts!Mit vegyek fel?-néztem rá bociszemekkel.
Marie tekintetéből kiolvastam,hogy bármennyire is szeretne,nem tud segíteni.Nem is az,hogy nem értett volna a ruhákhoz,hanem hogy nem ismeri ő se Glambert ízlését...a lányoknál.
Simán le tudnám utánozni a festését,a ruháit,mert direkt beszereztem mindent,ami olyan,mint az övé,csak lányosba.Hiába,ha az embernek sok pénze van...De akkor nem tűnök túl nagyon is fanatikus rajongónak,ha ilyenben jelenek meg előtte?Vehetnék föl egy tökre átlagos ruhát is...A bizonytalanságba beleőrülök!
Egyszer csak Marie arcán láttam,hogy kitalált valamit.Mosolyogva kérdezett meg:
-Mi lenne,ha te felvennél valamit,és én megmondanám,hogy jó-e vagy nem?
-Köszi az ötletet,csináljuk meg!-Fújtam ki azt a kevés levegőt,ami még bennem maradt.
Már vagy hatféle szettet néztem ki magamnak,de egyik sem tetszett.Így keletkezett egy ruhakupac,amiben most elkezdtem kotorászni.Az egyik túl közömbös,a másik túl díszes...Majd ha Adam elmegy,szépen bepakolom a ruhákat a szekrénybe,most nem hinném,hogy lenne hozzá elég sok türelmem.
Vicces lehettem,ahogy idegesen futkostam ide-oda,fehérneműben.És hullámos tincsekkel,mert nem volt elég türelmem és nyugalmam kivasalni.Eredmény:Jól megégettem a kezem...Mondom,hogy piszkosul ideges vagyok!Fogtam egy fekete csőszárú farmernadrágot meg egy fehér virágmintás fekete pólót,és Marie elé raktam őket.
-Ez jó...-kezdtem megkönnyebbülni,de Marie folytatta.-, ...Ha egy Justin Bieber klipforgatásra akarsz menni.
Ó,hogy a fene vigye el!Akkor meg mit vegyek fel?!
-Segíts már nekem kicsit többet!!-toporzékoltam majdhogynem sírva.A vérnyomásom az egekbe szökött,és majdnem elájultam az idegességtől.
-Hé,hé,hé!Lazíts,csajszi!Még csak tizenegy óra!El ne ájulj itt nekem!-aggódott értem Marie.Háh,kedves...Inkább segítene kicsit nekem!
Tudom,nagyon gyerekes vagyok,de én nagyon izgulós típus vagyok,és nálam a ruha az első benyomás,szóval ez nagyon kényes téma,hogy mit vegyek fel.
-Nyugi!Nyugodj már meg,mert tényleg el fogsz ájulni!-mondta Marie céklavörös fejem láttán.-Úgy is csak kettőre jön!-tette hozzá.
-Rendben,megpróbálok ellazulni.Pozitívan gondolkodom,minden rendben lesz,és megnyugszom-masszíroztam meg két ujjammal a halántékom.
-Helyes!Most pedig keress valami másat.Valami csillogót,csajos szerelést.
Ez az!Tudtam,mire gondol,ezért kotorásztam kicsit ruháim között,és a kezembe akadt az a bizonyos ruha,egy fekete flitteres miniruha.Az ágyamra dobtam,és megtaláltam a következő szükséges ruhát is,egy fekete bőrdzsekit.Nem sokkal a fekete flitteres ruha landolása után a bőrszerkó is az ágyamon kötött ki.Már csak a cipő hiányzott.Még is,mezítláb csak nem lehetek?!
-Eddig eléggé őrültnek tűnök?-kérdeztem,miközben a szekrényben már derékig benne voltam,a megfelelő lábbelit keresve.
-Abszolút!Ha találsz egy cipőt,már csak smink kell.Ja,és a hajad majd én megcsinálom,mert látom,mi sült ki belőle.-nézett a kezemre Marie.
Értettem a célzást,de nem értem rá alaposan kiosztani barátnőmet,hogy milyen érzés ennyire izgulni.Én ritkán káromkodtam,mert nem igazán szerettem ezeket a szavakat.De néha még sem tudtam megállni,mikor valami bajom volt.Ilyenkor kicsúszott egy-egy csúnya jelző...
-Honnan tudod,hogy ezt mivel csináltam?
-Ugyan már,erre csak rájöttem...Nem minden vasalónak van hosszúkás égésnyoma.-nevetett Marie.
Ekkor megtaláltam a cipőmet.Az ágyamra dobtam egy kék csillogós,magas sarkú szandált.
-Rose,ez igazán szexi lett!-Nézett végig rajtam barátnőm,mikor már felöltözve eléálltam.
Mosolyom elárulta,hogy szerintem ez a szett nyerő lesz.Legalábbis remélem.
-Eléggé őrült?
-Hogyne!De most gyere,ülj le ide,hogy megcsináljam a sminked és a hajad.Mert ha te próbálnál sminkelni,biztosra veszem,hogy még a szád is szemfestékes lenne...-tévedt tekintete megint a megégetett kezemre.
-De Marie,ne mondd,hogy nem ismersz,hogy milyen izgulós típus vagyok!-botránykoztam meg ezen a megjegyzésén.
Marie csak nevetve bólintott,aztán átsétált az asztalomhoz,és elővette a festékeket.Kifestett,és megnéztem a magam.Mikor kimentem a fürdőszobába,majd' leesett az állam.Mintha nem is én lennék...Ráadásul tökre szexis voltam,ahogy Marie mondta.
Mert hogy egyébként én nem ilyen ruhákban jártam,hanem rendes ünneplősben.Azokat szerettem jobban.De most már megfogadom,hogy fogok ilyen ruhákat hordani...Tetszenek,na,mit izélsz?
Tovább nézegettem magam a tükörben.Ez az összeállítás nem én vagyok,de nagyon tetszik,mint már mondtam!
-Na,hadd nézzelek!-állt meg az ajtóban Marie.-Úúú...Ez nagyon durván jó lett,nem is ismerek rád!Mintha nem is az a Rose állna itt előttem,akit ismerek,hanem mondjuk...Miss Vadmacska.
Miss Vadmacska?!És még én adok hülye beceneveket másoknak,ugye...?
Később megcsinálta barátnőm a hajam,hullámosból tűegyenes lett.Csak ritkán csináltam meg így a hajam,mert nekem szép volt az hullámosan is.De ez egy különleges alkalom,remélem,nem rontom el a Fever végét!
Egyébként a sminkem kék és fekete lett.A szemem fekete szemceruzával emelte ki Marie,A szemhéjamra kék szemhéjpúder került.Tiltakoztam ellene,még a végén úgy fogok kinézni,mint akit ver a pasija...De a végeredmény meggyőzött.
Vajon sírni fogok,ha nem sikerül,és nem vesz be a csapatba Glambert?Valószínű,hogy igen,és akkor Marie hiába cseszekedett annyit a festéssel.Nem akartam úgy elkönyvelni a dolgokat,hogy nem vesznek be,de számításba vettem minden lehetőséget.

***

Elérkezett a két óra.Jézusom,mi lesz?!Izgatottan vártam már Adam-et.Ekkor furcsa dolog történt.
Valahogy megtudták a rajongók,hogy ide jön Michael Jackson a mi házunkba,és itt ácsorgott egy hatalmas tömeg,tele apám rajongóival és Adam rajongóival.A rajongók két csoportra voltak osztódva,tüntetően külön a két rajongótömeg.Akik mindkettőjüket szerették,azok beálltak középre.Látni lehetett,ki Adam,és ki apám rajongója.Mindkét csoport hatalmas táblát tartott,apám rajongói ezzel a felirattal: "Éljen sokáig Michael Jackson,te vagy a király!".Adam rajongói ezt tartották:"Éljen sokáig Adam Lambert,te vagy a király!".Csak a két név volt más,a szöveg teljesen egyezett.
Szóval,két óra volt.Én álltam és vártam,hogy Adam megérkezzen.Végül befutott a házunk elé egy hatalmas limuzin,és az őrjöngő tömeg már ment volna oda,mikor a testőrök a kordonokat nyomták vissza.Teljesen elvesztettem az eszem.Egek,itt van Adam Lambert,az American Idol második helyezettje,a kirobbanóan nagy tehetség!Elvesztettem a fejem,és bambán lefejeltem a falat.Ettől észhez tértem,és mire a szintetizátoromhoz ültem,Adam már bejött a lakásba.
-Jó napot...-kezdte bizonytalanul.Hangjára felpezsgett a vérem,aztán hirtelen remegni kezdett az idegességtől a térdem.Azt hittem,mindjárt idetaccsolok...
-Szia,Adam!Légy üdvözölve nálunk,ifjú tehetség!-köszöntötte apám Glambert-öt.Elképzeltem,mi történhet odalent...Előre tudtam,Adam mit fog mondani:
-Aztaa!Michael Jackson!Örülök,hogy megismerhetem,Mr.Jackson!-mondta lelkesen Adam.Apám csak nevetett rajta.
-Nyugodtan tegezz,Adam!
-Oké,Mr...Izéé,Michael.-hangjából kihallottam,hogy mosolyog.
-Gyere,fáradj fel a lányom szobájába,és hallgasd meg,hogy játszik!-mondta ki apám azt,amitől a legjobban féltem.Sietve leültem a hangszeremhez,és ott vártam be Glambert-öt.
Mikor belépett,azt hittem,mentem elájulok.
-AztazegetittvanAdamLambert...-hadartam el.-Szia,Rosalie Jackson vagyok,de csak Rose-nak becéznek.-köszöntem neki egy kézfogással.
-Szóval te vagy Michael Jackson lánya.Igazán szép a neved!Na,de kezdjük is el a meghallgatást!-magyarázott nekem.Olyan aranyos volt!Megint pezsgett a vérem,ahányszor ránéztem.
Végül leültem a szintetizátorom elé,és elkezdtem játszani a Broken Open-t.Egyetlen hangot sem ütöttem félre.Adam arca ragyogott az elégedettségtől.
-Eddig biztos,hogy beveszünk a csapatba.De most játszd el a Fever-t végezetül!-mondta büszkén Glambert.
Na,ettől tartottam.De hátha ő is jó hatással lesz rám!Lélegzetem visszafojtva leütöttem az első hangot,a többi gondolkodás nélkül jött.Végül elérkeztem a mumus hanghoz.Átjárt a félelem,hogy talán nem sikerül...Vettem egy nagy levegőt,és leütöttem egy hangot.Sikerült!Hát Glambert tényleg jó hatással volt rám!
Mikor befejeztem,véleményt mondott.
-Hibátlan volt mindkettő!A többieket is megkérdezem,hogy mondjanak véleményt,és majd SMS-ben megírom neekd,hogy beveszünk-e vagy sem!Mert tudod,a titokban felvett hangokból csak meg lehet ítélni.-nevetett rám,és én is vele nevettem.Ááá,ez a csávesz...Megőrjít.
Körbenézett a szobámban,és látta,hogy minden csak vele van tele.
-Mi ez a sok kép rólam?Rajongó vagy?-kérdezte tőlem,miközben minden négyzetmilliméterről az ő képe hol vigyorgott,hol csücsörített,hol pedig üresben állt.
-Hát...Aha.-mondtam immár közömbös arccal és hanggal.
Ekkor berontott a szobámba Marie.
-Na,Rose,itt va...-hangja elakadt,mikor meglátta Glambert-öt.
-Úristen...Szi-szia,Marie Smith.-köszönt csodálkozó fejjel barátnőm.
-Adam Lambert.-mutatkozott be,majd hozzátette:-Jól vagy,Marie?
-Igen...Köszi.Na de én megyek is,sziasztok!-És kiment a szobámból.

Szólj hozzá!

 -De nem megmondtam,hogy ne szólj bele az életembe?!Sajnálom,Lisa,de ezt már nem tűrhetem szó nélkül!Megmondtam neked,hogy ez lesz a következménye annak,ha beleszólsz az életembe!Bocsáss meg,de kidoblak a csapatból!-mondta Adam Lambert.

-De...Ugye,barátok maradunk még?-mondta könnyes szemmel Lisa Harriton.

-Igen,persze,hogy barátok maradunk!Na,gyere ide,ne sírj...-próbálta vígasztalni Glambert Lisát.
-Megyek,összepakolok,és már itt sem vagyok,jó,Adam?De azért néha írj egy SMS-t,hogy mi a helyzet...-suttogott könnyes szemmel a lány.
Kilépett az ajtón,és elindult az öltözője felé.Út közben szembejött vele Longineu és Monte.
-Hé,csajszi,én megmondtam,hogy ne avatkozz ebbe bele...-Longineu megcsóválta hatalmas fejét,és átölelte Lisát.
-Hiába,belőle soha nem lesz biszex...-sóhajtott fel Monte.Mennyire igaza van sajnos...
-Áhh,de ezt én csináltam magamnak.Remélem,meglesztek jól nél...nélkülem is.-hüppögött Lisa.
-Nélküled semmi sem lesz a régi,csajszi.Hiányozni fogsz!-ölelte át a két nagy maci.
-Bár nem is mennél el...-ment oda Tommy,és megölelte.
-De sajnos muszáj,drága Tommy.-sírta Lizzie.
Azzal bement az öltözőjébe,és mindent összepakolva örökre elhagyta a stúdiót.

***

Már vagy tizenegy is elmúlhatott,mire felébredt bennem a vágy,hogy zenét hallgassak.Gyorsan kipattantam az ágyból,és már be is kapcsoltam a DVD-lejátszómat.Rákapcsoltam a "Time For Miracles"-ra,és visszafeküdtem.Cirmi,a cicám mellém feküdt,és nekem nyomta rozsdavörös szőrét.Én közben lángoló tekintettel néztem körbe a szobámban.
Hát igen,Rose Jackson-tól,a híres Michael Jackson lányától mit vártatok?A szobám tele van tapétázva a legritkább és legaranyosabb Glambis képekkel.
Álmodozásomból cicám haragos nyávogása riasztott ki.Ránéztem,és döbbenten láttam,hogy szegény cicámat a kezemmel odanyomtam teljesen a matrachoz.
-Jaj,bocsáss meg,Cirmi,nem akartam!-simogattam meg cicusom.Ő megvetően nézett rám.-Igen,tudom,hogy ez már beteges,amit művelek.Tényleg,ne haragudj!De imádom ezt az embert,a hangját,a kinézetét,mindenét!Gondolom,tudod.A cicák nagyon okos állatok-simogattam meg Cirmit.
Válaszul megnyalta az arcom.Hiába,ebben a macskában egy kutya veszett el...Személyiségzavaros kiscica.
De még mindig jobb,mint egy huszonnégy éves lánynak lenni,aki egy lehetetlen embert szeret,kit soha nem kap meg.Fekete haj,gyönyörű kék szemek.Fekete szemceruza.Néha egy kis más milyen festék.Nagyon ritkán kihívó külső.Igen,ő az én Adam-em.
Jó,az is igaz,hogy apám befolyásos,de ettől függetlenül lehetetlen elérnem őt.A hírneve,meg a melegsége is közre játszik."A lányok unalmasak"-olvastam egyszer egy interjúban.Mikor elolvastam,nagyon kiakadtam,még sírtam is.Harmadszori olvasásra már nem volt annyira vészes.
Az egyik szemem a legelső róla beszerzett poszteremen volt.Még apám szerezte nekem,már nem is tudom,honnan.Már akkor kezdtek kibontakozni az érzéseim.De komolyan,el kéne mennem pszichologushoz.Bár nem lenne olyan tehetséges,vonzó,aranyos,szeretnivaló,cuki,és,és...jó,oké,abbahagytam...Közben a lemezlejátszóm ráváltott a Broken Open-re.
-Láláláláláá...-mondtam magamnak,hogy ne halljam.Még a Soaked meg a Loaded Smiley elviselhető...De ez...Az Adam lemezén lévő tizennyolc számból hármat rühellek.Ez elég jó arány,nem?
Ekkor berontott szobámba legjobb barátnőm.
-Rosieeee!!-ordított,és ráugrott az ágyamra.
-Megmondtam,hogy ne hívj Rosie-nak,mert utálom!-szidtam meg kicsit Marie-t.
-Oooh,bocsánatodért esedezem.-mondta közömbös arccal.Ezen nevetnem kellett.Ő is velem nevetett.
-Mit hallgatsz?-szólalt meg hirtelen.Picit hallgattam,és mondtam is neki.
-Whatya Want From Me.-adtam meg a választ a kérdésére.
-Kapcsold már át a Time For Miracles-ra!-kérte tőlem.Ő is szerette Lambit,csakő nem ilyen betegesen,és nem az embert,hanem a zenéjét.
Szívesen átkapcsoltam neki,mert nekem is az volt a kedvenc dalom.
Ja,gondolom,most azon gondolkozol,hogy hogy juthatott be Marie a lakásunkba.Nos,neki sajnálatos módon autóbalesetben meghaltak a szülei kb. úgy akkor,mikor három éves volt.Azóta itt él velünk,és apámnak olyan,mintha a lánya lenne,és ez fordítva is igaz.
Mikor Marie megtudta,hogy Adam homi,akkor sem utálta meg,mert a zenéjét nagyon szerette,és tiszteletben tartotta,hogy én meg Adam-et is szeretem.Csak egy kicsit furcsának tartotta,de maradt hű rajongó.
-Nem lehet megunni egy olyan embert,akiért odavagy.-mondtam bölcsen.
-Hát igen...-mélázott Marie.
A következő pillanatban meg már szólt a TV,a zenelejátszót kikapcsoltuk.
-Utálom,hogy ennyi szabadidőd van,mert fősuliba jársz-bosszankodott Marie.
Hát igen,a nyári szünet az nyári szünet...De Marie baja,miért ment gimi után rögtön dolgozni?Gondolom,már megbánta,mert most reggeltől estig egy csokigyárban robotol,ahol nem is szabad még egy picit sem enniük az áruból,mert akkor kirúgják őket.
Én viszont egyetemen zeneművészeti karon szintetizátoros vagyok,már öt éve,középsuli óta szintizek.
Marie már nyitotta a száját,hogy megkérdezze,miért nem öltöztem még fel,mikor a TV hála istennek elvonta a figyelmünket.
-Tegnap Adam Lambert,az American Idol második helyezettje bejelentette,hogy háttérzenekara megválik a tehetséges Lisa Harriton billentyűstől.Egyelőre még ennyit tudunk,többet nem.Jó éjszakát,Amerika!-tudósítottak.
-Ejhaa!-csodálkoztunk Marie-vel.És pont billentyűs nincsen...Mekkora lehetőség!
Mintha csak kitalálta volna,Marie megkérdezte azt,amit gondoltam:
-Miért nem jelentkezel te is?Hiszen tehetséges vagy!Légyszíves jelentkezz!-kérlelt Marie.
Hát,végül is...Miért is ne?
-Jól van,jelentkezek,elvégre...Suliban már próbáltam eljátszani pár dalát,és egész jól ment.
-De előtte tudod,hogy hova megyünk...Irány aa...
-Zenebolt!-kiáltottunk fel egyszerre,majd ezen jót nevettünk.
Mielőtt lementünk volna apámhoz,egy jó nagy cuppanós puszit nyomtam az egyik csücsörítős Adam-poszterre.
-Te tényleg nagyon beteg vagy.-jegyezte meg mögöttem Marie.
-Most miért?Már nem is kell megkérni,hogy csücsörítsen!-nevettem el magam.
Szóval rendbe szedtem magam,és rohantunk le apámhoz.
-Apa,apa,beszélnünk kell!-és elmondtuk neki,hogy mi van.

***

-A fenébe már!Miért nem vagyok képes hiba nélkül eljátszani a Fever-t?!-fakadtam ki.-Nem hiszem el...Még a Broken Open is megy,erre a Fever,az egyik nagy kedvencem,nem megy.Bosszantó nagyon.Két hét telt el a kirakás óta!-folytattam a sopánkodást.
Na,még egyszer!Hátha most sikerülni fog!Éppen elkezdtem volna,mikor Marie berontott a szobámba.Bosszúsan rámordultam:
-Na mivan?!Éppen próbálok,ha nem látnád...
Marie döbbent arcot vágott,de már mondta is,hogy miért küldték.
-Apád küldött,hogy mondjam meg,hogy beszélt Adam-mel.Ő azt mondta apádnak,hogy holnap jön,és megnézi,jó leszel-e a csapatába.Szerintem gyakorolj,mert ha holnap beégsz,az nagyon rossz lesz!-tájékoztatott Marie.
Jézusom!Már holnap?!A gyomrom görcsbe rándult.Találkozhatok holnap vele...Hallhatom a hangját,és még ha csak egy pillanatra is,de megismerhetem...
Akkor még próbálnom is kéne!!
Lélegzetemet visszafojtva leütöttem az első hangot a "Fever"-ben,és a többi magától jött...Elérkeztem a mumus-hangokhoz.Leütöttem,és...Sikerült!Marie jelenléte biztos jót tett nekem.
-Sikerüüüüült!!Sikerült!!!-rikoltoztam,és megöleltem barátnőmet.Ő nem értett semmit,én meg jót kacagtam az értetlenségén.

Szólj hozzá!

2.történet - bevezető

2011.04.30. 13:15

szerző: Glambert Ł

 Rosalie Jackson,akit mindenki csak Rose-nak becéz,nagyon tehetséges.Billentyűsnek tanul,de közben egyetemre is jár.Most 24 éves.Mikor meglátja a TV-ben,hogy az ő imádott bálványa,Adam Lambert kidobta a csapatából a billentyűsét,felhívatja az apjával,Michael Jackson-nal,és megkérdezteti vele,hogy nem-e szeretné őt meghallgatni.Adam elmegy hozzájuk,és meghallgatja Rose-tól a "Fever"-t,amiben a lánynak a gyakorlásokon az egyik részben mindig rossz helyre ment a keze,és rossz billentyűt ütött le.De most sikerült neki!Rose azt hitte,majd elájul,mikor kapott egy SMS-t attól,akit szeret,hogy felvették a csapatba.Kalandos útjukat nyomon követheted,ha elolvasod a történetet!

Szólj hozzá!

 A pici Adam 1 hónapos kora óta eltelt 2 év,és már a testvére volt a pocakomban,aki pár nap múlva megszületik.

-Adamke!Adam!!-kiáltoztam a gyermekem után.
-Itt vagyok,mama.-futott hozzám,hogy megöleljen.Előttem megállt,mert megmondtam neki,hogy nem szabad nekiszaladni a hasamnak,mert az fáj anyának és a testvérkéjének is.
Ekkor jött be mosolyogva az ajtón Süti.
-Szija szerelmem,mi járatban voltál kint?-csókoltam meg.
-Csak Adam-mel játszottam.-felelt,és ő is megcsókolt.
Rátette a kezét a hasamra,én meg a kezemet az ő kezére.Elvileg a gyermekünk lány lesz.Ha igaz,akkor Anna lesz a neve,ha meg megint egy fiú,akkor meg az idősebbik Adam testvéréről,Neil-ről fogja kapni a nevét.

***

-Kislány!-Hallottam az orvosok hangját.-Gratulálunk az újdonsült anyának!
-Köszönöm.-lihegtem.Nehéz volt,de minden jól ment.Kíváncsi leszek,a kis Adam hogy fogja fogadni a kishúgát!Erőtlenül elmosolyodtam,Süti meg megszorította a kezem.

***

-Olyan,mint te voltál egy hónapos korodban...Mert ő is ennyi idős,nem?-szólt apám.
-De,apa,igen,ő is ennyi idős.És egyébként nem olyan,mert Sütitől örökölte a kék szemeit...-magyaráztam az egy hónapos kislányom fölött az apámnak.
Még egy ilyen aranyos kislányt!De kis aranyos!Olyan aranyos,mint a fiam volt ilyen korában.Tényleg!Hol a fiam?!
-Adam,kicsi Adam!!-ordítottam.Aggódtam,hogy hol lehet,míg nem figyeltünk rá.
-Tessék,mama??-nézett rám a tulajdon szemeimmel a kisfiam.
-Na gyere ide...-és felvettem az ölembe.Alig 2 évesen már azért erős kisfiú volt!De ez most mindegy.-Mit szólsz a hugicádhoz?-faggattam a kis okos fiamat.
-Aranyos,de mindig sír.-mondta meg őszintén a kicsi fiacskám.
-Mert ő még kisbaba,tudod?Te is ilyen korodban mindig sírtál...Emlékszem,apa mindig az ölében tartott,mint most Anna-t,látod?
-Igen anya,akkor értem.-mosolyodott el.A mosolya,mint Sütinek...Egy puszit nyomtam a fiam homlokára.
-Na,most menj szépen játszani!De ne menj ki az udvarra nélkülünk!-óvva intettem fiamat.
Most már odamentem a lányomhoz.Kivettem az apja kezéből,és óvatosan magamhoz öleltem.Olyan szépek a gyermekeink...Hiába mondják,hogy a lányom megszólalásig olyan,mint én,szerintem meg én nem vagyok szép,és az apjuk vonásait örökölték...
-Anya,éhes vagyok!-rángatta kicsit meg a nadrágomat a fiam.
-Rendben.Mit kérsz enni,Adamke?-kérdeztem már a konyhában.
-Spagettit,mert azt úgy szeretem!-válaszolt a kisfiam.
-És melyik tányérodban melegítsem?-kérdeztem.
Mert volt neki focis,apám képével díszített,Süti képével díszített,egy transformers-es,és sok más...
-A Garfield-osba!-válaszolt megint a kis Adam.
Megmelegítettem a mikróban,és elé tettem.
-Jó étvágyat,kicsikém!-pusziltam meg a homlokát.
Még csak két éves,de már ilyen fejlett...Annyira aranyos,egyem meg!

***

Apám megint estefelé jött be hozzánk,éppen mikor lefektettük Anna-t aludni.
-Jaaj apa,holnap már,mert mi is akarunk még aludni...-mondtam vádlón apámnak.
-Jó,bocsi,megyek is.Majd holnap.Jóéjt,sziasztok!-köszönt el.
Mi meg lefeküdtünk aludni,ameddig a gyerekek nem sírtak éjjel.

***

Az elkövetkezendő évek gyorsan teltek.A gyerekek felcseperedtek,mi megöregedtünk.De mint mindenre,erre is van találó mondás:
Az idő elhaladt feledtünk a korral.
Mi meg boldogan éltünk,sok mosollyal,nagyon ritkán veszekedéssel,de mindig összetartásban,hiszen öten voltunk egy nagy család.Miranda emlékét azóta is őrizzük,ha meg nem haltunk,és el nem vittük a sírba mi is.

Szólj hozzá!

 Éppen tartottunk a kórházba,mert beindult a szülés.Süti mellettem ült,fogta a kezem aggódó arccal.

-Ne félj...nem lesz...aúúú...semmi...jaj...baaaaj...-nyögtem a fájdalomtól.
Mikor beértünk a kórházba,rögtön vittek a szülészetre.
Később leírhatatlanul nagy kínok között világra hoztam egy makk egészséges kisfiút.

***

A mi pici fiunk már 1 hónapos múlt,de annyira aranyos!Leírhatatlan.Azt hittem,az apja nem tud bánni a gyerekekkel,ehhez képest...Mindig körülötte sürög-forog,lesi,mikor mi kell a kisfiának.
-Na hol a papaa pici intyőpintyőkéém?-gügyögött neki,mire a pici elkezdett nevetni.Annyira aranyosak voltak együtt!Én csak néztem őket,hogy játszanak.Apám is minden nap feljött megnézni a pici Adam-et,mert kíváncsi volt ő is rá.
A kicsi Adam teljesen olyan,az arcvonásai,minden,mint az apjának.Csak a szeme olyan,mint az enyém.A vágása,a színe...Mert nekem a szemem változó színű,és a picinek is változik.De nem sötétedik meg világosodik,hanem egyszer zöld,máskor meg kékesszürke,mint az enyém.
Adamke igen izgága kicsi.Szeret ölben lenni,és velünk alszik el.Mikor alszunk,a kiságya közvetlenül mellettünk van,hogy ne kelljen felállni és átmászni az egész szobán,ha mondjuk éjszaka éhes lenne.
Már egy csomó ideje alig aludtam valamit,de még így is többet,mint az apja.Ő képes még akkor is a fiával lenni,mikor annak semmi szüksége az apjára.
Álmodozásomból a férjem zökkentett ki.
-Css!Elaludt!Hagyjuk őt itt bent,am...-magyarázta,mikor a pici felsírt.
Rögtön odamentünk hozzá,de én vettem fel.
-Mi a baj picike anyuci virágszála?-gügögytem neki.-Úgy látom,éhes.Idehoznád a szakállkáját?
Aztán a kezembe adta Süti a szakállkát.Belebújtattam a kicsikém fejét,és adtam neki enni.Mikor végeztünk,megbüfiztettem,és visszatettem a kiságyába.Már aludt is,mint a bunda.
Holtfáradtan ledőltem az ágyra,és nyomban el is bóbiskoltam.
Megint a gyerek sírása vert fel.Megnéztem,mi baja,hát látom,hogy az apja már megint ölben tartja.
-Oooh,Süti,miért nem tudod egyszer letenni a kisfiadat,hadd aludjon?-mosolyogtam rá.Nem megmondtam,hogy jó apa válik majd belőle?
Attól függetlenül,hogy mindig babusgatta,nagyon örültem neki,hogy törődik a fiával.
-Uhh,kicsit büdi...-fintorodott el.-Hol van a pelenkás izéke?-kérdezte tőlem.
-Ott.-mutattam rá.Ő szerencsétlenkedett egy sort,mert még tartotta is a gyereket,meg próbált is kiszedni a zacskóból pelenkát.
-Add már ide,te szerencsétlen...-próbáltam neki segíteni.Ő ideadta nekem a gyereket,és én letettem szépen a pelenkacserélős helyre.-Ennyi volt,Adam Lambert...-jegyeztem meg.
-Jó,te vagy az anyja,neked könnyebb...-próbált védekezni Süti.
-Hát,az lehet,de semmi se könnyebb,mint neked.-kacsintottam rá.
Hamarosan már kis is cseréltük a pelust,és Süti kivitte a használtat az udvari nagy konténerbe.
-Ohh,hogy te mennyire hasonlítasz az apádra...Még a végén beléd leszek szerelmes.-babusgattam a picikémet.
-Miért,én nem vagyok elég jó neked?Hát ki az apja a picinek,ha nem én?És nem vagyok jó neked?-viccelődött.
-Te vagy a legjobb...-mondtam szerelmes nézéssel,és megcsókoltam,miközben a picit tartottam.
Már megint sírt,de most azért,mert álmos volt.Betettem a kiságyába,és már húzta is a lóbőrt.
Ledőltem én is kicsit Sütivel,és minket is elnyomott az álom.

***

Este felé apám jött be hozzánk.
-Na hogy van az én kis aranyos unokám?-nézett a pici kis unokácskájára Michael Jackson.Óóó,ha látná magát,mennyire megfiatalodik,ha babázik...
-Hol a baba?Itt a baba!-játszotta ezt a játékot a kis Adam-mel apám.
A pici szabályosan nevetett,de olyan aranyos volt...Mi is nevettünk rajta.
Így telt el az egész napunk,a pici Adam babusgatásával.

Szólj hozzá!

 

Már vagy 2 hete itthon voltunk,és éppen reggeliztem,amikor megszédültem.-Hohó!Mit ettél,kislányom?-viccelődött apa.Majd akkor ijedt meg igazán,mikor a karjában elájultam.-...rby,Barby,Barby!!Ébredj fel!-hallottam apám és Süti hangját is.

-Jól vagyok,csak kicsit megszédültem...Beszélnem kell Adam-mel,apa,bocsáss meg,de felmegyünk!-siettem,nehogy megint beájuljak.
Felmentünk,és mikor oldalra néztem Süti aggodalmas arcát láttam magam mellett.
-Szóval még is terhes vagy.Mi lesz a gyerekünkkel?Megtartjuk?Elvetetjük?-kérdezte tőlem aggodalmasan.
Mindig is egy gyermekre vágytam,és pont Sütitől...Hát jó,hogy nem fogom elvetetni,mert amúgy is abortusz-ellenes vagyok,meg hogy Sütitől van a gyerek...Még jobb!
-Te megzakkantál?!Abortuszt akarnál?!-rivalltam rá.
-Neem,dehogy is...De nem lesz túl nagy felelősség nekünk ilyen korán egy kisbaba?-aggodalmaskodott Süti.Komolyan,ez az észjárás...
-Térj már észhez,Adam Lambert!29 ÉVES VAGY!!-rivalltam rá kicsit magasabb hangnemben.-És én 23...Esetleg nekem lenne vele gondom,de nem lesz...Megoldjuk.Mert én ugyan nem vetetem el,az holtbiztos!-határoztam el magam.
Süti aggodalmas arckifejezése rögtön ellágyult.
-De menjünk el most orvoshoz,jó?
-Jó.És apámnak hogy mondjuk meg?-kérdeztem.
-Majd megmutatjuk a papírokat.-Adta meg az egyértelmű választ Süti.

***

-Igen,igazuk volt,a fiatalasszony tényleg terhes!És a kisbaba ahogy látom,makkegészséges!És idősebb,mint egy hónapos!-örvendezett az orvos.-Gratulálok!-Tette hozzá.
-Köszönjük.-mosolyogtam az orvosra,mert Sütin megint sál volt,nehogy a média ezzel álljon elő,hogy gyermeke fog születni.
-Elkérhetjük a papírokat?-kérdeztem.
Az orvos éppen írta már,mikor válaszolt,hogy "igen".
Mikor ideadta a leletet,rögtön mentünk is haza.
-De aztán vigyázzon is az egészséges fejlődésre!Egyen egészségesen,ne drogozzon,ne dohányozzon és főleg ne sérüljön meg lehetőleg!És járjon kivizsgálásokra!-kiálltott utánam az orvos.
-Menjünk haza.-mondtam a sofőrünknek.
Mikor hazaértünk,apám már kint állt a ház ajtaja előtt.
-Na,mi a helyzet?-kérdezte apám már idegesen és izgatottan.
-Majd megtudod,csak gyere be.-mosolyogtam sejtelmesen apámra.Hiába,Michael,örülni fogsz,hiába is félted az egyetlen lányodat...
-Ááá,szóval terhees vaagy!-könnyebbült meg apám,és mosolyra húzódott a szája.-Én meg már azt hittem,agyhártya-gyulladásod van...- "bíztatott" apám.
-Hát kösz,apa,kedves vagy...-nevettem el magam.-Na jó,menjünk fel...-szóltam Sütinek.
-De aztán most már nem szabad "azt" csinálnotok!-figyelmeztetett apám.
-Tudod,apa,nem vagyok már kislány,tudom,mit szabad és mit nem...Főleg ilyenkor.-magyaráztam neki,de ő csak nevetett rajtam.

***

A következő hónapokban visszamentünk kivizsgálásra.Nem is tudom már,hanyadik hónap környékén,de talán már az ötödik hónap környékén megmondta az orvos,hogy fiú lesz.
Örültünk neki,mert fiút szerettünk volna elsőként.
-Óóó,köszönöm,Istenem.-mosolyodtam el az ég felé.
-Hohóó,lassan a testtel!Még várja ki a végét,nem-e lesz valami baj,amit szívből remélek,hogy nem történik meg.-figyelmeztetett az orvosom.
-Köszönöm,doktor úr,de az én sorsom teljes mértékig az önök és Isten kezében van.-mosolyodtam el az orvosom felé is.
Mikor hazamentünk,jött a szokásos beszámoló,satöbbi...

Szólj hozzá!

Úgy döntöttünk,hogy a távoli Egyiptomba megyünk nászútra.Megnézzük a piramisokat,veszünk szuvenír-t,satöbbi...Ajj,még az a két hét vele!Olyan jó lesz!
Egyelőre még a repülőn ültünk.
-Szeretsz?-kérdezte tőlem Süti.
-Szeretlek!-válaszoltam.
-Imádsz?
-Imádlak!
-Akarsz?
-Akarlak!Ez olyan ismerős nekem...Hol olvastad?
-Nem tudom már,de tök jó.-nevetett Süti.
Ja igen.Le kellett takarnunk az arcát,nehogy valaki felismerje.Mert ha felismerik,minket szétszednek a tinilányok.Azt meg nem bírom,ha azt próbálják elvenni,ami az enyém.
Szóval én az ölében ültem,ő meg a derekamat fogta.Csókot most amiatt a hülye sál miatt nem tudtam neki adni(amit most legszívesebben leszaggattam volna róla).Nem baj,lesz még elég időnk,hiszen 2 hét áll a rendelkezésünkre!

***

Megérkeztünk.Kaptunk egy szobát,és felvittük a cuccainkat.Mikor felértünk,Süti a sarokba ledobta a cuccainkat,csak a laptopot hagyta kézben.
-Megígértem apádnak,hogy küldök egy SMS-t,ha megérkeztünk-húzta elő IPhone-ját.
-De ahhoz minek a laptop?-nevettem.
-Nem ahhoz kell,te kis butus!Ja,és légyszíves leszednéd rólam a sálat?-simogatott meg.
Persze,hogy leszedtem róla a sálat,mert már nagyon idegesítő volt.Mikor megláttam a gyönyörű szép arcát,rögtön nyomtam egy puszit a szájára.
Ő csak kuncogott,és lefektettett az ágyra,miután lerakta az éjjeliszekrényre a laptopot.Ekkor dörgésszerűen megkordult a gyomrom.A franc enné meg!Pont a legjobb pillanatot rontja el...
-Na,most már menjünk le enni,majd este játszunk kicsit.-kacsingatott huncut mosollyal rám.Ennivalóan aranyos,ilyenkor fel tudnám falni!
-jó.-válaszoltam,és megfogtam a derekát.Ő is megfogta az enyémet,de a keze kicsit lejjebb csusszant...
-Héé,Süti!-szóltam rá,és feljebb raktam a kezét.Ő ártatlan bárányka képpel nézett rám,mire én egy puszit nyomtam a szájára.
-Mit csináltam rosszat?-kunkorodott le a szája széle.
-Semmit,el van nézve.-pusziltam meg újra.
Igazából nem is értem,hogy változott meg mackó véleménye ilyen hamar.Hogy-hogy már nem meleg?Ilyen hirtelen megváltozott?Ez nekem tök furcsa,de örülök neki,hiszen addig csókolhatom,ameddig akarom,mert ő is szeret,én is szeretem,sőt,IMÁDOM!
Szóval leértünk.A vacsora alatt nem volt semmi különös dolog,csak egy csomó sztár az ebédlőben.Hiszen egy 5 csillagos szállodában kik lennének mások?
Miután megvacsoráztunk,mentünk fel a szobába.Ameddig én fürödtem,az én drága mackóm már türelmetlen volt,hogy ő is fürödjön,és ahogy mondta,"játsszunk kicsit".Mikor kijöttem,épp a laptopját bújta,és komor képpel olvasott.
-Ezt figyeld,picim!"Adam Lambert,mivel szerepelt az American Idol tehetségkutató showműsorban,új becenevet kapott,vagyis megkaptam a Glamberican Idol nevet." Hát milyen szemetek,nem?Naa,már te se értesz meg?-nyafogott,miközben én meg sem próbáltam tettetni,hogy ez a név nem vicces.
Mire feleszméltem,addigra Süti már kikapcsolta a laptopját morózus arckifejezéssel.
-Naa,ne haragudj!Csak tudod,ez nagyon nagy poén volt...Bocsáss meg,mackóó!-kérleltem.
Ő vágott egy sértődött fejet,és a hátát mutatta nekem.Aztán hirtelen megfordult,és én az ágyon találtam magam.
-Hihi,csak vicceltem!Nem haragszom,sőt,tökre vicces ez az új név.-mondta nekem,és megcsókolt.Én megöleltem,de pár pillanat múlva el is engedtem,hogy be tudjon menni a fürdőbe.
Alig telhetett el 2-3 perc,már kint is volt.Aztán elmondtam a szokásos éjjeli imádságom,és Sütivel "játszottunk" kicsit.

***

-Hullafáradt vagyok.Nem aludhatnék még vagy 2 percet?-pislogtam álmosan szerelmemre.
-Jó,de csak 2 percet!Addig én is visszafekszem...-És megint kacsintott.
Ez az éjszaka is kifárasztott.Alig aludtunk 6-7 órát,pedig már este 9-kor ágyban voltunk.Gondolhatjátok,miért vagyok fáradt...De ez tabu téma.És ez amúgy is csak ránk tartozik!
Szóval aludtunk még vagy két percet.A hasam furcsán nehéz volt...Éhes voltam nagyon,de ez most más furcsaság volt.
-A hasamban olyan fura érzésem van...-osztottam meg problémám Sütivel.
És eszembe jutott valami.Tegnap éjjel...Csak nem?Óó jajj,ha de,akkor mit fog szólni apám hozzá?
-És mi van,ha...ha...megtörtént?-aggodalmaskodtam.
Látszott Sütin,hogy erősen gondolkodik,most mi legyen.
-t,azt olvastam valahol,ha 1 hónap múlva ilyenkor hányni fogsz,vagy elájulsz,akkor igen...Akkor terhes vagy.-mondta ki helyettem ezt a furcsa szót.
23 évesen terhesnek lenni...Hamar kezdtem,nem?Mindegy.Ha az vagyok,akkor vállalom.Úgy is jó apja lesz,és az anyja is fog rá vigyázni eleget.

Elintéztük a napi dolgokat,de az éjjeli kalandot kihagytuk,mert még vártunk 1 hónapot... 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása